Budapesti Hírlap, 1884. október (4. évfolyam, 271-301. szám)
1884-10-01 / 271. szám
IV. évfolyam, 271. szám, Budapest, 1884. Szerda, október 1.Budapesti Hirlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon 1 Felelős szerkesztő: Csukásai József. S. Szerkesztőségi és kiadóhivatal : IV. Kalap utcza 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fenakadást szenvedjen. Álmok álmodói. (*) Két zászló egybevarratott. Az antik 48-at felszívta magába a függetlenségi renaissance. Oroszlán és tigris párosodnak. Egyébként csend van. Szerelmi turbékolásuk nem nyilvánul eget ostromló, földet rázkódtató hangokban. Egymásra borulnak; édes suttogásuk, gyengéd nyalakodásuk nem is sejtetné, mily vad szenvedéllyel gyűlölte egymást a kettő még alig félév előtt. De a vonzalom törvénye győzött, tartalmukat egyesítik, az eszme megfogan, és míg őket az érzelem varázsa elringatja álmaik világába, azalatt megszületik frigyük első hajtása, szerelmük első gyümölcse, a szélső báli program. Édes szenderüket ne zavarja semmi.Lábujjhegyen közelítsen kiki nyughelyükhöz, nehogy felriadjanak. Tán az ébredés felserkentené kettejükben a korábbi ádáz szenvedélyeket, s előbb gyermeküket falnák fel, aztán pedig egymást. Csitt, csak pihenjenek nyugton tovább. Oly szép, oly megható látvány, amint egy lassú ütemben szívják magukba, behunyt szemekkel, az éji frisitő levegőt. Álmuk mély, s aligha jelentet meg mást belső látásuk előtt, mint ezt az újszülöttet, kinek ártatlan lelke, naiv mosolya, szelíd siránkozása képes megindítani a dombok széléről alágördíthető kavicsokat. Vizsgáljuk csak az új teremtmény vonásait, ezekből bepillanthatunk az álmodóknak világába is. Miről álmodnak ? Magyarország állami függetlensége, magyar hadsereg, magyar diplomácia, magyar tengerészet, semmi közösség Ausztriával, kivéve „a fejedelem személyének azonosságát,“ — feloszlatása a delegációknak, — íme egy szép fantom, egy tündéri álomkép. S ki mondja, hogy ez csak szélsőbali találmány ? Ki mondja, hogy csak az törekszik erre, ki a tegnap egybevarrott zászló nyelére hitét letette? Oh uraim, az önök első programmpontja Magyarország jövője! Ezt nem méltányos egy pártnak maga számára elkonfiskálni. Ez közös remény, közös erkölcsi vagyon. Eljő az ideje, mikor megvalósul, értékké lesz. A feladat csak az, hogy az utat feléje egyengessük, lassú, de biztos munkával. A függetlenség jogával bírninem elég, eszközeivel is kell rendelkezni tudni, hogy a jogállapot maradandó legyen, s az a gyakorlati politika tiszte, hogy az eszközöket megszerezze, kipróbálja. Míg önök azt vélik, hogy Magyarország hatalmi erejének fejlettségét dekretálni lehet s a corpus jurisba új cikkelyeket írhatni annyi, mint a népek versenyében győzelmet aratni, akkor önök nem politikát csinálnak, hanem álomban ringatják magukat. S ha véletlenül egy választás önöknek adná a törvényhozási hatalmat s álmukból tettre kéne ébredniük, — a való nem VlBBBMmmii—tmwi— iwnwnnn TmvmuaagwmmroBwaBwfliraHagBKaaiKHMrowi irigylendő zavarba hozná merész ígéreteiket, melyek a haza szent nevében a lehetetlenségre vállalkoztak vala. Dekretálja a programm, hogy a magyar békében kíván élni minden szomszédjával s terjeszkedni nem fog soha. De hátha a szomszéd népek megtörik a békét s az okosság érdeke követeli beavatkozásunkat! Az önök külpolitikája csak a védelemre gondol, egyéb útjairól az intézkedésnek programmjuk lemond. Várjon e kicsinyes politikai feladatra, e cövekhez kötött állomásokra követelnek külön magyar diplomáciát? Ott van Horvátország. A felforgatók pártja ezt függetlenné akarja tenni odalenn. Az elszakadási törekvéssel szemben önök dekretálják az 1868: XXX. t. c. mindkét részről épségben tartását, dekretálják a testvéri egyetértést s elringatózván az illúzióban, hogy ezzel a horvát kérdés már megoldatott, szépen kifelejtik programmjukból Fiumét. Boszniával is ily könnyedén bánnak. „A közelebb történt foglalást rosszalván, annak — simpliciter— megszüntetését“ kívánják. De mert a Balkán félsziget új államjogi viszonyain nem változtathatnak, várjon az okkupárt tartományokat, melyekre 200 milliónyi hitelt vett fel a monarkhia, kinek ajándékozzák oda, s az adósság kit fog terhelni, a hitelezők mit szólnak hozzá, magunk pedig mit mondunk nekik és Európának? — ezt álmuk jótékony szelleme nem súgta meg. Amit e fantasztikus programmpontokon kívül reális viszonyokról szól a szélsőbal ez új szellemi terméke, az nagy általánosságokban recipiálja azt, ami a külföldi radikális pártok szolidabb csoportainak zászlaján Írva van Szabadság, egyenlőség, testvériség ! régi dal, mely a torlaszokon született s gyönyörűen lehet deklamálni, — de komoly politikus ma már nem a jelszavak után indul, hanem az általuk kijelölt eszményi célnak élve, az útba eső akadályokkal számol. A jelszavakat minden gyermek tudja, ezek hangoztatásához nem kell külön politikai párt. Az élet az ideák után kergetőző szellemeket anyagi tényezőkkel hozta összeütközésbe, tessék ezeket programoiba venni, ezekről véleményt mondani. De persze akkor ébredni kellene, prózai, de haszonnal járó életműködésre. S ez ép oly kényelmetlen, mint gyakran népszerűtlen. Akkor választani kell a magyar nemzeti politika s a nemzetiségekkel cimboráskodás, a magyar szupremácia bitosítása s az egyenlőség eszménye közt. Akkor meg kell dönteni a megyéket vagy pedig megszilárdítani, a közigazgatás nagyobb decentralizációja által. Akkor ki kell mondani az oktatásügyben a felekezeti autonómia status quoját vagy az állami döntő votum biztosítását. Szóval, akkor szint kell vallani konkrét kérdésekben. Ennél pedig kényelmesb az álmok világa. Sokkal könnyebb nagy általánosságban szavalni a nepotizmus megszüntetéséről, a vesztegetések kiirtásáról, az erkölcsösség restaurációjáról, a régi jó intézmények fenntartásáról s a kor szelleme elől el nem zárkózásról. Van a programmnak néhány alineája, mely közgazdasági reformjaink néhányára konkrétabb formában terjeszkedik ki. Ezt a részét, főleg a birtokos osztály védelméről, a telepítésről, a honosításról szóló pontozatot — bár kissé inkább konzervatív, mint radikális szellem lengi át — szívesen üdvözöljük. Egészben a programm több hazafias jóakarattal, mint politikai belátással, több dialektikai csínnal, mint államférfim érzékkel van szerkesztve. Sokat felmarkol, még a haza jövőjét is egyoldalú kontemplációk tárgyává teszi, s mégse kecsegtet a reménynyel, hogy a párt ez alapon hatásosabb, mert reálisabb akciót fog követhetni. Ez álmok pártja volt mindig, maradjon meg annak. Álmodja szépnek a hazát, nagynak jövőjét. Mig Ők álmodnak, mi többiek — teszünk! Jekelfalussy ur „Nemzet"-e. (bp .) Múlt hétfőn lapunkban éles támadást intéztünk a budapesti rendőr-apparátus főnökei ellen. Cikkünk a kíméletlenség hangján volt írva, amennyire az irodalmi jogosultság határai ezt megengedik. Elmentünk a legszélsőbb határpontig, hogy a nagyközönség méltó felháborodását, konkrét vádjait a rendőri intézmény ellen a kellő erélylyel kifejezhessük s megtaláljuk a módját, hogy a főnök urakat, nevükön szólítva, a publicitás elé idézzük és őket felelősségre vonjuk. Gyanítottuk, hogy ez nekik nem fog egészen tetszeni. Éreztük saját felelősségünket, midőn a támadást intéztük, s vártuk a feleletet, mely alkalmat ad törvényes fórum előtt Jekelfalussy és Thaisz uraknak a törvényes elégtétel megszerzésére, nekünk pedig a konkrét vádak bebizonyítására. Hire járt ma a fővárosban, hogy a sajtóper ellenünk megindíttatott. Ezt meg kell cáfolnunk. De megelégedéssel konstatálhatjuk egyfelől azt, hogy támadásunk a nagyközönségnél rokonszenves szenzációt keltett, ügyünk igazsága a legszélesebb körökben imponált, másfelől nyugodt öntudattal utalunk arra, hogy a megtámadott két főtisztviselő közül Thaisz Elek főkapitány úr hallgatása az ékesen szóló válasz, Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos úr pedig a kormánypárti „Nemzet“ ma reggeli számában egy igen gyengefélhivatalos „sugalmazványnyal“ igyekszik előlünk kitérni. A főkapitány urat szánandó némaságában nem háborgatjuk. Hiszszük, hogy ügyeihez a jelen kérdés egy újabb stádiumában mielőbb visszatérhetünk, s ami mondanivalónk van, előadjuk akkor. Személyével, mely lehet privát rokonszenvek jogos tárgya, nem foglalkozunk. De előttünk fekszik Jekelfalussy úr sugalmazványa, mely bár nem nevezi meg a „Budapesti Hírlap“-ot, mégis minket provokál „bizonyos lapok“ kíméletlen támadásáért. Állunk elébe. Első kötelességünk határozottan visszautasítni a szemrehányást, mintha cikkünkben személyes motívumok vezettek volna. Mi egy közintézmény létjogának kérdését vetettük fel, e kérdés a vita tárgya köztünk, s a miniszteri tanár BttwhiTMun Wstoawui Mai a témánk 12 oldalt tartalmaz.