Budapesti Hírlap, 1885. január (5. évfolyam, 1-31. szám)

1885-01-25 / 25. szám

1885. január 25. S ODAFESTI HÍRLAP. (25. sz.) sírokból kiásott emléktárgy képével. A nagy munka a magyar föld régi történelmi és művelődési viszo­nyainak ismeretéhez igen értékes adalékul szolgál. Ára 1 forint 60 kr. * (A „Harmonia“) kritikai hetiszemle következő nagyobb közleményekkel jelent meg. Zene: Bátor Sz. A zenekedvelők második hang­versenye. K­o­v­á­r­c­z Emil: A miskolci halárünne­­pély művészi szempontból. Színház: Dr. B­e­r­é­n­y­i Pál: „Szikra Panna“. E­s: Dumas legújabb darabja (Denise.) Képzőművészet: Teledgdy László: A főváros látképei és a jury ítélete. Zenemellék­let: Schwarz Ede: „Naturalizmus“. Polka. Azonkívül számos rövid hírekkel az irodalom, szín­ház és művészet köréből. * (Folyóiratok.) 1. A „M­agyar filozó­fiai S­zemle“ januári füzete a következő tarta­lommal jelent meg. 1. Böhm Károlyhoz. — Bokor Józseftől. 2. Érintkezési­ pontok a fizika és a filozófia között. — Heller Ágosttól. 3. Dr. Horváth Cyrill élete és bölcsészeté. — I. közlemény. — Dr. Nemes Imrétől. — 4. összehasonlító bonctani vázlatok. — Dr. Bihari Pétertől. 5. A „Magyar filozófiai szemle“ feladata. — Dr. Maczki Valértől. 6. A gazdászat fo­galma. — Dr. Kiss Mihály­tól, stb. — 2. A „Föld­tani Közlöny“ decemberi füzete a szokott ma­gyar-német tartalommal megjelent. — A „P a e da­­sj o g i a i encyklopaedi á“-nak, mely igen hasznos segédkönyv tanítók, szülők és iskolai elöljá­rók számára, megjelent a II-ik füzet, ára 30 kr. * (A kath. kultusz szelleme) című munkára hirdet előfizetést dr. D­a 11 é­s József csorna-premontrei kanonok. A munka mintegy 50 nagy tizenhatodréta iv (két kötetben) terjedelemmel 1. év julius hó folyamában fog megjelenni. Megren­delési ára 4 frt, bolti ára 5 frt. Gyűjtőknek minden 10 megrendelő után egy tiszteletpéldánynyal szolgál a szerző. Kéri a szerző a megrendelő íveket legké­sőbb folyó évi február hó végére visszaküldeni Csornára. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A m. k­i­r. o­p­e­r­a h­á­z­b­a­n) február hóban 14. bérletfolyamos előadás megtarthatása céljából vasárnap, febr. 1-én az előadás bérletfolyamban fog megtartatni. Hétfőn, febr. 2 án a „Hugonották“ ke­rül szinre Turollával. * (Turolla Emma) a neki szerződéssze­­v­­álog­ztositott egy havi szabadságidőről lemond­ván, június hó végéig fog a magy. kir. operaházban Vendégszerepelni. Az igazgatóság Turolla kisasszony­­ával egy újabb, 1885. szept. 1-től kezdődő és 9 hóra tér e­lső szerződést kötött, melyet mindkét fél a na­pokban irt alá. "­­(A „Vadgalamb“) G­e­r­ő Károly uj nép- Szinmarv a jövő hét folyamán a kolozsvári, szegedi, szombathelyi, székesfehérvári, miskolci, győri, szeg­szárdi, zentai és fogarasi színházakban fog színre­­kerülni. * (Színházak műsora.) Nemzeti szín­ház : A nemzeti színház jövő heti műsora a követ­kező : Hétfőn, havi bérlet 15. sz. „Poirier úr veje“, „A szikra.“ Kedden, havi bérlet 16. sz. „Ármány és szerelem.“ Szerdán, havi bérlet 17. sz. „Serge Panine.“ Csütörtökön a „Protekció“ előkészületei miatt a színház zárva. Pénteken, szombaton és vasár­nap a „Protekció“ Bérezik Árpád vígjátéka. Pén­teken és vasárnap, havi bérlet 18. és 1. számban és szombaton bérletszünetben. — Operaház: Ja­nuár 26. (hétfőn) zárva. 27. „Traviata.“ (Rendes helyárak.) 28. zárva. 29. „Tell Vilmos.“ (Rendes helyárak.) 30. zárva. 31. „Tannhäuser.“ (Turolla E. k. a. m. v.) Február 1. „Rászedett Kadi“, „Cop­­pélia.“ (Rendes helyárak.) 2. „Hugenották.“ (Tu­rella E. k. a. m. v.) — Népszínház: Holnap vasárnap, G­e­r­ő Károly népszínműve a „Vadga­lamb“, hétfőn „Meluzita, a szép hableány“ C­s­ep­re­g­h­y Ferenc látványossága ötvenedszer, ked­den ugyanaz, szerdán „A két Savoyard leány“ elő­ször. E darabban Pálmai Hka, Hegyi Aranka, Rákosi Szidi, Csatai Zsófi, továbbá Kas­sai, Eőri, Tóth, Gergely, Prielle, Rónai és Erődi fogják a főbb szerepeket ját­szani. A darab zenéjét id. Müller Adolf és B­á­n­f­i Sándor szerzették. Csütörtökön és pénteken ugyanaz, szombaton „Meluzina.“ * (A szerződtetések a színészvi­­­­á­g­b­a­n) már folynak a nyárra. Aradi Gerő Erdélyi Mariettát évi hatezer frtos fizetéssel szerződtette. * (Vidéki színészet.) A temesvári színházra, melynek állandósítása iránt városszerte lelkesült mozgalom indult meg, már közelebb kihir­detik a pályázatot. A színházat a vele járó kedvez­ményekkel, három egymásután­ téli idényre adják ki oly igazgatónak, aki már évekig erkölcsi és anyagi sikerrel működött első rangú városokban. — Győr város hatósága, tekintettel a magyar színtársulat kedvezőtlen helyzetére, az ott működő német tengerek előadásait megszüntette. — Pécsett az „Arany ember“ a színházba járási ked­vet egészen fölüdítette; már négyszer adták zsúfolt ház előtt és nagy hatással. — Losoncon moz­galom indult meg állandó színház építése iránt. * (A zenetanárok országos egye­sülete) január 26-án esti fél 8 órakor egyesületi helyiségeiben (Ferenciek­ bazárja, I. emelet, „Fővá­rosi iparosok köre“) hangversenyt rendez. Műsor: 1. Major J. Gyula, „Symphonia“ zongorán 4 kézre elő­adják a szerző és Major Hermina. 2. a) Schu­bert Fr. „Der graue Kopf“ b) Tosti F. P. „For ever and for ever“ énekli Henderson Mari, zongorán ki­séri Berecz Ede. 3. a) Bach J. S. „Fuga.“ b) Cho­pin. „Nocturno.“ c) Beethoven. „Sonata Op. 53“ (utolsó tétel) zongorán előadja Major J. Gyula 4. Bach J. S. „Pfingst-Cantate“ énekli Hender­son Mari, zongorán kiséri Berecz Ede. 5. a) Schu­bert Fr. „Du bist die Ruh.“ b) Stradella Al. „Air d’eglise“ (1667.) gordonkán, zongorán és harmó­­niumon előadják Harach József Ságh József és Berecz Ede. * (A műcsarnokban) ma a kiállításnak két érdekes idegen látogatója volt: Marimassa Tokei, a japáni erdők főigazgatója és titkára Cokuzo Cakasima. A japán vendégek tegnap este érkeztek meg a felvidéken tett útjukból főváro­sunkba, melynek nevezetességeit L a v o t­h a Berta­lan keresk. min. fogalmazó kalauzolása mellett nagy érdekkel szemlélik meg. A műcsarnoki képkiállítás megtekintése után az iparművészeti múzeumban is hosszabban időztek. Gironnak „Két nővér“ című festménye már csak rövid ideig lesz a műcsarnok­ban látható, helyét a nagy teremben nemsokára M­a­­tejkónak „Brandenburgi Albert meghódolása I. Zsigmond lengyel király előtt“ című nagyszabású történelmi festménye fogja elfoglalni. egér, a bér kettyüs inasok töltögették a karcsú nya­­k­­m­arakba a gyöngyöző nektárt, bizony volt dol­­elég, a poharak nem hervertek, mindeniknek akadt gazdája. A­mint engem e legbelsőbb szentélybe beve­zettek a vig atyafiak, mindjárt fel is szólított egyi­kük, hogy újam fel lakásomat egy cédulára. Nagyot néztem, hogy mire való volna ez a különös óvintézkedés. Hát bizony arra — magyarázta a vig len­gyel — hogy téged innen majd csak úgy viszünk haza, mikor már azt sem fogod tudni, hogy fiú vagy-e, vagy lány, mert az szégyen volna reánk, hogy egy magyar a lengyel király-bálon józanon maradjon. Hoho bratanki, nem úgy verik a cigányt, a magyar a lengyellel kiállja a versenyt poharak közt is, elfogadom a kihívást. Folyt hát a nemzetközi verseny s a polgári háború, ember ember ellen küzdött az ivó­szobá­ban. A sampánger gőze szította a hazafiság tüzét. A­mint belemelegedtek, felcsapták vállaikra nép­szerű embereiket, a Potockiakat, Dzieduszickiakat, meghordozták, beszéltették minden báli etikett ellenére. Majd a­mint a honfiúi kötelességnek ele­get tettek, a külügyekre került a sor s engem a magyar áldozatot körülfogtak, hogy itt magyar szónak kell hangzania. Hiába szabadkoztam, hogy nincs annak itt helye, meg sem is értenék. Semmi kifogás, nincs pardon, magyar szót akarunk hallani! Zaraz, zaraz! Egy magyar vasúti mérnök jó tanács­­­sal sietett segítségemre, hogy jó lesz szót fo­gadni, mert addig úgy sem hagynak békét. — De hát mi a szöszménküt beszéljek én itt ezeknek a sampánger vitézeknek? — Hát mondja azt, — tanácsolja a honfi­társ — hogy részegek vagytok, kozhelyek vagy­tok, jobb ha haza mentek aludni s hagytok a sze­gény armer reisendez magyarnak békét, úgy sem értik. Ez a kitűnő idea, de főkép a fenyegetés, hogy ha nem beszélek mindjárt, feltesznek a sampangeres pudlira s szavukat rögtön be is váltották, arra késztetett, hogy a fenebbi magasabb politikai tó­nusból elkezdtem beszélni. De még milyen hatással. A „részegek vagy­tok“ „korhelyek vagytok“ után minden harmadik negyedik szénát dörgő „elljenek“ mied­zijék szakasz­tottak félbe s vállaikon emeltek le a bormérő szószék­ről s siettek üdvözölni, tartott kitűnő szónoklatomért, mintha csak a magyar képviselőházban tartottam volna szűzbeszédet a lengyel-magyar barátság ma­­gasztalására. A nemes versenynek a pirkadó hajnal vetett véget. A király tovább ment Bukovinába, ott aztán csángótok bandériumoztak s lakodalmaztak előtte; mi pedig ott maradtunk Lembergben. Az ünneplés zaja elnémult s más dologhoz láttunk. Egy hónap múlva kellett lenni a Bem­­szobor leleplezésének Maros-Vásárhelyen. A szo­bor­bizottság megbízott, hogy a lengyeleket hív­jam meg személyesen is az ünnepre. E célból érintkezésbe léptem az egyetemi ifjúsággal. Bem apó neve gyújtott. Lelkesedéssel vettek körül, ér­deklődéssel lestek minden hirt az ünnepről. Gyűjtést kezdettek koszorúra, felszólították csatla­kozásra a krakkói, bécsi, leobeni, pozeni s titokban a varsói lengyel ifjúságot s elhatározták, hogy a lengyel ifjúság koszorúját küldötttség vigye le­ a székely fővárosba. A nagy­közönség érdeklődését is felkeltötték a lapok, az egyetemi tanárok közül dr. L­i­s­k­e a történelem tanára, érdekes közleményt írt a Bem-album számára a Bem ellen Pesten intézett merényletről. A­mint Lemberget elhagyni készültem, az egyetemi ifjúság búcsú­estélyül hatalmas banket­tet rendezett. Egy kis Bem ünnepély volt az. Lel­kes dikciókban emlékeztek meg az osztrolenkai és erdélyi hősről, a lengyel magyar barátságról. Ki­jutott nekem is. A bankettek végén szokásos nagy­lelkűséggel megválasztottak budapesti tiszteletbeli „lengyel konzulinak. A vig konfederációnak a vendéglői záróra ve­tett véget. De folytatása követk­ezett szabad ég alatt Gyönyörű hold világos éjszaka volt. A fellel­kesült fiatalság, mint valami felkelő csapat, meg­indult, ki a városból, ki a várhegy, a San­ok parkírozott sétaterére s ott az Isten szabad ege alatt, körbe állva, levett kalappal, rázendítették azt a szivetrázó, édeskesergő nemzeti imát, a „Boze cos Polske”. (Isten ki Lengyelhont annyi századon). Refrainje, hogy Oltárod előtt térdre hullva kérünk Szabad hazánkat adjad vissza nekünk! megrázta a levegőt, mintha az eget ostromolná s lehallatszott a városba, mintha fel akarná rázni azt a mély álomból. Majd a kesergő nemzeti da­lok után rázendítették a jövőbe vetett hit és re­mény dalát a „Jeszcze Polska niezgiiela”. Nincs még veszve Lengyelország, Élni fog mi általunk, A mit elvett a zsarnokság, Visszavívja hős karunk! Kosciusko vezesd néped. Már a harcnak lángja éget, Lengyelország szabad lesz, A zsarnokság oda vesz! Aki hallotta, az északa csendjében, azt hitte volna, hogy feltámadt a macejovicsi hős s ő har­­sogtatja vitézeivel a „F i n i s P o­­ o n i­a e® he­lyett, harci riadóul, hogy nincs még veszve Lengyelország! Édes ábrándok, boldog illúziók! Ezt élteti a lengyelt, s ez a szent hit kapcsol össze, minden határokon keresztül, minden lengyel szivet. Búcsúzóul nem maradt el a lengyel-magyar testvériség dala: Magyar és lengyel jóbarát Harcban s pohár közt egyaránt Farsang. — A pestmegyei dál iránt — mely e hó 28-án, szerdán, a megyei tisztviselők nyugdíjalapja javára fog megtartatni — nemcsak a fővárosban, de a vidéken is rendkívüli nagy érdeklődés mutatkozik. A rendező bizottsághoz az ország különböző részei­ről érkező tudósításokból azt lehet következtetni, hogy a vezérvármegye bálján sok megye képviselve lesz. A pestmegyei notabiltások szintén versenyez­nek a nyugdíjalap szaporításában; újabban J­óz­sef főherceg 50, Vigyázó Sándor 100, id. H­a­j­ó­s József 50 írttal váltották meg jegyeiket. Szóval a pestmegyei bál minden tekintetben fényes és sikerükt lesz. A női táncrendek a bizottság monogrammjával pompás ezüst pergament tűntet föl; ezek, valamint a rendező bizottság jelvényei ezüst pajzson a megye zománcozott címerével Morzsányinál készül­tek, mindannyi remek kivitelben. * — Az oraz. magy. államvasút és m. k. vámhivatal o­r s­o v­a­i tisztviselői február 8-án a pályaudvar termeiben az aninai bánya­szerencsét­lenség károsultjai javára a 43. sz. karánsebesi gya­logezred zenekarának közreműködése mellett hang­versenynyel egybekötött táncvigalmat rendeznek, melyre a város és környék intelligenciája meg­hivatott.* A Vácon az ottani házasulandó intelligens fiatalok február hó 1-ére fényesnek ígérkező bált rendeznek. A rendező bizottság így alakult meg : elnök Póta Ferenc, alelnök dr. Freysinger Lajos és ifj. V­a­r­á­z­s­ó­­­i Gusztáv, titkár J­e­r­­s­i­k Gyula, pénztáros T­r­a­g­o­r János, ellenőr S­é­l­­­y­e­y László. A mulatságra Patikárus Ferkó zenekarát viszik fel a fővárosból. * — A zólyomi polgári kaglizó-egyesület febr. hó 14 én, az újonnan felépült városi szálló gyönyörű termében nagy bált fog tartani.­­ Az it­teni jótékony nőegyesület is akart egy fényes bált.­ ­

Next