Budapesti Hírlap, 1885. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1885-03-01 / 59. szám
V. évfolyam. 59. sz._________Budapest, 1885. Vasárnap, március 1. Előfizetési árak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Bukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. ss. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Gladstone bukása. Hatszor volt miniszter Angliában s a század második felében Palmerston után a legnépszerűbb ember honfitársai között, most pedig egy lelépő államférfi, kit kevesen sajnálnak s ki nem lesz aktív szereplő soha többé. Mert a 76 éves öregember gyöngének és makacsnak bizonyult egy világbirodalom kormányzására. Fényes életpályáját szerencsétlenül végzi. Régen megbukott volna, ha érdemei a múltból nem támogatják, ha a jövő bizonytalansága nem tartóztatja az embereket, ha barátai nincsenek, kik érte rajongnak, ha nem nagy szónok, ki beszéddel tartja az angolokat, hogy benne higyjenek, midőn már hinni megszűntek. Nem ő maga, egész politikája megbukott, pártja szétszakadt s Angliát a veszélyből, melybe Gladstone sodorta, csak nagy tettek és nehéz áldozatok árán mentheti meg örököse. Disraeli meg van boszulva; ellenfele maga magát lejárta, nem kellett ellene agitálni sem; a politika, melyet a Disraelié helyébe ültetett, tökéletesen képtelennek bizonyult, s most, a legnehezebb körülmények közt, Anglia kénytelen lesz ott folytatni, ahol ő elhagyta. Gladstone és minisztériuma elesett Khartumnál, mielőtt a parlamentben elesett volna. A kétezer halott közt Khartumban, a Gordon holtteteme mellett fekszik Gladstone. Legyőzte őt a máhdi. Az angol parlament kegyelmesen ítélt, midőn a kormánynak 302 szóval 288 ellenében bizalmat szavazott. Ettől a bizalomtól Gladstonenak menekülnie kell. Nem vezetheti a kormányt tovább, de nem is tudja merre vezesse? A minisztérium teljesen meg van zavarodva, sem célt nem lát maga előtt, sem cselekedetre magát elhatározni nem képes. Az események öszszecsaptak, mint hullámok feje fölött. Szudán vereségeihez járult Afganisztán veszedelme. Szövetségesei Angliának nincsenek, ellenségei vannak bőven. Gladstone ezeket gyűjtötte. A minisztériumban súrlódások s a szabadelvű pártban bomlás. A radikálisok s három miniszter — Chamberlain, Dilke, Harcourt — békét akarnak minden áron és visszavonulni Szudánból minél előbb. Gladstone, Derby és Granville, legyőzni a máhdit, békét kötni, független kormányt alakítani Szudánban és azután kivonulni. Northbrook és a régi wighpártiak Forster és Göschen győzni és Egyiptomot és Szudánt angol protektorátus alá helyezni kívánják. Hogyan összeegyeztetni e nézeteket egy minisztériumban, egy pártban? Hogyan igazolni ily zűrzavaros politika mellett a balsikert és elkövetett hibákat ? Hozzájárult Afganisztánban a Gladstone-politika felsülése s az orosz barátság őrült volta kisült. Itt is háború és lázadás veszélye fenyeget. Lord Dufferin India kormányzója 10,000 angol katonát kér. Nincs. Mert Gladstone minden katonai reformot ellenzett s az óriás nagy és szétszórt birodalmat megvédeni és összetartani, nagyobb hadseregre van feltétlen szükség. Most ki fogja az oroszok előnyomulását Közép-Ázsiában feltartóztatni ? Gyengeség volt megengedni a khinai háborút, melyben a vesztes lehet Anglia. Hogyan itt békét kötni? A Gladstone kormánynak lehetetlen volt megállni tovább. Egész Anglia zúgott s egész Európa nevetett. Csak az alsóházban volt a kormánynak pártja erős, nem az országban. Az angol népnek mindig oly külpolitika kellett inkább, mint amilyent Pitt, Palmerston és Disraeli csináltak, a Cobden-Bright-féle békebarátok soha sem vezették a nemzetet, mikor baj volt. Békében békepolitikusok, háborúban bátor férfiak kellenek a kormányon, nem pedig anyámasszonyok. Az angol nép gyakorlati érzéke azt felfogta s azért most inkább tart a 198 lorddal, ki Gladstone ellen szavazott, mint ama kis 14. szónyi képviselőházi többséggel, mely őt támogatta. Támogatta, hogy őt megmentse, nem pedig, hogy a kormány eljárását helyeselje. Angliában is vannak mamelukok, de ott nem mindenki mameluk, ha liberális. Ezért hát Gladstone nem tarhatja magát tovább, az angolok teljes tisztelettel őt felmentették. Gladstone nem szívesen megy, de fog menni, mert nem tarthatja magát tovább. S jönnek a konzervatívok. — Egész Európában most ez az áramlat, még Angliában is. S a konzervatívok nem azért jönnek, mert őket szereti a nép, hanem „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Az országgyűlés 300 év előtt. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Az emberek rendkívüli események bekövetkeztét hirdették az 1578-ik év elején Magyarországon. Pestis, háború, éhhalál, sáskák napirenden voltak az időjósok ajkain. Okot erre nem valami óriási üstökös megjelenése adott, hanem a bámulatosan enyhe tél. A Duna jeget nem látott, havat pedig csak híréből ismertek az emberek. Bundára, ködmenre persze szükség sem volt, mert hisz még a szobákat is csak a nevéért sütötték az emberek. S mert a tél ily rendkívül enyhe volt, a tavasz már február közepén bekövetkezett. Nem is csodálkozott senki a Bécsből hozzánk érkezett azon híren, hogy Miksa király febr. 28-án hajón fog lejönni Pozsonyba, az országgyűlést megnyitni. Február 18-án küldöttség ment Bécsbe a király meghívására. S alig érkezett a küldöttség vissza, midőn Dévény alatt feltűnt a lobogós díszes fejedelmi hajó, mely a királyt hozta kil magyarjai közé. A harangok azonnal zúgni, az ágyuk, bömbölni kezdettek, Pozsony népe, mint az áradat rohant a Dunapartra, melyet az ország karai és rendei, a főpapok, a zászlós urak és főispánok drága fogatokon, délceg paripákon leptek el. Az egri püspök üdvözölte a megérkezett királyt, kit az összes rendek és beláthatlan sokaságu nép riadó éljenzéssel fogadott. A rendek nagyon örültek, hogy végre maguk közt láthatják a királyt, aki már három országgyűlést hívott össze azzal az ígérettel, hogy ezt személyesen fogja megnyitni, aztán egyszer sem jött el. Nem is csoda, hogy emiatt nagy neheztelés támadt a rendek között már 1576-ban, amely év szintén együtt látta a magyar törvényhozókat, de nagyon elégületlen hangulatban. A király mindig csak pénzt kért, a nemzet sérelmeinek orvoslásáról pedig hallani sem akart. A rendek végre megunták az örökös exequálást s követelőleg léptek fel. Irányi bizonyára meg fog örülni, ha itt kiírom, hogy az anabaptisták már akkor olyanok voltak, mint a mostaniak, t. i. nem akartak fizetni adót. Az országgyűlésen ez a dolog előkerült s kimondatott, hogy bizony a baptisták is kötelesek adózni, éppen úgy, mint más ember ! Az adókérdés persze már akkor is komplikált egy dolog volt. A lengyel zsidók tömérdek újpesti hatossal vagyis hamis ezüstpénzzel árasztották el az országot, a jó magyar pénzt pedig zsákszámra hordták ki, miáltal az amúgy is elszegényedett ország roppant károkat szenvedett. De sok kellemetlenséget okozott a nemzetnek amaz anomália is, amelyben éppen a pénzforgalom tekintetében Ausztriával állott. Úgy látszik az osztrák bank ősapja ebből az időből származik, mert megtörtént dolog, hogy nekünk el kelle fogadni az osztrák és német pénzt, ami pénzünket azonban, amely pedig semmivel sem volt rosszabb, mint az osztrák. — Bécsben és a többi német és osztrák országokban nem fogadták el. De vámdolgában is furcsa viszonyban állottunk Ausztriával. A nyerstermények beszállítása hozzánk mindenkinek szabad volt, de mi egy marok búzát vagy egy kulacs, bort sem vihettünk túl az ország határán. És ha e körülmény már magában is tömérdek panaszra szolgált okul, növelte az általános elkeseredést annak a híre, hogy a kamara újabb adónemekkel akarja az országot boldogítani. Nevezetesen a bor után adót, a barmok után pedig harmincadót akart szedni. íme a bécsiekkel való marhaháborunak kezdete innét számítható. A jó bécsiek azonban kettőt feledtek ki számításukból. Azt, hogy a magyar ember jelleménél fogva nemes ellenszenvvel viseltetik az adók iránt, továbbá pedig azt, hogy ha még úgy rajongott volna is a nemzet az adózásért, a bizon nem volt miből fizetnie. Az előbbi állapotot, t. i. az ősi gyűlöletet minden adózás iránt, úgy látszik jobban ismerték, mint az ország teljesen kimerült állapotát. Különben alig foglalkozott volna a kancellária azzal a tervvel, hogy újabb adóemelésekkel lép az országgyűlés elé. Három forint adót kért minden telek után. A tekintetes karok és rendek persze addig fontolgatták és tárgyalták a királyi propozíciókat, míg kiütött Pozsonyban a kolera! A folytonos háborúkban elesettek hullakigőzölgése teljesen megvonta a levegőt, s a pestis egész elemi erővel tört ki az országban. A honatyák megijedtek, annyival is inkább, mivel a szemtelen kolera betolakodott még a tekintetes karok és rendek közé is és kaszabolni kezdő a honatyákat pártkülönbség nélkül. Mivel azonban a dögvész csak nálunk pusztított, a bécsiek pedig úgy látszik nem igen törődtek azzal, hogy a tekintetes karok és rendek Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.