Budapesti Hírlap, 1885. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1885-04-01 / 90. szám
V évfolyam. Csellsetési érák : Égése évre 14 frt, félévre 1 firt, negyedévre 3 frt, 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn ée ünnep után való napon is. 90. sz. Budapest 1885. Kedd, április 1. Felelős szerkesztő: Lukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. ss. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fonakadást szenvedjen. Kemény ítélete. Nagyon kívánatos lévén a vetésekre az eső: Kemény Gábor báró beszédet mondott. Biztatta a magyar gazdákat jósló tehetségével, hogy nem „válságban", hanem „fejlődési stádiumban" fognak tönkre menni. Ez a halál nem sokkal örvendetesebb lehet rájuk nézve, mert: „nagyon hosszúra fog nyúlni." Ha a miniszter mondja, elhiszszük, hogy minden gazdasági termelő jövedelmezősége lehanyatlott, a gyapjú 130 írtról 80 írtra szállott le; búzánkat nem lehet kivinni, mert Fiuméból a vitelbér drágább Angliába, mint New-Yorkból s Erdélyből Budapestre, vagy innen Fiuméba az államvasút többe kerül, mint a hajó Adriától Skóciába; tehát „tovább és tovább harapódzó értékhanyatlás és bizonytalanság * állott be, melylyel szemben egy bölcs kormány kimondja, hogy „szemesnek áll a vásár." Abból a premisszákból, ez a konklúzió. Az erdélyi gazdák, kik Kolozsvárott az államfilozófiai előadást hallgatták, el voltak a miniszter hangjától ragadtatva. Micsoda ember az a Bismarck, hogy nem kér leckét az államgazdaságban Kemény Gábortól. Megtudhatná tőle, hogy a védvám az semmi, és a tarifapolitika is felesleges, hanem a tengerentúli verseny ellen van egy biztos szer, meg kell mondani a gazdáknak: „segíts magadon és az Isten is megsegít." Ha ezt megértik, akkor minden jó lesz; átfejlesztik a mezőgazdaságot a jelen stádiumból a jövő stádiumba, mely ekként néz ki. Búzával, gyapjúval nem versenyezhetvén termeszszünk „almát." Egész Erdély almát fog termeszteni, de ki eszi meg ? Mi lesz egy vagyon alma vitelére Budapestig, Fiuméig és Glasgowig ? Sajnosan tapasztaljuk azonban, hogy felső Ausztriából egész hajókkal hozzák le a Dunán az almát Budapestre, a szállítás semenynyibe kerül. Védvámot a honi almáknak! Nem lehet a vámterület közös és a szabadkereskedelem elvei a védvámot nyersterményekre tiltják. Az erdélyi almatermelők azonban ne csüggedjenek, a kormány érdekükben ugyan nem tehet semmit, de Isten őket megsegíti. Vagy ha már nagyon szorul a kapca , Erdély gazdái nem tudnak áron eladni semmit, a török búzát és oláh marhát a kormány szabadon beereszti a határon s a szarvasmarha is legolcsóbb Erdélyben, mint a miniszter konstatálja: van egy mód, melyet Kemény ajánl, s mely bizton kisegíti őket — alagcsövezzék a havasi legelőket! Ezt a magyar gazdáknak is melegen ajánlhatjuk, a Lomnici csúcs, a Tátra, a Bucsecs, a Retyezát alagcsövezve mily szép jövedelmet nyújthatnának A kincstár próbálja meg először a liptói, ungvári és máramarosi uradalmakban, tegyen indítványt Kemény Gábor a házban, a költséget megszavazzák a kormány közgazdasági politikájának bámulói. Az agráriusok mindig jajgatnak, ahelyett, hogy okosan ellesnék, hogy mi kell a piacnak, ha búza, fa és gyapjú nem kelendők: szőlő kell, csemege szőlő és fehér bor. Igaz ugyan, hogy a tokaji szőlősgazdák mind el vannak keseredve, mert nincs a bornak ára, s a kormány a szabad ipar érdekében a borgyártás nemes mesterségét protegálja, a regálékat sem váltja meg, s a filloxéra is pusztít, de azért csemege szőlőt Erdély szállíthatna, ha volna vasútja — Oroszországba. De most, ha van is szőlője, Bukarestben és Budapesten Gera kell, Berlinhez nagy-Maros közelebb fekszik, Kemény Gábor az erdélyi szőlőnek építsen hamar vasutat. De ha a szőlőkereskedés sem használ a magyar gazdáknak, mivel hogy szőlő nem is mindenhol terem, Kemény Gábor tud jó tanácsot: termeszszünk kendert. A kormány állítson kenderáztatókat, így már segítve lesz. Mindenről beszélt a közlekedési miniszter, az ő eredeti felfogásával, csak a magyar államvasutak tarifapolitikájáról nem szólott. Hogy mért olyan drága a szállítás Erdélyből Budapestig, mikor ő a miniszter, hogy a tarifák miatt a kivitel lehetetlen ? Itt is az Isten segítsen ! S ha a vízi szállítás oly olcsó s nekünk van Dunánk, mért nem csinál rendet a Dunagőzhajótársulattal, hogy ne a román behozatalt szolgálja inkább, hanem a magyar kivitelt. Ő tudja, hogy a közlekedési politika csinálta a válságot, tehát eszközölje, hogy a közlekedési politika orvosolja is. Ő annak felelős minisztere, az van rá bízva, nem a marhatenyésztés. S ha már felvilágosította a magyar gazdákat, hogy a védvámok rosszak, világosítsa fel Tisza Kálmánt is, hogy vámügyi politikájával hagyjon fel, mert rossz, ő okvetlen olvasta a kolozsvári beszédet és épült rajta. Mert nincs szebb dolog a mai világban, mint a gyakorlati tudomány, mely mindenhez ért. S Magyarország boldog, hogy két ily kiváló közgazdasági minisztere van, mint Kemény Gábor és Széchenyi Pál. Míg ezek kormányoznak nem kell félni, hogy a gazdasági válság megszűnik Magyarországon.] jPKftt KsájKuch: 12 oldali tartalma*. A Ferry-kormány bukása. Párti, Párt*. 3). A képviselőház tegnapi vngatott üléséről a következő kimerítő tudósítást küldhetem. A vita. A kamara ülése előtt a folyosókon nagy az izgatottság. A legsajátságosabb hírek keringnek, így azt mondják, hogy a köntereken tömegesen követelik a minisztérium elbocsátását, különben botrányokkal fenyegetőznek. Még a köztársaság ellen is emelkednek fenyegető hangok. A folyosókon egyesek között élénk civakodás támad. Régóta nem volt a parlamentben ilyen átalános izgatottság. A karzatok zsúfolásig teltek. A házban a a miniszterek közül legelőször Peyron tengernagy jelent meg, utána jött Rayn a közmunkaügyi miniszter; a képviselők zajosan kértek tőlük felvilágosítást a helyzet felől. Jules Ferry megjelenésekor bizonyos mozgalom támadt a közönségben, mely azonban hamar lecsillapult. A miniszterelnök, aki megőrizte szokott nyugalmát, Meziéres-rel beszélget. Az ülést, melyen a párisi diplomaták kivétel nélkül jelen vannak, kivételesen valamivel 3 óra előtt nyitja meg Brisson elnök. A ülésteremben csaknem az összes képviselők megjelentek, Ferry mély csendben kezdi felolvasni a kormány nyilatkozatát, mely a következőket tartalmazza : A remények, melyeket még a szombaton érkezett táviratok ébresztettek, nem valósultak. (Zaj): Egy tegnap reggel érkezett távirat értesített Negrier tábornok megsebesüléséről és Lang Son elhagyásáról. Az éjjel érkezett táviratok megnyugtatóbbak. Franciaország mély megindulással fogja hallani, hogy a hősi vezér sebe, akit büszkeséggel kísért fényes pályáján, gyógyulófélben van. Hadseregünk egyszerre (gúnyos kiáltások : Egyszerre!) oly ellenséggel állt szemközt, amelynek nagy hadereje nem volt előrelátható. Tegnap óta intézkedések tétettek, melyek azonban nem elegendők; a langsoni csapást meg kell boszulnunk, nemcsak azért, hogy megvédjük indokínai birtokainkat, hanem azért, hogy becsületünket, mely az egész világ előtt megsértetett, helyreállítsuk. (Perrin : Ön kompromittálta Franciaország becsületét.) A jobboldalról valaki dühösen fölkiált: „Misérable!“ A miniszter fölkéri a kamarát, hogy az ország előtt méltó egyetértésben mutassa magát és 200 milliónyi hitelt kér. (A csodálkozás felkiáltásai hangzanak. Mások fölkiáltanak : „Nagyon jó!“) A kormány a részleteket a bizottság előtt ki fogja fejteni. (Viharos felkiáltások: „Nem! ön nem!)— Clémenceau: „Ki fog önnek még hinni? Perry: Hogy e hazafias ügyet egy mellékkérdéssel ne komplikáljuk, hogy e nemzeti ügyben mindnyájan egyesüljenek, bármilyen helyen üljenek is, és hogy a zászló becsületéért mindnyájan síkra szálljunk, kinyilatkoztatjuk, hogy a hitel megszavazását nem tekintjük bizalmi szavazatnak. (Nagy lárma. Fölkiáltások: „Egyéb se kellene!“ — Cassagnac: „Ki vele!“ — A jobb oldal utána kiáltja: „Alá porté !“) A kamara egy későbbi szavazattal dönthet a fölött, hogy e hitel hovafordítását kire fogja bízni. Clémenceau: A vitáknak vége van. E minisztériummal többé az ország nagy érdekeiről nem vitatkozhatunk. (Viharos tetszés.) Mi nem ismerjük, nem akarjuk többé ismerni; előttünk nincs többé miniszter, csak vádlott, (percekig tartó zaj.) még pedig egy hazaáruló vádlott! (Viharos tetszés és taps. Ferry és Raynal nevetnek. Gailard közbekiált: „Ne nevessenek ! Konstatálom a „Journal Official“ számára, hogy önök még nevetni is mernek!“ Egyes képviselők a nagy zaj közepette éles kifakadásokban törnek ki a kormány ellen.) Miután azonban az ország nagy érdekei forognak itt, szőnyegen, a hitelt minden vita nélkül el kellie