Budapesti Hírlap, 1885. május (5. évfolyam, 119-148. szám)
1885-05-01 / 119. szám
V. évfolyam. 119. S2L Budapest, 1885. KiMVUflA májusi Budapesti Hírlap Előfizetési iraki Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon legfelelős szerkesztő: Csukásai József. Szarkesszöség és kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16. oa. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Eső. Hetekig szomjazott a természet. Minden fűszál landkadtan sorvadozott. A vetés nem borította be aföldet, gyér sorai közt kemény rögök sütkéreztek a forró napsugarakban. Minden állat, mely nem szereti a vizet, vígan őrült a korai nyárnak; a mezei egerek bámulatosan elszaporodtak s rajokban legeltek a búzaföldeken s nagy foltokban rágták ki a gyönge hajtást. Mindennemű bogarak milliói hadjáratot szentek az embernek, s rombolták, amit ültetett. A sovány gólya, mely a szűk takarmányon kitelelt, hogy a kövér tavaszi legelőn erőhöz jusson, kopár földön kereste eledelét, hol buja fűben taposni szokott. A pázsit, melyről sűrű rendet vág virágzó mezőn a kasza, gyéren hajtott leveletlen száraz füvet. Már sárgultak a vetések kalász nélkül, már fonyadt minden, araj kikelt, a gyönge gyökérnek nem volt nedve, mit felszívhatott volna, a tő nem bokrosodott, a levelek nem kaptak tápot a levegőből, a harmat is kevés volt a tikkadt növénynek. Kétségbeesve pillantott a gazda az ■égre. Sehol egy felhő. A nap a kalendáriumban megtévedt s azt hitte aratásnak van ideje. Minden hajnalban uj remény, minden este a régi csalódás. Minden nap, melylyel a várva várteső késett, milliókra menő kárt okozott az országnak. Ha nem esik még néhány napig, vége vanaz egész termésnek. ínséges esztendő lesz, mint 1863. évben jajgattak a gazdák. Ki hallotta valaha, hogy egész április havában alig van eső? S a tél is száraz volt, hó nélkül teleltek ki a búzák és rozsok, úgy a hogy a fagyok is szárították a talajt, a földnek tehát nem volt elég nedvessége pótolni az eső hiányát. Mi lesz e szerencsétlen országból, ha új csapás éri? Sóhajtva gondolt mindenki a veszedelemre. Végre esőnk jött. Kevés, de elég, hogy aki kapott belőle meg legyen mentve. Magyarország minden vidékéről jön az örömhír, hogy eső esett. Az emberek megtáviratozzák egymásnak a vigasztalást. Sok nehéz aggodalom enyhült, az emberekben hálás hangulat ébred s a panaszok elnémulnak. Ez az eső akkora szárazság után a legnagyobb esemény Magyarországon, a kiállításnál is nagyobb s az angol-orosz viszálynál érdekesebb. Mert ez eső nélkül Magyarország gazdasági katasztrófának néz elébe. Ez talán el van hárítva rólunk Isten kegyelméből. Lehet-e jó termés az országban általában, eme tavaszi időjárás után, bajos megjósolni, mert még háron hónap, mire learatunk. Nagyon kedvező időnek kellene bekövetkezni, hogy az okozott károkat jóvá tegye. Akkor is legföljebb jó közép termésre számíthatunk már, kivált őszi vetéseinkben. S takarmányszűk esztendőnk lesz minden bizonynyal. De hát csak megélhessünk valahogy, a magyar gazda többet már remélni s óhajtani sem bátorkodik. Égaljunk szeszélyes túlzásai örökös aggodalomban tartják gazdáinkat. Ily rekkenő forróság, ily tartós szárazság után tavaszszal, nem-e következnek májusi fagyok s nyáron örökös eső ? Mert a természet alaptörvénye az egyensúly, mely kénytelen vétséggel kompenzálni, ha valamit vétett. Ma azonban még kérve nézzük a futó felhőket, hogy álljanak meg és öntsenek több áldást a földre. Mohón iszsza ez a vizet s ha jól lakott vele, nem kér több árnyékot a fellegektől. Életkérdés reánk nézve a fellegek járása. Szép ország Magyarország, szép, de veszedelmes. Vizei elárasztják és napsugarai elhervasztják. Hányatott élete van nemzetének. Kétség s remény közt fáradva küzdeni sorsunk mindenha. S el nem csüggedni soha: kötelesség. Agitáció az alpapság körében. Megbízható kezekből a következő sorokat veszszük : Mig a főpapság a hercegprímás budai palotájában afölött tart tanácskozásokat, hogy mit válaszoljon Trefort miniszternek a szegényebb sorsú alpapság dotációja javítása tárgyában hozzájuk intézett körlevelére, addig az alpapság körében országszerte növekedő elkeseredés tapasztalható. Okot erre az alpapság jövedelmének célba vett összeírása adott. Mondják, hogy az alpapság javára hozandó megadóztatás meghiúsítását a főpapság azzal akarja kikerülni, hogy hírét terjeszti annak, miszerint eme egyetemes összeírás célja a jobb jövedelmű plébániáknak a szegényebb sorsúnk számára való megadóztatása. „BUDAPESTI HM,II tárcája. Pásztélyi János ungvári püspök. Ornátusban és pongyolában. — A Budapesti Hirlap“ eredeti tárcája. — Akik régebben ismerik, azt mondják, hogy roppant szerencséje volt teljes életében és énelhiszem. De eleve kijelentem, hogy ezt a szerencséjét megérdemelte. Mint klerikus igen szerény volt, csak azt kérte az istentől, hogy valamely Csendes faluban boldog családi életet élhessen s az isten meg is hallgatta kérését. 25 évig teljesítette is. A felesége 6 szép és egészséges gyermeket hagyott maga után, isten pedig a felesége elvesztéséért a munkácsi püspökséggel kárpótolta. Popovics püspök szentelte pappá és prima intrada a buszti parókiába nevezte ki helyettes lelkészül, mi maga felér egy munkácsi kanosnoki stallummal. Ennek halála után Pankovics lett a munkácsi püspök, Pásztélyinek nagybátyja, ki nemcsak mint rokonát szerette, de kiválóan szívesen látta a maga körében, különösen a tapolcai püspöki fürdőben, mert minden pillanatban kész volt ex abrupto szellemes tósztokat mondani s adomáival mulattatni a társaságot. A társaságot pedig igen gyakran előkelő vendégek képezték. Igen korán máramaros-szigeti pappá, ugyane megye főesperesévé, püspöki külhelynökévé és apáttá neveztetett ki; időközben pedig a megye egyik kerülete országgyűlési képviselővé is megválasztotta. Bizony szép kariér ez eddig is különösen annak, ki az Istentől csak egy falusi plébániát kért. Mint képviselő DeákFerencnek kedvelt embere volt és ez valóságos élvezettel hallgatta adomáit. Nem akarom ráfogni, de sokan állítják, hogy ez elmondott adomái nagy befolyással voltak arra, hogy Pankovics korán bekövetkezett halála után, a püspöki szék betöltésénél Deák Ferenc oly erős állást foglalt mellette. Persze nemcsak az adomák voltak kitűnőek, hanem az elmondójuk is kitűnő ember. Mint püspök papjai iránt igen barátságos és leereszkedő. Kormányzata, hogy nyomokat fog hagyni maga után az egyházmegyében, az kétségtelen. Az építkezés valóságos szenvedélye. Ő alatta épült fel az ungvári pap-árvalány-nevelő intézet, ő restauráltatta a püspöki templomot, legújabban pedig a tanítóképzőnek emeltetett egy kolosszális épületet. Amihez csak hozzá kezdett, még minden sikerült neki — egy kivételével. Egyházmegyéjében, hogy a magyar nyelv és hazafias szellem terjesztésének ő az előharcosa, azt mindenki tudja és ennek dacára mindez ideig nem sikerült neki Markos kanonok és székesegyházi lelkészt meggyőzni arról, hogy a székesegyházban magyar sz.beszédek tartása nemcsakillő, de szükséges is, 1870-ben történt. Önkéntelenül eszembe jut az adoma, mikor a cigány a diákoktól szivart kért a hogy adakozásra birja, tekintetes, nagyságos, majd méltóságos urfiaknak szólította őket s mikor mindez nem használt, oda kiált nekik — Ugye, maguk csak diákok ? . Itt ennek éppen ellenkezője történt. Kassáról döcögött az omnibusz az Ungvárra vezető országuton. Az omnibuszban két egyéves önkéntes és egy pap ült. Amint Grálszécsbe érkeztek, hol egy fél órai pihenőt kellett tartani, a két önkéntes oda szól a papnak : — Kérem tisztelendő úr, pár percre betérünk a városba egy rokonunkat meglátogatni, jövünk mi azonnal, valahogy itt ne hagyjon bennünket. Vár a pap. Elmúlik egy félóra, egy óra — a két önkéntes még sincsen. Másfél óra múlva megérkeztek végre roppant dalolászva és fütyörészve. — No tisztelendő úr, szól az egyik, csak ne haragudjék, hozzunk magának valamit, s amint beülnek az omnibuszba, kivesz katonaköpenyegének egyik zsebéből egy csomagot, másikból egy másikat, bontja........a leggyönyörűbb piros sonka és egy üveg hegyaljai. Látja, magáról sem feledkeztünk meg, itt van egyék és igyék. A pap nem sokat kínáltatja magát, hozzá lát a sonkához sót húzott utánna a hegyaljaiból. Mikor készen volt az étkezéssel, beszélgetni kezdtek. Egyszer csak oda súg az egyik önkéntes a másiknak: — Te, ez nem lehet valami közönséges falusi pap, szólítsuk Iedő urnak, ügy is lett. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.