Budapesti Hírlap, 1885. július (5. évfolyam, 178-208. szám)
1885-07-01 / 178. szám
V. évfolyam. 178. sz. Budapest, 1885. Szerda, Julius I. Előfizetési árak: Égési évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy bóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., kalap-utca lesz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fenakadást szenvedjen. A mellőzöttek, Magyarország fele a főispánok, így véli Tisza és neki mindig igazának kell lenni, mert amint ő akarja, úgy történik. Kedves főispánjairól meg nem feledkezett, sem mikor az ötven élethossziglan mágnást választották, sem midőn a harmincat kinevezte. Ezzel alkalmat adott az alázatos vármegyéknek újra jubilálni, és gratulálni a szerencsés prokonzuloknak, kik Caesar kegyeinek örvendnek. Közülök 26 ott ül újra a főrendiházban különböző jogcímeken. Ezek ott Tisza Kálmán testőrei. Táviratilag berendelhetők bármikor és szavaznak kommandóra. Ennyi elégnek tetszett Tiszának az uj házban többségének biztosítására. De mennyire fájhat Tabajdy Károlynak, Perényi Zsigmondnak, Pogány Györgynek, Radó Kálmánnak és Domahidy Ferencnek, hogy ők, kortesérdemeik dacára kihagyattak. Egy gyönge reménysugár él bennök,hogy a 20 közt ott lesznek, kik két év múlva ki fognak neveztetni. Hogy Beöthy Lajos, Fáy Gusztáv és Jankovich László is kimaradtak, oka mi lehetne egyéb, mint hogy nem szereztek annyi hazafi érdemeket mint Molnár István. Egyátalán a főrendi kinevezéseknél az ismeretlen érdemek jutalmaztattak. Hiszen az elismert érdemeknek nem kell kitüntetés. Ezért maradtak ki a jelesebbek és jutottak be a jelentéktelenek. Mindenki azon botránkozik meg leginkább, hogy B 11 - t nem nevezték ki. Nincs rajta mit csodálkozni. Hiszen ő nem főispán! És nem szolgálta Tiszát, csak egyszer, midőn őt miniszternek ajánlotta ő felségének. Ezt nem tudja neki megbocsátani utóda, kit most is bánt, hogy Bittót le nem kenyerezhette. Milyen jó volna egy exminiszterelnök mameluknak. Még felvihetné oda, hol Szlávy áll, ki koronaőrré penzionáltatott. Hanem Bitté, ki hétszer volt képviselő, kétszer házelnök, kétszer miniszter és elnökminiszter, ki titkos tanácsos és szent Istvánnagykeresztes . Csak nem lehet főrendi tag. Nem, mert ő még nem politikai rokkant, hanem aktív politikát akar csinálni és saját meggyőződését meri követni ; ilyen Tiszának nem kell.Lássa a nemzet: így bánik Tisza a hazafiakkal, kik vele ellenkeznek. Hamar keresztelkedjék ki mindenki mameluknak. Nemsokára az emberek az utcán ujjal fognak mutogatni az ellenzéki férfiúra, s a gyermekek utána szaladva kiabálják: „Szegény bolond, ő becsületes és ellenzéki!” Kerkápoly is ellenzéki, Horvát Boldizsár is az félig, Széll Kálmán negyedrészben, tehát ezek a veszedelmes emberek is mellőztettek Kochmeister és Barcsay kamarás kedvéért. Szontágh Pálról és Móricz Pálról azt mondják, hogy nem akartak mágnások lenni. Várjunk, míg letelik a mandátum, akkor lássuk Szontágh excellenciáját Ivánkával, Podmaniczkyvel négy luteránust bevonulni a főrendiházba. Móricz Pál pedig Jókaival, Kemény Jánossal és Vizsolyival fogják képezni a református négyest. Katolikusokul majd bejutnak Balk, Harkányi, Szitányi és Aodianer Béla. Mert a főrendiházi kinevezéseknél a képviselőházra még nem volt tekintet. A mameluk képviselők előléptetése elhalasztatott akkorra, midőn az alsóházban többé szolgálatot nem tehetnek. A mellőzöttek között feltűnik Pápay István udvari tanácsos kihagyatása, ki pedig a király mellett több jó szolgálatot tett a hazának, mint Bombelles a trónörökös mellett. Hogy Kállay Béni és Szőgyényi László a közös minisztériumból mellőztettek, Kállaynál féltékenységre, Szőgyényinél bizalmatlanságra magyarázzák. Tolnay Lajos mellőztetését senki sem érti, csak Baross Gábor, Hollánét , Fejérváry, Tisza a jogtudományt ki nem állhatja. Ezért nincs a főrendek közt egyetlen ügyvéd s ezért maradtak ki Csemegei , Daruváry és Madarassy fő-főbirák s neveztetett ki horvát tagul nem Suhaj vagy Zuvics, hanem az ismeretlen Mixich Kálmán. Hogy a tudósok és művészek közül Vámbéry, Semsey Andor, Liszt Ferenc és Munkácsy Mihály nem kaptak meghívót a főrendiházba, megfelel a Tisza-kormány ízlésének. Mindezek a férfiak csillagok a magyar nemzet égboltján s ragyogni fognak akkor is, ha már a kinevezettek legtöbbje a feledéstől csupán az uj főrendiház jegyzőkönyvében lesz megmentve s az utókor számára megörökítve. Ám Tisza Kálmánra írta a költő : „auream mediocritatem dirigit.“ arra a törekvésre vallanak, hogy Magyarország közjogát fenekestül felforgassák s Horvátországot a monarkiában Magyarországgal egy rangra emeljék. Ez a legújabb horvát követelés, erre valók a regnikoláris küldöttségek. Midőn Tisza miniszterelnök a magyar országgyűlésen megtette indítványát a küldöttségek dolgában, nem tudta azt egyébbel megokolni, mint az udvariasság motívumával: „A horvátok — úgymond — sérelmeiket kívánják előadni, melyek a kiegyezésnek állítólag meg nem tartásából származtak s ha kívánják, hogy hallgassuk ki őket, ezt nem lehet tőlük megtagadni.“ Részünkről tehát a horvátok kihallgatása volna a feladat. E célra választatott meg a magyar küldöttség. A képviselőház ugyan fölöslegesnek tartotta ezt is, de belement ebbe a politikába, megnyugodván a miniszterelnök szavaiban, hogy a magyar küldöttség nem ígérhet úgyse a horvátoknak semmit, csakis a referendum fogja venni a horvát küldöttség mondandóit. Tehát a kiegyezési törvény megtartása képezné az eszmecsere tárgyát. Vigyázzanak a magyar kiküldöttei, vigyázzon főleg maga az országgyűlés, mert a kiegyezési műnek amúgy is rozoga bástyái közé egy nagy falovat szándékoznak a zágrábi politikusok behurcoltatni általuk, a magyar közjogi Trójába. Nekik a kiegyezés ügye csak ürügy, hogy a „horvát államiság“ eszméjét a törvénybe belemagyarázhassák. Horvátországnak egyenrangú szövetséges állami jelleget tulajdoníthassanak s ezzel Szent István birodalmának egységét, integritását megtörjék. Bizonyíték rá mindama forrás, melyekre sem hivatkoztam. Olvassák csak el Plieverics József zágrábi egyet, tanárnak „Hrvatsko pitanje“ (A horvát kérdés) cimü brosúráját és azt a másikat, mely evvel korrespondál, s melyet Jelinek György bécsi egyet, tanár ily cím alatt irt: „Das rechtliche Verhältniss Croatien’s zu Ungarn.“ Igen tanulságos elmefuttatásokat találni ezekben Horvátország úgynevezett külön államjogáról. Az előbbi horvát nyelven Finnland példájára hivatkozik, melynek Oroszország pénzügyi önállóságot engedélyezett, — az utóbbi brosúrának okoskodásai szerint az úgynevezett Horvátország sem nem hódított, sem nem kapcsolt rész, sem tartomány, sem ország, hanem állam, mely Magyarországgal csak személyes viszonyban áll, szövetségeket és szerződéseket köthet és bonthat a magyar országgyűlés megkérdezése nélkül. Regnikoláris komédia: Akik még kétségben voltak, hogy a horvát címzetes testvérek mit akarnak elérni az országos küldöttségek kiküldésével, most már világos lehet előttük is. Zsivkovics b. javaslata, Miskatovits vázlatos előterjesztése, megjelent brosúrák, hírlapi nyilatkozatok, mind összehangzón Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.