Budapesti Hírlap, 1886. július (6. évfolyam, 180-210. szám)
1886-07-01 / 180. szám
Budapest, 1886 VI. évfolyam. 180. sz. Csütörtök, junius I. Előfizetési sirak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep utáin való napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szeim ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Albrecht főherceg Boszniában. Miért jár Nikita Bécsben ? A Fekete hegyek ura az Alpesek császárját meglátogatta, de csak kis ideig volt nála ; a látogatást visszakapta, de olyankor, midőn nem volt odahaza ; máskor a bécsi várkastélyban udvari ebédet evett arany tányérokról, arany kanállal, hogy szent Pétervárott se látott nagyobb pompát, s a király jobbján foglalt helyet, most pedig a szász trónörökös tiszteletére volt udvari ebéd, s Nikita fejedelmet meg se hivták . Kálnokynál és Kállaynál töltötte idejét, dolga lehetett velük, mikor nem volt az orosz követnél. Nikita szörnyen elégületlen lehet a bécsi fogadással. Nyilván Bécsben is az urak szörnyen elégületlenek Nikitával, a császári pénztárból szubvencionált kis szuverénnel, kinek országát Ausztria-Magyarország protekciója megduplázta Berlinben, mert Andrássy úgy gondolkozott, hogy a montenegróiak azért rabolnak, mert nem tudnak megélni kőből, adott tehát nekik a sziklákhoz legelőket, erdőket és szántókat Albániából, s tengert, hogy hozathassanak maguknak kenyeret, ha nincs. A fejedelem pedig kapott a királytól szép fehér lovakat és aranyos hintót, hogy feleségével és leányaival, — kiket a muszka cár neveltet egy orosz zárdában, rangjához illő pompában jelenhessék meg, ha falujából, — mert Cettinje egy kis falu pár úri lakkal, — lejön Cattaróba emberek közé, így kegyelték, igy kényeztették ezelőtt Nikitát Bécsben, s volt idő, mikor divat volt az udvarnál (1875— 1882) a montenegrói hősökért rajongni, kik sólyom bátorsággal mennyivel különbek a szerbeknél. De ez is elmúlt, s jelenleg a költő, diplomata és hadvezér Nikita szürke szikláival és vad népével együtt a bécsi udvarnál és a minisztériumokban kegyvesztett. Rájuk ott most igen neheztelnek. S ennek oka, nem ám a hercegovinai és krivoscljei lázadás, melyeket Montenegro szitott, sem pedig az orvul meggyilkolt katonák, sem azon milliók, melyeket kiadtunk, hogy a kedves szomszéd országot erődökkel körülfalazzuk : a neheztelés oka Albrecht főherceg. A különbség Nikita és Fálk Miksa között az, hogy egyik a Pester Lloydból, a másik puskából lövetett Albrecht főhercegre, midőn ez Boszniában járt, a hasonlatosság pedig az, hogy mindkettő az anonim sértésért személyesen kért bocsánatot. Vájjon nyertek-e igazán ? Tanuljunk ellenségeinktől. Néha jó figyelni, hogy orosz lapok mit írnak, így a varsói félhivatalos „Dnevnik“ Zárából keltezett, de nyilván Cettinjében, vagy a raguzai orosz konzulátusban fogalmazott tudósítása Albrecht főherceg boszniai utazásáról igen érdekes. E közlemény Montenegrót mentegeti, az ártatlant, hogy „az osztrákok Montenegróra támadtak s minden ceremónia a minőt soha sem érhetnek el azok, a kiket irigyeltek. Jertek, csináljunk forradalmat, legyünk a munka lovagjai, küzdjünk a fölhalmozódott pénz ellen, amely elszegényíti, elnyomorítja a munkást.“ A társaságnak ma egy millió tagja van és 1879 óta az elnöke Powderley, egy volt gépészlakatos, aki a roppant szövetkezet igazi szervezőjéül tekinthető. Az elnök, ki a nagymester címet viseli, munkát szerez az egy millió „lovag“ számára , alkudozik a gyárosokkal és a részvénytársaságokkal, sztrájkokat indít és szüntet meg. Kétségkívül ő az Egyesült Államok első embere a köztársasági elnök után. Powderley és vele az öttagú kormányzó bizottság tagjai, nem dolgoznak a polgári életben, mert minden percüket elfoglalja az egy milliónyi munkás nép igazgatása. A rendszer titkos, olyanféle, mint a karbonáriké. Kitűnő gondolat volt ezt választani, mert az amerikai kalandos hajlamainak nagyon megfelelnek a titkos jelszók, az esküvések s más ilyen romantikus külsőségek. A tagfelvételek gyarapítják a pénztárt és a szövetkezetnek máris tetemes vagyona van. Ezenkívül Indiánéban saját kőszénbányáját művelteti és ura több gyárnak. A nagymester és a kormányzó bizottság úgy akarják feltüntetni a szövetkezet célját, hogy az a fontartása kizárólag „nemzeti“ alapon; a munkarend lovagjai azonban nagyon is világos összeköttetésben állanak a német, angol és belga forradalomcsinálókkal. És Powderley a napokban mégis enélkül a montenegrói kormányra fogták a Trebinje melletti háromszoros merénylet felelősségét“. Az osztrákoknak bizonyosan voltak információik, melyeket hatóságaik gyűjtöttek, ha ilyen súlyos vádat emeltek Montenegro ellen s hogy a Dnevnik nem beszél oktalanul, legjobban bizonyítja Nikita hirtelen Bécsbe utazása s ottani fogadása. Tehát háromszoros merénylet történt a pacifikált tartományokban Albrecht főherceg utazása alatt. Ezeket így beszéli el az orosz lap: „Albrecht főherceg időzése alatt ismeretlen emberek egymásután három ízben támadták meg az osztrák postát és csendőröket, ily módon tiltakozva, a magas uraságoknak az országban való sűrű utazgatása ellen, oly országban, hol őket ismerni nem akarják, hol az annexióról hallani sem akarnak. Mert valóban így kell felfogni a Trebinje melletti lövéseket, nem rablás ez, hiszen senkit és semmit ki nem raboltak.“ Tehát tiltakozás az annexió elleni puskaporos intés a Habsburg dinasztiának, hogy oda ne menjen, mert a csendőrt lövik le először. De különben is érdekes ama levél. Elbeszéli, hogy „Albrecht főherceg egy egész hónapig járt-kelt az okkupáti tartományokban , hogy az összes erődöket megnézte, megmászta az erődített magaslatokat, naponként 50—100 kilométer utat tett, bárminő volt az idő. Hivatalosan úgy magyarázták az utat, hogy a hadsereg főinspektora meg akar ismerkedni mindazzal, mi a tartományokban hadikat tett a szociális válság kérdésével foglalkozó parlamenti bizottság előtt, hogy a szövetkezet nincs ellentétben a törvényekkel. Hogy a munka lovagjainak mi az igazi jelszava, arról legvilágosabb fogalmat mégis csak a Most lapja ad, amely a chicagói legújabb zavargások alkalmából ezeket írta: „Az anarchia az egyetlen eszköz, amely megmarad a munkásnak, hogy széttépje a tőke által rávert bilincseket. Ez a szabadulás egyetlen útja — egyik kezemben revolverrel, a másikban késsel, a zsebemben bombákkal indulok a forradalom felé!“ Bár Most és néhány cinkosa most törvényszék előtt állanak, a „mártír“ sorsát bizonyosan ki fogják zsákmányolni az anarkista propaganda javára. Egy newyorki lap közelebb érdekes leplezéseket közölt a titkos szövetség egy „árulóvá lett“ tagjának elbeszélései után. A „munka lovagjai“ két év óta úgy gyarapítják közös pénztárukat, hogy petróleummal felgyújtják az általuk biztosított épületeket. Csak New Yorkban és Brooklinban negyven egynéhányra megy az így felpörzsölt házak száma és sok milliókra menő az összeg, amelyet az anarchista pénztár ekép összeharácsolt. Azokkal az emberekkel szemben, akik így járnak el, vajmi gyöngének bizonyul a „mob drill“, vagyis az a szabályzat, amely szerint az amerikai rendőrség a lázadókkal szemben elbánni köteles. A „mob drill“ a következő három pont- A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. ____________________• A munka lovagjai. *• — Ön gróf, — mondá egyszer Lincoln egy angol ifjúnak, a ki mint hadnagy lépett a köztársaság hadseregébe, — de azért ne búsuljon, ez nem fogja önt akadályozni az előlépésben. A nagy elnök e híres demokrata mondását nem cáfolja meg semmi keservesebben, mint a rangkórságnak Észak-Amerikában való roppant terjedése. Ha az amerikai polgárnak nem is szabad európai címeket és érdemjeleket elfogadni, az Egyesült Államokban csak úgy hemzseg a sok doktor, professzor, tábornok és parancsnok, különben csendes fogházak, fűszeresek vagy ökölvívók, akik e címeket veterán-egyesületszerű társulatok révén veszik föl pompás tollas kalapokkal, aranyos egyenruhákkal és érmekkel együtt. A címek viszketegsége ellen való küzdés szülte meg a „munka lovagjai“ nevű amerikai munkás szövetkezetét is, amely ma már az Egyesült Államok egyik leghatalmasabb testületét képezi. Alapítója egy Stevens nevű filadelfiai szabó, ki 1869-ben adta ki a jelszót a szegény embereknek : „Ti nem lehettek sem doktorok, sem professzorok,, még tűzoltók, sőt önkéntes rendőrök sem. Én oly méltóságot ajánlok nektek. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz