Budapesti Hírlap, 1886. október (6. évfolyam, 272-302. szám)
1886-10-01 / 272. szám
Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Budapest, 1886.IV. X VI.évfolyam 272. sz. Péntek, október 1. Budapesti Hírlap Felelős szerkesztő:ukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Tisza, a diplomata. (bp.) Budapest, felé fordult ma egész Európa ügyelme. Koronás fők, nagy és kis államok kormányai, a diplomáciai világ minden fokozatban, a világrész minden nyelvű sajtója, a tőzsdék, a béke és háború rougé et noir játékának golyópörgetői, bankárai, spekulánsai szellemileg mind jelen voltak a Sándor utcai országház karzatain. Millió figyelő szem kereszttüzének fókusában állt a magyar miniszterelnök, hogy alkotmányos tiszténél fogva feleljen a hozzá intézett interpellációkra a keleti válság ügyében. Csöppet se túlozunk, midőn e választ a nap első rangú politikai eseményének jelentjük ki. Hisz tudja a nagy közönség, mily megdöbbentő fordulatokat értünk meg a múlt hetekben a keleti dráma színpadán, mily zavara a helyzetnek, a fogalmaknak, az érdekeknek állt elő a krízis rohamos fejlődése arányában, és mennyire fokozta e zavart a kormányok zárkózottsága, mély és következetes hallgatása a legkritikusabb események, a legaggasztóbb hírek egész özönével szemben. Senki se tudta, mihez tartsa magát, hova forduljon hiteles tájékoztatásért, honnét merítsen némi bizalmat és megnyugtatást, mialatt világrészünkben egy rettenetes bizonytalanság súlya nehezedett ónos köd gyanánt a közéletre, s a kormányok nemcsak egymásban, de még önmagukban se látszottak megbízni. Anynyira ment a titokzatosság a politika intéző köreiben, hogy a miniszterek még a parlamenteket is kerülni igyekeztek, nehogy a keleti válság felől nyilatkozásért ostromoltassanak. Bismarck nem ment el a német birodalmi gyűlésre, a szociáldemokratákat pedig tervezett interpellációjukról lebeszélteté. Angliában és Franciaországban a keleti ügyek függő voltára s az állam másodrendű érdekeltségére hivatkozva, megtagadtak minden fölvilágositást. Ausztriában a rajtrat csak tegnap jött össze, de ott különben se szokás a külpolitikába avatkozni s felvilágosításokat akár kérni, akár kapni. A magyar alkotmányosság tehát ezúttal nagy szolgálatot tett Európának, midőn Tisza Kálmánt nyilatkozásra bírta. Az ő mai felszólalása adta meg a világnak az első hivatalos nyilatkozatot a bolgár kérdés, az orosz terjeszkedés s a középeurópai hatalmak álláspontja felől. Maga a tény, hogy Tisza Kálmán belemehetett a kérdés meritumába s felolvashatta a magyar országgyűlésen azt az enunciációt, melyet Bécsben a külügyi hivatal fogalmazott s a berlini kancellária jóváhagyott, s ez a tény kettőt bizonyít. Először azt, hogy kormányköreink érezték egy alkotmányos testülettel, egy erős közvéleménynyel való érintkezésnek szükségét. Másodszor azt bizonyítja, hogy a külügyi hivatal a többi kormányok tartózkodásából megértette, mikép a bolgár válság ügyében e monarchia közvetlen érdekeltsége miatt az iniciatíva még a nyilatkozások terén is Ausztria-Magyarországot illeti. A kezdeményezést Oroszország provokatív föllépésével szemközt tényleg tőle várja egész Európa. Maga a bolgár nép s a szófiai régensség a budapesti interpellációk első hírére attól tette függővé a Kaulbars tábornok által képviselt orosz pretenziókra adandó válaszát, hogy mit fog Kálnoky és Bismarck a Tisza enunciációjában nekik üzenni: bátorítást olvashatnak-e ki belőle a bolgár függetlenség megvédelmezésére, avagy a sajnos kényszerűséget, hogy adják meg magukat balsorsuknak. A nyilatkozás megtörtént. S a politikai kiáka föladata keresni, várjon Tisza beszédében ennyi várakozásnak mily fokig van elég téve. Keressük benne elsősorban a megnyugtatást a monarchia közvéleményének aggodalmaival szemközt. Keressük az üzenetet, mely a Balkán szabad népeinek szól Oroszország hatalmi föllépésével szemközt. S keressük végre a politikai iniciatívát a keleti válság mai aktualitásával szemközt. Azt hiszszük, minden elfogulatlan olvasó egyetért velünk a beszéd elolvasása után abban, hogy ez se tartalmilag, se formailag épen nem mestermű. Sőt messze lehull ama mérték színvonala alá, melylyel egy valódi nagyhatalom kormányának politikai eszméit, állását mérlegelni szokás. Oly férfiak művére vall, kik a rájuk váró nagy föladatból csak az aggodalom benyomását szerezték meg, s a középszerűségek obligát jóakarata ugyan él bennük, de oly erőtlen, hogy mindenütt, s mindenben feszélyezve van, ezért nem érlelődhetik meg szimplex jóakaratuk elhatározássá, s nem válhat ki belőle a tett sehol. Innen a félénk tapogatódzás, a szavak burkolt formulázása, s a félig kigondolt ideák a tervezésben, s a félrendszabályok a cselekvésben. Ilyen a monarchia külpolitikájának mai vezetése. Két gondolatot mégis elleshetni vélünk az enunciációból. Egyik az, hogy a monarchia a Balkán félszigeten önálló államok alakulását óhajtja, mellőzve „minden növekedési és hódítási törekvést.“ Ez a Szaloniki felé tendáló programmok megtagadása akar lenni, amit megnyugvással kell fogadnunk. Bár e megnyugvást zavarja Tisza második felszólalásának az a része, melyben kijelenti, hogy e politikai irány változása esetén ő tudni fogja kötelességét, vagyis lemond. Ezzel pedig azt mondta, hogy e monarchia döntő köreiben nincs kizárva a jelzett változás. Az enunciáció másik eszmei tartalma az, hogy külügyi hivatalunk a berlini szerződéshez ragaszkodik s fentartja abbeli nézetét, hogy a Balkán félszigeten fegyveres erővel föllépni vagy protektorátust alkotni a szuverén Törökországon kívül egy európai államnak sincs joga. E kijelentés éles ellentétbe állítja a monarchiát az orosz politika legújabb törekvéseivel. De ha így fogják föl a monarchia döntő körei Ausztria - Magyarország érdekeit, mit jelent akkor a hetek óta folyó megalkuvás az orosz politikával, mit jelent paszszív szemlélése a beismert jogtalanságnak, amit Oroszország Bulgáriában művel. Tisza második felszólalásában erre vonatkozólag az áll, hogy „egyes közbeeső lépések koncertálva nem tehetők“, vagyis az orosz politikának való ellentállás s annak óvatos megfigyelése közt tehetők oly lépések, melyek a kitűzött célt hátráltatják ugyan, de nem kompromittálják. Csakhogy hol van a határvonal, ameddig a passzív megfigyelés terjedhet, s hol a biztosíték, hogy a kormány e határon túl az ellentállás akaratával és bátorságával bír. A kormányelnök válaszában egyiknek se látjuk nyomát. S ebben osztozott velünk a ház nagy része, elsősorban mind a négy interpelláló, kiknek egyike se vette tudomásul a választ, hanem a további tárgyalást, a homályos helyzet és akut válság körülményes megbeszélését kívánta. És most konkludáljunk. A helyzet iniciatívát vár a monarchiától, s a külügyi hivatal abszolút várakozási állásba vonul vissza. A fölizgatott közvélemény megnyugtatást sürget, s a kormány csak egy óhaját és egy nézetét képes nyilvánitni, ezekhez való ragaszkodásáról azonban nyilatkozni nem mer, s értük garanciákat még csak ígérni se tud. Tisza Kálmán a bizalmi kérdést veté föl, midőn a válasznak tudomásul vételét kívánta a képviselőháztól. S a kormánypárt megszavazta e presszió alatt a további tárgyalás mellőzését. De ezzel súlyos felelősséggel terhelte Tisza Kálmán önmagát. A képviselőház tudomásul vette, mit a miniszterelnök mondott, Tisza Kálmán felelősségére. Ő áll a nemzet előtt s a történelem előtt mint jótálló Kálnokyért. Ő a felelős érte a mai szavazás után, hogy Ausztria-Magyarország el ne késsék a cselekvés teréről, föl ne adja ma kifel- 2 maá számunk 12 oldalra terjed.