Budapesti Hirlap, 1887. június (7. évfolyam, 150-179. szám)
1887-06-01 / 150. szám
Budapest, 1887. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A Rouvier-minisztérium, Budapest, máj. 31. Grévy elnök egy öreg praktikus, ki igen jól tud kártyázni a politikai játékasztalnál. Épen nem hazardeur, sőt lassú, számító, így a Goblet-kormány bukását nem igen bánta, hogy Boulangertől szabadulhasson. Boulanger az ő és mindenki versenytársa, a legnépszerűbb, az egyedüli ember Franciaországban, ki Grévynek veszedelmes. Grévy úr békében akarja élvezni elnökségét. Ő a gazdag polgárok kedvence, olyan elnök, aminő király volt Lajos Fülöp, neki háború és Boulanger nem kellenek. Letenni a hadügyminisztert nem lehetett, ki kellett őt játszani. Goblet bukott, hogy Boulanger vele bukjék, mikor a kormány lemondása elfogadtatott. Freycinet nem akart kormányt alakítani Boulangerral, Floquet nem Boulanger nélkül, tehát se egyik, se másik nem alakított kormányt. Két hét múlt el s csupa lehetetlen kombinációk merültek föl s tűntek föl s tűntek le ; ez idő elég volt arra, hogy Boulanger a kombinációkból kiszoríttassék s nevét elkoptassák. A nép tüntetett mellette, a mérsékelt republikánus képviselők és a monarchisták s a republikánus szenátorok ellene. A párisi operaégésnél az emberek megfeledkeztek Boulangerról, ez alatt Grévy kinevezte a Rouvier-kabinetet, Ferron hadügyminiszterrel. Bismarck tapsol Grévynek. Ferron tábornok soha sem harcolt a németek ellen. Egy ausztráliai szigetnek volt kormányzója, mikor a németek Párist bevették. Boulanger urat besorozzák az aktív szolgálatba, kap egy hadtestet a spanyol határon, valami kis városkában fog lakni s a katonai fegyelem szerint hallgatni, mig elfelejtik. I. Napóleon hasonló esetben szétkergette a nemzetgyűlést, Boulanger pedig napiparancsban búcsút vesz a politikától. Ettől a békepárt Franciaországban szépen megszabadult. Egy gonddal kevesebb nyomja most Európát. A háborúveszély igazán megszűnt egyelőre. Flourens pedig a külügyminiszter, Boulanger ellenfele a kormánytanácsban, külügyminiszter marad. Münster gróf német követ Párisban és Herbette francia követ Berlinben igen örülnek, hogy a Goblet-minisztériumból ez egy úr maradt meg magnak, a legjobb külügyminiszter, kit Bismarck magának Párisban kívánhat. Jámbor és kedves s mindenekfölött óvatos. Ez ha szövetkezik a muszkával, abban állapodnak meg, hogy együtt ne bántsák Németországot. Rouvier maga pedig a kormányelnök és pénzügyminiszter a megtakarítások programmjával lépett a pénzügyi bizottság elnökségéből a minisztérium elnökségébe s ez ismét békés jel, mert a financiák rendezése és az egyensúly helyreállítása békét kiván. Falkéres a belügyminisztert államtitkárból léptetik elő. Jobbat nem birtak kapni. Spuller a közoktatásügyi miniszter Gambetta társa és barátja, rendesen hírlapíró s rendkívül államférfi. Az opportunisták egyik vezére s tehát a radikálisok ellensége. Szóval az új francia kormány oly mérsékelt minden tekintetben, hogy már középszerűbb nem is lehetne. Pártvezére Ferry az alsóházban. A monarchisták mosolyognak örömükben, a radikálisok dúlnak, a szélsőbalpártiak majd megfutnak dühökben. A republikánus párt két ellenséges táborra szakadt, Boulanger az oka. A hadügyminiszter elvesztette a csatát, a németekkel szövetkezett franciák verték őt meg, de futása a republikánus pártok belháborúját idézi föl. Ebből szép dolgok fejlődhetnek. Többsége az új kormánynak nincs. De nem is lesz egy minisztériumnak sem. A francia parlament csupa kisebbségekből áll. A kabinetet ma mutatják be a háznak. Egy napig sem volna életképes, ha nem lenne nyár. Ám a politikai szünidők következnek s a Rouvier-kormány hónapokig ráér dolgozni, hogy megerősödjék. Boulangert menesztették, de a hadsereg reformját folytatják, azon nem mernek vagy tán nem is akarnak változtatni. Franciaországban a legbékésebb kormány is készen akar lenni a háborúra. Akármilyen formába is öntsük ezt a szót: a jövedelem fokozása nem jelent egyebet, mint hogy az ország áldozatkészségét kell igénybe venni. A kérdés csak az, mily módon és mily mértékben. Amit megkísérlendőnek tartok, ez az, hogy az általános jövedelmipótadó reformáltassék, az angol rendszer alapján. Erős kézzel, tiszta szemmel kell a takarékosság politikáját követni. Most is azt tartják ugyan, hogy takarékoskodni kell, de mindenki a másiknál akar takarékoskodni és maga nem akar, csupán a szükségesre szorítkozni. Hogy mi az a szükséges, és relatív fogalom. Nem tartom és tartottam pl. szükségesnek, hogy Magyarország oly parlamentet építsen, mely annyi millióba kerül; nem tartottam szükségesnek, hogy Szeged oly lukszussal rekonstruáltassék; nem tartom szükségesnek, hogy az operának oly nagy összeget adjanak és a vízszabályozásban is oly követelések támasztottak, melyeket igazolni nem lehet. Az első feladat az általános jó politika. Oly intézkedések, melyek az ország vagyonosodását előmozdítják, pénzügyi intézkedések egyúttal. Sokszor mondják azt, hogy nem pénzügyi politika kell ennek az országnak, hanem közgazdasági helyes politika. Erre azt mondom, hogy mind a kettő kell, mert mindkettő kiegészíti egymást. Jó közgazdasági politika jó pénzügyi politika nélkül nem lehetséges. A jó közgazdasági politika pénzbe is kerül. Itt egyet emelek ki, t. i. azt a súlyos helyzetet, mely most állandóvá vált. Fájdalom, Magyarország termékeit nem értékesítheti oly áron, mint azelőtt. E bajon egy komoly közgazdasági politika sokat segíthet. Nemcsak a piacok biztosítása, hanem az itteni piac meghódítása, ez a fő feladat. Sokat tehet e téren az állam, sokat az egyes iparos, de legtöbbet a társadalom. A trónbeszéd a helyzetet őszintén beismeri, amit az előbbiekben nem találtunk — és azért bízom abban, hogy a nemzet, a kormány és törvényhozás, közre fognak hatni, hogy e kérdés megoldassák. Én abból a rezervált állásból, amelyben voltam, nem léptem ki és habár nagyban és nagy vonásokban támogattam is a mostani kormányt, nem léphettem be a szorosan vett kormánypártba, mégpedig azért, mert eltérő nézeteim voltak a pénzügyi kérdéseket illetőleg. A mostani kormány fejét oly bázison állónak tartom, hogyha magáévá teszi azt a pénzügyi politikát, melyet vázoltam, kész vagyok őt a kormányban támogatni. Minden kormányt támogatok, amely Magyarország pénzügyi rekonstrukcióját tűzi ki feladatul. Ama kormány feje lehet Tisza Kálmán, Apponyi vagy Irányi. Ha az általam vázolt politikát nem követi, bizalomranem tarthatom érdemesnek. (Éljenzés.) A belvárosi Trefort-párt szerdai közgyűlésén, a Hungária-szállóban d. u. 6 órakor, Trefort miniszter is jelen lesz. Este fél 9 órakor díszvacsora lesz s erre a párt meghivta a többi minisztereket is. A józsefvárosi mérsékelt ellenzéki Kaas Ivor párt június hó 2-án, csütörtökön este fél 8 órakor a Schlosser Antal (ezelőtt Eser-féle) vendéglőben, Práter utca és Futó utca sarkán ismerkedési estét rendez, melyen Kaas Ivor bárón, a párt jelöltjén kívül jelen lesznek : Apponyi Albert gróf, Grünrald Béla, Horánszky Nándor és Fenyvessy Ferenc. A VII. kerületi Morzsányi-párt ma délután a régi lövőház helyiségeiben nagy pártgyűlést tartott, Tolnay Lajos elnöklete alatt. Miután az elnök a gyűlést megnyitotta, körülbelől 200 kocsiból álló menet indult a jelölt lakása felé s fél óra múlva már megérkezett választói kíséretében, a zázlóskocsik hosszú sorától kisérve, Morzsányi Károly dr. s megtartotta programmbeszédjét. Választói zajosan megéljenezték s ezután a jelen voltak csaknem mindnyájan kocsikra ülve s a jelölt ötös fogatú kocsiját követve, áthaladtak a Hottenbiller- és dobóccán s haza kisérték a jelöltet sip-utcai lakásába( honnan ismét a lövőházba tértek vissza, társas va Zászlóbontás. — Választási mozgalmak. — Budapest, május 31. Széll Kálmán a pénzügyekről. Már táviratilag jelentettük, hogy Széll Kálmán Kőszegen megtartotta beszámolóját. Közöljük belőle azt a részt, mely a pénzügyi helyzetre vonatkozik . Amit én beszámolónak tartok, mondá az általános fejtegetések után, az nem a szeszadónak egy pár millióval való fölemelése, hanem az italmérési adó behozatala. Ebben jelentékeny és eléggé bőven jövedelmező adóforrásokat látok, melyek, ha helyesen aknáztatnak ki, az egyenes adók még nagyobb emelését nélkülözhetővé teszik. Ami a regálét illeti, azt meggyőződésem szerint, az államnak kell beváltani. Az állam többi jövedelmének kiaknázásában is eltalálhatja egy komoly öntudatos pénzügyi politika a helyes utat. Fokozhatók lennének a jövedelmek a dohánynál, az erdőségeknél és a vasutaknál. A kisebb jelentőségű vasutakat, melyek csak terhet képeznek, nem kellene az államnak magának kezelnie. Maga a trónbeszéd is aggasztónak jelezte a pénzügyi helyzetet, de takarékosság által el lehet érni azt, hogy legalább újabb, nagyobb kiadások által ne legyen még nagyobb a deficit. De arról nem lehet szó, hogy a védelmi kiadások leszállittassanak s és ezért nincs más mód, mint más után fokozni az ország jövedelmét. Mai számunk 12 oldalra terjed.