Budapesti Hírlap, 1887. július (7. évfolyam, 180-210. szám)
1887-07-01 / 180. szám
Péntek, julius I. Budapest, 1387. Előfizetési árai: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. VII. évfolyam 180. sikfi A- I --------n— , „III. , Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap utca 16. sz. hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Adóemelések, Budapest, junius 30. A petéből kibúvik a hernyó s falánk sietséggel neki esik fűnek, fának; igy a választások után kibúvik a kormány pénzügyi politikája s éhesen neki esik a nemzetnek. Általános adóemelés lesz a választások eredménye, ez látszik már most is, no de hriszen a nemzet maga akarta. Három jele van az időnek: a szeszadó-tárgyalások Bécsben, a dohányügyi ankét a pénzügyminisztériumban és a trafikbérek fölemelése a budapesti pénzügyigazgatóságnál. De ez csak a kezdet. Cifrább dolgok fognak még következni, ha a bevezetésnek majd jön a folytatása. . A szeszadó fölött Ausztriával alkuelőzni. Bécsben tartózkodnak Ludvigh pénzügyi s Máday kereskedelmi miniszteri tanácsosok s jelentik, hogy az osztrák pénzügyminiszterrel már körülbelül megegyeztek, hogy minő legyen a törvényjavaslat, melyet mindkét parlamentnek őszre beterjesztenek. Persze sietnek vele, hogy már a jövő évi budgetbe a várt több jövedelmet beleírhassák. Hogy az egyesség mit szól s mit tartalmaz, nem tudhatjuk, de hogy tetemes indirekt adóemelés lesz benne, kétséget nem szenved. S ez ellen senkinek sem volna kifogása, fizessen a pálinka, annak árt az adó legkevesebbet. Nem is e fogyasztási adónem ellen, csak a kivetés módjára nézve vannak aggályaink. Okát adjuk. Ha zárvonal állítatnék a fogyasztási adókra nézve, —amint van Bajorország közt a sörre nézve a különböző adóztatási mód miatt, hogy az áruforgalom szabad, de a szállítás kisérő levéllel történik s az átadásnál az árura az adó a fogyasztó ország törvénye szerint ráfizettetik, otthon pedig a kivitt áruért az adó visszatérittetik, — ha, mondom, zárvonal lenne, mindenik ország tetszése szerint hozná be a szeszadót, tekintettel saját termelési, kiviteli és fogyasztási viszonyaira. De nem, a szeszadónál is kiegyezésnek kell lenni. Márpedig a nagy magyar szeszgyárak érdekét, melyek kukoricából égetnek és hizlalnak, a burgonyából égető cseh és a galíciai gazdasági szeszgyárak a a szilvát és tökélyt párolható kis üstök érdekével egy kalap alá hozni szinte lehetetlen s annál nehezebb, mert a szeszkivitel csökkenése folytán e nagy magyar iparág amúgy is komoly válságban szenved. Már most Ausztria tesz nekünk koncessziókat s áldozza föl szeszkisiparát a mi szesz-nagyiparunknak, vagy megfordítva ? Nem-e lesz az alku oly terhes ránk nézve, hogy szeszgyárosaink kénytelenek lesznek az üzemettebb, de egyszersmind a legnépszerűbb nevek közé tartozik Magyarországon. A mit én három oknak tudok be. Károlyi Pista gróf, ha büszke four is, de, a mi határozott érdeme, minden izében, szokásában, lelkületében, erényeiben, úgymint hibáiban határozott magyar. Másodszor, jobb ösztönből vagy csak úri passzióból, nem akarom, mert nem tudom jó lélekkel eldönteni, egy párszor nyájas hajlandóságot tanúsított a közvélemény iránt és odanyújtotta kis ujját a mi demokrata társadalmunknak. A mi demokratikus érzületünk megvesztegethetlen tisztasága pedig oly erős, hogy az odanyújtott kis ujjért rögtön tenyerére vette és meghordozta a népszerűség karjain, a míg Pista gróf belé nem unt az ő vérével, össze nem fért e szórakozásba. Harmadszor, sokszor nyújtott anyagot a közérdeklődésnek, sokszor beszéltetett magáról, hol egy érdemes vállalkozással, hol egy heccel, hol egy demokratikus tószttal, hol egy hazafias ügy felkarolásával, denikve gyakran feltűnt a magyar köz- és társadalmi élet láthatárán és pedig mindig érdekesen is gondoskodott róla, hogy a közvélemény hosszabb időre napirendre ne térjen fölötte. Némely excesszus mellett több érdemes dolgot cselekedett, néha nagy ügyek fájába is belevágta fejszéjét. Csakhogy hirtelen hazafias felbuzdulása mindannyiszor hamar ellobbanó magyar szaunatűznek bizonyult. Ötletszerű terveihez nem járult a kitartás. A mily beszüntetni ? Tartunk tőle, hogy erős válság lesz belőle. Mert a kormány csak a fiskális szempontot nézi, több jövedelmet akar adófölemeléssel, de a piacok biztosításával keveset gondol. Hátha a pálinka megdrágul, a regáléval mi lesz? Ha az állam becsületesen megváltja, igen jól teszi, de úgy látszik, előbb a regálékat végkép megrontja, hogy aztán potom áron jusson hozzájuk. Eladósodott földesuraink eme tulajdonukból is kisemmiztetnek a szoméjas államkincstár javára. Hogy a szeszadó fölemelését és italadóvá átalakítását a regále váltságnak kellene megelőzni, belátja mindenki, de nem törődik vele senki. A kormány a regále váltságra azt feleli: „nincs pénz“, a szeszadófölemelésre pedig azt mondja: „kell pénz.“ Hát a dohánynyal mi lesz? Ez nagyon érdekli a termelőket és fogyasztókat. Az lesz, hogy „fizess.“ A dohányonkét titkai is kikerülnek napfényre nem sokára. Mondják, hogy három millióval több jövedelmet vár a kormány csak abból, hogy jövőre saját használatra termelési engedélyeket nem fog kiadni, a külföld számára sem lesz szabad termeszteni s a csempészet még keményebben fog büntettetni, hogy más, mint trafik-dohányt színi senkinek se legyen szabad, még a termelőknek és dohányosoknak sem. Szóval a monopólium egész ridegen fog alkalmaztatni. De nemcsak idáig megy a kormány szándéka, mert három millió kevés. Ha a termelők és a termelés szenved, szenvedjenek a fehirtelen nekiszaladt valaminek és a mily mohón, és oly hamar abba is hagyta. Egyszer komoly konkurrenciát csinált Zichy Jenőnek, az ipargrófnak, a magyar ipar pártolásával. Néhány napig ő volt a fővárosi polgárság legnépszerűbb embere s a lapok telve voltak nem egészen tartalmatlan tosztjainak marasztalásával. De a hazai ipar pártolását, nem folytatta tovább néhány pohárköszöntőnél és azóta francia pezsgőt iszik a kaszinóban. Tisza Kálmán kormányának is komolyan hadat üzent négy év előtt. A fiatal mágnások segédcsapatával le is szavaztatta két ízben a keresztények és zsidók közti házasságról szóló törvényjavaslatot. Egy a hazai zsidóságot erősen megprüszköltető beszédet is tartott a főrendisek házában ez ízben. De azután nem törődött többé a felsőházi ellenzék sorsával. Mint a szatmári Széchenyi-egyesület alelnöke, a magyar kulturegyesület ügyét megemberelte egy feltűnést keltő beszéddel és életrevaló indítványnyal. Ismét vezércikk tárgyául szolgált a hazai lapoknak. Azóta e téren is elaludt hazafias felbuzdulása. Mint jószivű, n nemeslelkű jóbarát, Budapesten népszerűségnek örvendett már tanulókorában. Midőn az 1866-diki porosz-osztrák hadjárat alkalmával Gábor testvérével Klapka légiójába sorakozott, a magyar közvéleményben is meg volt alapítva népszerűsége. Azóta sokszor és sokféle szerepben tűnt fel a lapok hasábjain. A koronázáskor és a trónörököspár bevonulása alkalmával az ő főúri pompájának és fényének szánt legtöbb ki-. Mai számunk 12 oldalra terjed-' i . £ "Kar ' fSTATisz - INTI A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Az nj emberek. XV. Károlyi Pista gróf. -- A nagykárolyi kerület párt önkivüli képviselője. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Károlyi Györgynek, a „nagy akvizitor“csak a fia, a nagykárolyi hitbizomány ura, az úri kaszinó igazgatója, a fiatal mágnások vezére, a „legsneidigabb“ magyar four s hogy legszebb és irigylésre méltóbb tulajdonságáról meg ne feledkezzünk, Csekonics Margit grófnőnek férje, a sorsnak valódi kegyence, kire pazarul kiönte bőségszaruját Fortuna istenasszony. Nem annyira szép, mint daliás és érdekes férfi. Sok természetes észszel, melyet azonban nem igen terhelt meg a komolyabb tanulmány. Nem mindennapi szónoki tehetséggel, melyet nem nagyon képzett a serényebb gyakorlat. A demokrataság némi hajlamaival, melynek műkedvelői szerepéből azonban csakhamar visszatéríti erős önérzete természetes szokásaiba. Mágnás minden izében, ki a gróffal kel föl, a gróffal ebédel, a gróffal szórakozik és a gróffal alszik el. Mindamellett neve nemcsak a legismer