Budapesti Hírlap, 1887. szeptember (7. évfolyam, 240-269. szám)
1887-09-01 / 240. szám
Budapest, 1887 Vll. évfolyam 240. az. Csutorták, szeptember F. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. *ejelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 k r., vidéken 5 kr. Hanyatlás. Budapest, aug. 31. (*) A főváros közéletéről siralmas vázlatot kaptunk az utolsó iskolaszéki választások eredményében. Olyan eredmény ez, mintha az ország első törvényhatósága, Budapest polgársága abdikálni akarna arról a ranglépcsőről, melyet hazánk politikai szellem és anyagi mozgalmaiban mint vezér, a nemzeti géniusz zászlajának hordozója, és követendő mintakép a többi városok és vidéki társadalmak fölött elfoglalni hivatva van. Mintha mindenki megfeledkezett volna a törvény intencióiról, mely az iskolaszék intézményét megalkotta, és egy bizonyos oldalról megpendített frivol fölfogásnak a polgárság közönyös toleranciája emeltyű gyanánt szolgált volna. A törvény az iskolaszékben a társadalom legfüggetlenebb, legértelmesb tényezőit kivánta a népoktatás érdekében egyesitni s állandó érdeklődésüket az ügy számára ez, ellenőrzési jog megadása által lekötelezni, biztositni. .De az előttünk fekvő névsorok, a lezajlott választási procedura egész menete a törvény teljes félreértésére, a fogalmaknak ez ügyben aggasztó zavarára vallanak. Általános jellemzésül elég annyit konstatálnunk, hogy az intéző körök előtt csaknem valamennyi kerületben nem az iskola és oktatásügy érdeke, hanem a képviselőválasztási harcban emelt pártkorlátok és érdekek szempontja volt irányadó. A jelölteket a kortesbizottságok állták föl s az ötéves mandátumért lefolyt marakodásból fönmaradt indulatok, szenvedélyek, érdekcsoportok, korteshajrák, magán-nexusok tartalékát minden visszataszító tartalmával együtt rákenték az iskolaügyre. Valóban, ha van intézmény, melynek illetetlennek kell maradni azoktól a gonosz rugóktól, melyek a választási vetélybe nálunk bele szoktak játszani, — ha van szentély, mely előtt minden pártnak egyaránt meg kell hajtani a zászlót s minden ellentétet kiegyenlítve, közös érzésébe kellene beleolvadni a gyermekvilág iránti szeretetnek és kötelességérzetnek, akkor ez intézmény, e szentély — a családon kivül — csak az iskola lehet. Annál felháboritóbb jelenség, ha a pártkortes kufárszelleme az iskola szentélyében is tanyát mer ütni, — annál elszomorítóbb, ha ezt veszteg, szótlanul tűri a polgárság zömének közönye. Számos keserű panasz érkezik ez állapotok miatt i.o.'sáv’, A fonák eredmény szégyenét kezdi mindenki érezni. Maguk a megválasztottak közt létező komoly elemek mondhatóan zavarban vannak a vegyes társaság láttára, mely e csélcsap választási módszer révén az iskolaszékbe bejutott. Találunk az iskolaügy új ellenőrzési fórumában uj nevekre s azok, kik őket a korábbi homályban, melyből most kiemelkedtek, ismerték, elszomorító véleményt mondanak szellemi, helylyel-közzel erkölcsi színvonalukról. Lehet-e iskolalátogatónak, a pedagogikus kérdéseibe beleszólónak elfogadni oly alakokat, kik otthonuk táján csak iszákosságukról notóriusak ? Szabad-e megengedni, hogy az iskola küszöbén belül a kisded növendékekkel érintkezzék egy kikiáltott szocialista, ki meggyőződéseinél s munkásvezetői professziójánál fogva hadilábon áll a konzervatív társadalommal, a fennálló jogelvekkel s a vallás intézményeivel ? Vagy mit szóljunk ahhoz, amit egy egész városrész ma hüledezve vett tudomásul, hogy egyik iskolaszék megalakulásakor a gondnoki állás dekóruma pár év előtt bevándorolt lengyel zsidónak jutott, ki ellen folyvást panaszkodnak a fővárosi közkórház betegei, lévén a beteg koszt szállítása az ő bérében, hogy irtózatos eledellel tartja őket s e réven gazdagszik? Ilyen és hasonló kezekben mi lesz az iskolaügyből, mily munka kerül ki efféle iskolaszékből, mily viszonyok felkültiek ki a kerületi tanítói karnak és lelkészeknek ily szekenybekuz?szorai, hu ellenőrző hatósággal való érintkezéséből ? — azt nehéz is, könnyű is elképzelni. Kétszeres a lelkiismeretbéli tisztük, gondjuk, felelősségük a megválasztottak komoly, intelligens elemeinek, hogy a közéjük nem valókat ellensúlyozni, az A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A polgár udvar. (Kiküldött tudósitónktól.) — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Szóma, aug. 27. Az a gyűlölet, melylyel a bolgárok minden iránt, a mi idegen, viseltetnek, elsősorban a fejedelem nagyszámú kísérete ellen irányult. Koburg herceget még Ebenthalban figyelmeztették, hogy legfeljebb két-három tagból álló kíséretet vigyen magával, de azok száma, akik vele jöttek, jóval meghaladja ezt a maximumot. És így történt, aminek hírét bizonyára megvitte már a távíró, hogy Sambuov arra kérte a fejedelmet, hogy a magával hozott idegeneket cserélje fel bolgárokkal, kik ép úgy be tudják tölteni a hadsegédi és titkári állásokat, mint azok az urak, kik Európa különböző országaiból sereglettek öszsze, hogy Bulgáriában új és jobb hazát találjanak. Stambulov kifogásai nem egészen alaptalanok már csak azért sem, mert Koburg herceg vagy megbízottjai csakugyan igen szerencsétlenül állították össze a kíséretet, melynek egyetlen egy tagja sem tudja még magát beletalálni új méltóságába és az egész oly impreszsziót tesz, mintha a Gerolstein nagyhercegnő udvari hivatalnokai költöztek volna be a szófiai fejedelmi palotába. Különös szerencsétlenségük a bolgár fejedelmeknek, hogy „ hofmarsall“-jaikat a lehető legrosszabbul válogatják meg. Riedesel báró is sok-sok kellemetlenséget okozott Battenberg Sándornak és Koburg herceg sem szerencsésebb hofmarsalljával Grenand de Santa Croix vikomttal. Mily hangzatos név, mely odaillenék Offenbach legbolondabb operettjeinek szereplői közé. az Orleansok protekciója varrta Koburg herceg nyakába a vikomt urat, ki bár magára öltötte szép, arany gombos és zsinóros, tengerzöld szin frakkját, s a hivatalos méltóság arcáról olvasható le, mégsem tudja magát beletalálni új szerepkörébe. Bajos volna e levél szűk keretében felsorolni azt a sok tapintatlanságot, amit a vikomt már eddig is elkövetett. Még az „Orient“ gőzösön azzal kezdte meg működését, hogy a fejedelmi kíséret egy részét nem hívta meg a diszlakomához, de a gőzös második és harmadik fűtője ott evett egy asztalnál Ferdinánd fejedelemmel. Másnap azután a vikomt úr fejedelme parancsára kénytelen volt bocsánatot kérni a meg nem hívott urak mindegyikétől. Meg is tette teljes hivatalos díszben, zöld frakkjában, szinte szánalmat ébresztve maga iránt, amint deresedő, tekintélyes bajusza alól, rebegte a bocsánatkérő szavakat. Ily kedvezőtlen auspiciumok között kezdte meg magas állásának betöltését, még az ország határain kívül és nem több szerencsével, folytatta azt a Szófiába való megérkezés után. Midőn I. Ferdinánd fejedelem végre megérkezett országa fővárosába és bevonulhatott kényelemmel és nyugati ízléssel berendezett palotájába, alig várva az ebéd idejét, hogy a Balkán kosztja után, melynek menüje : zöld uborka, dinnye, török kávé, végre egy ízletes falatot ehessék, két óra hosszatt kellett várakoznia étlen-szomjan, mert a vikomt úr, nyolcadtél helyett tizedfél órára tette az ebéd idejét. Ezt követeli az etikett és azt, hogy tizenkét tál étel szolgáltassák fel. A fejedelem pedig megunva a végtelen menüt, a nyolcadik fogásnál felállott és nagy boszosan „visszavonult lakosztályába.“ Grenaud de Santa Croix vikomtnak azonban mégis van egy nagy előnye a kíséret más érdemes tagjai felett. Róla, legalább tudják, hogy micsoda, miféle hivatalt kell betöltenie. De ki tudná megmondani, hogy Ritter v. Nordfeldt mit keres Bulgáriában, mit keres a fejedelmi udvarban ? Oly probléma ez, melynek megoldása még több fejtörést okozna, mint a bolgár kérdésé. A lovag egyike a legfurcsább alakoknak: kopott cilinderben, mindig fekete kabátban és soha esernyő nélkül, melyet úgy látszik talizmánként hozott magával Koburg herceg udvarába. Csodálom különben, hogy ez az esernyő nem tette népszerűtlenné Nordfeldt urat a hercegnél. Rossz, omen ez a bútor az Orleansok családjában. Aki tudja, hogy Lajos Fülöp, a fejedelem nagyatyja, épen csak egy esernyővel menekült meg Parisból, az elismeréssel fog adózni Nordfeldt, úr vakmerőségének. Nem tehetek róla, de a derék lovag kihívja az összehasonlítást azzal a becsületes, rövidlátó szertartásmesterrel, ki sablon alakja az operetteknek és a ki egy negyedóra alatt Mai számunk 12 oldalra torkod.