Budapesti Hírlap, 1889. augusztus (9. évfolyam, 209-239. szám)
1889-08-01 / 209. szám
Budapest 1889. IX. évfolyam 209. sz. Csütörtök, augusztus 1. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: akáski József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Olcsó utazás. Budapest, jul. 81. Ma lép életbe a zóna-tarifa, a személyforgalom nagyszerű reformja Magyarországon. Baross alkotásai között a legüdvösebb és legmerészebb. Oly reform, melynek előnyeit a forgalomra nézve mindenki érzi, belátja, melynek egész Magyarország örül s melyért a közönség hálás köszönettel viseltetik Baross iránt. Neki tulajdonítja a reformot és méltán, mert az eszmét, mely régebben felmerült, kivihetetlennek tartották a szakemberek s nem bátorkodott senki megvalósítani. Baross volt az első úttörő, ki, miután felfogta az eszme nagy jelentőségét, azt a magyar államvasutakra s a tőle függő vasúti társulatok vonalaira alkalmazta, beosztotta, behozta. Ez nehéz feladat és nagy munka volt, gondos számításokkal és összehasonlításokkal, melyek alapján meg kellett mérni, ha vájjon az eddigi kilométer-rendszert fel lehet-e adni a szakaszrendszer kedvéért, anélkül, hogy túlságos veszteségek háramolnának belőle az államkincstárra és elháríthatatlan nehézségek a személyforgalomra. Rendkívüli ügyességgel megtörtént a szakaszokra való felosztás s megállapíthattak a menetdijak, megoldottak a legbonyolultabb kérdések s különös viszonyokra külön szabályok alkottattak. Oly matematikai probléma volt a zónatarifának létesítése s egész vasúthálózatunkra forgalmi viszonyaink és céljaink szerinti kiszabása, mint akár a logaritmusok feltalálása. De minekutána a mű elkészült, sok havi előmunkálatok alapján, most a dolog oly egyszerűnek látszik, akár a Kolumbus tojása, s kis idő múlva, ha a közönség és a vasúti hivatalnokok hozzá szoktak, mindenki csodálkozni fog, hogy egyáltalán hogyan is lehetett valaha máskép. Némelyek kételkednek, hogy a zónarendszer kifizeti magát. Azt mondják, azért, hogy az utazás félével olcsóbb, senki többet utazni nem fog, ha nincs rá szüksége. A vitelbérveszteséget tehát az állam fogja viselni. Jelenleg évi két millió körül becsülik, kik igy gondolkoznak, a származható veszteséget s jósolják, hogy a szakaszrendszer pénzügyileg meg fog bukni s ennek folytán meg fog szűnni. Meg vagyunk róla győződve, hogy nagyot tévednek, kik igy okoskodnak. Hasonló reformok behozatalánál a kishitüek mindig igy okoskodtak s mindig elhibázták. Az az okoskodás bizonyult helyesebbnek, mely a társadalmi piramisnak szélesebb rétegeire spekulált a nagyobb olcsósággal. Csakhogy minden ily reformnak a köztudatba kell lépni, hogy megszokják az emberek természetesnek találni, hogy azzal éljenek. Posta, táviró, telefon, hírlapok stb., mind igy honosodtak meg s váltak népszerűekké, mindenkire nélkülözhetetlenné. Ugyanez áll az utazásra s minthogy mostanság sokkal gyorsabban terjed a szokás, mint azelőtt, nemsokára látni fogjuk, hogy mindenki utazik, azaz talál magának dolgot s az utazás az életben nem lesz többé se mulatság, se fáradság, hanem egyszerűen kereset. Azaz mindenki föl fogja használni az utazás olcsóságát, hogy ennek segélyével munkát és pénzt keressen, többet, mintha nem mozdul ki hazulról s nézi a napot. Az emberek gyorsan okulnak egyik a másiknak példáján s rövid időn észre fogják venni a társadalom nagy keveredését. Nagy baj Barossra, vagyis az államvasutakra, hogy a szakaszmenetek behozatala összeesik a rossz terméssel. Mert, ha jó termés volna, hiszszük, hogy azonnal kitűnnék már az első évben a reform üdvös volta. De hát tudjuk, hogy ha Magyarországon a gazdának nincsen pénze, minden üzlet pang s legkivált a vasúti forgalom nagyot apad. Ez apadást ez idén az olcsó menetdíjak sem fogják kiegyenlíthetni s az utasok száma ennek folytán nem fog úgy felszaporodni, hogy ellensúlyozhatná a rossz termés következéseit s a vasúti pénztár veszteségeit. E körülmény azonban ne csüggeszszen senkit el, mert ez múló hatású s nem képezheti a zónarendszer kritikáját. Normális viszonyok között is csak a második évet lehetne mértékéül tekinteni a reform sikerének. De még ha pénzügyileg nem is válnék be a kísérlet a kincstár hasznára, — pedig hogy be fog válni, erősen hiszszük — akkor is a szakaszrendszert nagy és üdvös reformnak kellene kijelentenünk, melyet okvetetten fenn kell tartani. Politikai és közgazdasági okok oka erősen küzdenek mellette, hogy ez okok a pénzügyi szempontoknál fontosabbak. Magyarország társadalmi és gazdasági egységét, általános megmagyarosodását s Budapest fővárosnak Bécscsel versengő emelkedését semmi inkább elő nem mozdíthatja a zónatarifánál, mint azt Baross Gábor megalkotta. S az ilyen reformokat, ha egyszer behozattak, visszacsinálni többé nem lehet. A zónatarifa végleges műnek tekintendő. Mi több, ha Magyarországon a szakaszrendszer a személyforgalomban sikeresnek és jövedelmezőnek bizonyult, ugyanaz a rendszer az áruforgalomban is be fog hozatni. Utat tör magának e téren is, mert ugyanazok az okok nagy részben az áruforgalomra is szólnak. S ha ez is megtörtént, akkor Baross Gábort illeti meg a dicsőség, hogy Magyarország gazdasági önállóságát meg tudta teremteni, a közös vámterület keretén belül Ausztriával. Akkor úgy összefogta Magyarországot, mint a méhkas, melyből a méhek más kasba nem mennek, hanem mindenünnen összehordják a mézet saját házukba s ott zsongva fölgyüjtik. Erre a reformra kell forgalmi, kereskedelmi és vasúti politikánknak ezentúl törekednie, mihelyt a személyforgalomnál tapasztalatok szereztettek s mihelyt állampénzügyeink helyzete e kockázatot megengedi. Magyarország a zónatarifával nemcsak első, de nagy előnyben is van más országok fölött, melyeknek nincs központi fővárosuk s minden irányban kiterjedő egységes államvasutjuk. Az ilyen országokban sokkal nehezebb a reformot behozni és problematikusabb. Közönségünket buzdítani, hogy a zónatarifa előnyeivel éljen, fölösleges. Előnyeit az olcsóbb menetjegyáraknak magyarázni nem kell s mindenki magára nézve levonja konzekvenciáit, hogy ahova utazni akar, most olcsón teheti. Bárcsak kitűnnék, hogy kocsikban oly nagy a hiány, hogy a magyar államnak kétszer annyit kell beszerezni. Pár hét múlva a szolgálat is már jobb lesz, mert be lesz gyakorolva. Blai számunk 16 oldal. A vasutasok nyugdija. — Az igazgatóság nyilatkozata. — Budapest, jul. 31. A m. kir. államvasutak igazgatóságától veszszük a következő nyilatkozatot s egész terjedelmében adjuk, minden kommentár nélkül; egyik-másik pontjára esetleg visszatérünk. A közlemény így szól: Tisztelt szerkesztőség ! Becses lapjának mai nap megjelent 208. száma alkalmazottaink nyugdíjintézete alapszabályainak napirenden levő módosításának kérdésével újabban foglalkozik s ismételve azt állítja s igyekezik bizonyítani, hogy ezen módosítás indokából nagy felindulás uralkodik a nyugdíjintézeti tagok körében, mert az által a nyugdíjalap vagyonának elvonása, a nyugdíjilletmények leszállítása stb. jogtalan erőszakkal céloztatik. A becses lapjának ez év július hó 28-diki számában ugyanezen tárgyra vonatkozólag „sic vos non vobis“ jelige alatt közzétett vezércikkre nem tartottuk szükségesnek helyreigazítással föllépni, mert meg voltunk győződve, hogy alkalmazottaink a fennforgó tényállás, az érvényes alapszabályok s ezek tervezett módosításainak teljes ismeretében helyes ítéletet fognak maguknak alkotni a cikkben foglalt téves állítás