Budapesti Hírlap, 1892. április (12. évfolyam, 92-120. szám)

1892-04-13 / 104. szám

t — (Jenő főherceg­ a mesteriskolában.) Teg­nap délután — előre bejelentve látogatását — Jenő főherceg megtekintette Benczúr Gyula műtermét s azután az egész mesteriskolát. Benczúr gyönyörű műtermében természetesen legfőbb érdeklődését a főhercegnek a király arcképe vonta magára, mely­hez ő felsége maga ü­lt modellt. A főherceg a hasonlatosságot nagyon tökéletesnek mondotta. Meg­tekintette azután a műteremben levő többi képeket, köztük a bolgár fejedelem készülő arcképeit. Innen a főherceg Benczúr s a kíséretében lévő őrnagy társaságában Stettka Gyula tanár műtermé­be ment. Itt látható nagy része azoknak a másolatoknak, melyeket az iskola növendékei államköltségen külföldi képtárak műremekeiről ké­szítettek. Mikor a főherceg megpillantotta Velasquez Principe Balthasar-ját, melyet Tornai Gyula másolt volt, megjegyezte : „Ennek a festménynek az erede­tijét láttam már Madridban.“ III. Pál pápa arcképét melyet állítólag Paris Bordone festett, s melyet Komlósi Gyula másolt Firenzében, szintén érdek­­lődve szemlélte a főherceg s hallgatta Bencur vé­leményét, mely szerint ez valószínűleg nem a tanít­ványnak, hanem magának a mesternek, Tiziánnak műve, mert Nápolyban ugyan a pápa ugyan ily állásban mint Tizian képe látható. Megnézte továbbá a Stettka Gyula másolta Palma Vecchio-féle Santa Barbarát, melynek eredetije Velencében a Santa Maria For­mosa templom egyik mellékoltárán látható. Stettká­­tól készülőfélben levő arcképek is vannak e mű­teremben ; ezek közül egy képről megkérdezte a fő­herceg, hogy kit ábrázol? „Varjassy Józsefet, az aradi népbank igazgatóját“ felelte Stettka. Dudits Andor műtermében különösen feltűnt Jenő főherceg­nek egy régibb divatu ruhát viselő nő arcképe s meglepődött, midőn a festő nevét olvasta : Munká­csy. Dudits anyját ábrázolja ez a festmény, melyet Munkácsy Mihály Csabán festett volt 1866-ban. Dudits atyja akkoriban Csabán volt orvos, s itt Munkácsyt szembajából teljesen kigyógyította. Munkácsy akkor háláját az orvos iránt azzal rótta le, hogy nejét le­­festötte. Ezután még Manheimer Gusztáv, Pállya Celesztin és Ujváry Ignác műtermét látogatta meg. Pállyának egy szöllösfürtöt ábrázoló kis képére meg­­jegyezte: „Ez a szöllőfürt valóban letépni való.“ S mikor e művésznövendék debreceni utcai képeit szemlélte, igy szólt: „Én is skicceltem Debrecen­ben.“ — A főherceg egy óránál tovább volt a mű­vésztelepen s távozásakor legnagyobb megelégedé­sét fejezte ki. Az egész idő alatt mindig magyarul beszélt. — (Egy 48-diki alezredes) halálát jelenti pozsonyi levelezőnk. Adódi és dinnyeberki Bozó Manó halt meg ott 74 éves korában. Bozó császári katonatiszt volt a Budapesten állomásozó Thurszky­­ezredben, mikor a katonatisztek megkapták Batthyány Lajos gróf miniszterelnök felhívását, hogy lépjenek át a honvédseregbe. Bozó át is lépett s mint száza­dost az első honvédszállóaljhoz osztották be. A szabadságharcban tevékeny részt vett, nevezetesen Péterváradnál, később pedig Komáromban, hol a tőrparancsnokságnál működött s mint alezredes ka­pitulált. Jó ideig visszavonulva élt Komárom megye Csúz községében, majd később Pozsonyba jött lakni, hol katonaképző intézetet alapított, mely ma is áll. Mint katonai iró is dolgozott. Temetése ma volt nagy részvét mellett.­­ (A munkácsi püspök fölszentelése.) Va­sárnap reggel szentelték föl Eperjesen a munkácsi egyházmegye új püspökét, Firczák Gyulát. A görög katolikus templom, írja levelezőnk, már reggel nyolc órára szorongásig megtelt közönséggel s min­denki kíváncsian várta a fényes szertartást, a­me­lyet három püspök végzett a káptalani tagok se­­gédkezése mellett. Megkapóan szép látvány volt, a midőn Vályi János dr. eperjesi, Meszlényi Gyula szatmári és Pável Mihály nagyváradi püspökök tel­jes főpapi ornátusban a főoltár előtt megjelentek, hogy legifjabb társuknak a püspöki jelvényeket át­adva, öt hivatali méltóságába beiktassák. A közönség feszült figyelemmel kisérte a szertartás minden mozza­natát és áhítattal hallgatta a szép egyházi zenét. Béli tizenkét órakor véget ért a szertartás s az eperjesi püspök vendégszerető házánál fényes ebédre gyülekeztek a papi méltóságok, a káptalan tagjai, a megyei és városi notabilitások, a közös hadsereg és a honvédség főbb tisztjei. A püspökök Vályi dr. eperjesi püspök házának voltak vendégei s ott fogadták a vármegyei és városi tisztikar, a r. kat. gimnázium tanári karának s az eperjesi egyházközség több kiváló tagjának együttes küldöttségét, kiknek nevé­ben Pletényi Endre eperjesi apát-plébános üdvözölte őket. Meszlényi szatmári püspök, társai nevében is meleggel szavakkal válaszolt, kiemelvén, hogy Eper­jes magyar város magyar szokásokkal s hogy ezért örömmel jött ide. Az újonnan fölszentelt püspök, valamint Pável és Meszlényi püspökök is hétfőn utaztak haza székhelyeikre.­­ (Fiume ünnepe.) Fiuméból az új kormányzó beiktató ünnepségeiről még a következőket jelentik : Batthyány Lajos gróf ma délelőtt 10-től délután 2 óráig huszonkét küldöttséget fogadott, továbbá Susak polgármesterét, Bacichot. Három órakor dísz­­ebéd volt, melyen részt vettek a magasabb rangú szárazföldi és tengerész tisztek, az összes konzulok, a hatóságok fejei, az egyházi méltóságok és számos főbb tisztviselő. A kormányzó az első felköszöntőt a királyra s családjára mondta. A kormányzói palota előtt katonai zenekar játszott. Az összes ünnepé­lyeket egyetlen kellemetlen hang sem zavarta meg, csak Susákban jelent meg egy új lap horvát és olasz szöveggel, mely épp a kormányzó­ változás­a alkalmából igyekszik előtérbe tolni a horvát érde­keket.­­ (Írók kirándulása.) A nyár folyamán budapesti irók és hírlapírók kirándulást terveznek Gömörbe, hogy annak természeti szépségekben gaz­dag vidékét megtekintsék. A kirándulást a Gömör szerkesztősége rendezi. Legközelebb megjelenik a kirándulás részletes programmja. — Remélhetőleg ennek a kirándulásnak komolyabb célja is lesz, mint a régi írói kör nagy nemzeti lumpolásainak. — (Az orsz. közegészség­ egyesület) mai választmányi ülésén Fodor József dr. főtitkár jelentette, hogy az egyetemi nyomda kérdést inté­zett az egyesülethez az iránt, melyik papír legalkal­masabb a nyomdai használatra; e kérdést Schulek­ Vilmos dr. ajánlása értelmében döntötték el. A köz­­oktatásügyi miniszternek az állóirás behozása dol­gában küldött átirat következtében, a kísérletekhez kiküldettek Csapodi István, Bollinger Gyula és Juha Adolf doktorok. Végül a vidéki városok köztiszta­sági viszonyáról szóló pályamunkák megbirálására egy bizottságot, a közgyűlésen megtartandó köz­egészségügyi előadás tartására Wartha Vince írt, az 1894. évi közegészségügyi kongresszust előkészítő bizottságba pedig Berey Imrét, Csapodi Istvánt, Gerlóczy Zsigmondot és Kauser Józsefet választották meg. Elhatározták még, hogy a Celsius-féle hőmérő országos használása dolgában fölterjesztést intéz az egyesület a minisztériumhoz, mivel a kérdésben törvényhozási intézkedést tart szükségesnek. — (Lopott dinamit.) Boros-Sebesen nagy mennyiségű dinamitot találtak egy ház előtt elásva. A robbanószert még tavaly lopták az odavaló kő­bányából. A lakosság mód nélkül izgatott, pedig nem kell tartania veszedelemtől. — (Bécsi öngyilkos Pozsonyban) Egy pozsonyi rossz hirű házban agyonlőtte magát ma reg­gel egy Winkler Nándor nevű huszonkét éves bécsi fiatalember. Hátrahagyott levelében arra kéri a rend­őrséget, hogy halálát kíméletesen tudassa szüleivel. — (A hatalom vége.) Lakatos Kolompár György, a cigányvilágban élénken megirigyelt al­­csuthi vajda, letűnt a semmiségbe. Hencegő, go­romba modora annyira tűrhetetlen lett már Al­­csuthon, hogy főszolgabírói rendelettel egyszer és mindenkorra kitiltották Alcsuthról. A megokolásban az is benne van, hogy ez ő fensége, József főherceg előleges beleegyezésével történt. A megsemmisített vajdát bútorostul és feleségestül a csendőr hozta vissza illetőségi helyére, Székesfejérvárra.­­ (E. M. K. E.) Kolozsvárról telegrafálják, hogy az E. M. K. E. választmánya ma az évi segé­lyezéseket tárgyalván,­ újabban 15,000 frtot szava­zott meg. A budapesti közgyűlés programmját el­fogadták.­­ (Tanárok tanítása.) Budapesten julius hó 25-étől szeptember hó 4-éig gimnáziumi tanárok számára görög irodalmi és művelődéstörténeti rend­kívüli kurzust tartanak. Részt vehetnek benne első­sorban a gimnáziumoknak önként jelentkező magyar irodalmi tanárai, másodsorban a jelentkezők számá­hoz képest oly önként jelentkező tanárok is, kiknek szaka a klasszika-filológia vagy történelem. A fel­vételért április hó 15 éig kérvénynyel kell a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez folyamodni.­­ (A legújabb puska.) Amsterdamban ka­tonatisztek jelenlétében Trollo dr. egy egészen új szerkezetű puskával tett kísérleteket. Az új fegyver indító ereje a szénsav.A puskát 6, 8, 10 és 12 mil­liméter kaliberre lehet csinálni. A próbalövéseknél a 8 milliméteres csőből a golyó 50 lépésre, két-két ember vastagságú vasplah darabon tökéletesen ke­resztül hatolt. A fegyver szerkezete igen egyszerű. A 300 lövésre szükséges szénsav a ravasz alatt egy külön 25 centiméter hosszú és 5 centiméter átmé­­rejű kis csőben van elhelyezve. Ha ez a kis cső kiürül, egyszerűen egy más ilyen szerkezetű, szén­savval telt cső által pótolható. Az új puskával egy perc alatt 35-ször lehet lőni. A cső egész tiszta és hideg marad.­­ (Országos fagy.) Ma ismét kaptunk egy csomó tudósítást, a­mely a rossz időjárásról és a vetések pusztulásáról panaszkodik. Bécsről írják, hogy ott éjjelenkint két-három fok a hideg s a ta­vaszi és őszi vetések egyaránt megromlottak. Szom­bathelyről jelentik, hogy ott is volt fagy s főleg a gyümölcsösöknek ártott. A korai kerti vetemények is sokat szenvedtek. — M.-Csesztvén 9-én, 10-én és 11-én reggel nagyon hideg volt s fagyott is ; ma is fagyponton áll a hőmérő. A gyümölcsfákon kívül a tavasziak és ősziek is megromlottak. Általában sok kár lesz a növényzetben. — Nagy-Halmágyról írják, hogy ott szép tiszta, derült napos idő jár, de reg­­gelenkint fagy s már sok kár van s főleg a gyü­mölcsfák rügyei és virágai pusztultak el. — Fagy- Zsámról pótlólag jelentik, hogy az őszi veteményes­ben a fagy nem okozott károkat, de a gyümölcs nagyrészt tönkre ment. A repce szintén megbar­­nult. A fágynál többet árt a szárazság s ha rö­vid idő alatt eső nem lesz, a vetések nagyon megsíny­­lik. — Nagybecsk­erekről írják, hogy tegnap és teg­napelőtt reggel hideg idő volt; fagyott, a hőmérő­n sok hideget mutatót. A barackfák, melyek virá­goztak, valószínűleg tönkre mentek ; a vetések is megsínylették a fagyot. Esőre nagy szükség van. —­ Gyúróról jelentik, hogy a bekövetkezett derek a gyümölcsfákban tetemes kárt okoztak; a leherések is megsárgultak. — Kurticsról írják, hogy ott is 3 fok hideg volt s ennek hatása alatt a növényzet nagyon megromlott; a kár jelentékeny. — Gyarma­ton a gyümölcs és szőlőt a fagy tönkre tette. A vetések is szenvedtek.­­ A meteorológiai m. kir. központi intézethez a mai nap folyamán érkezett telegrammok szerint ma reggel a következő helye­ken volt fagy: Árvaváralja (egy fok hideg), Selmec­bánya (két fok hideg), Csáktornya (egy fok hideg), Zsombolya (egy fok hideg), Szeged (egy fok hideg), Eger (egy fok hideg), Debrecen (egy fok hideg) és Nagyszeben (egy fok hideg). — Pétervárról öt fok hideget jelentenek máról. — (A bukovinai halálos párbaj.) Brodzki lovag tartalékos dsidás-hadnagy ellenfelét, Medvey dr. morszyni fürdőorvost, nem ezredorvost, Sztrijben elfogták s átadták a vizsgálattal megbízott lembergi törvényszéknek. A végtárgyalást a jövő hónapban tartják meg a lembergi esküdtszék előtt. A püspök nem engedte meg, hogy a párbaj halottját a lembergi templomban fektessék ravatalra. A vasútról egye­nesen a temetőbe vitték s papi asszisztencia nélkül temették el.­­ (Éretlen tréfa.) Otromba módon ültették fel ma délután a mentőket. Azt telefonozta nekik valaki,­hogy a József­-köruton összedőlt egy két­­emeles­­z s maga alá temetett egy csomó embert. A mentők még csak nem is gyanították, hogy tréfát űznek velük s négy kocsival lóhalálában a József­­körútra vágtattak. Itt aztán rájöttek persze, hogy felültették ők­et. Azt hiszszük, hogy a rendőrség könnyen kideríti majd, kinek telik kedve az ilyen éretlenségekben s el is veszi a kedvét a maihoz hasonló tréfáktól.­­ (Anastay kivégzése.) Anastay, volt had­nagyot, Dellard bárónő gyilkosát, mint említettük, szombaton reggel lefejezték Párisban. A párisi lapok azt írják, hogy a kivégzésnek aránylag kevés kö­zönsége volt. A Roquette-fogház környékén ugyan mindig sok ember mozog olyan éjszakákon, a­mikor kivégzést várhatni, de pénteken éjjel ezek is haza­mentek, mert a nyaktilót sokkal későbben kezdték felállítani, mint rendesen szokás. A hóhérlegények olyan óvatosan dolgoztak, hogy az elitélt meg nem hallhatta a kalapácsolást, de azért — mintha meg­sejtette volna sorsát — mégis ébren volt, mi­kor öt perccel öt óra előtt a törvényszék és a rendőrség képviselői cellájába léptek. Halál­sápadt lett és felült az ágyban , rögtön tudta miért jönnek. A fogházigazgató intézte hozzá a szokott felszólítást: „Kegyelmi kérvényét elvetették. Le­gyen bátor, Anastay“ — „Az leszek, igazgató úr,“ felelte erős hangon Anastay, miközben fölkelt és rögtön öltözni kezdett. Az összes jelenlevők ado­gatták neki az egyes ruhadarabokat, hogy ez a haldoklás rövidebb ideig tartson. Anastay nem szólt egy szót sem, szótalan maradt akkor is, mikor le­vezették az iktató előszobájába, a­hol megkötözték. Az inge fölé csak egy zubbonyt vetettek, ezt nem is adták rá. Anastay az egész idő alatt nyugodt, közömbös tekintettel nézte környezetét. Indulás előtt kérdezte tőle a fogházigató,hogy van-e valami mondanivalója. „Nincs“ felelte kurtán Anastas,később azonban megkérte az igazgatót, hogy küldje el az asztala fiókjában heverő levelet az öcscsének, a­ki orvosnövendék. A párisi lapok közük a levelet: zavaros filozofálás az egész. Ezután még azt kér­dezte Anastay : „Van-e az urak közt egy törvény­­széki orvos, a­ki a halál után konstatálhatná tes­tem érzéketlenségét ?“ (Célzás arra a régi elmé­letre, hogy a lefejezett teste, jelesül a feje, közvet­lenül a kivégzés után képes még bizonyos életjelek adására.) A fogház lelkésze csak annyit mondott nek­i, hogy ne gondoljon most ilyenekre. Erre Anas­tay azt mondta: „Szeretném, ha néhány piar­cig egyedül hagynának a lelkész úrral“. Ügy is lett, azután megindult a menet, a Ro­­quette kapui kitárultak előtte. Anastay, a­meny­nyire kötelékei engedték, szilárd léptekkel ba- BUDAPESTI HÍRLAP, (104. sz.) 1892. április 18.

Next