Budapesti Hírlap, 1897. november (17. évfolyam, 304-332. szám)

1897-11-02 / 304. szám

A nagykövetek Görögország javára fognak köz­benjárni. Minthogy a kapitulációk kérdése más államok polgárait is érinti, a hatalmak a kapi­tulációk ellen nem engednek támadást. E kér­dést is csakhamar szabályozzák. A többi vitás pont, tudniillik a magánszemélyek kárpótlása és Görögország kötelezettsége az 1881-iki egyezmény értelmében nem oly természetű, hogy kiegyenlítésük lehetetlen volna. London, nov. 1. A Standard jelenti Konstantinápolyból okt. 30-iki kelettel, hogy a porta elhatározta, hogy Krétára vonatkozólag új jegyzéket intéz a nagyhatalmakhoz, a­mely­ben tiltakozik az ellen, hogy a görög kormány titokban lázotgasa a fölkelőket. Konstantinápoly, nov. 1. Hivatalos kommünikével megcáfolják a Standard mozgó­sításról szóló híreit. A végleges békekötés tárgyában való ta­nácskozásokat folytatják. Athén, nov. 1. 4500 tesszáliai menekült 40000 marhával visszatért hazájába. ? ------­ A belga király Olaszországban. Monza, nov. 1. A belga király ma délután ideérkezett az olasz királyi pár látogatására. Innen tovább utazik Milánóba és Genovába. Az uj szerb kormány. Belgrád, nov. 1. Az uj kormány tiszteletére tegnap adott udvari diszebéden Sándor király a mi­niszterekre a következő fölköszöntőt mondotta: — A miniszterelnökhöz intézett kéziratom után szükségtelen ismételni amaz okokat, a­melyek miatt önökre biztam­ a kormányt. Az uralkodó kötelesség rám ruházza a hazámról és népemről való gondoskodást. Meg vagyok győ­ződve arról, hogy számíthatok népem támogatá­sára. Ha egyesek személyes meggyőződésük által megtévesztve a legutóbbi kormányválságban titkos természetű okokat keresnek, ez az eljárás rosszu­­lást érdemel. Szilárdul eltökéltem, hogy az önökre bízott nehéz feladatok végrehajtásában hosszabb ideig tá­­mogatom önöket. Meg vagyok győződve, hogy azokat hazánk javára és népünk üdvére egyesült erővel végre fogjuk hajtani. Az államtanácshoz a király a következő be­szédet intézte : Szívesen ragadom meg az alkalmat, hogy az államtanácsnak megelégedésemet fejezzem ki mű­ködéséért, a­melyet mint a hagyományok és törvé­nyek hűt őre trónom és az ország iránt való feladatá­nak és alkotmányos hatáskörének megfelő módon kifejtett. Számítok rá, hogy működésemben buzgón fog támogatni magam és népem javára. Gyorgyevics miniszterelnök és Krisetics tanács­elnök kartársaik nevében köszönetüket fejezték ki a király bizalmáért. Biztosították az uralkodót, hogy úgy ők, mint az egész nép, a­mely az Obre­­novics-dinasztiával együtt Szerbiát megteremtette, feltétlenül és örömmel készek a királyt hazafias programja végrehajtásában buzgón támogatni. Bécs, nov. 1. A Pol. Corr. jelenti Belgrádból. Gyorgyevics miniszterelnök okt. 24-én körlevelet intézett Szerbia külföldi képviselőihez, a­melyben kifejti, hogy a király okt. 22-iki kézirat, a korona eme korszakos megnyilatkozása, alkotja a kabinet számára a jövő kormányzat alapját. Milán király személye a­ kabinetváltozással semmiféle összefüggésben nincs. Oktalan dolog Milán király Szerbiában való jelenlétét Szerbia külpolitikájának állítólagos válto­zásával összefüggésbe hozni. Szerbia politikája kizá­rólag a felelős szerb miniszterek feladata, a­kik el vannak tökélve szerb politikát űzni. Nem lehet tehát szándékában a kabinetnek, hogy Szerbiát csak egyetlen­­egy nagyhatalomhoz csatolja; a kormány ellenkezőleg arra törekszik, hogy minden nagy hatalommal ba­rátságos viszonyt tápláljon. A­­­mi a belügyeket illeti, az országban mindenek előtt a rendet és legalitást kell szilárd és tartós alapokra fektetni. A kormány egyik legfontosabb, kötelessége lesz tehát, hogy igazságos, pártatlan közigazgatást és szeplőtelen igazságszolgáltatást teremtsen. Párt­­politikai okokból nem bocsátanak el állami tiszviselőket. A kormány el van határozva, hogy minden jó hivatalnokot bármely párt­hoz tartozzék is, meghagy állásában, a párt­­politikai okokból elbocsátott tisztviselőket vissza­helyezi hivatalukba. A kormány teljes erejé­ből rajta lesz, hogy az állami pénzügyeket alaposan szanálja, hogy gondoskodjék az állam kötelezett­ségeinek a külfölddel szemben való pontos teljes.­ A kubai szabadságharc diadala. Havanna, nov. 1. Weyler tábornok visszauta­zása előtt Blanco tábornoknál, az új kormányzónál látogatást tett és átadta neki hivatalát. Blanco tábornok a kubaiakhoz kiáltványt inté­zett, a­melyben kijelenti, hogy a legjobb szándék és őszinte óhajtás hatja át, hogy a legjobb reményt táplálja. A kormány meghagyta neki, hogy Spanyol­­ország szuverenitásának fentartása mellett Kubának önkormányzatot adjon. Tolmácsa lesz a spanyol kor­mánynak és a nagylelkűség és feledés politikáját fogja­ követni. Reméli, hogy ebben minden polgár támo­gatni fogja. Mindenkit meg fog védeni, a­ki enge­delmeskedik a törvénynek, a hálátlanokat és makacsokat azonban, a­kik a háborút minden rémei­vel a végtelenségig akarják kinyújtani, a fegyverek egész súlyával fogja büntetni. A csapatokhoz Blanco tábornok szintén kiált­ványt intézett. Kikötésénél a csapatok, a­melyek a kikötőben sorfalat állottak, lelkesült fogadtatások­ban részesítették. Éljen Spanyolország! Éljen a ki­rályi Éljen a spanyol Kuba ! kiáltások hangzottak el. A palotába érkezése után Blanco tábornok több kü­ldséget fogadott, köztük az autonomisták kü­ldöt­­ségét, a­mely ily nagyérdemű kormányzó érkezését örömmel fogadta és annak a reményének adott ki­fejezést, hogy hála az önkormányzatnak, s béke hajnala követi a háborút. Blanco tábornok megha­­tottan köszönte meg e hazafias nyilatkozatot. Kije­lentette, hogy számít az autonomistákra. Madrid, nov. 1. Keywestből érkezett táviratok szerint komoly tüntetések voltak Havannában Weyler volt főkormányzó tiszteletére, a­ki még utódja megér­kezése előtt hajóra szállt. Weyler tábornok kijelen­tette a tüntetőknek, hogy őt a lázadók kívánságai és az Egyesült­ Államok követelései iránt való en­gedékenység következtében hívta vissza a kormány. Hozzátette, hogy csakis ő tudná a háborút befejezni. BUDAPESTI HÍRLAP, (304. sz.) november 2. téséről. A közlekedési eszközök emelésére a timok­­völgyi "vasutat kiépítik, valamint a helyiérdekű vasutak hálózatát is. Miután még az iskolaügy újjá­szervezésének szükséges voltát emeli ki a körlevél és a hivatalnoki proletáriítus növekedésének meg­­gátlását s ezzel a pártharcok enyhítését hang­súlyozza, azzal végzi, hogy a kormány szakadat­lanul fáradozni fog azon, hogy a hadsereg mindig feladatának magaslatán álljon. Belgrád, nov. 1. (Saját tudósítónk távirata.) Az összes újságok folytatják a kor­mány ellen intézett támadásaikat. A radikális párt nov. 10-ére a központi bizottságot Belgrádba hívta össze, a­hol fontos határozatokat fog hozni. A párt vezére, Pasics Miklós le akar mondani elnöki állá­sáról s attól félnek, hogy az ő visszalépésével a szélső elemek fognak felülkerekedni. (nsp.) N A P ! H I R E K. Budapest, nov. 1. Dráma a hónapos szobában. — Saját tudósítónktól. — Halottak napján kétségbeesett szívvel, elbo­rult elmével, de erős kézzel gyilkolta meg egy intelligens ember az asszonyát, azután magát vé­gezte ki, hogy az igazságnak is elég legyen téve. A családi dráma kutforrása a nyomor, a­mely mint sötét árnyék kísérte a férfit hosszú hónapok óta. Két revolvergolyóval véget vetett minden földi nyomorúságnak. Tigyi Sándor kaposvári születésű, ötvenkét esztendős magánzó előkelő somogymegyei család­ból való. Régebben jó időket élt, a mikor még öröksége nem fogyott el. Az aranjuezi szép napok­ból csak több rendbeli elegáns ruhája maradt meg, a­mihez még legnagyobb nyomorúságában is ra­gaszkodott. Budapestre kerülve több hivatal­ban írnokoskodott, de szerencsétlen, ideges ter­mészete miatt minden helyről kikopott. Öt esztendővel ezelőtt megismerkedett egy Krause Teréz nevű asszonynyal, a ki egy korcsmáros özvegye volt s néhány ezer forintnyi vagyona ma­radt. Attól az időtől kezdve közös háztartásban élt vele, mindenkivel elhitetve, hogy a hites felesége. Megint ur lett, őszülő bajuszát, haját feketére fes­tette s mint vagyonos magánzó szerepelt Buda társaséletében. Egy esztendeje elfogyott minden pénzük, hivatal sem volt s beköszöntött hozzájuk a nyomor, a­melyen csak ritkán enyhített Tigyinek a Retek­ utcában lakó bátyja, a­ki minisztériumi tiszt­viselő, a.7. asszony folyton könyörgött Tigyinek, nézne valami állás után. Valamikor régen verseket, novellákat írt Tigyi, azért megpróbálkozott újra a tollal. A Buda és Vidéke című lap közölt is tőle néhány cikket, később pedig állandó munkatársa lett. A tegnapi számban még ő írta az Egyetem a Lágymányoson című közleményt. De bizony ez kevés volt a megélhetésre, alig néhány forint egy hó­napban. Szeptember 1-én hónapos szobát béreltek a Csalogány­ utca 11. számú házában Entner Károly­­nénál, kicsike udvari szobát, a­melynek függönyös üvegajtaja az egyetlen ékessége. Abban a hónap­ban Tigyi bátyja látta el őket élelemmel, de októ­berben nem volt semmi segítségük. Volt olyan nap, hogy még száraz kenyeret sem ettek. Az asszony kérte Tigyit, hadd álljon be gazdasszonynak egy korcsmároshoz. Entnerné hallotta, a­mikor Tigyi megdorgálta ezért. — Egy úriember felesége nem tehet ilyet, — mondotta Tigyi, s dühösen távozott hazulról. Az asszony azonban titokban cselédkönyvet váltott. Két nappal ezelőtt meglátta ezt a férfi. Tört-zúzott a szobában mindent, s a könyvecskét darabokra tépte. — Most már eredj! — Kapok én másik könyvet is, felelte az asszony. — Több könyvet nem kapsz, arra esküszöm ! Már akkor elhatározhatta, hogy elpusztítja magát is meg az asszonyt is. Tegnap föltűnően jókedvű volt. Azt mesélte, hogy jó hivatalt szerzett s nemsokára gazdagok lesznek. Egész nap otthon maradt. Háziasszonya megkérdezte tőle, hogy­ ki­­hurcolkodik-e, mert fölmondott neki. Gondolkozott egy kis ideig, aztán azt felelte, hogy majd reggel elköltözik. Megvirradt. Entnerné öt óra után arra ébredt, hogy Tigyiék szobájában erősen hörög valaki. — Tigyi úr, az istenért, mi baj ? kiáltott be a szobába. Semmi válasz. Be akart nyitni, az ajtó zárva volt, belülről lámpavilág szűrődött át a fehér füg­gönyön. A rendőrségre futott s elmondta ott a dolgot. Egy rendőrtisztviselő ment vele s kinyit­tatta a hónapos­ szobát. — Megölték magukat, — mondotta a rendőr­tiszt hidegen. A lakásadónő ájultan esett össze. Tigyi Sándor az ágy mellett a földön feküdt, szá­jából folyt a vér, kezében revolvert szorongatott s kínosan vonaglott fájdalmában. Krause Teréz az ágyban feküdt holtan, abban a helyzetben, a mint hajnali álmát aludta. Füléből lassan szivárgott alá a vér. Látható, hogy a puskapor egy sziklájától tüzet fogott a vánkos, de a sok vér eloltotta a lángot. Fekete korom és piros vér a halotti agya. Minden jel arra mutat, hogy Tigyi a boldogtalan asszonyt álmában lőtte agyon. Tigyi semmi levelet sem hagyott hátra, nem búcsúzott el senkitől, csak a nyomorúságtól. Zse­bében vagy húsz darab zálogcédula volt. Krause Terézt a morgueba vitték, Tigyit pedig a szent János-kórházba, a­hol azonban még ma reggel meghalt. A rendőrség lepecsételte a kis hónapos­szobát, a­melynek titka: könyebb gyilkolni, mint éhenhalni.­­ (Személyi hir.) Az orosz cár nejével és családjával ma este Pétervárra érkezett.­­ (Az új pécsi püspök.) A hivatalos lap mai száma jelenti, Helyei Sámuel déghi címzetes apát, esztergom-főegyházmegyei kanonok és primási­­érseki irodaigazgatónak pécsi püspökké történt ki­nevezését. A kinevezésről és Hetyei személyéről eszter­gomi levelezőnk a következőket jelenti: Az egyházi körökben nagy meglepetést keltett Hetyei Samu kanonok, prímási irodaigazgatónak pécsi püspökké történt kinevezése. Alig egy hét előtt a budapesti szemináriumi rektorságra jelölték, de a pécsi püspök­ségre nem emlegették soha. Az új püspök született

Next