Budapesti Hírlap, 1897. november (17. évfolyam, 304-332. szám)
1897-11-02 / 304. szám
A nagykövetek Görögország javára fognak közbenjárni. Minthogy a kapitulációk kérdése más államok polgárait is érinti, a hatalmak a kapitulációk ellen nem engednek támadást. E kérdést is csakhamar szabályozzák. A többi vitás pont, tudniillik a magánszemélyek kárpótlása és Görögország kötelezettsége az 1881-iki egyezmény értelmében nem oly természetű, hogy kiegyenlítésük lehetetlen volna. London, nov. 1. A Standard jelenti Konstantinápolyból okt. 30-iki kelettel, hogy a porta elhatározta, hogy Krétára vonatkozólag új jegyzéket intéz a nagyhatalmakhoz, amelyben tiltakozik az ellen, hogy a görög kormány titokban lázotgasa a fölkelőket. Konstantinápoly, nov. 1. Hivatalos kommünikével megcáfolják a Standard mozgósításról szóló híreit. A végleges békekötés tárgyában való tanácskozásokat folytatják. Athén, nov. 1. 4500 tesszáliai menekült 40000 marhával visszatért hazájába. ? ------ A belga király Olaszországban. Monza, nov. 1. A belga király ma délután ideérkezett az olasz királyi pár látogatására. Innen tovább utazik Milánóba és Genovába. Az uj szerb kormány. Belgrád, nov. 1. Az uj kormány tiszteletére tegnap adott udvari diszebéden Sándor király a miniszterekre a következő fölköszöntőt mondotta: — A miniszterelnökhöz intézett kéziratom után szükségtelen ismételni amaz okokat, amelyek miatt önökre biztam a kormányt. Az uralkodó kötelesség rám ruházza a hazámról és népemről való gondoskodást. Meg vagyok győződve arról, hogy számíthatok népem támogatására. Ha egyesek személyes meggyőződésük által megtévesztve a legutóbbi kormányválságban titkos természetű okokat keresnek, ez az eljárás rosszulást érdemel. Szilárdul eltökéltem, hogy az önökre bízott nehéz feladatok végrehajtásában hosszabb ideig támogatom önöket. Meg vagyok győződve, hogy azokat hazánk javára és népünk üdvére egyesült erővel végre fogjuk hajtani. Az államtanácshoz a király a következő beszédet intézte : Szívesen ragadom meg az alkalmat, hogy az államtanácsnak megelégedésemet fejezzem ki működéséért, amelyet mint a hagyományok és törvények hűt őre trónom és az ország iránt való feladatának és alkotmányos hatáskörének megfelő módon kifejtett. Számítok rá, hogy működésemben buzgón fog támogatni magam és népem javára. Gyorgyevics miniszterelnök és Krisetics tanácselnök kartársaik nevében köszönetüket fejezték ki a király bizalmáért. Biztosították az uralkodót, hogy úgy ők, mint az egész nép, amely az Obrenovics-dinasztiával együtt Szerbiát megteremtette, feltétlenül és örömmel készek a királyt hazafias programja végrehajtásában buzgón támogatni. Bécs, nov. 1. A Pol. Corr. jelenti Belgrádból. Gyorgyevics miniszterelnök okt. 24-én körlevelet intézett Szerbia külföldi képviselőihez, amelyben kifejti, hogy a király okt. 22-iki kézirat, a korona eme korszakos megnyilatkozása, alkotja a kabinet számára a jövő kormányzat alapját. Milán király személye a kabinetváltozással semmiféle összefüggésben nincs. Oktalan dolog Milán király Szerbiában való jelenlétét Szerbia külpolitikájának állítólagos változásával összefüggésbe hozni. Szerbia politikája kizárólag a felelős szerb miniszterek feladata, akik el vannak tökélve szerb politikát űzni. Nem lehet tehát szándékában a kabinetnek, hogy Szerbiát csak egyetlenegy nagyhatalomhoz csatolja; a kormány ellenkezőleg arra törekszik, hogy minden nagy hatalommal barátságos viszonyt tápláljon. Ami a belügyeket illeti, az országban mindenek előtt a rendet és legalitást kell szilárd és tartós alapokra fektetni. A kormány egyik legfontosabb, kötelessége lesz tehát, hogy igazságos, pártatlan közigazgatást és szeplőtelen igazságszolgáltatást teremtsen. Pártpolitikai okokból nem bocsátanak el állami tiszviselőket. A kormány el van határozva, hogy minden jó hivatalnokot bármely párthoz tartozzék is, meghagy állásában, a pártpolitikai okokból elbocsátott tisztviselőket visszahelyezi hivatalukba. A kormány teljes erejéből rajta lesz, hogy az állami pénzügyeket alaposan szanálja, hogy gondoskodjék az állam kötelezettségeinek a külfölddel szemben való pontos teljes. A kubai szabadságharc diadala. Havanna, nov. 1. Weyler tábornok visszautazása előtt Blanco tábornoknál, az új kormányzónál látogatást tett és átadta neki hivatalát. Blanco tábornok a kubaiakhoz kiáltványt intézett, amelyben kijelenti, hogy a legjobb szándék és őszinte óhajtás hatja át, hogy a legjobb reményt táplálja. A kormány meghagyta neki, hogy Spanyolország szuverenitásának fentartása mellett Kubának önkormányzatot adjon. Tolmácsa lesz a spanyol kormánynak és a nagylelkűség és feledés politikáját fogja követni. Reméli, hogy ebben minden polgár támogatni fogja. Mindenkit meg fog védeni, aki engedelmeskedik a törvénynek, a hálátlanokat és makacsokat azonban, akik a háborút minden rémeivel a végtelenségig akarják kinyújtani, a fegyverek egész súlyával fogja büntetni. A csapatokhoz Blanco tábornok szintén kiáltványt intézett. Kikötésénél a csapatok, amelyek a kikötőben sorfalat állottak, lelkesült fogadtatásokban részesítették. Éljen Spanyolország! Éljen a királyi Éljen a spanyol Kuba ! kiáltások hangzottak el. A palotába érkezése után Blanco tábornok több küldséget fogadott, köztük az autonomisták küldötségét, amely ily nagyérdemű kormányzó érkezését örömmel fogadta és annak a reményének adott kifejezést, hogy hála az önkormányzatnak, s béke hajnala követi a háborút. Blanco tábornok meghatottan köszönte meg e hazafias nyilatkozatot. Kijelentette, hogy számít az autonomistákra. Madrid, nov. 1. Keywestből érkezett táviratok szerint komoly tüntetések voltak Havannában Weyler volt főkormányzó tiszteletére, aki még utódja megérkezése előtt hajóra szállt. Weyler tábornok kijelentette a tüntetőknek, hogy őt a lázadók kívánságai és az Egyesült Államok követelései iránt való engedékenység következtében hívta vissza a kormány. Hozzátette, hogy csakis ő tudná a háborút befejezni. BUDAPESTI HÍRLAP, (304. sz.) november 2. téséről. A közlekedési eszközök emelésére a timokvölgyi "vasutat kiépítik, valamint a helyiérdekű vasutak hálózatát is. Miután még az iskolaügy újjászervezésének szükséges voltát emeli ki a körlevél és a hivatalnoki proletáriítus növekedésének meggátlását s ezzel a pártharcok enyhítését hangsúlyozza, azzal végzi, hogy a kormány szakadatlanul fáradozni fog azon, hogy a hadsereg mindig feladatának magaslatán álljon. Belgrád, nov. 1. (Saját tudósítónk távirata.) Az összes újságok folytatják a kormány ellen intézett támadásaikat. A radikális párt nov. 10-ére a központi bizottságot Belgrádba hívta össze, ahol fontos határozatokat fog hozni. A párt vezére, Pasics Miklós le akar mondani elnöki állásáról s attól félnek, hogy az ő visszalépésével a szélső elemek fognak felülkerekedni. (nsp.) N A P ! H I R E K. Budapest, nov. 1. Dráma a hónapos szobában. — Saját tudósítónktól. — Halottak napján kétségbeesett szívvel, elborult elmével, de erős kézzel gyilkolta meg egy intelligens ember az asszonyát, azután magát végezte ki, hogy az igazságnak is elég legyen téve. A családi dráma kutforrása a nyomor, amely mint sötét árnyék kísérte a férfit hosszú hónapok óta. Két revolvergolyóval véget vetett minden földi nyomorúságnak. Tigyi Sándor kaposvári születésű, ötvenkét esztendős magánzó előkelő somogymegyei családból való. Régebben jó időket élt, a mikor még öröksége nem fogyott el. Az aranjuezi szép napokból csak több rendbeli elegáns ruhája maradt meg, amihez még legnagyobb nyomorúságában is ragaszkodott. Budapestre kerülve több hivatalban írnokoskodott, de szerencsétlen, ideges természete miatt minden helyről kikopott. Öt esztendővel ezelőtt megismerkedett egy Krause Teréz nevű asszonynyal, a ki egy korcsmáros özvegye volt s néhány ezer forintnyi vagyona maradt. Attól az időtől kezdve közös háztartásban élt vele, mindenkivel elhitetve, hogy a hites felesége. Megint ur lett, őszülő bajuszát, haját feketére festette s mint vagyonos magánzó szerepelt Buda társaséletében. Egy esztendeje elfogyott minden pénzük, hivatal sem volt s beköszöntött hozzájuk a nyomor, amelyen csak ritkán enyhített Tigyinek a Retek utcában lakó bátyja, aki minisztériumi tisztviselő, a.7. asszony folyton könyörgött Tigyinek, nézne valami állás után. Valamikor régen verseket, novellákat írt Tigyi, azért megpróbálkozott újra a tollal. A Buda és Vidéke című lap közölt is tőle néhány cikket, később pedig állandó munkatársa lett. A tegnapi számban még ő írta az Egyetem a Lágymányoson című közleményt. De bizony ez kevés volt a megélhetésre, alig néhány forint egy hónapban. Szeptember 1-én hónapos szobát béreltek a Csalogány utca 11. számú házában Entner Károlynénál, kicsike udvari szobát, amelynek függönyös üvegajtaja az egyetlen ékessége. Abban a hónapban Tigyi bátyja látta el őket élelemmel, de októberben nem volt semmi segítségük. Volt olyan nap, hogy még száraz kenyeret sem ettek. Az asszony kérte Tigyit, hadd álljon be gazdasszonynak egy korcsmároshoz. Entnerné hallotta, amikor Tigyi megdorgálta ezért. — Egy úriember felesége nem tehet ilyet, — mondotta Tigyi, s dühösen távozott hazulról. Az asszony azonban titokban cselédkönyvet váltott. Két nappal ezelőtt meglátta ezt a férfi. Tört-zúzott a szobában mindent, s a könyvecskét darabokra tépte. — Most már eredj! — Kapok én másik könyvet is, felelte az asszony. — Több könyvet nem kapsz, arra esküszöm ! Már akkor elhatározhatta, hogy elpusztítja magát is meg az asszonyt is. Tegnap föltűnően jókedvű volt. Azt mesélte, hogy jó hivatalt szerzett s nemsokára gazdagok lesznek. Egész nap otthon maradt. Háziasszonya megkérdezte tőle, hogy kihurcolkodik-e, mert fölmondott neki. Gondolkozott egy kis ideig, aztán azt felelte, hogy majd reggel elköltözik. Megvirradt. Entnerné öt óra után arra ébredt, hogy Tigyiék szobájában erősen hörög valaki. — Tigyi úr, az istenért, mi baj ? kiáltott be a szobába. Semmi válasz. Be akart nyitni, az ajtó zárva volt, belülről lámpavilág szűrődött át a fehér függönyön. A rendőrségre futott s elmondta ott a dolgot. Egy rendőrtisztviselő ment vele s kinyittatta a hónapos szobát. — Megölték magukat, — mondotta a rendőrtiszt hidegen. A lakásadónő ájultan esett össze. Tigyi Sándor az ágy mellett a földön feküdt, szájából folyt a vér, kezében revolvert szorongatott s kínosan vonaglott fájdalmában. Krause Teréz az ágyban feküdt holtan, abban a helyzetben, a mint hajnali álmát aludta. Füléből lassan szivárgott alá a vér. Látható, hogy a puskapor egy sziklájától tüzet fogott a vánkos, de a sok vér eloltotta a lángot. Fekete korom és piros vér a halotti agya. Minden jel arra mutat, hogy Tigyi a boldogtalan asszonyt álmában lőtte agyon. Tigyi semmi levelet sem hagyott hátra, nem búcsúzott el senkitől, csak a nyomorúságtól. Zsebében vagy húsz darab zálogcédula volt. Krause Terézt a morgueba vitték, Tigyit pedig a szent János-kórházba, ahol azonban még ma reggel meghalt. A rendőrség lepecsételte a kis hónaposszobát, amelynek titka: könyebb gyilkolni, mint éhenhalni. (Személyi hir.) Az orosz cár nejével és családjával ma este Pétervárra érkezett. (Az új pécsi püspök.) A hivatalos lap mai száma jelenti, Helyei Sámuel déghi címzetes apát, esztergom-főegyházmegyei kanonok és primásiérseki irodaigazgatónak pécsi püspökké történt kinevezését. A kinevezésről és Hetyei személyéről esztergomi levelezőnk a következőket jelenti: Az egyházi körökben nagy meglepetést keltett Hetyei Samu kanonok, prímási irodaigazgatónak pécsi püspökké történt kinevezése. Alig egy hét előtt a budapesti szemináriumi rektorságra jelölték, de a pécsi püspökségre nem emlegették soha. Az új püspök született