Budapesti Hírlap, 1897. november (17. évfolyam, 304-332. szám)
1897-11-24 / 326. szám
8 még az elmúlt szombaton is két aranygyűrűt látott . Peitl Karolin egyszer említette neki, hogy ezüstórája s függője is van. Mindezt nem találták meg a házkutatásnál, ami bizonyossá teszi, hogy Peitl Karolin rablógyilkosság áldozata. A halott kezén lévő sérülések azt bizonyítják, hogy a gyilkossal erősen küzdött, amikor ujjáról lehúzta gyűrűit; a gonosz ember úgy segített a dolgon, hogy megfojtotta a boldogtalant. A házmesterné szombaton este kilenc órakor látta utoljára Peitl Karolint, aki egy közeli kereskedésben egy zsák fát vásárolt, amit egy napszámos vitt utána. Együtt mentek a lakásba. A mikor később a kaput bezárta, semmi gyanúsat nem vett észre s nyugodtan lefeküdt. Peitl Karolin közvetlen szomszédjánál, a már említett Heinischnénál a gyilkosság éjszakáján ketten aludtak : fia, aki katona s Pilis Csabáról érkezett haza és ennek kedvese, Wichti Amália, aki a Palas-nyomda alkalmazottja. A katona vasárnap délután visszautazott Pilis Csabára s azért még nem hallgatták ki. A rendőrség ma délelőtt újra átkutatta Peiti Katalin szobáját s ekkor egy pár férfikertyűt talált, amelyet, mint egyetlen bűnjelet, a főkapitányságra vittek. Különben ma fölásták az udvart, mert a rendőrség azt hiszi, hogy a gyilkos valamit elrejtett. Zsarnay rendőrtanácsos ma egész nap a tanukat hallgatta ki. Órákig vallatta Gutleber Józsefné házmesternét, Heinisch Jánosnét, Wichtl Amáliát és özvegy Spindler Józsefnét. A vallomásokból az derült ki, hogy a gyilkosságot olyan férfi vagy asszony követte el, aki ismerős volt a helyi viszonyokkal, tudta, hogy Peitl Karolin egyedül lakik A házban különben mindenki szabadon járhatott, mert a lakók mindegyikének van kapukulcsa s az utcai kerítés alig három méter magas. A rendőrség különben ma éjszaka, három nappal a bűncselekmény után, tudatja, hogy Peiti Karolin rablógyilkosság áldozata. Ugyanis megállapította, hogy az asszonytól elrabolták hetedfül forintnyi heti keresetét, pénztárcáját, amelyben szintén volt néhány forint, perselyét, amelyben vagy negyven-ötven korona volt, kettős fedelű ezüstóráját és két aranygyűrűjét. Ha a rendőrség kudarcot vallana a gyilkos után való kutatásában, azért csakis Steffek dr. tiszti orvost terheli a felelősség, mert az ő hibája, hogy a vizsgálat két teljes nappal megkésett. Steffek dr., a következőket mondta a maga védelmére: — Inasommal, Szűcs Jánossal vasárnap délelőtt mentem el Peiti Karolinhoz. A kis szobában sötét volt, azért gyertyát gyújtottam. A halott éjjeli ruhában feküdt a rendetlen ágyon, fején kendő volt, a mely egészen elfödte a nyakát s azért nem láthattam a kötelet. Különben a nyakat is megvizsgáltam, de a kötél magasra volt csapva, azért nem vettem észre, a halott száján habos vért láttam, a miből tüdővizenyőre következtettem. A hosszabb vizsgálatot különben sem tartottam szükségesnek, mert gondoltam, hogy a törvényszéki orvostani intézetben úgyis felboncolják. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, nov. 23. 4 (Bemutató a Népszínházban.) A Nádaypárnak ifjú leánya, Náday Ilonka ma tette első színpadi kísérletét a Népszínházban, mégpedig nagy primadonna-szerepben és új darabban. A kísérlet merész volt, de szerencsére nem ütött ki balul. A Náday-családnak számos jó barátja, tisztelője és kedvelője, aminek bizvást mondható az egész nagyközönség, ritka jóindulattal, sőt mi több, valóságos hódolattal fogadta a kezdő színésznőt. Mikor a színpadra lépett a szép szőke leányka, a két másodemeleti sarokpáholyból virágzáport bocsátottak a színpadra, a zenekarból pedig a bokréták és virágalkotások egész tömegét nyújtották föl : óriási kosarakat, egy babérkoszorút, egy babérbokrétát, egy egész Thália-templomot virágból. S közben egyre zúgott a taps. A színházban jelen volt drámai színészek, színésznők fölsóhajtottak. Mennyit és meddig kell nekünk fáradni, hogy ekkora sikerhez — sohase jussunk! De tévedtek. A Náday Ilonka mai ünneplése a Náday-pár hosszú művészi pályájának méltó szép sikere volt. Náday Ilonkának magának, akinek ma csinos hangját hallottuk és értelmes, ügyes játékát tapsoltuk, csak ezután kell kiérdemelnie a sikert. Egyénisége bájos és vonzó s a kezdet nehézségein páratlan szerencsével átsegítette őt szüleinek művészi nimbusa: nyitva áll előtte a jövő, a melyhez most már csak tehetség kell. Az újdonság, amelyben Náday kisasszony föllépett, Márkus Józsefnek, a Bika szerzőjének énekes bohózata • A kukta kisasszony. Egy grófkisasszony tanulni jár főzni egy hires szakácshoz. Egy gróf meglátja a kukta leánynak öltözött grófnőt s megcsókolja, másnap pedig álszakácsnak öltözik, csakhogy a konyhában újra találkozzék a csinos leánykával. A főszakács, egy volt tenorista, a ki mindig opera-áriákat dalol, szörnyen féltékeny a feleségére, aki valamikor ballerina volt. A gróf és a ballerina csakugyan régi ismerősök : ez adja a bonyodalmat a gróf és grófnő szerelméhez, amely természetesen házassággal végződik. Az említett alakokon kívül szerepel a darabban: egy angol missz, aki a második fölvonásban mexikói ezredesnek öltözik; egy nyugalmazott őrnagy, a ki negyvennyolcban a magyarok ellen küzdött s a kinek szavajárása , mely ápol s eltakar. (Ah, a szerelem, mely ápol s eltakar! Ez aztán a csipke, a mely ápol s eltakar! A mi bizony, a Szózatról lévén szó, nem csekély profanáció.) Szerepel benne továbbá egy gyerekmágnás, aki kalandért áhítozik és két hölgy, aki alkalmas minden kalandra. A zenét a darabhoz Szabados Béla írta. Részt vettek az előadásban: Bárdi Gabi, Szirmai, Csatai Zsófi, Németh, Kassai, Gazsi Mariska, Tollagi. Márkus Józsefnek egy nagy babérkoszorút nyújtottak föl a színpadra. * (Nemzeti Színház.) A Tisztító tűs premierjét november 26-ára, péntekre tűzte ki a Nemzeti Színház igazgatósága. A darab főszerepeit Jászai Mari, Márkus Emilia és Mihályfi játszszák, jelentős szerepe van ezenkívül a Tisztító tűz-ben Maródiy Margitnak, Vízvári Mariskának és Gyenes Lászlónak. — A Nemzeti Színház igazgatósága megszerezte Citrey-nak L’invite című három fölvonásos színművét, melynek fordításával Mihály Józsefet bízta meg. — A Nemzeti Színház január 1 -től szerződteti Kertész Ellát és Nádai Bélát, a színművészeti akadémia végzett növendékeit. A Nemzeti Színház újraépítésének ügyében — mint egy kőnyomatos jelenti — a belügyminisztérium legközelebb kiírja a pályázatot az átalakítási munkálatokra. Az átalakítást a jövő év őszén kezdik meg. * (Madame Déjane), a kitűnő francia színésznő, ma kezdte meg vendégszereplését a Vígszínházban Madame Sans-Gene szerepében. Óriás közönség gyűlt össze, mely a színházat az utolsó zugig megtöltötte és nagy élvezettel hallgatta végig a szép, egybevágó előadást, melyben a másodrendű tagok is megállották helyüket és főleg jó, természetes beszédmódjukkal tűntek ki. Madame Béjane-ról ez első előadás után annyit mondhatunk, hogy a francia modern színművészet elsőrangú képviselője , nem éppen szép, de igen bájos, graciózus, gyönyörűen beszél, mint a jó francia színésznők általában, rendkívül kifejező arca van, főleg szép szája és értelemtől ragyogó szeme. Föltétlenül egyike a legokosabb színésznőknek; nem oly démonikus, mint Sarah Bernhard, nem oly mélységesen benső, mint Duse, de talán eszesebb, mint a két nagy színésznő. Hogy miképp játszotta a szerepét, melylyel Blahánénk meghódította a mi közönségünket? Máskép játszotta, franciásan. Igen egyszerű volt, nem pózolt, játékában semmi tudomását sem árulta el annak, hogy a közönség nézi. Igazi francia mosónő volt az első fölvonásban, s érzelmeinek gyors és természetes föllobbanásaiban a fölvonás végén gyönyörű. Ez volt az előadás fénypontja. A második fölvonásban talán kissé túlságosan színezte a mosónéból lett hercegnő ügyetlenségeit; Blahánénk itt naivabb és kedvesebb. De mindvégig hű maradt származásához és nagy kitöréseiben a második fölvonásban, Napóleonnal való jelenetében a harmadikban mindig éreztette, hogy azelőtt mosónő volt. Hogy mily széles és mély a skálája, ebből a szerepből nem ítélhettük meg nagy intelligenciáját, kifejező erejének gazdag változatosságát és női mivoltának bájosságát fényesen bemutatta. K. * (A Bajaszók elmaradt.) A Bajazzók e heti előadása Leoncavallo kívánsága folytán a jövő hétre marad, minthogy a Bajazzók szereplői közül négyen vesznek részt a Bohémek előadásában is és Leoncavallo azt a kívánságát fejezte ki, hogy a művészeket a Bohémek előadásáig semmivel sem kell fárasztani. A Bajaszok helyett csütörtökön Djamisch-t adják elő a Piros cipő c. ballettel. * (Magyar Színház.) A Magyar Színház e heti újdonságából, Zakariásné-Kallós Ilona Titok című népszínművéből holnapután, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartják meg a jelmezes főpróbát a sajtó képviselőinek jelenlétében. * (Művészek a polgármesternél.) A magyar képzőművészek egyesületének küldöttsége tisztelgett ma délben Márkus József főpolgármesternél és Halmos János polgármesternél, hogy őket hivatalba lépésük alkalmából üdvözölje. A küldöttség tagjai voltak Jendrássik Jenő, Basch Gyula, Telepy Károly, Mannheimer Gusztáv és Vajda Zsigmond. Jendrássik mondotta az üdvözlő beszédet, amelyre válaszolva mind a két polgármester megígérte, hogy mindenha figyelmük és gondoskodásuk tárgya lesz a magyar képzőművészet, melynek istápolása különben is a székesfőváros hagyományai közé tartozik. * (Serato Arrigo) olasz hegedűművész önálló hangversenye közbejött akadályok következtében elmarad. * (A Nemzeti Szalon) igazgatósága megnyerte Serato Arrigot, a kiváló hegedűművészt arra, hogy egyesületi helyiségében hangversenyt tartson. E célból az igazgatóság e hónap 25-én, csütörtökön soron kívül estét rendez, melyre az összes tagokat meghívja. A hangversenyen, mely pontban 8 órakor kezdődik, azonkívül Radó Károlyné, híres énekes művésznő is közreműködik. A kíséretet Tarnay Alajos vállalta magára. * (Tudományos élet.) A Heraldikai és Genealógiai társaság november hó 25-én d. u. 5 órakor az egyetemi könyvtárban választmányi ülést tart. Fölolvasók: Bárczay Oszkár és Illéssy János. — A Szent István társulat tudományos és irodalmi szakosztálya november 26-án ülést tart, a melyen Kulin Lajos dr. fölolvassa tanulmányát a ragadozó madarakról. * (A Nouveau Larousse ilustré)34. füzete megjelent s eljutott— még mindig az A betűben — Szent Athanáziusig, 62 metszet van e füzetben, mely mint a többi félfrankért minden könyvkereskedésben megrendelhető. BUDAPESTI HÍRLAP, (326. sz.) 1897. november 24. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, nov. 23. A főváros háztartása. — Saját tudósítónktól. Négynapi tárgyalás után végzett a pénzügyi és gazdasági bizottság a budget kiadási részével. Anyagiakban semmi eredménye sem volt a tárgyalásnak. Egyedül az alapokból s magánosoktól vett kölcsönök konvertálásával lehet mintegy 200.000 forintot törölni. A kölcsön ügyét azonban függőben hagyták. A mai tárgyalás folyamán azt a nagyon fontos határozatot hozta a bizottság, hogy a két községi főreáliskolát 1901-től fokozatosan beszünteti. A bizottság határozata nem végleges és meg vagyunk győződve, hogy a reáliskoláknak semmi bántódásuk nem lesz, a pénzügyi bizottság ma folytatta a jövő évi költségelőirányzat tárgyalását. Halmos János polgármester megnyitva az ülést, arra kéri a bizottságot, hogy igyekezzék a budget tárgyalását befejezni. A közegészségügyi kiadások tételénél Fenyvesi Adolf kifogásolja, hogy a sertésvásáron még mindig négy állatorvost fizet a főváros, noha az állomány tizedrészre csökkent. A bizottság elhatározta, hogy fölér a földmivelésügyi miniszterhez, hogy az állatorvosok számát szállítsa le. A vallásügyi kiadásoknál Heltai Ferenc dr. utal arra, hogy a főváros évenként több mint félmillió forintot költ a különböző felekezetekre. Már a legutóbbi ülésen indítványozta, hogy a felekezeti segítségekegyét a főváros rendezze. Rácz Károly dr. és Steiger Gyula felszólalása után a tételt változatlanul elfogadták. A közoktatásügynél Heltai Ferenc dr. kiszámította, hogy mit áldoz a főváros az iskolákra e szerint a tiszta kiadás 1946368 forint. Sürgeti az iskolakötelesek pontos összeírását és nyilvántartását. A legtöbb iskolában váltakozó oktatás van, mégpedig nem csak órák szerint, hanem napok szerint. Öt esztendő alatt még 564 osztályra van szükség, tehát 29—30 iskolát kell építeni, ami több mint 8 millió forintba kerül. Kifogásolja, hogy az iskolaépítésekről a budgetben nem gondoskodnak. Szükségesnek tartja, hogy a rendes kiadásokba évenként négy iskola építését vegyék be. A fővárosi hatóság a tanfelügyeletről egyáltalán nem gondoskodik. Az iskolaszék nem végezheti a