Budapesti Hírlap, 1913. március (33. évfolyam, 52-76. szám)

1913-03-16 / 65. szám

* Esti Újság.8 ómat. 4 fittén.Megfelelte délután 2 órákon.­ ­ 1913. március 16. BUDAPESTI HÍRLAP (65. sz.) volt, fivérének, mint pápai titkárnak pedig exponál­tabb és kényesebb állása van sok világi diplomatá­nál, így általában az a hit, hogy az ifj, tehetséges nagykövet választása összefüggésben van a mostani meleg angol-spanyol barátkozással. Churchill ten­gerészeti miniszter ugyan energikusan demontálta, hogy madridi látogatásának politikai háttere lett volna, azonban az mindenesetre kétségtelen, hogy Merry del Val megbízása az angol admirális mad­ridi látogatásának eredménye. Elismert dolog, hogy az angol nemzet a leg­­diplom­atikusabb egész Európában és mégis ügyet­lenebb politikát senki sem űzhetne, mint a jogukért harcoló angol asszonyok. Ha az esztétikai szép tánc iránt különösen fogékony György királynak a par­lament lépcsőin görög jelmezekben bűbájos tánco­kat lejtenek — mint a­hogy az amerikai szüfra­zsettek tették a pénzügyi palota lépcsőin a Fehér Ház újonan beiktatott professzor-elnöke előtt — mindenesetre nagy hatást értek volna el. De ők a helyett keresztültörve a rendőri kordonon, agg kol­dusokhoz méltó viselkedéssel kérvényt lobogtattak az uralkodó felé. Így természetesen megint csak a rendőröknek adtak gondot. Azonban ez legnagyobb diplomáciai kapacitásuknak, Pankhurst Christabel kisasszonynak taktikája, a­ki pár nap előtt az őt Parisban meginterjúáló újságíróknak bejelentette, hogy megmarad önkéntes szám­kivetésben, mert „mi lenne az ügyből“, ha ő, a nagy organizátor nem küldhetné híveinek továbbra is áldásos utasításait. Kedden különben nehéz napjuk volt a szüfrazset­teknek. Egy rosszakaratú ellenségük alaposan meg­­tréfálta őket, de elég lelketlenül a szegény londoni kereskedőket is. Reggel hét órától egész a délutáni órákig egy percig sem szünetelt kingswayi főhadi­szállásuk kapujának villamos csengője. Egymás­után érkeztek ablaktisztítók, szőnyeg porol­ók, mosó­­intézetek, zongorahangolók, autókölcsönző cégek, majd megrakodott szeneskocsik, ásványvizes és sö­röskocsik­, fűszerkereskedők csomagjai. Az előbbiek erősítgették, hogy őket odarendelték, az utób­biak pedig követelték a megrendelt áru átvételét és a számlák kiegyenlítését. A szüfrazsettek rekedtre beszélték magukat, magyarázva, hogy éretlen csíny­ről van szó, ők nem rendeltek semmit, de azért nem menekülhettek meg a feldühödött munkások és szállítók rájuk nézve kevéssé hízelgő káromko­dásaitól. A­kikkel így elbánnak, és a­kiket így ne­vetségessé tesznek, azokat az ország kormánya sem veheti komolyan, mert igaz a francia közmon­dás: „c’est le ridicule qui tue (a nevetségesség él). Egy eddig ismeretlen angol írótől, Edwards Gordon Vilmostól ügyesen beállított darab került színre a Prince of Wales színházban. The Handful (talán leginkább a javíthatatlan szó adja vissza az értelmet) az örökké elfoglalt férj magát még mindig fiatalnak érző, tetszeni vágyó felesége, Lady Wetheral Pár évi házasság után otthagyja férjét és a társa­dalmi életben, melynek még mindig ő a becézett kedveltje, de, főleg fiatal imádói hódolatában, bő­séges kárpótlást talál szürke unalomban eltöltött éveiért. Gyermekei, Tom és Joyce, egy napon elő­veszik fiatalos mamájukat, alaposan megmossák a fejét léha, korához nem illő kedvteléseiért és Joyce heves szemrehányást tesz neki, hogy vőlegénye az ő kacérkodása folytán pártolt el tőle. Lady Wetheral, mint minden könnyelmű asszony, alapjában véve jószívű, így bűnbánón belátja tévedéseit és vezek-­lésüt elvonul egy devoni halászfaluba. De nem lenne az, a­ki, ha nem vetne azonnal szemet a kis fészek egyedüli érdekes alakjára, a megcsalódott Stern Rikárdra. Belemegy ő is a csodálatos különc által folytatott egyszerű életmódba, divatos toalett­jei helyett könnyű mosóruhába öltözik, szandált vi­sel és egyszerre meghódítja a nőgyűlölő filozófust. Boldogan szövi új szerelmi regénye álmait, mikor betoppannak Tom és Joyce, gyorsan más fordu­latot adva szépen kieszelt tervének. Joyce úszás közben megmenti Stern életét, a­ki erre rájön, hogy tulajdonképpen azt, a­mit az anyában szeretett, hat­ványozottabban, mesterkéletlenebből mind megta­lálja ebben a gyermekes bájjal teli fiatalabb kiadás­ban. Lady Wetheral a szerető nő szemével azonnal meglátja a férfi lelkében végbement nagy változást, egy parázs jelenetben odavágja hűtlen imádója elé piciny szandálját és felöltve újra legcsábítóbb divat­­remekeit, elindul, hogy fölkeresse és visszahódítsa férjét, a­mi természetesen sikerül is neki. A színes, ügyesen megrajzolt mesében, az est sikere után ítélve, sokáig fog gyönyörködhetni a londoni kö­zönség.­­ A Royal­­i színházban pár nap előtt került négyszázadszor színre Bestett és Knoblanch tavaly februárban először játszott Milestones-ja. Ez bizo­nyára olyan rekord, mely párját ritkítja a színházi annánsokban, de egyúttal tanúskodik az angol kö­zönség örvendetesen fejlődő róízléséről is, hogy in­kább többször is végignéz egy mély tendenciájú, bájos társadalmi színművet, mint hogy fölváltva nevessen és unatkozzék a most divatozó amerikai és angol bohózatok sületlenségein. —ff— A nemzetközi helyzet. — A balkáni béke ügye. — Budapest, márc. I.. A nagyköveti reunió ma harmadtól órán át tárgyalta a balkániak válaszát, s mint a Reuter­­ügynökség állítja, túlzottaknak találta a benne foglalt feltételeket. A nagykövetek mind­a mel­lett nem hiszik, hogy a válasz kizárja a mediá­­ció minden lehetőségét. A Reuter-ügynöks­ég be­jelenti, hogy a hatalmak legközelebb újabb lé­pést tesznek a balkáni szövetségeseknél s bizo­nyos tanácsokat adnak nekik, a­melyek­nek a londoni nagykövetek véleménye szerint remélhetőleg az lesz az eredménye, hogy a bal­kániak megváltoztatják feltételeiket, úgy hogy kedvezőbb alapot nyújtsanak a békekötésre. A reunió legközelebbi ülését a jövő héten szerdán tartja. Az eddigi tapasztalatokból következtetve tartani lehet attól, hogy a nagyköveti re­unió az orosz befolyás hatása alatt a békeközvetítés kérdését is épp úgy hozni-ha­­lasztani fogja, mint az albán­ kérdés dolgát, al­kalmat és időt engedve ezáltal a szerbeknek és montenegróiaknak Szkutari elfoglalására, a­mi természetesen komplikálná az amúgy sem tiszta helyzetet. Mai számunk vezércikke rész­letesen foglalkozott a reunió halogató politiká­jának okaival s rámutatott arra, hogy Ausztria és Magyarországnak, ha meg akarja védeni ér­dekeit, ultimátumszerű nyilatkozatban kellene követelnie a reuniótól az albán­ kérdésben való végleges döntést. A bécsi Reichspost-nak egy mai jelentése arra mutat, hogy monarkiánk külügyi kormá­nya a Szkutari-kérdésben valóban határo­zott lépésre szánta magát. Az idézett lap köz­leménye így s­zól: Meruisdorf-Pouilly gróf londoni osztrák és magyar nagykövet megbízást kapott arra, hogy a nagyköveti értekezleten Szkutari kérdésében döntő lépést tegyen. Nem lehetetlen, hogy a nagyköveti értekezleten még mindig érvényesül az a befolyás, mely a tárgyalás elhúzásával, halo­gatásával a döntést el akarja odázni, hogy Szku­tari elfoglalásával bevégzett tényeket létesítse­nek. Ezt a kombinációt meghiúsítja Mennsdorf grófnak az a határozott követelése, hogy Szku­­tarit az autonóm Albániához csatolják. Menns­dorf gróf röviden és világosan tudtul fogja adni, hogy Ausztria és Magyarország nem fogja magát kötve érezni azért, mert az értekezlet nem tud megállapodásra jutni, hanem véghez fogja vinni döntő elhatározását. Külső politi­kánknak egy hivatott személyisége azt mondta: A szerencsétlen albán nép mártírságának véget kell vetni. Szerbek és montenegróiak e közben siet­nek, hogy elfoglalhassák Szkutarit, mielőtt még valamelyes megállapodásra jutna a nagyköveti reunió. Drinápolyt szakadatlanul bombázzák a bolgárok, a­kik ma tizennégy újabb ostrom­­ágyut vittek a vár alá. Egy távirat szerint Sakri basa lemondott a főparancsnokságról, a­mit arra magyaráznak, hogy a város kapituláció előtt áll. Gesov bolgár miniszterelnök a szobrán­ye tegnapi ülésén hosszú beszédet mondott a hely­zetről. Először a balkáni államok válaszát ol­vasta föl, de hozzátette, hogy a hatalmak eset­leges döntését a szövetségesek nem kötelesek elfogadni. Igyekezett azután megokolni a szö­vetségesek követelésének a jogosságát, majd is­mertette a román konfliktust és­ a­ balkáni álla­mok egymáshoz való viszonyát. Hangoztatta is­mételten, hogy a szövetségesek közt teljes az egyetértés s a mi viszály volt eddig köztük, az lokális jellegű volt és csak az alárendelt köze­gek tapintatlansága folytán támadt. Vannak azonban távirataink, a­melyekből kitűnik, hogy a Szövetségesek közt igen nagyok az ellentétek, így elsősorban görögök és bolgá­rok közt Szaloniki birtoka miatt. A görögök, hogy biztosítsák magukat, a szerbekkel készül­nek külön szövetséget kötni a bolgárok ellen. A balkáni béke. A balkáni államok feltételei. London, márc. 15. (Reuters) A nagykövetek ma délelőtt egybegyűltek a külügyi hivatalban, hogy a ha­talmak mediációs indítványára a balkáni szö­vetségesek által adott válaszról tanácskozzanak. London, márc. 15. (Saját tudósítónktól.) A nagyköveti re­unió ma a Balkán-államok válaszával foglalko­zott. A reunió nem ment bele a követelések tár­gyalásába s már most is bizonyos, hogy a nagy­hatalmak nem fognak intervencióval fenyege­tőzni. Albániáról nem esett szó. Oroszország, Szerbia és Montenegró azt követelik, hogy a re­unió elsősorban a déli határ kérdésével foglal­kozzék és csak azután térjen rá az és­zaki ha­tárra. Attól félnek, hogy ez a kérdés nagy ne­hézségeket fog okozni. London, márc. 15. A stefi­er-ügynökség értesülése s­zerint a­ nagyköveti reunió kizárólag a balkáni szövetsé­gesek válaszával foglalkozott. Nem titkolják ugyan, hogy a szövetségesek feltételeit túlzot­taknak tekintik, de a nagykövetek azért nem hiszik, hogy a válasz kizárja a mediáció min­den lehetőségét. A hatalmak ezért a legköze­lebbi demars alkalmával bizonyos tanácsokat fognak adni a szövetségeseknek, a­melyek, mint remélik, azzal az eredménnyel fognak járni, hogy a szövetségesek oly szellemben változtat­ják meg feltételeiket, hogy azok a hatalmak nézete szerint kedvezőbb alapot fognak nyújtani a békekötésre. A konferenciát, a­mely majdnem két és fél óráig tartott, szerdáig elnapolták. A konstantinápolyi diplomáciai körök véleménye. Konstantinápoly, márc. 15. (Saját tudósítónktól.) Jól értesült diplo­máciai körök, annak ellenére, hogy látszólago­san újra megkezdték a háborút, a békét közeli­nek hiszik és pedig Törökországra kedvezően. Azt hiszik, hogy Bulgária az erős orosz nyomás alatt és a görög-szerb külön szövetség veszedel­mére való tekintettel, hajlandó lesz a szan­­szefanó­cnoszi határral beérni és a hadikárótlás dolgában magát a nagyhatalmak döntésének alávetni. Törökország számít különösen Fran­ciaországra abban, hogy a hadikárpótlás fize­tésétől meg fogja kímélni. Harc Szalonikiért. Atén, márc. 15. (Saját tudósítónktól.) "Az itteni lapok azt írják, hogy úgy látszik, hogy Bulgária, a­mely lemondott arról, hogy a Gallipoli-félszigeten­

Next