Budapesti Hírlap, 1914. június(34. évfolyam, 128-152. szám)
1914-06-11 / 135. szám
26 BUDAPESTI HÍRLAP 136. sz.) 1914. junius 11. UJRENDSZERÜ BÚTOR-HITEL Azon kellemes helyzetben va-1 Hitel esetén készpénz* A kamat V. évenkénti Törlesztés: minden 100.Ugynnk, hogy a t. butorvAsirló I árakat számítunk, csupán mindig csak a hátra- kor. után havi 3.—korona közönségnek a legnagyobb ked- a tartó- ££0/ kamatékos csökkenő tar- vagy minden 100.— korona verményt nyújthatják. | zás után w /0 fizetendő. | tozás után fizetendő. | után */4 évi 9.— korona | Qgsr NEM BANK KÖLCSÖN | *90 Törlesztések mindig közvetlen nálunk eszközlenenek. | Nagy választék asztalos-, kárpitos-, vas- és rézbútorokban, továbbá szőnyegek, függönyök-, ágy- és asztalterítőkben. Balázs és Társa bútorraktára Budapest, Vfl., Váci-Szörest 43. (Saját ház). BŐRSZÉKI PAR ERDŐS V88., Altvássy tér 19. Állvány- és bőrmunka, rajz szerinti saját műhelyemben készül s rendelésre készült székek eladók. Javítást és festést elvállalok Alkalmi vétel 28/45 HP 30.000 koronás Mercades-auto- _ mobil nyitott és Landaulotte-szerű karosszé- Sriával, dynamo világítással, kettős gyújtóval , és önindítóval 8000 koronáért eladd. ® Koch Alexander, Wien, Nibelungengasse 3. «53*?Terketfi' gőz- ésTratoros cséplőkészletek. KOVÁRIK F • CS Jatorgyár r. tffióktelepe. BUDAPEST, V., VÁCI UT 18/B. SHSSKS&a'** nyersolajmotorok ft.*4" Mindennemű gazdasági gépek szolid kivitelben. Nyári helyiségek: WEBER vendéglője a SASFIOKHOZ I., Fehérvári út 46. Alapittatott 1869. Buda legszebb kerthelyisége, évszázados fákkal. Mindennap fák-különlegességek és a raffinált nemzetközi konyha. Minden hétfőn és pénteken katonazene. Bowle-Különlegességek. A Philadelphia-Kávéházban a budai nyári színkörrel szemben ma és minden este HORVÁTH JANCSI piccoló-hegedűművész zene- Szabó Sámuel, karával muzsikál. .... kávéi. BaaHiBBBHnBiEBBBHHUHaaaanisBBiaBBinna Európa lesmagasabb fekvésű Irt- IsaiHbhlf*. Sí. IMÍZ ffOZSÉff 1856 m. a tenger színe fölött. MID-HOTEL ST. MORITZ Megnyílt 1905 decemberben. 300 szoba. Nyári szezon junius-szeptember. Előkelő, az újkor teljes kényelmével fölszerelt ház. Magánlakosztályok fürdővel és toalettel déli fekvésben. Kettős folyosókkal biztosított teljes nyugalom. Pompás vesztibül és étterem. Gyönyörű terraszok közvetlen kilátással a tóra és a hegyekre. Mindenféle sport. Saját tennisz- és kroketpályák. A házi zenekar mindennap kétszer hangversenyez, az igazgatóság JoüldL 183Bai — Nem is képzeled, hogy milyen boldog vagyok. Régi vágyam teljesül ezzel az úttal. Megismerem az amerikai társaságot, mert a legjobb ajánlólevelekkel jöttem el. E tekintetben jól el kell látnunk magunkat. Ezek ugyan nem olyan exkluzívak, mint az angolok, de az idegent mégis megvizsgálják. Zárkány még mindig hallgatott. Szabó most egyenesen nekitámadt:— Nos, nincs igazam? — Nem tudom, — felelt Zárkány hidegen ,— és én nekem nincsenek ajánlóleveleim. — Persze, persze, — bólintott a másik — sok szükséged nincs is rá. Neked ajánlóleveled a vagyonod. Itt, Amerikában, ugyan nem jelent annyit, mint nálunk, de egy fiatal, huszonhatéves, rendesképű embernél ez is valami. Aztán régi dolog, de igaz, hogy a pénzt csak az igazán gazdag emberek tudják megbecsülni. — Úgy, hát ez a szélkelep még semmit sem tud, — gondolta Zárkány — annál jobb, legalább nem fog kínozni a kérdezősködéseivel a hajón s békében leszek. De nyomban belátta, hogy tévedett, mert Szabó a tapintatlan emberek isteni leleményességével beszélt tovább. — De mondd csak, tulajdonképpen hogy jutott eszedbe ez az amerikai kirándulás? Most, vőlegénykorodban? Nem sokkal ügyesebb lett volna, ha nászútnak hagyod az átkelést? Zárkány eldobta szivarját. Bár már eleve elhatározta, hogy ezzel a javíthatatlan fecsegővel, ezzel a véletlenül férfiruhába bújt vénaszszonnyal törődni nem fog, bármit locsog-fecseg is, most mégis úgy érezte, hogy keserű lett a szivar a szájában és nem bírta tovább szívni,Hirtelen megállt és szembefordult Szabóval: — Nézd, kérlek, egyszer egy nagyon okos barátom bebizonyította előttem, hogy a kulturátlan embert arról lehet megismerni, hogy sohasem képes másról beszélni, csakis személyes dolgokról. Vagy a magáéról, vagy a szerencsétlenéről, kivel a végzet összehozta. Látod, még pár napi utunk van együtt, nem lehetnénk-e addig a rövid ideig nyugateurópai kulturemberek? — Megbocsáss, kérlek... — és Szabó arcán megjelent a túlzott tapintat és a diszkréciónak mindennél jobban sértő mosolya, — megbocsáss kérlek, ha csak távolról sejtem, hogy neked ez a beszélgetés kellemetlen ... Zárkány mosolygott és kezet nyújtott a fiatalembernek. — Voltaképpen nekem kellene bocsánatot kérnem. ízetlen vagyok, rosszkedvű és ingerült. Anélkül, hogy tudnám, mi a bajom, minden boszant. — Ez gyerekes dolog... — vélekedett Szabó. — Az, — bólintott a másik — de hiába, ma idegeim uralkodnak fölöttem és éppen ezért szöktem meg az ebédlőből. Szabó nevetni kezdett. A jóbarát elnézésével, ki elhatározta, hogy beteg és morózus barátjától semmit rossznéven nem vesz. — Értem a gyöngéd célzást, hát most magadra hagylak, míg legyőzöd idegeidet. Remélem, holnap már jókedvben leszel. Igaz, van szép asszony a hajón? — Van asszony is, leány is. De a luxuskabinok üresek. Semmiféle dollárkirálynő nem utazik velünk. Légy óvatos és tartsd tisztán szivedet, mig Amerikába nem érünk. Végre elment. Zárkány nagyot sóhajtott, és egy pillanatra megállt. A hajó hátsó részén senki sem járt. Egyedül volt, teljesen egyedül. Egész nap vágyódott erre a magányosságra s most szomjas lélekkel élvezte azt Kihajolt a hajó korlátján és nézte a sötét vizet. A tenger majdnem feketének látszott és a csillagok, mint éjsötét tükörben, ragyogtak benne. Sokáig állott így mozdulatlanul, míg egyszer csak megérezte, hogy valaki áll a háta mögött. Hirtelen megfordult és megint úgy megrázkódott a fölindulástól, mint ott a homályos folyosón, kabinja előtt. Saját maga állt ott, két lépésnyire tőle. Itt a csillagfényes éjszakábanjól megnézte alteregóját. Termet, testtartás, arcvonások, szakasztott ugyanaz ! A természetnek micsoda különös játéka, mely őt ezzel az emberrel összehozta? Zárkánynak most hirtelen eszébe jutott a gyermekkorában hallott mese. Hogy minden embernek megvan valahol a hasonmása. Rejtett szigeteken, őserdőkben, vagy a világvárosok forgatagában él valahol egy ember, a ki szakasztott hasonmásunk testbenlélekben. Ám a két egyforma embernek sohasem szabad találkoznia az életben, mert abból nagy szerencsétlenség származik. Megborzongott és konstatálta, hogy együgyű, gyermekes babona keríti hatalmába lelekét. Olyan jól esett neki, hogy a másik ember hirtelen megszólal: — Ön fázik, uram? — Nem, csak egy kicsit megborzongtam. Különös dolgok jutottak eszembe. — Ugyebár arra gondolt, hogy milyen különös sors hozott itt össze bennünket! — Szerencsés sors, Mr. Selly. •— udvariaskodott Zárkány. ? . [(Folyt, kpg^ f ~