Budapesti Hírlap, 1914. június(34. évfolyam, 128-152. szám)

1914-06-11 / 135. szám

26 BUDAPESTI HÍRLAP 136. sz.) 1914. junius 11. UJRENDSZERÜ BÚTOR-HITEL Azon kellemes helyzetben va-1 Hitel esetén készpénz*­­ A kamat V. évenkénti Törlesztés: minden 100.U­gynnk, hogy a t. butorvAsirló I árakat számítunk, csupán mindig csak a hátra- kor. után havi 3.—korona közönségnek a legnagyobb ked- a tartó- ££0/ kamat­­ékos csökkenő tar- vagy minden 100.— korona verményt nyújthatják. | zás után w /0 fizetendő. | tozás után fizetendő. | után */4 évi 9.— korona | Qgsr NEM BANK KÖLCSÖN | *90 Törlesztések mindig közvetlen nálu­nk eszközlenenek. | Nagy választék asztalos-, kárpitos-, vas- és rézbútorokban, továbbá szőnyegek, függönyök-, ágy- és asztalterítőkben. Balázs és Társa bútor­raktára Budapest, Vfl., Váci-Szörest 43. (Saját ház). BŐRSZÉKI PAR ERDŐS V88., Altvássy­ tér 19. Állvány- és bőrmunka, rajz szerinti saját műhelyemben készül s rendelésre készült székek eladók. Javítást és festést elvállalok Alkalmi vétel 28/45 HP 30.000 koronás Mercades-auto- _ mobil nyitott és Landaulotte-szerű­ karosszé- S­riával, dynamo világítással, kettős gyújtóval , és önindítóval 8000 koronáért eladd. ® Koch Alexander, Wien, Nibelungengasse 3. «53*?Terk­etfi' gőz- és­­Tratoros cséplőkészletek. KOVÁRIK F • CS Ja­torgyár r. tffióktelepe. BUDAPEST, V., VÁCI­ UT 18/B. SHSSKS&a'** nyersolajmotorok ft.*4" Mindennemű gazdasági gépek szolid kivitelben. Nyári helyiségek: WEBER vendéglője a SASFIOKHOZ I., Fehérvári­ út 46. Alapittatott 1869. Buda legszebb kerth­elyisége, évszázados fákkal. Mindennap fák-különlegess­égek és a raffinált nemzetközi konyha. Minden hétfőn és pénteken katonazene. Bowle-Különlegességek. A Philadelphia-Kávéházban a budai nyári színkörrel szem­ben ma és minden este HORVÁTH JANCSI piccoló-hegedűművész zene- Szabó Sámuel, karával muzsikál. .... kávéi. BaaHiBBBHnBiEBBBHHUHaaaanisBBiaBBinna Európa lesmagasabb fekvésű Irt- Is­aiHbhlf*. Sí. IMÍZ ffOZSÉff 1856 m. a tenger színe fölött. MID-HOTEL ST. MORITZ Megnyílt 1905 decemberben. 300 szoba. Nyári szezon junius-szeptember. Előkelő, az újkor teljes kényelmével fölszerelt ház. Magánlakosztályok fürdővel és toalettel déli fekvésben. Kettős folyosókkal biztosított teljes nyugalom. Pompás vesztibül és étterem. Gyönyörű terraszok közvetlen kilátással a tóra és a hegyekre.­ Mindenféle sport. Saját tennisz- és kroketpályák. A házi zenekar mindennap kétszer hangversenyez, az igazgatóság JoüldL 183Bai — Nem is képzeled, hogy milyen boldog vagyok. Régi vágyam teljesül ezzel az úttal. Megismerem az amerikai társaságot, mert a legjobb ajánlólevelekkel jöttem el. E tekintet­ben jól el kell látnunk magunkat. Ezek ugyan nem olyan exkluzívak, mint az angolok, de az idegent mégis megvizsgálják. Zárkány még mindig hallgatott. Szabó most egyenesen nekitámadt:­­— Nos, nincs igazam? — Nem tudom, — felelt Zárkány hidegen ,— és én nekem nincsenek ajánlóleveleim. — Persze, persze, — bólintott a másik — sok szükséged nincs is rá. Neked ajánlóleveled a vagyonod. Itt, Amerikában, ugyan nem jelent annyit, mint nálunk, de egy fiatal, huszonhat­éves, rendesképű embernél ez is valami. Aztán régi dolog, de igaz, hogy a pénzt csak az iga­zán gazdag emberek tudják megbecsülni. — Úgy, hát ez a szélkelep még semmit sem tud, — gondolta Zárkány — annál jobb, legalább nem fog kínozni a kérdezősködéseivel a hajón s békében leszek. De nyomban belátta, hogy tévedett, mert Szabó a tapintatlan emberek isteni leleményes­ségével beszélt tovább. — De mondd csak, tulajdonképpen hogy jutott eszedbe ez az amerikai kirándulás? Most, vőlegénykorodban? Nem sokkal ügye­sebb lett volna, ha nászútnak hagyod az át­kelést? Zárkány eldobta szivarját. Bár már eleve elhatározta, hogy ezzel a javíthatatlan fecsegő­­­­vel, ezzel a véletlenül férfiruhába bújt vénasz­­szonnyal törődni nem fog, bármit locsog-fecseg is, most mégis úgy érezte, hogy keserű lett a­­ szivar a szájában és nem bírta tovább szívni,­­Hirtelen megállt és szembefordult Szabóval: — Nézd, kérlek, egyszer egy nagyon okos barátom bebizonyította előttem, hogy a kultu­­rátlan embert arról lehet megismerni, hogy sohasem képes másról beszélni, csakis szemé­lyes dolgokról. Vagy a magáéról, vagy a sze­rencsétlenéről, kivel a végzet összehozta. Lá­tod, még pár napi utunk van együtt, nem le­hetnénk-e addig a rövid ideig nyugateurópai kulturemberek? — Megbocsáss, kérlek... — és Szabó ar­cán megjelent a túlzott tapintat és a diszkréció­nak mindennél jobban sértő mosolya, — meg­bocsáss kérlek, ha csak távolról sejtem, hogy neked ez a beszélgetés kellemetlen ... Zárkány mosolygott és kezet nyújtott a fiatalembernek. — Voltaképpen nekem kellene bocsánatot kérnem. ízetlen vagyok, rosszkedvű és inge­rült. A­nélkül, hogy tudnám, mi a bajom, min­den boszant. — Ez gyerekes dolog... — vélekedett Szabó. — Az, — bólintott a másik — de hiába, ma idegeim uralkodnak fölöttem és éppen ezért szöktem meg az ebédlőből. Szabó nevetni kezdett. A jóbarát elnézé­sével, ki elhatározta, hogy beteg és morózus barátjától semmit rossznéven nem vesz. — Értem a gyöngéd célzást, hát most magadra hagylak, míg legyőzöd idegeidet. Re­mélem, holnap már jókedvben leszel. Igaz, van szép asszony a hajón? — Van asszony is, leány is. De a luxus­kabinok üresek. Semmiféle dollárkirálynő nem utazik velünk. Légy óvatos és tartsd tisztán szivedet, mig Amerikába nem érünk. Végre elment. Zárkány nagyot sóhajtott, és egy pillanatra megállt. A hajó hátsó részén senki sem járt. Egyedül volt, teljesen egyedül. Egész nap vágyódott erre a magányosságra s most szomjas lélekkel élvezte azt Kihajolt a hajó korlátján és nézte a sötét vizet. A tenger majdnem feketének látszott és a csillagok, mint éjsötét tükörben, ragyogtak benne. Sokáig állott így mozdulatlanul, míg egyszer csak megérezte, hogy valaki áll a háta mögött. Hirtelen megfordult és megint úgy meg­rázkódott a fölindulástól, mint ott a homályos folyosón, kabinja előtt. Saját maga állt ott, két lépésnyire tőle. Itt a csillagfényes éjszakában­­jól meg­nézte alter­egóját. Termet, testtartás, arcvoná­sok, szakasztott ugyanaz ! A természetnek mi­csoda különös játéka, mely őt ezzel az ember­rel összehozta? Zárkánynak­ most hirtelen eszébe jutott a gyermekkorában hallott mese. Hogy minden embernek megvan valahol a ha­sonmása. Rejtett szigeteken, őserdőkben, vagy a világvárosok forgatagában él valahol egy ember, a ki szakasztott hasonmásunk testben­­lélekben. Ám a két egyforma embernek soha­sem szabad találkoznia az életben, mert abból nagy szerencsétlenség származik. Megborzongott és konstatálta, hogy egy­ügyű, gyermekes babona keríti hatalmába lele­­két. Olyan jól esett neki, hogy a másik ember hirtelen megszólal: — Ön fázik, uram? — Nem, csak egy kicsit megborzongtam. Különös dolgok jutottak eszembe. — Ugyebár arra gondolt, hogy milyen különös sors hozott itt össze bennünket! — Szerencsés sors, Mr. Selly. •— udva­­riaskodott Zárkány. ? . [(Folyt, kpg^ f ~

Next