Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–180. szám)
1916-05-21 / 141. szám
16 Koronaherceg utca 9—11.) iránt Tannak nagy bírálómmal is még akkor is vesznek e kedvelt fiel árusítónál osztály sorsjgyet, ha más cégnél is rendeltek. Húzás kezdődik május 24-én a tékát -próba — szerencse! — Ringier dr. elme- és kedélybetegek gyógyint. nők és férfiak részére. Lenke-ut (Kelenföldi vili megálló)« A cselédfrigy rendezése. — Levél a szerkesztőséghez. —■ Budapest, máj. 20. A cselédügy rendezése cimmel a Budapesti JiklaP vasárnap, május 14-iki számában cikk jelent meg, melyhez szerény magam, de meg vagyok róla győződve, hogy számtalan asszonytársam nevében és helyett óhajtokhozzászólani. Bennünket, háziasszonyokat sokkal közelebbről érint és érdekel a cselédkérdés, mintsem hogy szó nélkül lehetnehagyni a fenti cikkben említett és tervezett újabb reformokat, melyeket egyelőre a Márta elhelyező intézet szándékozik életbe léptetni. Meg vagyok róla győződve, hogy új szabályai létesítésére a legjobb szándék vezette az egyesületet, de szabadjon egyes pontokra a tisztelt közönség, a cselédtartó közönség figyelmét fölhívnom. Az új törvény alapján a cselédtartónak nyomlatott ívet kell majd aláirnia, mikor a cselédet föl■ fogadja és a cseléd legmesszebbmenő igényeinek teljesítésére írásban kötelezi magát, mely egyoldalú szerződéssel szemben a cseléd semmire sem kötelezi magát a munkaadóval szemben. Már most vegyük azt az igen gyakori esetet, hogy a cseléd elszegődik, hetvenhét fontos kérdés után, a minek: hány szoba van?, hányadik emelet, van-e lift?, hány cseléd van?, hány lakik egy szobában?, milyen a koszt?, gyerek van-e és hány?, itt vagyunk a nehéz kérdésnél, tegyük föl, hogy a cseléd fölfogadásakor van 4 gyerek a családban, de a véletlen úgy hozza magával, hogy néhány hónapon belül egy ötödik is születik, már most a szegény bűnös cselédtartó háziasszony mi módon engesztelje ki a cselédjét a szerződés megszegése miatt?, de ez még nem minden. A csecsemővel egyidejűig, dajka is kerül a házba, ismét szerződésszegés; a dajka nem szerepelt az idén, midőn a szegény munkaadó családanya azt kitöltötte, sem azt, hogy most már ezentúl kismosást is kell majd rendezni odafönn a konyhán legalább minden két hétben! A háziasszony szinte gyermekágyi lázt kap ennyi lelkiismeretfurdalástól és főképp attól az izgalomtól, hogy mialatt ő az ágyat képtelen elhagyni, elhagyják őt szó nélkül hűséges cselédei, mert hisz ők nem olyan házhoz szegődtek, ahol öt gyerek, dajka, meg kismosás is van! Talán nevetségesnek tűnik föl ez a példa, lehet, hogy az is, de bezzeg nem nevet rajta az a sok ezer asszony, aki majd így jár, miután a Márta egyesület cselédfölfogadó ívét kitöltötte! De fölösleges a szóvesztegetés; tudjuk ezt mi, asszonyok mind és ahelyett, hogy rájtunk segítenének a hatóságok, vagy legalább véleményünket, tanácsunkat meghallgatnák ez ügyben, melyet mi ismerünk legjobban, minden fegyverrel ellenünk dolgoznak. Kérdem, a régi jó időkben miért tartott ki egy cseléd emberéleten keresztül egy és ugyanazon szolgálati helyén, vagy apáról-fiúra származott át,holott épp úgy, mint ma, megvolt a szabadsága, hogy akár minden tizennégy nap változtathatott volna helyet. Talán azért, mert akkor még lift nélkül járták meg a III. emeletet, sőt a fát is hátukon cipelték föl és a vizet az udvarban levő kútról vízvezeték hijján? Meg hogy néhanapján a ház asszonya finom keze végiglegyintett a holtig alázatos engedelmes cseléden? Meg, hogy a cselédkönyv, ez a ma bátran hazugsággyűjteménynek nevezhető intézmény még nem volt ily ügyesen reformálva és hogy minden cselédtartó nyugodtan beleírhatta véleményét? Erről is néhány szót! A cselédkönyv rovataiban ott látjuk a kérdéseket: Szorgalmáról, erkölcsösségéről hűségéről stb. De felelni nem szabad reájuk, csak hazudni. Kérdem, mi értelme van akkor a rovatoknak? és hogy jön ahhoz a munkaadó, hogy így megbénítsák a véleménynyilvánítását. Elvégre ő is csak olyan szabad ember, mint például a cseléd? A cseléd pedig, ha tisztességtelenül viselkedett egyik helyén, vígan folytathatja mesterségét a másikon, mert: okuljon mindenki a saját kárán és előzetesen ne figyelmeztessék senki, minek? Azért a két zsebkendőért, amit az a cseléd lopott, nem lehet a jövőjét tönkre termi. Ez az elv. Ezzel a szisztémával pedig egyszer s mindenkorra tönkretették a jó cseléd hírnevét s a kevésbbé jónak igyekvését és törekvését arra, hogy jobbá, szorgalmasabbá legyen. A könyvben igy is mint szorgalmas, erkölcsös, hűséges szerepel, ha még oly ellentéte is ezeknek az erényeknek, fölfogadni pedig fölfogadják, ha hetenként kétszer változtatja is a helyét, tehát minek ott jól viselnie magát? minek iparkodni? Ez a méregmag, sajnos, el van hintve, s meg is hozta a maga jól sikerült gyümölcsét, amint a mai cselédmizéria legjobban bizonyítja. De ha már a történteken segíteni nem lehet, legalább a további rém reformok ellen tiltakozzunk és tiltakozzunk minden energiánkkal magyar háziasszonyok! tartsunk össze és követeljük azt, hogy bennünket kérdezzenek, hozzánk forduljanak tanácsért az illető közegek, hatóságok, mielőtt ilyen rendeleteket nyilvánosságra bocsájtanak. A háború nem tart örökké, visszajönnek vitéz katonáink és átveszik majd régi munkakörüket, ami sokót foszt meg jelen kereseti forrásától. Lesz mezőgazdasági munkás, villamos kalauz, nem lesz hadimunka, hadisegítség, s lesz megint cseléd bőven, ekkor érvényesüljön az az elv, hogy csak a jó, a tisztességtudó cselédnek legyen megfelelő jó dolga, a cselédtartó válogassa, rostálja meg a cselédanyagot, mielőtt felfogadja, s ha már a cselédkönyvi adatokból nem lát tisztán, ne rösteljen levélben, avagy telefonon a cseléd előbbi úrnőjétől annak a fölfogadandó cselédre vonatkozó véleményét kikérni. Ezáltal mégis közelebb jutnánk ama célunkhoz, hogy a szolgálni kénytelen leányok (a mi abszolúte nem a legprimitívebb női pálya, a minőnek a Budapesti Hírlapban szerepelő cikknek írója nevezi), igyekezzenek minden ambíciójukkal és törekvésükkel a munkaadó követeléseinek megfelelni, mert különben legalább is a jobb házak ajtói zárva maradnak előttük. Tegyenek alapítványokat, hogy ama cseléd, aki egyfolytában legalább 5—10 évig szolgál egy helyen, bizonyos összeg pénzjutalomban részesüljön, s az állam mindenképpen tüntesse ki s részesítse előnyökben a jóravaló, hű cselédet, s ezen módon javítson a helyzetén, mert igy kettős miszsziót végez a gazdag cseléddel egyaránt. Nem a cseléd igényeinek folytonos növelése az orvoslása a mai szomorú állapotoknál, ez csak elégedetlenséget szül, mert látjuk úgyis, hogy amidőn az a parasztleány falujában sokszor ötödmagával lakik kis, alacsony, nedves, szobának alig nevezhető zugban, krumplin és száraz babon él s megvárt elégedje, mihelyt szolgálatba lép, ezer a követelése s igénye. Neki is kell külön szoba, fürdőszoba, selyem blúz, lakkcipő, s mással, mint hússal, nem is tud jóllakni, holott a munka, melyet ezzel szemben végez, gyerekjáték ahhoz képest, amit otthon a földek művelésével hajnalhasadástól naplementéig teljesített. Ezt tessék a tisztelt cselédleányoknak megmagyarázni, ebben az irányban oktatni őket és nem pedig káros, igényt növelő reformokkal a még romlatlan népet is megmételyezni. Elég egy vasárnapi kimenő, hogy a legtisztességtudóbbat is szerencsétlenné tegye a többinek lázitó fecsegése, mert hiszen az még, hogy valaki dologgal keresi kenyerét, nem szerencsétlenség, sem szégyen s éppen azért zúgolódás s panasz nélkül teljesitse ki-ki a maga munkáját, akár szellemi, akár testi munka legyen is az. T. J.-né. BuDAFEST! Hírlap cm. sz.) 1916. május 21. A társadalom is a kusera. Budapest, máj. 20. Az orosz kormány a stokholmi nemzetközi bizottság ellen. Nemeskéri Kiss Pál volt államtitkár, a Vörös Kereszt főmegbizottja, a kit a hadifoglyokat gyámolító stokholmi bizottságba küldöttek ki, útban van hazafelé, minthogy az orosz kormány tiltakozása miatt a stokholmi nemzetközi bizottság nem alakulhatott meg. A magyar delegátussal viszszaérkezik Bécsbe Sztálin basa is, aki az osztrák Vörös Kereszt küldötteként utazott Stokholmba. * Csekonics Endre gróf királyi biztos ma Teleki Sándor gróf főmegbizottal meglátogatta a lábbadozó sebesültek Angelina-otthonát és a rákosszentmihályi tüdőbeteg-otthont. Csekonics gróf mind a két helyen megelégedését fejezte ki. * Auguszta királyi hercegnő pénteken nyolcadszor látogatta meg a ferencrendiek hadikórházát, ahol az üdvözlés után megajándékozta a katonákat és a látottakon megelégedését fejezte ki. * Hajókirándulások a hadiárvák javára. Az Országos Katolikus Szövetség a Kollégium Mariánum mal a katolikus hadiárva-mozgalom javára holnap, vasárnap hajókirándulásokat rendez a sebesült katonák és a közönség részvételével. Délelőtt reggel kilenc órakor, délután pedig fél három órakor indul a hajó a Dunagőzhajós Társaság Petőfi téri állomásáról. * A harcból visszatérő egyetemi hallgatók segítő alapja javára Blaskovics László egyetemi rk. tanár e hónap 31-étő fölajánlotta katonai főorvosi járadóságát, mely e hónapban 200 koronára, azontúl 270 koronára rúgotz A Vörös Kereszt zsombolyai választmánya elhatározta, hogy tízezer koronát bocsát a középponti vezetőség rendelkezésére és ezer koronát szavazott meg Csekonics Endre gróf Rokkant-alapja javára. Naményi Zsigmond ezredes, a 38-dik honvéd csalásághadosztály parancsnoka. Rochatinből 2200 koronát küldött a Vörös Keresztnek. Gyönyörű levelében megírja, hogy a harctéren volt alkalma tapasztalni a Vörös Kereszt áldásos működését és háláid jeléül a katonák gyűjtésének eredményekét küldi az összeget a Magyar Vörös Keresztnek. * Jelentés a szeretetadományokról. A Vörös Kereszt szeretetadomány-osztálya most készítette el jelentését egy esztendei működéséről. Az osztály kocsijárataival a fővárosban és a vidéken hatvanöt gyűjtőnapot rendezett. A beszrült természetbeni adományok értéke 1,202.576 korona. Gyűjtés utján 93.557 korona,adományképp 108.703 korona, értékesítés utján 83.010 korona, összesen 285.301 korona gyűlt össze. Karácsonyi ajándékra 1.436.320 koronát gyűjtöttek. Az osztály a harctéren és a hadi kórházakban osztotta szét az ajándékot és a pénzt Gyűjtöttek ásványvizet, dohányt, cigarettát s a harcoló katonák, valamint a sebesültek és a rokkantai nagy hálával fogadták a sok szép és hasznos ajándékot. Egész sereg köszönő-iratot kapott a szeretet adomány-osztály a hadseregparancsnokoktól és vezérlő tábornokoktól. A bolgár Vörös Kereszt javára újabban 143 korona 75 fillér érkezett az országos bizottsághoz * Fölolvasás a bútor stílusairól. Az Urániába, május 29-én, 31-én és június 2-án délután fél ötke Novák András iparrajziskolai tanár folytatólag felolvasást tart a bútor stílusairól, vetített képeivel. A fölolvasások jövedelme a Hadsegítő Hivat özvegy- és árva-alapját illeti jegyek 1, 2, 3 és 4 koronáért az Uránia pénztáránál válthatók . A török Félhold javára Konstantinápolyban hangversenyt rendeztek, amely 123.000 koronát is védelmezett. Apró udvariasságok divatja Budapest, máj. 20. Az emberek megint közelebb vannak egymáshoz. A harctéren minden választófal leomlott katona és katona között: az együttes veszedelem és a közös fedezék tökéletesen eltüntetett rangot, címet, vagyoni kiváltságot. Itthon a nagy bérkaszárnyák cellarendszere szűnt meg. Lakók, akik tíz esztendeig laktak ajtó-ajtó mellett, anélkül, hogy egymás ábrázatát megismerték volna, most testvéri jóbarátságot tartanak. A barátság szinte mindenik esetben igen közönséges gyökérszálból hajtott. Az egyik asszony, főzás közben, kénytelen letenni a nagykanalat és bekopogtatni a szomszédos konyhába: — Ugyan, édes nagyság, nem volna kölcsön egy hagymája? Istenem, egy szál hagyma, milyen semmiség. És bizony, mégis, voltak napok, a mikor talán két- három konyha ajtaján is kocogtatni kellett, ami került. A kofa-sztrájk ideje, amikor hetekig fogyalékos volt a pesti piac, termette a legtöbb friss, háborús barátságot. De ha nem lett volna iskola sztrájk, ez a dúsan viruló barátkozó kedv akkor sem maradt volna el. Mert jöttek a konyha egyéb járványos, bár könnyű és futó betegségei: szűkösség a lisztben a kenyérjegy miatt; ínség a zsírban a spekuláció jóvoltából, tejhiány-magyarázat, segítség, sőt vigasztalás nélkül. És így tovább. S most, mint valaha, jó dédanyáink korában, újra lelete van mondásoknak, amelyeket — akár az özönvizet — soha nem mertünk volna visszavárni. — Hamar, kedves szomszédasszony, egy marét lisztet, nem tudok berántani. — Holnapig egy-két kanál zsírt, ha volna szives . . . — A kis leányom születésenapja van, drága nagyság, adná kölcsön a tejjegyét . . . Igenformán hangos, főképpen délelőtt, a pesti nagy házak belső frontja. Sőt, a portások nagy fölfedezést is tettek: ráeszmélek, hogy van a világon a folyosó. Azelőtt részint a házmester, részint az önérzet tiltotta, hogy a lakó a gangot is használja. Most élet van ott is: a folyosó lett az asszonyok városi tanácshelye, sőt parlamentje, ahol a háborús kosztolás súlyos baját gondját napjában százan is megoldják, igaz, hogy — százféleképpen. Az apró udvariasságok kedves divatja azonban nem maradt meg a ház falai között: úrrá lett utcán, villamoson, mindenütt. Gyerekkori emlékünk volt az a kép, amikor a szivarozó, cigarettázó embert az utcán legmélyebb álmodozásából riasztotta föl felebarátja s miközben szinte odadörzsölte az orrát a másikéhoz, majdnem parancsolóan mondotta.