Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–180. szám)

1916-05-27 / 147. szám

1916. május 27. iüöÄF£§?8 Mi­LAF (147. sz.) erdőben vívott hétórás harc után, a­­melynek végén leverték az ellenséget, elfoglalták az 1230 méter magas Monte Cimone-t, a­mely Arsiero városától csak két kilométernyire van és igen meredeken ereszkedik e városra. A Pasina felső völgyében előrenyomuló egyik hadoszlopunk elfoglalta Bettari-t. A­­Brenta-völgyben és ezt a völgyet szegélyező ma­gaslatokon is simán előrehalad a támadás. A SZÍVÓS védelemre berendezett 1032 méter magas­­Monte Civaron is a mi kezünkre került már, más osztagok pedig a 2145 méter magas Cima ,Undici-re hatoltak föl. E pontok birtoka a Bren­ta-völgynek messze kelet felé való uralását biztosítja minekünk. Repülőink most már a Schio-Thiene-város­lat bombázzák és már a velencei síkság városai­ban okoznak kárt bombáikkal. (K. B. L.) Brusszi tábornok nyugdíjazása. Róma, máj. 26. Hivatalosan jelentik, hogy Roberto Bru­sati altábornagyot, a­kit már május 13-án ren-­­delkezési állományba helyeztek, egy határozat értelmében nyugdíjazták. Brusati a Dél-Tirol­ban operáló hadcsoport parancsnoka volt. Luganó, máj. 26. (Saját tudósítónktól.) A Stefánia-ügynök­ség feltűnő formában jelenti, hogy Roberto Bru­satti altábornagyot a hadügyminiszter, dekré­tuma a minisztérium határozata alapján nyu­galmazta. Brusatti a háború előtt a turini első hadtest parancsnoka volt, a háború kitörésekor a déltiroli hadtest parancsnokságát vette át és már március 13-án egy dekrétum rendelkezési állományba helyezte. A tábornok 66 éves és az olasz hadsereg egyik legkiválóbb tábornokának tartották. A Popolo­­Th­ália a rendszabályt túl­enyhének tartja és a tábornokot halálbüntetésre ítéli méltónak. Repülőink munkája. Bécs, máj. 26. (Külön tudósítónktól.) A­mióta csapataink megkezdték a támadást az olaszok ellen és sikert sikerre érnek el, azóta nagyon élénk lett a dél­nyugati harctéren a repülők tevékenysége is. Re­pülőgépeink napról-napra sikerrel bombázzák a veneziai lapályon levő ellenséges pályaudvaro­kat, a­mi nemcsak a fokozott forgalmat akadá­lyozza rendkívüli módon, hanem egyszersmind rendkívüli módon fölizgatja a különféle vesze­delmes hírek által amúgy is nyugtalanított né­pet. Repülő­ rajaink célul szemelték ki maguk­nak Latisana, Bari pályaudvarait; a San Donna di Piave—Portogruaro vasúti, vonalat; a vicen­zai, peru­ citadellái, castellfrancói, trevizói, car­sarsai és cividalei vasúti állomásokat; a gradói repülőállomást; Velence, Mestre, Cormons,' Udine katonai telepeit és pályaudvarait, a mon­falconei Adria-műveket és a cervignanoi vasúti állomást. .A bombavetések nagy pusztítást okoz­tak. Az ellenséges elhárítótűz mindenütt hatás­talan maradt és valamennyi repülőgép sértetle­nül hazatért. Pilótáinknak e sok támadása mél­tóan sorakozik seregeink hősies tetteihez, a­melyek már ott tartanak, hogy a hazai földet teljesen megtisztítsák az olasz betörőktől. (K. B. L.) Az olasz vezérkar szőkítetye. Zü­rik, máj. 26. A Neue Züricher Zeitung Chiassóból fön­ tartással azt jelenti, hogy az olasz haditerületről visszaérkezett utasok állítása szerint az olasz vezérkar székhelyét elővigyázatból Veronából Bresciába tették. Segítsenek az oroszok, Lugánó, máj. 26. (Saját tudósítónktól.) Olaszország hivata­los köreiben egyre jobban észrevehető az elked­vetlenedés Oroszország ellen. Nemcsak a Sze­­crnt-ügynökség mutat rá arra, hogy Oroszország nem indít támadást, hanem Sonnino lapja, a Giornale d'Italia is keserű hangon fejezi ki azt a várakozást, hogy Oroszország meg fogja tenni kötelességét. Oroszország — úgymond — ma kedvező feltételekkel támadhatná meg Magyar­országot és Ausztriát, valamint Németországot. Az Italia és a Messaggero szomorú hangon fejtegetik, hogy a szövetségesek, különösen pe­dig az oroszok a keleten való támadással nem nyújthatnak segítséget az olaszoknak. A Corriere della Sera pétervári tudósítást közöl, a­mely szerint ott az a fölfogás, hogy­ Olaszország ellen a magyar és os­zt­rák offenzíva befejeződött s ennélfogva az olaszoknak nincs szükségük orosz tehermentesítésre. A lap boszo­san megjegyzi, hogy a magyar és osztrák offen­zíva egyáltalán nem jutott nyugovóra, haneas a magyar és osztrák hadsereg azzal van elfog­lalva, hogy megerősítse térfoglalását és előbbre vigye ágyúit. Úgy, látszik, hogy Magyarország és Ausztria orosz használatra másként hangzó hadijelentéseket ad ki, mint a többi címekre. Olaszország ma a magyar és osztrák hadsereg­nek több mint felét köti le, miért is a pillanat az orosz offenzíva megkezdésére igen kedvező. A Tribuna szerint Olaszország nem áll követeléssel Oroszország elé, de mégis csak ter­mészetes, hogy Oroszország fölhasználva a mos­tani pillanatot, tevékenyen támogassa Olaszor­szágot. A főhadnagy úr elnevette magát: — Bolond vagy te, Balázs fiam! — Mit, nem hiszi a főhadnagy, ur? Na mindjárt megmutatom. S ezzel szépen útnak in­dította a szamarat. Valami száz lépést ment is az gyönyörűen egymagában, hanem a mikor Balázs elkiáltotta: avánti, avánti, hát egyszerre csak neki­rúgott az égnek s mint a veszekedett istennyila, száguldott visszafelé a — Kadorna Balázs diadallal kiáltott fel: — No, ugy­e főhadnagy, uz, hogy olyan j­olond — taliányos! Persze, hogy hamar híre futott a tudomá­nyos szamárnak. Még a szomszéd állomáson levő tiszt urak is csodájára jártak. S egy hétre rá valamiért megjött az ez­redes ur is. Mikor megismerte Balázst, megkér­dezte tőle: — No fiú, mit csinál a Kadorna? — Ezredes urnak jelentem aláson — foly­tatja a — tudományát... — No, most már folytathatja. Nem lesz rá többé odafent szükség. Azóta elkészült a drótkötélpálya. Azon szállítjuk az élelmet, meg a muníciót.. — Hej, instálom aláson, ha én ezt igy, előre tudtam volna. De sok fejbeveréstől megsza­badult volna az a szegény Kadorna! — Mit beszélsz? —. hát csak azt, hogy, én tanítottam meg erre az egész tudományára ... — Te? És miért? — Hogy visszakerüljek a főhadnagy úr­hoz. Mert teccik tudni, — már csak bevallom: meg kellett fogadnom a szerelmetes ides anyjá­nak,h­ogy még hóttan se hagyom el... — Tovább. — Hát a­mikor láttam, hogy a taliánok az apuntira is nem előre, de­­zájra-szaladnak, gon­doltam, hogy majd megszalajtom én ezt a Ka­dornát. Három teljes napon át folyton az aván­tit kiabáltam a szegény csacsi fülébe, de a szó végét mindég megnyomintottam egy-egy hatal­mas botütéssel... — Te, gazember! Negyed napon már meg se kellett ütni, csak elkiáltani, hogy a vanti­­llát még mikor a taliánok üvöltését meghallotta. Uramfia, az az ordítozás! Tudtam, hogy még a Kadorna füle se bírja ki. Pedig van néki két célarányos. Biz­tosra vettem, hogy rezonérozni fog s hogy mint hasznavehetetlent visszaküldenek mind a ket­tőnket a hadláphoz.... — Te zsivány ... — Könyörgöm aláson nem is olyan nagy szamár tehát ez a Kadorna, mint a milyennek látszik. Rövid három nap alatt beszedte az ő szamár fejébe azt, a mit az az izé... De szólha­tok-e áporte? — No, csak ki vele, hogy valahogy meg ne feküdje a gyomrodat... — hát izé... a mit az az igazi Kadorna egy év alatt sem tanult meg. Éppen egy teljes esztendeje verjük, agyabugyáljuk már ezt, hol fejbe, hol hátba, de a maga kis eszitül még­sem eszmélkedett rá, hogy hát a front mögött­­ is csak úgy megtenné, mint az én szamaram, de a fronti szolgálatra éppen olyan alkalmatlan, mint hát itt ez a — másik Kadorna ... — Hát instálom aláson ezredes ur, nem okos állat ez a? én — Kadornám°i A kiábrándulás. — fix olaszok és szövetségeseik jóslásai egy évvel ezelőtt. — A nagy bixsigm a győze­­lemben. — Hogy a magyar és osztrák csapatok sike­res támadásának, az olasz seregek vereségének milyen rettenetes hatása lehet az olasz népre, mekkora továbbá az antant csalódása az ola­szok borzasztó kudarca miatt, legjobban kiderül akkor, ha emlékezetünkbe idézzük azokat a nagyhangú jóslásokat, a­melyekkel egy­ évvel ezelőtt áltatták az olasz népet lapjaik és vissza­gondolunk arra, micsoda nagyszerű reményeket fűztek Olaszország szövetségesei az olasz hábo­rúhoz. Íme néhány példa ezekből a jóslásokból: A római szenátus 1915 május 21-iki ülésén, a­mely teljes hatalommal ruházta föl a kormányt,­­Varra tábornok ezt mondta: Olaszországnak olyan h­ad­serege van, a­mely még sohasem volt ily erős, sohasem volt ily kitűnően fölszerelve és sohasem voltak még ott kitűnő vezérei, mint éppen most és azonkívül épp ily jól fölkészült flottával is rendelke­zik. Mivel — így folytatta a tábornok — Ausztriá­val előbb vagy utóbb elkerülhetetlen a háború és mivel semmi kétség sem lehet az iránt, hogy ezt a háborút sohasem kezdhetjük meg kedvezőbb viszo­nyok közt, mint éppen ma, ennélfogva habozás nél­kül elhatározzuk magunkat a háborúra, szilárd meggyőződéssel a győzelemre.

Next