Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–180. szám)
1916-05-27 / 147. szám
1916. május 27. iüöÄF£§?8 MiLAF (147. sz.) erdőben vívott hétórás harc után, amelynek végén leverték az ellenséget, elfoglalták az 1230 méter magas Monte Cimone-t, amely Arsiero városától csak két kilométernyire van és igen meredeken ereszkedik e városra. A Pasina felső völgyében előrenyomuló egyik hadoszlopunk elfoglalta Bettari-t. ABrenta-völgyben és ezt a völgyet szegélyező magaslatokon is simán előrehalad a támadás. A SZÍVÓS védelemre berendezett 1032 méter magasMonte Civaron is a mi kezünkre került már, más osztagok pedig a 2145 méter magas Cima ,Undici-re hatoltak föl. E pontok birtoka a Brenta-völgynek messze kelet felé való uralását biztosítja minekünk. Repülőink most már a Schio-Thiene-városlat bombázzák és már a velencei síkság városaiban okoznak kárt bombáikkal. (K. B. L.) Brusszi tábornok nyugdíjazása. Róma, máj. 26. Hivatalosan jelentik, hogy Roberto Brusati altábornagyot, akit már május 13-án ren-delkezési állományba helyeztek, egy határozat értelmében nyugdíjazták. Brusati a Dél-Tirolban operáló hadcsoport parancsnoka volt. Luganó, máj. 26. (Saját tudósítónktól.) A Stefánia-ügynökség feltűnő formában jelenti, hogy Roberto Brusatti altábornagyot a hadügyminiszter, dekrétuma a minisztérium határozata alapján nyugalmazta. Brusatti a háború előtt a turini első hadtest parancsnoka volt, a háború kitörésekor a déltiroli hadtest parancsnokságát vette át és már március 13-án egy dekrétum rendelkezési állományba helyezte. A tábornok 66 éves és az olasz hadsereg egyik legkiválóbb tábornokának tartották. A PopoloThália a rendszabályt túlenyhének tartja és a tábornokot halálbüntetésre ítéli méltónak. Repülőink munkája. Bécs, máj. 26. (Külön tudósítónktól.) Amióta csapataink megkezdték a támadást az olaszok ellen és sikert sikerre érnek el, azóta nagyon élénk lett a délnyugati harctéren a repülők tevékenysége is. Repülőgépeink napról-napra sikerrel bombázzák a veneziai lapályon levő ellenséges pályaudvarokat, ami nemcsak a fokozott forgalmat akadályozza rendkívüli módon, hanem egyszersmind rendkívüli módon fölizgatja a különféle veszedelmes hírek által amúgy is nyugtalanított népet. Repülő rajaink célul szemelték ki maguknak Latisana, Bari pályaudvarait; a San Donna di Piave—Portogruaro vasúti, vonalat; a vicenzai, peru citadellái, castellfrancói, trevizói, carsarsai és cividalei vasúti állomásokat; a gradói repülőállomást; Velence, Mestre, Cormons,' Udine katonai telepeit és pályaudvarait, a monfalconei Adria-műveket és a cervignanoi vasúti állomást. .A bombavetések nagy pusztítást okoztak. Az ellenséges elhárítótűz mindenütt hatástalan maradt és valamennyi repülőgép sértetlenül hazatért. Pilótáinknak e sok támadása méltóan sorakozik seregeink hősies tetteihez, amelyek már ott tartanak, hogy a hazai földet teljesen megtisztítsák az olasz betörőktől. (K. B. L.) Az olasz vezérkar szőkítetye. Zürik, máj. 26. A Neue Züricher Zeitung Chiassóból fön tartással azt jelenti, hogy az olasz haditerületről visszaérkezett utasok állítása szerint az olasz vezérkar székhelyét elővigyázatból Veronából Bresciába tették. Segítsenek az oroszok, Lugánó, máj. 26. (Saját tudósítónktól.) Olaszország hivatalos köreiben egyre jobban észrevehető az elkedvetlenedés Oroszország ellen. Nemcsak a Szecrnt-ügynökség mutat rá arra, hogy Oroszország nem indít támadást, hanem Sonnino lapja, a Giornale d'Italia is keserű hangon fejezi ki azt a várakozást, hogy Oroszország meg fogja tenni kötelességét. Oroszország — úgymond — ma kedvező feltételekkel támadhatná meg Magyarországot és Ausztriát, valamint Németországot. Az Italia és a Messaggero szomorú hangon fejtegetik, hogy a szövetségesek, különösen pedig az oroszok a keleten való támadással nem nyújthatnak segítséget az olaszoknak. A Corriere della Sera pétervári tudósítást közöl, amely szerint ott az a fölfogás, hogy Olaszország ellen a magyar és osztrák offenzíva befejeződött s ennélfogva az olaszoknak nincs szükségük orosz tehermentesítésre. A lap boszosan megjegyzi, hogy a magyar és osztrák offenzíva egyáltalán nem jutott nyugovóra, haneas a magyar és osztrák hadsereg azzal van elfoglalva, hogy megerősítse térfoglalását és előbbre vigye ágyúit. Úgy, látszik, hogy Magyarország és Ausztria orosz használatra másként hangzó hadijelentéseket ad ki, mint a többi címekre. Olaszország ma a magyar és osztrák hadseregnek több mint felét köti le, miért is a pillanat az orosz offenzíva megkezdésére igen kedvező. A Tribuna szerint Olaszország nem áll követeléssel Oroszország elé, de mégis csak természetes, hogy Oroszország fölhasználva a mostani pillanatot, tevékenyen támogassa Olaszországot. A főhadnagy úr elnevette magát: — Bolond vagy te, Balázs fiam! — Mit, nem hiszi a főhadnagy, ur? Na mindjárt megmutatom. S ezzel szépen útnak indította a szamarat. Valami száz lépést ment is az gyönyörűen egymagában, hanem a mikor Balázs elkiáltotta: avánti, avánti, hát egyszerre csak nekirúgott az égnek s mint a veszekedett istennyila, száguldott visszafelé a — Kadorna Balázs diadallal kiáltott fel: — No, ugye főhadnagy, uz, hogy olyan jolond — taliányos! Persze, hogy hamar híre futott a tudományos szamárnak. Még a szomszéd állomáson levő tiszt urak is csodájára jártak. S egy hétre rá valamiért megjött az ezredes ur is. Mikor megismerte Balázst, megkérdezte tőle: — No fiú, mit csinál a Kadorna? — Ezredes urnak jelentem aláson — folytatja a — tudományát... — No, most már folytathatja. Nem lesz rá többé odafent szükség. Azóta elkészült a drótkötélpálya. Azon szállítjuk az élelmet, meg a muníciót.. — Hej, instálom aláson, ha én ezt igy, előre tudtam volna. De sok fejbeveréstől megszabadult volna az a szegény Kadorna! — Mit beszélsz? —. hát csak azt, hogy, én tanítottam meg erre az egész tudományára ... — Te? És miért? — Hogy visszakerüljek a főhadnagy úrhoz. Mert teccik tudni, — már csak bevallom: meg kellett fogadnom a szerelmetes ides anyjának,hogy még hóttan se hagyom el... — Tovább. — Hát amikor láttam, hogy a taliánok az apuntira is nem előre, dezájra-szaladnak, gondoltam, hogy majd megszalajtom én ezt a Kadornát. Három teljes napon át folyton az avántit kiabáltam a szegény csacsi fülébe, de a szó végét mindég megnyomintottam egy-egy hatalmas botütéssel... — Te, gazember! Negyed napon már meg se kellett ütni, csak elkiáltani, hogy a vantillát még mikor a taliánok üvöltését meghallotta. Uramfia, az az ordítozás! Tudtam, hogy még a Kadorna füle se bírja ki. Pedig van néki két célarányos. Biztosra vettem, hogy rezonérozni fog s hogy mint hasznavehetetlent visszaküldenek mind a kettőnket a hadláphoz.... — Te zsivány ... — Könyörgöm aláson nem is olyan nagy szamár tehát ez a Kadorna, mint a milyennek látszik. Rövid három nap alatt beszedte az ő szamár fejébe azt, a mit az az izé... De szólhatok-e áporte? — No, csak ki vele, hogy valahogy meg ne feküdje a gyomrodat... — hát izé... a mit az az igazi Kadorna egy év alatt sem tanult meg. Éppen egy teljes esztendeje verjük, agyabugyáljuk már ezt, hol fejbe, hol hátba, de a maga kis eszitül mégsem eszmélkedett rá, hogy hát a front mögött is csak úgy megtenné, mint az én szamaram, de a fronti szolgálatra éppen olyan alkalmatlan, mint hát itt ez a — másik Kadorna ... — Hát instálom aláson ezredes ur, nem okos állat ez a? én — Kadornám°i A kiábrándulás. — fix olaszok és szövetségeseik jóslásai egy évvel ezelőtt. — A nagy bixsigm a győzelemben. — Hogy a magyar és osztrák csapatok sikeres támadásának, az olasz seregek vereségének milyen rettenetes hatása lehet az olasz népre, mekkora továbbá az antant csalódása az olaszok borzasztó kudarca miatt, legjobban kiderül akkor, ha emlékezetünkbe idézzük azokat a nagyhangú jóslásokat, amelyekkel egy évvel ezelőtt áltatták az olasz népet lapjaik és visszagondolunk arra, micsoda nagyszerű reményeket fűztek Olaszország szövetségesei az olasz háborúhoz. Íme néhány példa ezekből a jóslásokból: A római szenátus 1915 május 21-iki ülésén, amely teljes hatalommal ruházta föl a kormányt,Varra tábornok ezt mondta: Olaszországnak olyan hadserege van, amely még sohasem volt ily erős, sohasem volt ily kitűnően fölszerelve és sohasem voltak még ott kitűnő vezérei, mint éppen most és azonkívül épp ily jól fölkészült flottával is rendelkezik. Mivel — így folytatta a tábornok — Ausztriával előbb vagy utóbb elkerülhetetlen a háború és mivel semmi kétség sem lehet az iránt, hogy ezt a háborút sohasem kezdhetjük meg kedvezőbb viszonyok közt, mint éppen ma, ennélfogva habozás nélkül elhatározzuk magunkat a háborúra, szilárd meggyőződéssel a győzelemre.