Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–180. szám)

1916-06-16 / 166. szám

1916. junius 16. (166. sz.) SZÍNHÁZAK. Pen­tok, j naiis IG. VÍGSZÍNHÁZ. Három a kislány. Énekes játék 3 fölv. Irta Will, nor­es Reich­ert. ford. H­ar­sányi Zsolt. Zen. Schuberth müveiből szinre u.kalxuaita Berta Henrik. Kezdete 8 órakor. Műsort Szombaton: Három a kis­lány. Vasarnap délután: Trilby, este: Három a kislány. MAGYAR SZÍNHÁZ. A névtelen asszony. Dráma 5 felv. Irta Alexandre Bisson, ford. Bródy Miksa. Kezdete órakor. Műsor: Szombaton: Egy magyar nábob. Vasárnap délután: A kis­asszony férje, este: A névte­len asszony. FÖV. NYÁRI SZÍNHÁZ a Krisztinavárosban. Elfitzör: Jilarcí!" és táncos bohózat, 3 fölv. Jingel és Horst eredetije után irta Jlórei Adolf. Zenejei a zen­o Márkus Alfréd. Kezdete 8 órakor. Műsor: Szombaton: Marci. Vasarnap dom­tan: A mozi­király, este: Marci URANIA-SZINHAZ. Junius 13-tól ans. 18-ig Ujvári, BK. Bárdi, L. Seidl, Swiatopolk, Colice, xvaly, JUekely, xiemot darabok, tréfák. Tabarin, Cabare kezdete 1/29, Tabarin Valo-tor­­táját tarsaekocsik éjjel l-ig. " 41 szépitő- és bőrápolószereket használ líramm trépém próba I nagy t c g­oly 1-K 7.SOK • próba 1 Dairy Diana darab szappan 1— K 2.50 K a szinház zárva van. Diana próba nagy BERLINI KERT Diana d­o­o z ezelőtt JAStr-ZK­­E F­ABIS, Erzsébet királyné-ut 1. Telefon 36—15. pudel* 1 — K 7,50k Diana fogkrém­­ ta Nu 1.— K Főelárusítóhely : Diana Kereskedelmi Részvénytársaság, Budapest, V., Nádor­ utca 6. EGY VIDÁM KALAND — Regény. — Írta Bird Richard, 47 — Kérem, ne fárassza magát ezzel a le­írással — szólt hideg szórakozottsággal Miss Arkwright. — Én elhiszem önnek, hogy, Beatrice egy bájos fehérszemély — —• Fehérszemély? — szólt megbotrán­kozva Lionel. — Beatrice fehérszemély?! No, ez már hallatlan profanálása a nővérének, Miss Arkwright, és én kérem, hogy ... Miss Arkwright szánakozóan mosolygott. —­Én most itt hagyom önt, legalább tűnőd­hetik majd azon, hogy mi módon írhatja le még szebben Beatricét! — szólt. — Leveleket kell ír­nom, s n­em­ tudom, lesz-e időm önnel ebédelni. Sürgős dolgaim vannak. Csengessen, kérem. Lionel engedelmeskedett, s egy perc múlva benyitott a szalonba a néma inas. — Forbes, vezesse ezt az utat a kék szo­bába és gondoskodjék róla, h­ogy mindene le­gyen, a­mire szüksége van — rendelkezett Miss Arkwright, mire Forbes meghajtotta magát és kinyitotta az ajtót Lionel előtt, Miss Arkwright pedig újra Lionelhez fordult: — Az ebéd ideje nálam pont fél nyolc. Ha ebéd előtt elunja magát,"szóljon Forbesnek, az majd a könyvtárba vezeti. Lionel meghajtotta magát, s Forbes kísé­retében eltávozott a kék szobába. XVI. FEJEZET. Lionel levelet kap és a fejét töri. Bloomsbury, London. Kedves Mortimer úr. Mikor ezt a levelemet megkapja, táviratom már régen nővérem kezében van és őt alaposan tájékoztatja ön felől. Bocsásson meg, hogy She­velingbe érkezésének napján elfelejtettem távira­tozni, de annyi dolgom volt és olyan izgatott vol­tam, hogy ígéretem teljesen kiment az eszléiből. Szinte látom, hogy most felsőségesen mosolyog és azt mondja magában: „Igazi asszony-tempó!" De tudom, hogy a mosolygása mindjárt nem annyira felsőséges, ha arra gondol, hogy minden szomorúság és izgatottság az uram bizonytalan sorsa miatt kínoz. Ha ez az eszébe jut, tudom,­ sajnálni fog és megbocsát! Oh, bár csak meg­menthetném Lukast! De hiábavaló óbégatás az, a­mit az ember azzal kezd, hogy „bárcsak!" Meg akarom menteni az uramat és hálás szívvel mon­dok önnek köszönetet, a­miért ebben nekem se­gítséget nyújt! Köszönöm levelét, a­melyben a Csendes Házba való megérkezését leírta! Kérem, ne ve­szítse el a bizalmát és jókedvét a miatt, hogy Mi­cit még nem látta és a nagykövethez azóta nem közeledhetett. Én itt, Londonban keményen dol­goztam és az eredmény kielégítő, a nehéz körül­állások mellett. A­mit megtudtam, mellettem bi­zonyít. Jó nyomon vagyunk, a­mikor Micit gya­núsítjuk a lopással, az is bizonyos, hogy a leány az okiratot értékesíteni fogja. A legbizonyosabb pedig az, hogy mindenkire gyanakodnunk kell, érti? Mindenkire! Még nővéremre is. Levelem­nek ezt a passzusát kérem, szívlelje meg, mert ez mai soraimban a legfontosabb. Winifredet évek óta nem láttam, de a­mit levelében írt felőle, abból azt következtetem, hogy előkelő és jó modorú, sőt szép is. Ez a kö­rülállás nem menti őt föl gyanúm alól — ellen­kezően — elítéli!. Politikai ügynök vagy össze­esküvő nem igen lehet modortalan és nehézkes ember! Tollam szinte megáll és habozik, mielőtt a következő mondatot kiírom — de kiírom mégis! Vigyázzon magára —, legyen, résen! Ne olvasson ki ebből a® intésemből maga iránt való bizalmatlanságot —­ hiszen én tudom, hogy maga erős, igaz és hűséges ember! De mégis csak ember, mégis csak férfi! S a férfit gyakran környezi ellenálllatatlan csábítás, észrevehetet­len veszedelem! Bocsásson meg, a­miért igy be­szélek —, hiszen nincsen hozzá jogom és tudom, hogy maga becsületes em­ber, de olyan nagy érdek forog kockán, hogy minden bajt előre kell látnom, minden gyöngeséggel kell számolnom, minden követ meg kell mozgatnom azért, hogy utamat, — a­mely Lukos útja is — járhatóvá tegyem. A levelem — érzem — döcögős, d­e gondolja meg, h­ogy éjfél van és nekem nagyon, fárasztó napom volt. Értsen meg és bocsásson meg nekem — vagy, ha nem­ ért meg, legalább bocsásson meg! Még egyszer kérem, figyelje meg nővéremet. Talán perfidia ez tőlem — de Lakos életéről van szó! Figyelje meg­­Winifredet, bará­tom! Komoly okom van arra, hogy ezt a fejébe véssem! Hogy miért kell engem éppen a tulaj­don édes testvéremnek elárulnia, azt nem­ tu­dom. Reménykedtem, hogy... eh, nem hiába* valóskodota — csak arra kérem, főleg arra, h­ogy nagyon figyelje meg Winifredet! Azt írta, hogy eddig még semmi sem történt. Meglehet, kedves barátom,­ hogy még egy ideig semmi sem történik, de ne veszítse el a türelmét, mert nagyon fontos ránk nézve, hogy ott maradjon a Csendes Házban és őrköd­jék. Mindenáron ott kell maradnia, a­míg mást nem írok. Tegyen meg mindent, a­mit Winifred kíván; igyekezzék őt kibékíteni, legyen képmu­tató, legyen ügyes — de maradjon ott és őrö* ködjék! Londonban majd én állok h­elyt! Ennyit a fődologról. Mellékes dolgokról nincs sok mit írnom. Az előadások nemsokára­ megszűnnek s akkor, azt hiszem, ki tudok mes­­­terkedni egy találkozást, a­hol bővebben el­­mondhatjuk egymásnak gondolatainkat. Nem­ vagyok nagyon "boldogtalan, mert sok a dolgom« Olyan boldog vagyok, a­milyen csak lehetek­ addig, a­míg... Mióta elszakadt tőlem, meg­kérte a kezemet egy kedves, elegáns ember« Haj, a férfiak legtöbbnyire nem elégszenek,meg azzal, ha az asszonyok jóbaráttá fogadják őket! Tisztelet a kivételeknek — mert hiszen tudom,, hogy ilyenek is vannak ... De a többi!.. . Naa­gyon fáradt vagyok, kedves jó barátom. Jó éj­szakát. — Igaz barátnője , Blair Beatrice. ( Folyt. köv.). 15 .

Next