Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–180. szám)
1916-06-17 / 167. szám
z új családokat teremteni, törzsekéit és forrásait a nemzet és faj szaporodásának, szinte pontokba foglalt programját adja e kérdés megoldásának. Azt lehet talán mondani, hogy mérséklete, körültekintése, lojalitása és minden fél jogos érdekének becsületes kímélése kiválóan alkalmassá teszi könyvét arra, hogy kormány és ellenzék belőle inspirálja magát a munkára, tervet, eszmét, ösztönzést és földolgozható értékes anyagot keressen magának nála, ha Magyarország jövendő virágzásának eszközei komolyan érdeklik és forrásait komolyan kívánja megnyitni. A IMpilis a MmfceMi, Budapest, jun. 10. A képviselőház mai rövid ülését érdekessé és tartalmassá tette a birtokpolitika kérdése, a melyet Beck Lajos vitt a Ház elé s a melyre nézve Tisza gróf miniszterelnök formulázta a maga és a kormány álláspontját. A szélső függetlenségi képviselő megokolta abbeli indítványát, hogy a képviselőház tegye alapos vita tárgyává a birtokpolitika reformját s a miniszterelnök erre válaszolva, kifejtette a kormány birtokpolitikájának irányelveit s végül szükségtelennek jelezte e pillanatban a kérdésnek külön vita alapján való napirendre tűzését. Kérte az indítvány mellőzését s a Ház ebben az értelemben határozott. A képviselőházban ma ilyenképp incidentaliter fölvetett kérdésnek érdemével vezércikkünk foglalkozik. A képviselőház ülésének egyébként ma nem volt más feladata, mint hogy harmadik olvasásában meghallgatta és megszavazta az indemnitásról szóló törvényjavaslatot. A Ház azután két hétre, helyesen, július negyedikéig elnapolta üléseit. Az elnapolás azért oly hosszú, mert a kormány intenciója az, hogy ezenközben a törvényhozás tagjai, a szakkörök, a sajtó és a nagyközönség időt nyerjen arra, hogy a pénzügyminiszter úr adójavaslatait tanulmányozza , hogy a majdan összeülő képviselőház a kialakult közvéleményre támaszkodva, tárgyalhassa ezeket az életbevágó, nagyfontosságú javaslatokat. A pénzügyi bizottság is csak egy hét múlva fog hozzá a javaslatok megvitatásához. A mai ülés részletei alább következnek. Mousselfi az ülésen Beck Lajos okolta meg azután a birtokpolitika reformjáról szóló indítványát. Hosszabb beszédben fejtegette, hogy az eddigi birtokpolitika reformra szorul és azt kívánta, hogy a reform irányelveinek megállapítására országos bizottságot küldjenek ki, hogy az a parlamentnek beszámoljon a szükséges intézkedésekről. Statisztikai adatok fölsorolása után olyan következtetést vont le, hogy a birtokpolitika terén a gazdasági önállóság csődöt mondott. Sürgeti az intenzív gazdálkodást és a mezőgazdaság fejlesztését. A demokratikus birtokpolitika fő feladata, hogy a termelési erőt gyarapítsuk és több kenyeret termeljünk. A társadalom valamennyi rétegének belevonásával országos ankét összehívását és e£y telepítési ellenőrző bizottság kiküldését kéri. A miniszterelnök a b birtokpolitikáról. Tisza István gróf miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuik!) A mai pillanatban nem lehet feladatom, hogy végigkísérnem J. képviselő urat fejtegetéseinek egész mezején. Mégis kötelességem legalább egynéhány megjegyzést tennem előadására, megjegyzéseimnek természetes következményeként a t. Ház előtt fog állani a kormány fölfogása a birtokpolitika kérdése felől. A t. képviselő úr arra a konklúzióra jutott, hogy a birtokpolitika terén a gazdasági szabadság elve csődöt mondott. Nem akarja, úgymond, tagadásba venni, hogy a gazdasági szabadság elvét az alkotmány visszaállításakor az egész vonalon, kellő átmenet nélkül léptették életbe, s hogy a gazdasági szabadság elvét annak telljes merevségében alkalmazták, oly vonatkozásokban is, hol azok, akikre a szabadság súlya ránehezedett, nem bírtak még kellő fejlettséggel a szabadság követelményének teljesítésére. Fájdalom, különösen egyes vidékeken — a gazdasági szabadságnak ez a kellő átmenet és előkészítés nélküli életbeléptetése igenis komoly következményekkel járt különösen a kisbirtokosok helyzetére vonatkozóan. Ez a baj azonban ma már jóformán leküzdötteknek tekinthető s a kisbirtokos osztály a gazdasági szabadság légkörébe beleélte magát. Abban fejlődik, abban hódít, abban virágzásnak indul. Nem állítja, hogy semmit kell tennünk, hogy a kisebb gazdasági exisztenciákat a szabadverseny légkörében erősítsük és támogassuk. Ellenkezően mindent meg kell tenni, ami alkalmas úton erősíti őket. Ámde a legnagyobb hévvel tiltakozott az ellen mindig, hogy a liberalizmus szent elve azonosíttassék azokkal a gazdasági irányzatokkal, melyek a gyengék iránti közönyösséget írták zászlójukra. (Helyeslés a jobboldalon.) A liberalizmus a gazdasági életben nem a kis exisztenciák, a gyengék iránti közönyben nyilvánul, hanem abban, hogy őket a szabadság fegyvereivel védeni és erősíteni akarjuk. (Helyeslés jobbfelől.) Aki a birtokpolitika kérdésével Magyarországon úgy akar foglalkozni, ahogy azt a magyar nép kívánja, várja és megérdemli, az ne rakjon béklyót a magyar nép kezére. Beck Lajos: Mivel? (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Tisza István gróf miniszterelnök: Azok az adatok, amelyet a tiszteit képviselő úr fölhoz, a világért sem azt a sötét képet tartalmazzák, amelyet a tisztelt képviselő úr egyik-másik kijelentéséből elénk tárul. Hiszen az a tény, hogy ma már a szántóföldnek közel fele az elöl 50 holdig terjedő birtokosok kezében van, s ez határozottan örvendetes. (Úgy van jobbfelől.) Az a tény, amelyre a képviselő úr oly hasány súlyt hiszik helyezni, hogy Magyarországon olyan sok törpebirtokos van, akikét évi szerkesztése után Bajzának ahhoz való jogát Horváth István, az ábrándos történetíró tagadta és Károlyi Istvánnal (Trallner-cég) Szemere szerkesztésében anti-Aurorát adtak ki. Az írói tulajdonjog kérdését talán ekkor vetették föl először hazánkban. Bajza fényesen megvédte magát. Az ál-Aurora két év alatt megbukott. A többi versenytárs közül a Garay vezetésében megjelenő Hajnal, aztán az Emlény s a Nefelejts című vállalatok sem ártottak az övének. Egész irói büszkeséggel még azt kivánja nekik: ,,ragyogjanak és viruljanak a haza dicsőségére." (1837. IV. 17.) Ő valóban a legkülönb szerkesztő volt! Igaz, hogy 1837-re az Aurora látszólag megszűnt, de ennek és a Kritikai Lapoknak ezelőtt nyolcvan évvel történt bukása tulajdonképpen a bennük élő szellem megerősödését jelentette. Mert ebből a két vállalatból született meg az Athenaeum. Ez az új vállalat, e folyóirat ugyan címlapján Vörösmarty, és Toldy Ferenc (Schedel) nevét viseli, de vezetése a kipróbált régi szerkesztő kezében van. Az Aurora további kiadása ilyen körülmények között fölösleges volt. A benne megjelenő képek, amelyeket külföldi művészeknél kellett megrendelni, sok vesződséget okoztak Bajzának s a hazai műveltségen igen keveset lendítettek. Egyszer így ír róluk: „Az Aurora nyomtatása még szeptember közepén kész volt, de képei csak néhány nap előtt érkeztek meg és most sem ugy, miként óhajtanom lehetett és kellett. Kölcsey arcképét lágert sem olyan hátrányos jelenség, mint a minőnek a képviselő úr föltüntette. Én nem mondom, hogy mindenütt a törpebirtok helyén való és előnyös. Elismerem, hogy nagyon sok helyen állott be törpebirtok életképes kisgazdaságok elaprózása útján ott is, ahol az hátrányos jellég. De viszont állítom azt is, hogy határozottan kedvező szociálpolitikai jelenség Magyarországon az, hogy a gazdasági munkásosztálynál igen tetemes része földbirtokkal is rendelkezik. A képviselő úr mint a legsötétebb jelenséget tüntette föl ezeknek a törpebirtokoknak naiv számát. Beck Lajos: A törpebirtokok fogytak! Tisza István gróf miniszterelnök : A képviselő úr az ő birtokpolitikájának egyik jelszava gyanánt odaállítja, mint egyik legelsőrendű nézőpontot, a termelés fokozásának kérdését. Hát én nem tartanám helyesnek, ha mi ezt a nézőpontot olyan nagyon és kizáróan előtérbe állítanék. Mert méltóztassanak megengedni, a termelés fokozásának nézőponta a nagy üzemeket, mégpedig a nagy tőke kezében levő nagy mezőgazdasági üzemeket kíván meg. A kisbirtokos soha, még sokkal magasabb kulturális fokon sem fogja csak maegközelítően is úgy elérhetni a termelés fokozását, mint ahogy azt az igazi nagyüzem, a nagy intelligenciával és nagy tőkeerővel szervezett nagyüzem magával hozza. (Úgy van jobbfelől.) Nekünk azonban nem szabad egyoldalúan arra az álláspontra helyezkednünk, hogy a termelés fokozásának érdekét föl kell áldoznunk, csakhogy lehetően fokozzuk a falusi, saját gazdaságában élő, ananilan, erkölcsileg független, erőteljes maomr családok számát. Ez az igazi alapelv, ez a demokratikus alapelve a birtokpolitikának (Élénk helyeslés jobbfelől.) és nem az, hogy a termelés fokozását tekintsük mindenek fölött. Nem kell tehát több földet megmozdalni, mint amennyire a kellő felvevő képesség mea van! Ezt a nagyon helyes megjegyzést teljes mértékben aláírom. De azt hiszem, ez azután vissza is kell, hogy tartson bennünket attól, hogy túlságos nagy arányokat akarjunk adni ennek az egész birtokátalakítási politikának. Hiszen nem az a kérdés, hány ember óhajt földet, hanem az a kérdés, hány ember van, aki rendelkezik azokkal az előföltételekkel, amelyeknek folytán ő annak a földnek csakugyan ura és gazdája maradhat. (Élénk helyeslés ,jobbfelől.) Ha ebből indulunk ki, akkor azt hiszem, tartózkodnunk kell attól, hogy itt egy naiv, általános, rohamos, nemzetboldogító és majdnem nemzetújraalakító akciót rezegtessünk a közvélemény előtt. Ha jót akarunk, ennek az akciónak nagyon is specializáltnak, nagyon is korlátozottnak kell lennie, ennek kellő kautélákkal és a tényleges erőviszonyokhoz mérten kell előrehaladnia. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Valahányszor egy nagy vágy van a közvéleményben, olyankor mindig divat hangoztatni, hogy egy nagy akcióra van szükség. Isten mentsen! Nem ismerek nagyobb veszedelmet, mint ha egy ilyen akciót egy kedvenc eszmének megvalósításával egy nagy sablon szerint akarnánk megoldani. Minálunk nincs szükség arra, hogy belevigyünk a magyar gazdasági életbe egy ilyen mesterkélt gondolatot. Hiszen a magyar gazdasági életben a telepítő akció állandóan folyik. Itt arra van szükség, hogy azt az akciót, amely folyamatban van, a kellő mederbe tereljük, túlzásoktól megszabadítsuk és erősítsük. A mi telepítő akciónknak eddigi eredménytelensége elsősorban, abban kereshető, hogy elfeledtünk egyet. A magyar nép, ha birtokot vesz, szabad ura Bensdy Pál elnök tíz és fél óra után nyitotta meg az ülést. A képviselőház harmadszori olvasásban is megszavazta az indemnitást és a horvát pénzügyi egyezmény meghosszabbításáról szóló javaslatot. adni, ha a kontraktus megszegésének én volnék oka, miután pedig az nem én vagyok, hanem te, előre űzetett pénzed nálam vész s köszönd meg, ha a többi hátralévőt is pór állal meg nem veszem rajtad, amit tehetek, mihelyt akarni fogok. Nyomasd ki a kialkudott munkákat s fizesd meg a kikötött summát. „. ha pedig nem akarod kinyomatni s nekem kárt tesz, tulajdonítsd magadnak, hogy, pénzed nálam vész. Kezemben van neveddel aláirt kontraktusunk .. ." Ez az utóbbi állítás nem volt igaz s Bajza azt tartotta: „nem jó az ellenféllel tudatni, hogy nincs fegyverünk." Ezek a tanácsok józanok és méltányosak. Természetes, hogy az író a védelemre szoruló írót védi elsősorban. De a kiadót is sajnálja. Fölkéri Kovácsot, hogy amit Kiliánról írt, ne terjessze, bár e dologról Pesten eleget beszélnek. Nem tartja a pénzzavarral küzdött rossz embernek, csak könnyelműnek és gondatlannak. Lehet, hogy még kivergődik bajából s ismét hasznos Verleger leend." Kilián e vergődése közben mondott le azAurora további kiadásáról s az utolsó évfolyama költségeiről a szerkesztőnek magának kellett gondoskodnia. Így járt a Kritikai Lapokkal is. Bajza személye szemében szálka volt a kisebb tehetségű, megbírált írók. Sokszor támadták, sokszor akartak lehetetlenné tenni. A versenynek mint jó ember örült, csak a minőségétől félt, csak az ízlésért remegett. A diadalt azonban mindig biztosította a maga részére. Az Aurora elkontározta a metsző annyira, hogy kénytelen vagyok azt visszavetni s metszés miatt más művész kezeire bizni. Meddig ez elkészülend, bele telik három hónap s igy most kénytelenihtetem az Aurorát Kölcsey képe nélkül kiadni, a mi nagyi hiány, de hiába, rajta már segíteni nem lehet." (1835. XII. 3.) Máskor meg igy: „Az Aurora nyomtatásával rég készen vagyok, a képekből négy megérkezett, csak az ötödiket (Vörösmarty) arcképét várom." (1836. XI. 16.) Az Athenaeum megindulásakor pedig azt mondja: „Én rég el vagyok tökélve, hogy az Aurorát saját költségemen nem fogom többé kiadni, mert tömérdek az az idővesztés, mellyet a Verlegesség kíván s tömérdek az alkalmatlanság, mellyet a külföldi művészekkel való levelezés okoz; én a mult évnek egy egész harmadrészét ilyenekre vesztegeth« tem el." (1837. IV. 11.) De az Auróráról és Bajzáról, a szerkesztőről ki kell egészítenünk a képünket azzal, a mint kezét a közönsége ütőerén tartja. „Mindig óhajtottam tudni a véleményeket, és most a journalisticai pályán még inkább az ollyannak — ha — sok hasznát lehet venni, habár néha rosszak, habár fonákok is. A fonák véleménynek is lehet jó irányt adni, ha az ember megismerkedett vele s azért szükség azt ismernünk. Ez az oka, hogy minden jóakaróinkat megkértük, hogy közöljék velünk a véleményeket, mellyeket a publicumban hallanak, legyenek azok jók vagy rosszak". (1937. IV ll.) A szerkesztésnek máig is ez az egyik fő mozgatója. Budapest! HÍRLAP awg.) 1916. junius 17.