Budapesti Hírlap, 1925. március (45. évfolyam, 49–73. szám)
1925-03-22 / 67. szám
1925 március 22. (67. sz.) Budapesti Hirlap A métely. Abírák álmélkodva néztek össze, mikor Lipnik János egy börtönőr kíséretében a tárgyalóterembe lépett. Meglepte őket a minden kétséget kizáró bűntettes típus, formátlan koponyájával, a Faunéhoz hasonló apró szúrós szemével s fattyúhajtással ellepett orrával, melyet az alkohol sötét lilaszinre festött. Szó ami szó, bizony rut volt ez az ember, legalább is olyan rut, amilyennek Homérosz mutatja be Irion legnagyobb svihákját, Terzitest. Lipnik János javíthatatlan tolvaj. Fiatalabb korrában napidíjas volt, de már ide s lova húsz esztendeje, hogy lopásból él. Teljesen hijján van minden erkölcsi érzésnek. Cinikusan vallja be, hogy állandó foglalkozása a lopás, s mérhetetlen elzülléséért a társadalomra hárítja a felelősséget. A börtönben úgy látszik sokat elmélkedett, s ebből az elmélkedéséből szűrődött le az a tolvaj-filozófia, melyet szemérmetlen szókimondással hangoztatott a mai tárgyaláson. Most is lopásért 411 törvényt. Egy rúd szalámit lopott egy hentesbolt kirakatából, melyet egy görbe szöggel kinyitott. — Tudja-e, hogy hányszor volt már büntetve? kérdezte az elnök. — Biz én nem tudom, nem vezetek róla könyvet, felelte a vádlott. Az elnök az iratokból megállapítja, hogy Lipnik János immár nyolcad ízben foglalja el az őt megillető helyet ebben a teremben, s hogy eddig összesen tizenegy esztendőt töltött el rabságban. — Ha jól emlékszem, mondja az elnök, ön fosztotta ki annak idején az Eisler-féle ékszerüzletet is. — Fájdalom, nem én voltam az a szerencsés fickó, hangzott a cinikus felelet. — Hát hogy történt az a lopás, melyért most törvényt áll? — Gyerekkorom óta legkedvesebb falaim a szalámi. Amint elmentem a hentesfolt előtt s a kirakatban megláttam a szép hamvas köntösben kacérkodó karcsú rudat, ellenállhatatlan vágy lobogott föl bennem, hogy ezt a kincset megszerzem magamnak. De hogyan? Pénzem nem volt, hitelem nincs, úgy oldottam meg tehát a problémát, hogy egy görbe szöggel, melyet mint előrelátó ember, mindig magammal hordok, kinyitottam a kirakatot s elvittem a szalámit. — Magyarán mondva, ellopta. — Mondjuk, hogy loptam. Ámbár igénytelen véleményem szerint nem lopás az, ha attól veszek el valamit, akinek fölöslege van. Az elnököt meglepte ez a felelet. Tisztában volt vele, hogy a megrögzött büntetőknek egy klasszikus képviselőjével van dolga, de azért megpróbálta, hogy a lelkére beszéljen. — A maga intelligenciájával, mondotta az elnök, tisztességes módon is megkereshetné a kenyerét. Nem szégyenli magát, hogy ennyire sülyedt? — Azok előtt, akiknek társaságában élek, nincs mit szégyellenem. A többieknek a véleményével pedig nem törődöm. — Így csak egy megrögzött tolvaj beszél! — Megvallom, az vagyok. Sőt, ha a hajlamom nem vitt volna erre a mesterségre, megfontolásból választottam volna ezt, a pályát. Mert mire vittem volna az életben, ha megmaradok tisztességes embernek? Ma is napidíjas lennék olyan fizetéssel, mely száraz kenyérre sem elég, s azzal a kilátással, hogy valamely kórházban fejezem be nyomorúságos életemet. A becsületesség, méltóztassék elhinni nagyságos uram, nem érvényesül ebben a mai társadlomban, csak a becstelenségnek vannak sikerei.— Nem igaz, mindenki értéke szerint érvényesül, minden becsületes munka megtermi gyümölcsét. — Szépek, igen szépek ezek az igék, nagyságos uram, de az éltben, ahol a pénz uralkodik, hajítófát sem érnek az igék. Akinek pénze van, ha becstelen is, boldogul, sőt gyakran köztiszteletben részesül, a szegény ember megvetett rabszolga, még ha a legideálisabb erkölcsi alapon áll is. — Hát a börtön nem riasztja vissza a törvénytelenségtől? Nem érez lelki furdalást soha? — A börtön és az úgynevezett lelkifurdalás olyan dolog, melyet könnyen meglehet szokni, könnyebben, mint a koplalást. És ha lecsuknak, megnyugvással tölt el az a tudat, hogy az az ember is hozzájárul adójával az eltartásomhoz, akit megloptam. A szabadság, uram, csak annak ér valamit, akinek aprítani valója van.. — Így beszélnek az emberiség ellenségei. — Nem én vagyok az emberiség ellensége, hanem a törvény, mely a velünk született ösztönöket el akarja fojtani. — Ha így folytatja, a börtönben fogja befejezni életét. Szálljon magába s térjen vissza a becsületes útra. — Semmi kedvem sincs pályát változtatni. Ha elitélnek, megadással fogom viselni a büntetést, mint ahogy a kereskedő viseli a vállalkozásával járó kockázatot. Engem a rabság nem snrít le, csak több é- kevésbé kellemes izgalmat okoz, mint teszem azt más embernek a nikotin vagy az ópium. És ami magamfajta embernél nem megvetendő dolog, a börtönben előkelő összeköttetésekre tehetek szert, s van alkalmam megismerni a betörő technika legújabb vívmányait. Lipnik János legfrissebb lopásáért másfél esztendei börtönt kapott. És a megrögzött gonosztevő megelégedetten, szinte örömmel ment a börtönbe, mint ahogy más ember régi, kedves otthonába tér vissza. Egészen bizonyos, hogy a másfél esztendei rabság sem fogja megjavítani, mert hiszen meg vagyon írva, hogy kutyából nem lesz szalonna. —ázs. •— Miniszteri osztálytanácsosok háborúsága. Saly Árpád belügyminiszteri osztálytanácsos 1922-ben a gödöllői kerületben képviselőjelöltnek lépett föl. Ebből az alkalomból Versenyi Jenő dr. belügyminiszteri osztanácsos Saly ellenjelöltjéhez, Pulay Tiborhoz levelet intézett, amelyben azzal vádolta meg Saly Árpádot, hogy a háború alatt, mint a felmentési osztály vezetője, hadköteles egyéneket pénzért a katonai szolgálat alól felmentett. A kommunizmus idején a kommunisták táborához szegődött, egy burzsujnak a lakását elfoglalta és ott társaival együtt minden élelmicikket elfogyasztott. Végül azzal vádolta meg Salyt, hogy kártyás ember és D'Iliine szerencsével játszik. Hivatalból üldözendő rágalmazás vétségéért tett vádat a királyi ügyészség Versenyi Jenő dr. ellen, akinek ügyét ma tárgyalta a büntetőtörvényszék Schadl Ernő elnöklésével. A vádlott kérte a valódiság bizonyításának elrendelését, mely kérésnek a bíróság helyt adott, s több tanút hallgatott ki. A bizonyítási eljárás befejezése után Bíró Kálmán dr. főügyészhelyettes fentartotta a vádat. Avédőbeszédre csak kedden kerül a sor, ugyanakkor hirdeti ki a bíróság az ítéletet is. ELMÚLT A NYÁR, írta TOMORY JENŐ. „ Csak gratulálni tudok önnek legújabb vállalkozásához és minden igaz részvétem a leendő menyasszonyáé, ön csak nyerni fog az üzleten. Lesz nagyon kényelmes, nyugodt élete, de az asszony elveszít majd minden illúziót, minden boldogságba vetett hitet, ha csak hozzá is be nem kopogtat, mint egykor hozzám, az alkalom. Hogy az civilben lesz, vagy egyenruhát visel-e, teljesen mellékes kérdés. Levelezésünknek, amelyet férjem nemes filozófiai eszmék kicserélésének gondolt, — ezzel vége. Én nem haragszom. Levelem élesebb hangját tulajdonítsa az ideges fejfájásnak, amit azonban nem az ön házassági hire okozott, hanem a cselédváltozás. Miéi. Julius 1. Kedves Elemér! Dante poklának leggyehernásabb folyosójáról, az én felfordult otthonomból fordulok könyörögve hozzád, baráti jó tanácsodért. Már többször elsírtam neked, hogy micsoda, ideges, mérges, veszekedő vipera lett az én angyali kis feleségemből. Csodálatos dolog, hogy az én boldogtalanságom kezdete dátum szerint összeesik a te boldogságod kezdetével. Mikor megjött a hír, hogy te is beevezni készülsz a csöndes családi révbe, akkor cserélték ki a gonosz szellemek Micike angyali lelkét. Napokon át nem is szólt hozzám és ha megnyílt a szája, abban még kevesebb volt a köszönet. Csapkodott, porolt, gorombáskodott, mintha nem is az angolkisasszonyoknál, hanem egy vásárcsarnokban töltötte volna leánysága legszebb éveit. A legérthetetlenebb volt előttem, hogy rólad hallani sem akart. Alig ejtettem ki a nevedet, ideges remegés fogta el s valósággal rikácsolta, hogy hagyjak fel a semmittevő, hozományvadász barátaim emlegetésével. Hiába való minden ellenvetés, kénytelen voltam elhallgatni. A naponkint ismétlődő családi koncertbe beleszólt a legveszedelmesebb harsona is: az anyós. Egész lavinával zúdította rám a szemrehányást, hogy feleségemet elhanyagolom, nem gondoskodom szórakoztatásáról s magamra vessek, ha fiatalon sírba hervad az ő gondosan ápolt virágszála. Most már én magam küldtem Miért az anyjával minden nyilvános helyre, ahol páváskodni lehet. És egy időre legalább, a nyugalom hajlékunkba visszaköltözött. De csak egy időre. A nőtlen kollégáktól szünet nélkül hallottam dicsérni feleségemnek ragyogó szépségét, amellyel hangversenyeken, színházakban feltűnt és ez büszkeséggel tölt el. Azonban kevésbé tett büszkévé az az itt is, ott is ismétlődő kérdés, hogy kicsoda az a szép szál huszárgyerek a feleségem állandó kíséretében? Kérdőre várttam otthon az aszonyt, mire durcásan felelte: — Hát már a közeli rokonokkal sem szabi szót váltani? Végül is én hallgattam el. Most már künn vagyunk Harasztoson, de egy percig sem tudom élvezni az aranyszaláidságot, mert ha Miéitől egy kissé csöndben is vagyok, akkor kardcsörrenést vélek hallani. Ugyan te tudod legjobban, hogy Mici nem olyan asszony, akit félteni kell, de azért kérlek, adj tanácsot, mitévő legyek, — ha a huszárkölyök feltűnne a láthatáron, — a Bélád. Augusztus 15. Kedves Elemér! Az uniformisos tacskó még mindig künn lábatlankodik Harasztoson, de azért tovább nem zaklattak már panaszos, tanácskérő leveleimmel. Családi életem nagy sebére magam találtam meg a gyógyírt, mégpedig oly ravaszsággal, hogy az becsületére válnék egy elsőrangú intrikusnak is. Halálos keserűséggel szívemben néztem egy szép nyári alkonyat felé a teniszezőket. Köztük játszott a felségem és fiatal gavallérja is. Lágy selyemsuhogás riasztott fel, ismerős parfem-illat lengett körül s mosolyogva nyújtja kezét régi bálványképem, — aki először vezetett be a szerelem csodás misztériumába, — a ballerina. Azóta nagy művésznő lett, most már — úgy hallom — az utolsó sorból az első sorba táncolt... Fesztelenül beszélgettünk régi emlékeinkről és szinte bosszantott, hogy alig emlékszik legmeghittebb perceinkre. Alig nézett rám. Tekintete folyton a pályán volt s gyönyörteljes csillogással kisérte a szép huszárnak tagadhatatlanul bravúros mozdulatait. Egyszer úgy odavetve kérdezte: — Nem ismeri azt a szép huszárfiút? — Hogyne, hogyne. —• féltem mohón. — Bemutassam. Olyan szépen, megvesztegetően nézett rám, mint ezelőtt hat esztendővel. A haditerv pedig már kész volt a fejemben. Játék után, míg az asszonyok átöltöztek,, megsúgtam a fiúnak, hogy mennyire érdeklődik iránta a nagy művésznő, a nyaralótelep legkívánatosabb hölgye. Telebeszéltem a fejét, hogy az ilyen híres nő meghódítása fölér a legfényesebb haditettel s különösen egy zászlósnak olyan nimbuszt kölcsönöz, hogy még ezredes korában is glóriával veszi körül. A gyerek olyan tüzesen látott az alakhoz, hogy harmadnap este, mikor feleségemmel elsétáltunk a ballerináék kertje elött, két tujabokor közt egy összefonódó emberpárt láttunk. A huszárkard élesen szikrázott a felhő körül hirtelen kicsillanó holdfényben. Élesen szisszentem föl, úgy megcsípte Micike a karomat. Majd egy közeli platán mély árnya alatt csukló zokogással súgta a fülembe, hogy a zászlósok is épp oly utálatosak, mint a főhadnagyok és oly forró bensőséggel csókolt ajkon, mint még soha. A fiatal urnák egyszerűen kitették a szűrét. Nyilvánosan is pengetheti már a sarkantyúit az ifjúságért még mindig rajongó ballerina mellett, aki rossz szelemből védőangyala lett új életre támadó családi boldogságomnak. Ujongva köszönt Kosár K.Tsz., Liliom -areviz száraz, érzékeny, ráncra hajlatao arcbőrnek a legkitűnőbb Hatás már néhány nap alatti Softadek Antal kozmetikai intézete .*, IV., Váci ucca 12, félemelet. ■ t—m——menoooaooooooi 21 — Beniczky Ödön útlevele. Beniczky Ödön, aki a királyi család meglátogatására Lequeitióba akar utazni, útlevelet kért a rendőrségtől. A rendőrség az útlevél kiállítását megtagadta akkala megokolással, hogy Beniczky Ödön ellen bűnvádi eljárás van folyamatban. Beniczky délelőtt felkereste ebben az ügyben a budapesti ügyészséget, ahol megállapították, hogy csupán párviadal vétségéért és rágalmazásért folyik ellene eljárás. A vádhatóság ezeket a bűnügyeket nem tartotta olyan súlyos jellegűeknek, hogy ezek miast az útlevél kiadását meg lehetne tagadni. Éppen azért engedelmet állított ki Beniczky Ödönnek, amelynek alapján az útlevelet minden valószínűség szerint meg is fogja kapni. Újhelyi Nándort két heti fogházra ítélték. A budapesti büntető törvényszék két napon át tárgyalta Schadl Ernő elnöklésével Újhelyi Nándor író bűnügyét, akit az ügyészség sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétséggel vádol. Ezt a vétséget a vádirat szerint egyik regényével követte el. A törvényszék Újhelyi Nándort két heti fogházra ítélte. — Pödör Gyula bűntársai. A rendőrség Pödör Gyula bűntársait, Itclik Józsefet, Rolla Józsefet és Saguly Ferencet átkísérte az ügyészség fogházába. Az ügyészség még nem döntött, hogy bűnpártolás, vagy pedig bűnsegéd bűnrészesség címén kérje-e ellenük a vizsgálat elrendelését. LŐVERSENy. )( ügetőverseny. Az ügetőverseny vasárnapi programja ismét nagy érdeklődésre jogosít. Lefutásra kerül a klasszikus Dessewffy-emlékverseny, amelyben alkalmasint a favorit H. Leon, valamint Emlék és Ciklámen fog szép küzdelmen vívni az elsőbbségért. Itt említjük meg, hogy az Ügetőverseny Egyesület áprilisi mitingjétől kezdve leszállította belépőjegyeknek túlságosan nagy összegben megállapított árát. A ma délután lefolyt hatodik napnak részletes eredménye: I. Nemeskuti isj. Cimbora (1 'A 1.) hajtotta Benkö első, Slorpass (2) második, Satyr (12) harmadik. Tót: 10:13, 11, 17, 20. II. Hegedűs M. Xanten (6) hajt. Cassolini első. Izgató (4) második, Agonat (6) harmadik. Tót: 10:22, 13, 15, 17. III. Pusztaherényi Dénes Heller (1 ’A) hajt Maszár első. Nadragulya (8) második, Opika (IVi r.) harmadik. Tót: 10:36. IV. Senner P. gróf Commune (4 r.) hajt. Kallinka első. Merész (2) második, Rézangyal (4) harmadik. Tot: 10:10, 11. 30. V. Vertán L. Dircqc (2 r.) hajt. Novak első. Kerülő (3) második, Jakab (3) harmadik. Tot: 10:12, 11: 16. VI. Ráth F. és Kökuti Dénes Ilyen nincs— Mirroton (6) hajt. Vertán első, Irma—Mohács (1%) második, Charamant Chimay—Dara (2), harmadik. Tot.: 10:57. Gessler Gessler Gessler TRIPLE SEC ALTWATER CORDIAL TOKAJ Asszonyok harca. Május 5. Kedves Elemér] E sorokkal együtt Olvashatod a lapoknak a felháborodás kénkötüzétől izzó cikkeit a „Csillag-utca tigriséről“, a „Kardbojtos hiéná“-ról, stb. Ezek a zoológia köréből merített s erős vérszagot terjesztő kitételek alatt, sajnos, a mi unoka-* öcsénk, Pándy László úr, a honvédhuszáárok legfiatalabb hadnagya görnyed. Magának a véres brutalitásnak leírását élvezheted avatottabb toklból, én csak a diszkrét előzményekre szorítkozom. Tudod, hogy az elmúlt nyáron, saját családi boldogságomat megvédendő, mint hoztam össze a gyereket azzal a bizonyos ballerinával, aki úgy látszik, hogy földi vándorlásom minden stációjában végzetesen befolyik, Laci szokatlan hűséggel ki-