Budapesti Hírlap, 1928. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-08 / 6. szám
08 január 8. (f. n.) Budapesti Hírlap Az Isten szándéka borította ezt az ezüstkérget a német ősfájára. Páncélját az idő ezért nem tudta máig lefejteni. A nád már a szélben is megcsuklik, de a bükkfa kérgét a vihar hiába bontogatja. Kovács Sebestény Endre helytállása nem volt könnyű katonasors. Elvesztette hazáját, vezérét, egészsége megpusztult. A faültetők idejét pedig a közélet mesgyeszélein a fafürészek ideje váltotta fel. Szinte napról-napra nehezebbé vált dunántúlinak maradni. A régi pallérozottság becsülete megfakult s gomdba boruló mozi és belterjesség mögött a parlag sikere nevetett. S lám mégis: nagybetegen is. Kovács Sebestény Endre a nemzet szebb sorsán lelkesedett. E sorok írója megrendülten hallgatta, amikor az öreg úr halálos asztmájával küzdve, felvonásról-felvonásra olvasta fel neki Herczeg Ferenc fildját. A lelkesedés ragyogása az élet szinét hazudta sárga arcára ... Nemes, jó hírese, három jeles fia és sűrű baráti és bajtársi tábor követi utolsó útján a szikáron és szívósan szenvedő, soha meg nem tört, ősz magyart. Volt a ■nemzetnek nagyobb fia sok, hivebb fia egy se volt. Hetvenkilométeres sebességgel száguldó szélvihar. Orkán, áradás, katasztrófák mindenfelé. Nekük, akik itt az európai kontinens közepén lakunk, aránylag vajmi ritkán van részünk pusztító szélviharokban s igy ma hajnalban ugyancsak meglepetést kelthetett a künn tomboló, orkánszerű szél. Akik az országos meteorológiai intézet pénteki jelentését figyelemmel kísérték, azoknak ez a váratlanul beköszöntő szélvihar nem szolgált meglepetésül. Ugyanis péntek reggel Skócia északi része felett egy rendkívül mély depresszió jelentkezett, amely szokatlan gyorsasággal nyomult akontinens fölé és északról hazánkba is benyomulva, csakhamar éreztette hatását. Délután hat órára a légsúlymérő három milliméterrel, sőt éjfélig további kilenc milliméterrel sülyedt. Már az is igen ritka természeti tünemény, hogy a barométer órákon át tartósan és állandóan egy-egy millimétert «■sík, amiből a kevésbbé gyakorlott megfigyelő is rendkívüli eseményekre következtethetett. Ma reggel hét óráig azután még két millliméternyi süllyedés következett be. A légnyomás görbéje azután déli tizenkét óráig öt milliméterrel emelkedett, ami már a depresszió elvonulását jelentette. Ennek megfelelően, a depresszió déli oldalán pénteken este még nyugat-délnyugat irányú kissé élénkebb szelek uralkodtak, amelyek az éjfél utáni órákban ellanyhultak s csak amidőn ma reggel hat óra tájban a depresszió hátsó oldalára kerültünk, kaptak lábra az északnyugatról jövő orkánszerű légrohamok. A szélvihar óránkénti átlagos sebessége reggel hat órakor még csak kilenc méter volt másodpercenként, hét órakor azonban már tizenkét méter, nyolc órakor tizenhat méter, kilenc órakor azonban tizenkilenc méterrel elérte legnagyobb erejét s délelőtt tíz órakor már ismét csak tizenhét méter volt. Az átlagos sebesség azt jelenti, hogy voltak ennél kisebb és nagyobb széllökések, minthogy a meteorológiai intézet egyik műszere reggel háromnegyed kilenc és kilenc között valóban húszméteres szélsebességet is mutatott, ami óránként kereken hetvenkét kilométeres, tehát gyorsvonati sebességnek felel meg, amely egyenértékű egy négyszögméternyi felelületre gyakorolt harminckét-harminchárom kilogramnyi nyomásnak. Ilyen körülmények között természetesen nem csodálkozhatunk, hogy ez a szél főleg a fővárosban nagy pusztítást végzett. Kikezdte a házak cseréptetőit, bezúzta a kirakatokat, letépte a cégtáblákat, a gyengébb embereket az utcasarkokon elsodort, felbontott. Természetesen a nyíltabb és magasabb helyeken a szél ereje még nagyobb volt. A Rózsadomb tetejéről az emberek csak úgy tudtak lejönni, hogy a házak kerítésébe kapaszkodtak. A Dunán egészen csodálatos színjátékot idézett elő. Amint egy-egy heves szélroham a víz felborzolt szintjét érte, finom vízcsöppekből valóságos felhők kavarodtak tíz-húsz méternyi magasságba. Szikráztak, ragyogtak a napfényben. Ilyen látványban csak azoknak lehetett részük, akiknek valamikor a Niagara, vagy a Zámbézi vízeséseiben gyönyörködhettek. Bármennyi kárt is okozott a ma reggeli szélvihar, haszna is volt, mert sok helyütt teljesen eltakarította a Duna jegét, a jégtorlaszokat meggyengítette, porhanyóssá tette, úgy hogy a víz szintjének emelkedése esetén azok könnyebben szakadnak el. Ezenkívül az enyhe idővel beállott gyors olvadást szárító hatásával nagy mértékben ellensúlyozta és így csökkentette az ilyen hirtelen olvadás folytán beálló hidden áradás veszedelmét. Az olyan szélviharok, mint a ma reggeli volt , amelyet a meteorológusok az úgynevezett Beaufort-féle tapasztalati skála nyomán nyolc—kilences fokúnak neveznek, mint már mondottuk, nálunk meglehetősen ritkák. Az utóbbi évtizedekben 1902-ben és 1908-ban jegyeztek fel a mostanihoz hasonló pusztító szélvihart. Mivel az ilyen szélviharokat okozó depressziók gyorsan vonulnak s a légnyomás különbségek éppen a heves légáramlatok folytán gyorsan csökkennek, szerencsére a káros és veszedelmes szelek sem tartanak túl sokát ma is, habár egész napon át élénk és kellemetlen szél fújt, már a délután folyamán érezhető volt erejének csökkenése. Valószínű azonban, hogy a szélnek átfordulásával ismét némileg hidegebb idő köszönt be. legjárón a közlekedés. Minden ház előtt ott meredezett a léckereszt és a járókelők Ugyancsak törték a fejüket, hogy merre menjenek. A Nagymező utcában az Ernszt-múzeum egyik hatalmas üvegablakát bezúzta a szél. A hatalmas üvegtábla csörömpölve zuhant az aszfaltra és csak a véletlen szerencsének köszönhető, hogy ebben az időben éppen senki sem tartózkodott az épület előtt s igy nem történt szerencsétlenség. A legveszedelmesebb helyzet a Dunaparton és környékén volt. A Margitszigetnél a szél felszakított egy hatalmas jégtáblát a Dunáról, végigsöpörte a parton és egész a szentendrei villamos Pálffy téri végállomásáig söpörte. A járókelők rémülten ugráltak el a hatalmas jégtábla elől, amelyet a gyorsvonat sebességével száguldó szél egy házfalhoz sodort és a falhoz ülődve, recsegve tört apró szilánkokká. A Dunapart környékén sok, deszkával körülkerített üres telek áll. A deszkapalánkokat, kevés kivétellel, ledöntötte a szél és hatalmas fadarabokat söpört maga előtt. Sok fát tövestől kicsavart a szél. A Belvárosban a Kossuth Lajos utca és Károly körút sarkán a vihar nagy darabon felszakította a háztetőt. A megrongált tetőrész inogva, billenve minden pillanatban lezuhanással fenyegetett. A rendőrség intézkedésére ezt az utcaszögletet elzárták a forgalom elől, a háztulajdonos pedig azonnal munkásokat hivatott, akik hozzáfogtak a megrongált tetőszerkezet megerősítéséhez- Az Erzsébet-körút és Rákóczi-út sarkán lévő banképület kupoláján hatalmas Merkur-szobor áll. A kupola tetejére erősített szobrot úgy építették, hogy erősebb szélben mozog, azonban úgy van megerősítve, hogy nem zuhanhat le. Ma, a dühöngő szélviharban azonban olyan feltűnő erősen mozgott, hogy a járókelőknek feltűnt az ingó szobor, amelyet máskor alig vettek észre. Nagy embercsoport verődött össze az utca túlsó oldalán és izgatottan figyelték a szobor minden egyes erősebb megingását. A bronz Merkúr azonban, minden ingása ellenére is, szilárdan dacolt a viharral és a járókelők szerencsére csak érdekes látványt kaptak a várt baleset helyett. A Károly körút 7. számú ház tetejére erősített hatalmas cégtáblákat egymásután szakította le a vihar. A gróf Tisza Isván utca 1. számú ház tetejét is erősen megrongálta és faltörmelékkel keveredett cserepeső zúdult az úttestre, baleset azonban szerencsére nem történt. A járókelőket különben a lezuhanó cserép, fal és üvegdarabokon kívül még más veszedelem is fenyegette. Az orkánszerű vihar olyan erős volt, hogy belekapaszkodott az emberekbe és valósággal elsodorta őket. Egyes forgalmasabb helyeken az úttesten áthaladó embereket az a veszedelem fenyegette, hogy egyenesen a villamos elé löki őket a szél. A Dunaparton néhány járókelőt a szó szoros értelmében a falhoz szorított a szél, ugy hogy kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek. A legkomolyabb baleset a Bazilika előtt történt. Itt Lázár Ferencnét a szélvihar ereje a földre sújtotta és olyan szerencsétlenül esett el, hogy lábát törte. A mentők egésznapi munkájuk során összesen százegy olyan sebesültet vettek ápolás alá, akik a szélvihar következtében sérültek meg. Munkájuk olyan nagyszabású volt, hogy az orvosok kora reggeltől állandóan uton voltak. Amint egyik helyen végeztek, már kapták telefonon az utasítást, hogy hová menjenek tovább. Ezenkívül nagyon sokszor megtörtént, hogy a sebesültekhez robogó mentőautókat a nyílt utcán megállították és kérték az orvosokat, hogy más helyre is jöjjenek segítséget nyújtani. Így történt hogy a mentők, akik normális időben minden balesetet azonnal bevezetnek a naplójukba, még a késő esti órákban sem tudtak időt szakítani arra, hogy a tömeges balesetekről pontos adatokat közöljenek és ezért a szerencsétlenül járt emberek nagy részének a neve ma még ismeretlen. Kéménytüzek és falbeomlások. Sok munkája volt a tűzoltóknak is. Megkezdett, azonban még befejezetlenül álló építkezéseknél a szélviharban megingó oszlopok és gerendák fölött egész sereg helyén beomlott a fal. A Sziget utca 18. számú háznak egyik tűzfala hangos robajjal beomlott. A tűzoltók egy óra hosszat dolgoztak a romok eltakarításán, mert a környékbeliek a beomlás pillanatában járókelőket véltek látni a ház előtt és attól tartottak, hogy a beomlott tűzfal maga alá temette őket. A tűzoltók eltakarították a romokat, azonban nem találtak alatta embereket Hasonló baleset történt a Jázmin utca 26. számú háznál is. A Dirma úti elemi iskola emeletére most építenek harmadik emeletet. A tetőt amerikai módszer szerint emelik fel, gerendákkal alátámasztva Délután két órakor nem sokkal azután, hogy a tanítás befejeződött és a gyermekek eltávoztak, az erős szélroham belekapott a felemelt tetőbe Budapesten százegy balesetet és tizenhat tüzet okozott a szélvihar. Az éjszaka kerekedett szélvihar miatt reggel, mikor megindult a forgalom, valósággal életveszedelmes volt Budapest utcáin a közlekedés. A háztetőkről ezerszámra söpörte le a cserepeket a szélvész, bezúzott ablakok üvegtáblái csörömpöltek a földön,az üzleti cégtáblák nyikorogva törtek le és az épületekről lezúduló cserép, üveg, fa és faltörmelék egész sereg balesetet okozott. A mentők Markó utcai palotájában a tora hajnali óráktól kezdve szakadatlanul csengett a telefon. A város legkülönbözőbb részeiről kértek segítséget. A mentők öszszes orvosai és ápolói munkában voltak. Minden előkerülhető gépkocsijukat munkába állították és egész napon át tartott a derék mentők fáradozása. A városban itt is, ott is feltűntek a mentőautók, amint búgva vittek segítséget a bajba került embereknek. A legtöbb baleset a szűk belvárosi utcákban történt, az üzleti negyedben, ahol az épületek oldalára erősített cégtáblák legjobban ki voltak téve a viharnak. A lezuhanó tábláktól és cserepektől egész sereg ember sebesült meg. A vihar olyan veszedelmes arányokat öltött, hogy egész utcasorokat kellett elzárni a forgalom elöl, olyan helyeken, ahol egy-egy nagyobb cég ■tábla, vagy megrongált tetőrész lezuhanással fenyegetett. Az Andrássy úton, a Károly-körúton, a Dohány-utcában, a József körúton, a Nagymező utcában, a Váci utcában és csaknem az egész Belváros területén seregével rakták ki a házfelügyelői az épületek elé a veszedelmet jelentő deszkakereszteket és hirtelen összekalapált deszkabakokat, hogy ezzel figyelmeztessék a járókelőket a veszedelmes helyek elkerülésére. Ennek viszont az volt a következése, hogy egyes utcákon megszűnt a gya Szenzációs jutalmat kap Tündérujjak Magyar Kézimunka Újság azon előfizetője, aki eltalálja, hogy 1929. évben mit ad ajándékba előfizetőinek Tündérujjak Magyar Kézimunka Újság R.-T. VI. ker., Andrássy ut 33. szám alatti világvárosi üzletének kirakatában. Az előfizetések P 14.40 a Tündérujjak Magyar Kézimunka Újság kiadóhivatalának küldendők, Budapest, Szervita-tér 8. szám Képzelje el, mi lesz a jövő évi ajándék! AZ IDÉN egy gyönyörű magyarmintás lenvászon abroszt és 10 matring Flossint kap minden egyéves előfizető 20 pengő értékben. Az ajándékot a 14.40 P előfizetési díj beérkezése után azonnal kiadjuk vagy postára tesszük. Tekintse meg a gyönyörű, kézzel hímzett abroszt ! 9