Budapesti Hírlap, 1928. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-08 / 6. szám

A­k­ öv megnyitásáról legközelebb részletesebben. E vásár jeligéje: I9S8 Jrmrffr S. fS, nuj Bddäpkti Ríhisp Tizenkilencmilliárd a szocialisták évi kiadása. Elégedetlenkedő hangok, de bizalomszavazás a pártvezetőség beszámoló­jakor. — Rendőri rendreutasítások. — Bőrsapkás védőőrség. A szociáldemokraták XXV. kongresszusa. Két nap óta folyik a Magyarországi Szociáldemokrata Párt huszonötödik kon­gresszusa. Vízkereszt ünnepén kezdődtek a tanácskozások a régi képviselőházban és vasárnap — az új pártvezetőség meg­választásával — érnek véget A pártkon­gresszuson a 26 fővárosi­ és 105 vidéki pártszervezet, valamint a 60 szakszervezet részéről mintegy 450—500 kiküldött vesz részt, köztük 20—30 nő. Az erkélyen ha­talmas vörösbetűs plakátok kiabálnak: Követeljük a Népszava kolportázsjogát! Éljen az általános, egyenlő, titkos válasz­tójog! Amnesztiát a politikai üldözötteknek! Az elnöki emelvény körül sportruhás, bőrsapkás fiatalemberek állnak karéjban, állandóan szemmel tartva a padokat, nyil­vánvalóan az elnökség­­ védelmére. Pi­ros szint alig látni különben, csak itt-ott virít egy-egy vörös nyakkendő, vagy szeg­fű. A szocialista képviselők elszórva ül­nek a padokon, a jobb szélen ott látjuk a külföldi kiküldötteket. Itt van Danneberg Róbert, az osztrák nemzetgyűlés alelnöke, Petrick Lawrence, az angol alsóház tagja, Roesberoeck belga szenátor és Franc Zimák, a cseh-szlovák szocialisták kikül­dötte. Ezeknek Vámbéri Rusztem dr. ma­gyarázza az ülés lefolyását. A kongresszus elején szétosztották a pártvezetőségnek és a párt parlamenti cso­portjának jelentését, melyben részletes be­számolót találunk a választások lefolyásá­ról, a pártszervezetek tevékenységéről, az agitációs mozgalomról, a szocialista sajtó­ról, a pártnak a községi politikában való részvételéről, az ifjúmunkások és a né­metajkú munkások szervezéséről és külö­nösen érdekes adatokat a párt pénzügyei­nek viteleiről. Ebből a kimutatásból meg­tudjuk, hogy 1926 július 1 -től 1927 június 30-ig 1.531.933 pengőt, tehát több mint 19 milliárdot költött el a Magyarországi Szociáldemokrata Párt a szocialista szer­vezkedésekre. Még­pedig ebből egymillió pengőt fordított a Népszava kiadására, mintegy húszezer pengőt bebörtönzött elv­társaik támogatására, 264 ezer pengőt, tehát több mint három milliárdot a párt­­titkárságok fentartására, mintegy 30 ezer pengőt az ingyenes jogvédelem nyújtására és 170.151 pengőt, tehát kétmilliárdnál is jóval többet a múlt évi választások költsé­geire. A megválaszolt 14 szociáldemokr­ata képviselő mandátuma tehát egyéniként mintegy 130 millió koronába került a mun­kásságnak, amelyik ezt az összeget 40, 80 filléres és 8 pengős választási bélyegek megvételével rakta össze. A kongresszuson azonban ennek fejében úgy látszik elérkezettnek látta a munkásság az időt, hogy számon is kérje a pártveze­tőségtől, illetve a megválasztott képviselő tagoktól működésüket és bizony a felszó­lalók nem egyszer igen kemény hangon támadták a parlamenti padokba beült „jó fiukat“, akik a folyosói pajtáskodás ked­véért szerintük állandóan lemondanak a munkás­követelések erőteljes hangoztatá­sáról. A kongresszus első napja. Pénteken délelőtt 10 órakor Peyer Ká­roly nyitotta meg a kongresszust, azt hir­detve, hogy Magyarországon változatlanul áll a reakció frontja, ünnepük Kossuthot, de félnek eszméitől; kifogásolják Genfben, hogy a magyar lapokat nem engedik be az utódállamokba, de elhallgatjuk, hogy a Népszavát több mint három éve nem sza­bad az utcán árusítani. — A magyar néppel szemben nagy jog­talanság történt, mert az erőszak hatal­mával állapították meg határait. Ennek az igazságtalanságnak a megszüntetése érdekében nekünk is meg kell tennünk mindent. De ne várja senki a fegyverek erejétől a jóvátételt, mert ennek még a gondolata ellen is a legélesebben tiltako­zunk. (Percekig tartó viharos tüntetés a háború ellen.) Elítéli az erdélyi román atrocitásokat és üdvözletet küld a Szovjet- Oroszország börtöneiben sínylődő szocia­listáknak, meg a magyar emigránsoknak, azzal fejezve be beszédét, hogy reméli, hogy rövidesen soraik között üdvözölhe­tik őket. Ezután Danneberg Róbert az osztrák, majd Petrick­ Lawrence az angol munkás­ság nevében szólott Hangoztatta, hogy ha nemzetközi vonatkozásban igazságtalanság történik, ezt helyre kell hozni, de nem háborúval. Ha a békeszerződések revíziója sorra kerül, azt csupán demokratikus és szocialista kormányok hajthatják végre. A délelőtti ülés utolsó pontjaként még a cseh-szlovák szociáldemokraták kikül­dötte beszélt. A délutáni ülésen Kábák Lajos ország­­gyűlési képviselő elnökölt Farkas István ismertette a pártvezetőség évi jelentését. Beszámolója során jelezte, hogy hiába verekedtek, hogy a Munkásbiztosítót ne dobják oda a dühödt ellenforradalmi szel­lemnek­ (Nagy vihar támad a teremben és hosszan tüntetnek a Munkásbiztosító re­formja ellen.) Megemlékezett a Népszava „üldözéséről“ is, jelentve, hogy az elmúlt évben összesen 12 év, 11 hó és 15 nap szabadságvesztést és 25.581 pengő pénz­­büntetést róttak ki a Népszava munkatár­saira. Beszédét azzal fejezte be, hogy ki kell verekedni a nép akaratát az általá­nos, egyenlő, titkos választójogon keresz­tül. „Mondjuk ki elvtársak: egyszer kint voltunk az utcán kevesen, de most ki mi­gyünk­­ százezren!“ A nagy tapssal fogadott beszéd után Szakosíts Árpád előadó foglalkozott a munkásmozgalom fejlődésével és élesen kritizálta Magyarország földbirtokelosz­lását. Bizalmatlansági indítvány. — A barrikádok legendája megsemmi­sült, — fejezte be beszédét — új forra­dalmi fegyver van a munkásság kezében, a szervezkedés. Nem szabad félni a szuro­nyoktól, a hatalomtól, nem szabad félteni a kenyeret, az állásokat, csak szervez­kedni, szervezkedni!__ Ezután Roesbeereck belga szenátor szó­lott, majd az előadói emelvényre lépett a párt ellenzékének első szónoka, Halász Alfréd, aki különösen a parlamenti frak­ció opportunitását vetette a képviselőtagok szemére. Beszéde végén bizalmatlansági indítványt is tett a pártvezető­ség ellen. Az általános nagy tapssal fogadott beszéd után, egy másik ellenzéki szónok is a ve­zetőség ellen beszélt, hangoztatva, hogy rossz szemmel kezdik nézni azokat, akik a gyalupad mellől kerülnek a munkásmoz­galom élére. Utána már a harmadik ellenzéki szónok, Madzsar József dr. lépett az emelvényre, élesen támadva a vezetőséget, hogy elvesz­tették hátuk mögül a tömegeket, jelszavaik után már nem megy többé a munkásság, amit bizonyított a legutóbbi debreceni és hódmezővásárhelyi választásokkal, ahol polgári ellenzékkel szemben elveszítették a küzdelmet. Különösen kifogásolta, hogy a parlamenti frakció állandóan tompítja a harc élességét. Kifogásolta Peyer magatar­tását összeférhetetlenségi ügyében és azzal vádolta a pártvezetőséget, hogy gúzsba köti a kritikát és megcenzúrázza a Népszava cikkeit. Mikor Garami felvetette a passzi­vitás gondolatát, az első ilyen irányú cikke még csak megjelenhetett a Népszavában, de a folytatását már a pártvezetőség letil­totta. (Nagy csend támad a bejelentésre, majd élénk ellentmondások hangzanak a képviselők részéről, de a nagy tömeg fel­zúg: Hát ilyen is lehetséges!!) Garami til­takozott a cenzúra ellen, de a pártvezető­ség nem engedett, sőt miikor kérték a párt­­vezetőségek címeit, hogy Garami indítvá­nyát elküldhessék mindenhová, ezeket a címeket sem adták ki. A párton belül tehát egyáltalában nincs meg a belső demokrá­cia. A pártvezetőség szimbóluma a hata­lom felé kinyújtott kéz — fejezte be Madzsar, — pedig ennek meg kell vál­toznia ökölbe szorított kézre. Holló Gábor debreceni kiküldött felszó­lalásában azt hangoztatta, hogy meg kell változtatni a pártmorált, mert a mostani elválasztja a vezéreket a tömegektől. Nagy baj az is, hogy még a képviselők zsebeiből is úgy kell kikotorászni a pártadót. Elítéli, hogy a párt ellenzékét, akik pedig csak a munkásság érdekében kívánnak új vezető­séget, mindig igyekeznek lehengerelni. Utána ugyancsak ellenzéki hangon be­szélt a hódmezővásárhelyi kiküldött is, ki­jelentve, hogy a parlamenti csoport mun­káját négy-öt ember is elvégezheti, mert hiszen egy éves eredménye a mellényzseb­ben elfér. Propper védekezik. Propper Sándor országgyűlési képviselő lépett ezután az emelvényre, visszautasítva a támadásokat, hangoztatva, „azt kívánom a reakciónak, hogy sok olyan jó fiú legyen, mint amilyennek mi voltunk“. Utána azonban újra egy ellenzéd, Kiss Jenő dr. emelkedett szólásra, kijelentve, hogy Propper éppen azok közé a vezetők közé tartozik, akik sohasem ismerik el hibáikat. (Közbekiáltások: Pápa! Csalhatat­lan!) Mi csak azért kritizálunk, mert a munkásság keserve nem tükröződik vissza a parlamenti frakció működésében úgy, mint az a munkásság lelkében fa. A második nap. Szómegvonás, bizalomszavazás. Ma már kora reggel kilenc órakor meg-­­teltek a padsorok és főleg a szervezés módjairól folyt a vita. Egyik pártvezető­ségi tag felhívta a kongresszus figyelmét, hogy óvatos hangon mondják el bírálatai­, kár, hogy a szocializmus ellenségeinek al­­­kalmat ne nyújtsanak támadásokra. Töb­ben követelték, hogy a képviselők járják be az egész országot és úgy hirdessék esz­méiket, ne csak a parlamenti tribünről. Gál István budapesti kongresszusi tag éles beszédben támadta újra a pártvezetőséget, úgy hogy végül is az elnöklő Kéthly Anna megvonta tőle a szót. A kiküldött felhábor­­odva ment le az emelvényről, folyton kiáltozva: Itt nem lehet megmondani az igazat Pajor Rudolf párttitkár szóvá tet­te, hogy a hatóságok megtiltják a kulturestek tar­tását. Peyer Károly képviselő pedig a teg­napi támadásokra válaszolva, a következő­ket mondatta: — Azt kérdi Madzsar József, hogy én miért nem álltam ki egy hősi gesztussal a parlamenti Ítél­őszék elé. Hát mikor szok­tuk mi Ráday és Gömbös vélekedését meg-­ kérdezni? A pártprogramban egyébként sincs benne az öngyilkosság. Farkas István országgyűlési képviselő kijelenti, hogy nagy hiba itt marcangolni egymást. Épp ezért értelmetlennek tartja a benyújtott bizalmatlansági indítványt és kéri az elvetését. Utána Szakosíts Árpád ugyancsak védelmébe vette a pártvezetősé­get és a Népszavát. (Közbekiáltások: Le a cenzúrával! ) Beszéde után az elnök a vitát bezárta és a zárószó jogán újra a bizalmatlansági in­dítvány benyújtója emelkedett szólásra, hangoztatva, hogy nem egyes személyek, hanem a szellem iránt bizalmatlan, amely a pártvezetőség tevékenységén végigvonul. Az elnök szavazásra tette fel a kérdést és ekkor a jelentést túlnyomó többséggel el­­­fogadták. Az ellenzékkel csak tizen sza­­­vaztak. A délutáni í­lés. A passzivitás kérdése. A kiküldöttek részéről előterjesztett in­dítványokról való szavazás ma délután történt meg. Ezeket mind elvetették, az­zal együtt, melyben azt javasolták, hogy a szocialista képviselők felemelt fizetésük egy részéről mondjanak le pártcélokra. El­határozták azonban, hogy Somogyi és Bacsó sírjára emléket állítanak. A késő délutáni órákban került a sor Propper Sándor beszédére, aki támadta a kormány demokráciaellenes magatartását, ismertette a választások eredményét és azt a kijelentést tette, hogy a titkos kerületek szavazataránya alapján a kormánypártok tulajdonképpen megbuktak és a mai kor­mány csupán bitorolja a kormányhatal­mat. Nagy taps fogadta ezt a kijelentést, a jelenlevő rendőrfőtanácsos azonban az elnökhöz fordult és felkérte, hogy utasítsa a szónokot, hogy ilyen kifejezésektől tar­tózkodjék. A felháborodás zaja hullám- 7

Next