Budapesti Hírlap, 1929. június(49. évfolyam, 121–145. szám)
1929-06-18 / 135. szám
Red'd, 1929 Junius 18. (135. sz.I ffoninsriffiliu) Kínos külpolitikcsi bonyodalmaireriacDonaldnak egy régebben írt, de most közzétett cikke körül Amikor a mai miniszterelnököt zavarba hozza a tegnapi pártvezér nyilatkozata — A cikk szerint radikálisan kell megvédeni a kisebbségek érdekeit — így elsősorban Franciaországban, Olaszországban, Romániában és Jugoszláviában . MacDonald nem tartja aktuálisnak, de nem is tagadja meg a cikket Mint derült égből a villám, úgy csapott le az európai politikai világban egy cikk, amely vasárnap reggel jelent meg egy londoni lapban. A cikket MacDonald írta, aki igen éles szavakat talált ama véleményének megfogalmazására, hogy a kisebbségi kérdést meg kell oldani egész Európában, és pedig nemcsak a legyőzötteknél, hanem a győztes államokban is. Erre természetesen nagy kavarodás támadt, a francia sajtó valósággal fölhorkant, hiszen a cikk szerint Elzász-Lotaringiában is van nemzetiségi kérdés. Az olasz kormány pedig, hír szerint, már tiltakozott is a cikk ellen, londoni ügyvivője útján. Néhány órára a cikk megjelenése után már kiderült, hogy MacDonald ezt a cikket nem most írta, sőt a megjelentetéséről nem is tudott, ez azonban már csak kevéssé tudta mérsékelni a cikk visszhangját. Pedig meg kell állapítani, hogy MacDonald jóhiszeműsége kétségtelen. A cikkről ugyanis első olvasásra meg lehet állapítani, hogy MacDonald nem írhatta most, hiszen aktív miniszter nem is írhat ilyen kevéssé diplomatikus hangon más országok belügyeiről. ■ Rossz nem jár egyedül, mondja a közmondás. Szombaton még úgy látszott, hogy MacDonald zavartalanul fogja leélni mézeshejit a hatalommal. A múlt hét a teljes külső és belső zavartalanságban telt el. Mindenünnen tisztelettel teljes várakozás fordult az új kormány felé. Most azonban nemcsak a világsajtó jutott pletykacsemegéhez MacDonald jóvoltából, aki oly véletlenül lett hőse ennek a méregfogától szerencsésen megszabadított skandalumnak, hanem már magában az angol munkáspártban is kezdenek hangok hallatszani a vezér politikája ellen. A párt balszárnya egyenesen kifogásolja, hogy MacDonald magának tartotta fenn a kabinet öszszeállítását és nem nagyon elégítette ki a túlzó balszárny személyi kívánságait, Cook pedig, aki a legutóbbi időkig tiszteletbeli népbiztos volt és mint a bányászsztrájk megszervezője lett világhírű, nyomatékosan kezdi figyelmeztetni MacDonaldot ígéreteire. úgy látszik tehát, hogy az új angol kormánynak sokkal előbb kell átesnie a politikai tűzkeresztségen, mint azt még szombaton is gondolni lehetett volna. HA AUTÓs legyen MERCEDES-BENZS. MN ki MacDonald a kisebbségek jogairól? ! . LONDON, jún. 16. A Sunday Times cikket közöl Ramsay MacDonald miniszterelnök tollából a következő címmel: Európa veszedelme a kisebbsége. Van-e szükséga békeszerződések revíziójára?. A cikk szerint a parlamentarizmus csődje és a diktatúra kikeltása Jugoszláviában a legújabb intő szózat, amely figyelmezteti Európát, hogy a kisebbségi probléma méltányos és igazságos megoldásának elhalasztása a legsúlyosabb bajokhoz fog vezetni. Mindenki, aki ismerte a nacionalizmusban rejlő erőt, a fejét csóválta a párizsi békeszerződések tervezeteinek láttára. E szerződések ratifikálása a következő helyzetet teremtette: Lengyelország 27 milliónyi lakosságából hatmillió idegen fajú, Csehország 13 millió lakosából 3.250.000 német, 745.000 magyar, Magyarország 7 millió lakosából 500.000 német és közel 250.000 más nemzetiségű. Romániában még sokkal rosszabb a helyzet," amenynyiben Erdély lakosságának a fele idegen, Bukovina német, Besszarábia orosz, stb. Nem is tettek kísérletet, hogy a faji elvet a Balkánra alkalmazzák, miután Wilson elnök lejelentette, hogy az önrendelkezési elvet csak a legyőzött államokban kell alkalmazni, így például Macedónia kétségbeesett tiltakozásával senki sem törődött és egyéb nemzetiségek közötti ellentétek, amelyeket Benes emlékiratában oly érdekesen ismerte, háborítatlanul tovább tartanak. Elzászt és a Saar-vidéket sem lehet a kisebbségi probléma köréből kihagyni. A nemzeti eszme bizonyos szempontból kétélű fegyver, mert gyakran nagyon nehéz feladat lecsillapítani a lángra lobbantott nemzeti szenvedélyeket, amelyek a nyugodt kormányzást néha súlyosan akadályozzák. Középeurópa faji keveredéseinek közepette a legnagyobb politikai lángelme sem találhatna olyan határokat, amelyek pontosan követnék a néprajzi határokat. Egyes helyeken idegenfajú szigetekből nem lehet államokat alkotni, sem pedig a faji rokonokat egyesíteni. Ezért a béke és a demokrácia közös érdekében meg kell határozni a kisebbségek jogait és a velük szemben követendő állami politikát. Magától értetődőleg az elérendő cél az legyen, hogy a kisebbségek jól érezzék magukat abban az államban, amelynek tagjai, úgy, hogy annak közéletében részt vehessenek. Egyes utódállamok bevallottan vegyes fajúak, mint például Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia. Ezeknek problémája némileg különböző, mert itt nincs szó határkiigazításról, hanem szabadságról és igazságról és a szabad együttműködés alapjáról a kormányzásban. Ezekkel az államokkal szemben nem szabad türelmetlenkedni; időt kell engedni a lakosságnak, hogy keserű emlékeit elfelejtse. Kan szabad szelíd keresztényi érzelmeket várni azoktól a népektől, amelyek most szabadultak fel a magyar vagy az osztrák uralom alól. Azokat a népeket, amelyek rövidel ezelőtt Ausztriában uralkodtak, Csehországban erőszakosan (cavalierly) kormányozzák. Ezt egyelőre nem kell túlságosan komolyan venni, ha ez csak kezdő stádiumban volna. Egyébként ezekben az államokban a faji ellentétet még vallási differenciák súlyosbítják. A politikai probléma tárgyilagos megoldása nem volna nehéz. Nem szabadna különbségeknek lenni a polgári jogok élvezése tekintetében. A törvény, a közigazgatás ,tartsa tiszteletben a nyelvi és vallási különbségeket. Ahol az idegen fajokat külön tartományokban lehet egyesíteni, ott önkormányzatot kell adni. Olyan politikusok, akik unják a szakadatlan kisebbségi súrlódásokat, azt állítják, hogy az egyenlő elbánás visszaélésekhez vezet. De a visszaéléseket csakis türelemmel és állandó jó bánásmóddal lehet megszüntetni. Az igazi demokrácia rendszere abban áll, hogy mindig helyesen cselekedjünk. Az államot a belső szétzülléstől csak úgy menthetjük meg, ha felvilágosító propagandával ellensúlyozzuk a belső aknamunkát. (Ezt a rendszert követi Cseh-Szlovákia és noha még állandóan kapok emlékiratokat a kisebbségek panaszáról, minden újabb látogatásom alkalmával csak arról győződhetem meg, hogy ennek az országnak belső szolidaritása növekedik. Sokkal súlyosabb a helyzet Jugoszláviában, ahol a horvátok elszerbesítésének politikája olyan helyzetet teremtett, amelynél egyik faj sem akar együttműködni és az állam csak a parlamentarizmus zsákutcája, vagy a diktatúra között választhatott, amely utóbbi alig lehet rövidtartamú. (Az olaszok sem követnek jó politikát német és szláv kisebbségeikkel szemben. Tekintettel arra, hogy a kérdéses államok különleges feltételek alatt nyerték új területüket, olyan háború következtében, amelyért valamennyien közösen fizettünk és szenvedtünk, a kisebbségeknek módot kell nyújtani, hogy a Népszövetség, mint végső békéltető testület elé járulhassanak. (Nagy baj, hogy ezt Olaszországra nézve nem mondották ki.) Nagy baj, hogy a Népszövetség ellenőrzésének jogát a kisebbségek védelme tekintetében a gyakorlatban gyengítik. Ezeknek az állapotoknak azonban meg kell szűnniük és a Népszövetség hatásos ellenőrzési jogát haladéktalanul helyre kel állítani. A petíciók beadásánál a technikai nehézségeket el kell hárítani, a vádolt kormányok védekezését nyilvánosságra kell hozni, a mandátumos bizottság példájára állandó kisebbségi bizottságot kell alakítani és ennek működését fel kell szabadítani a diplomáciai titkolózás alól. Stresemann bejelentette, hogy a legközelebbi népszövetségi ülésen újból fel fogja MacDonald és Dawes találkozása egy skót falucskában LONDON, jún. 17. Dawes tábornok szombaton reggel Henderson külügyi államtitkár társaságában különvonaton Windsorba utazott és a királynál különkihallgatáson bemutatta elődje visszahívó és a maga megbízólevelét. Dawes tábornok este Skóciába utazott, hogy Forresben találkozzék Ramsay MacDonald miniszterelnökkel, aki családja kíséretében a pályaudvaron várta A miniszterelnök elindulása előtt istentiszteleten vett részt, amelyen a pap beszédében célzott a két államférfi találkozásának magasztos céljára, a világbéke biztosítására, ami megfelel a keresztény tanítás alaptételének. Dawes megérkezése után a két politikus visszavonult Sir Alexander Drant házába villásreggelire. Feketekávé után a miniszterelnök és a nagykövet a szalonba mentek és körülbelül egy óra hosszat tanácskoztak. Közösen megszövegeztek azután egy nyilatkozatatot, amelyet a miniszterelnök vetett papírra. Ezután mindketten kimentek a parkba és Dawes tábornok az ott várakozó újságírók felé fordulva, felolvasta a nyilatkozatot. A közlemény szövege a következő: „Dawes tábornok és én tárgyalást folytattunk az Egyesült Államok és Nagybritannia között a tengeri leszerelési kérdésben folytatott tárgyalások jelenlegi állásáról. Beszélgetésünk teljesen fesztelen és kielégítő volt. A nagykövet úr ő excellenciája erről a tárgyról a zarándokok társaságának holnapi ebéde l vetni a kisebbségi kérdést. Mindenki, aki szívén viseli a demokrácia diadalát és Európa békéjét, sikert fog neki kívánni. MacDonald miniszterelnök e cikke előtt szerkesztőségi megjegyzés áll, amely szerint a lap nem azonosítja magát a cikk minden nézetével. Rövid harmadik vezércikkben a lap kiemeli, hogy a kisebbségi kérdés a legsúlyosabb veszedelmek egyike, amelyet mindeddig nem méltattak kellő figyelemre. A miniszterelnöknek teljesen igaza van, amidőn sürgeti, hogy arra kell törekedni, hogy a kisebbségek jól érezzék magukat azokban az országokban, amelyekben élnek, hogy továbbá meg kell szüntetni minden vallási és közoktatásügyi megkülönböztetést. A cikk pusztán abban kételkedik, váljon kívánatos volt-e, hogy az olasz kisebbségi politika tekintetében a miniszterelnök nyilvánosan, ilyen szókimondó módon fejtette ki nézetét. MacDonald nyilatkozik a cikkről LONDON, jún. 17. (Havas.) A Sunday Times cikket közöl MacDonald tollából a kisebbségi kérdésről. A cikkel kapcsolatban kérdést intéztek a miniszterelnökhöz, aki kijelentette, hogy a cikket több hónappal ezelőtt írta és nem adott arra felhatalmazást, hogy most közöljék. A kisebbség kérdése — tette hozzá — a legutóbbi tárgyalások következtében más színezetet nyert. A Daily News közli Ramsay MacDonald nyilatkozatát, amely szerint ő a cikket több hónappal ezelőtt egyik ügynökség számára írta abból a célból, hogy akkor használják föl. A jelenlegi közzététel teljesen jogosulatlan volt. Az angol sajtó véleménye LONDON, jún. 17. Az angol nagylapok a Daily Mail kivételével élénken foglalkoznak Ramsay MacDonald miniszterelnöknek a Sunday Timesben megjelent cikkével és pedig főképp azzal a hatással, amelyet a cikk külföldön keltett. A Times párizsi levelezője szerint különösen éles kommentárokban részesült Franciaországban a cikknek Elzászra vonatkozó kitétele, miután a francia felfogás szerint Elzászban egyáltalán nem lehetnek nemzeti kisebbségek. A lap igen bőven idézi a Temps erről szóló cikkét. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint az Olaszországról szóló kitételek miatt bármely pillanatban erélyes tiltakozás várható Mussolini részéről és Róma példáját valószínűleg követni fogja Belgrád is, miután Ramsay MacDoonaldnnak sikerült ezt a két adriai versenytársat egyaránt megbántani. Egyébként csak Briand és Tituleszku csillapító befolyásának lehet majd tulajdonítani, ha Franciaország és Románia nem tiltakoznak. Általános az a felfogás, hogy a miniszterelnök cikke a szokásos hivatalos óvatosság szabályainak megsértése terén túltett Lloyd George vezércikkein, amelyeket egykor maga Ramsay MacDonald oly élesen elítélt. Ha Ramsay MacDonald megelégedett volna általában bizonyos reformok sürgetésével a jelenlegi népszövetségi eljárással kapcsolatban, akkor Anglia és a domíniumok közvéleményének zöme támogatta volna. Egészen más dolog azonban az ilyen általános követelés és más dolog bizonyos idegen kormányok megtámadása. Egyébként a miniszterelnök követelései sokkal tovább mennek, akár Dandurand, akár Stresemann követeléseinél, amenynyiben a kisebbség védelmi intézkedéseknek a nagyhatalmakra való kiterjesztését is sürgeti, amit éppen bizonyos kisebb hatalmak követeltek és Ramsay MacDonaldnak be kellett volna látnia, hogy ezt a gyakorlatban nem lehet megvalósítani. A cikk végül számos történeti és jogi tévedést is tartalmaz. „MacDonald megrón Ja a francia-angol viszony!“ PÁRIZS, jún. 17. A francia jobboldali sajtó igen kedvezőtlenül ítéli meg MacDonald kisebbségi cikkét. Az Intransigeant vezető helyen kifejti, hogy a Franciaország és Anglia közötti jóviszony fenntartására igen hátrányos befolyással lesz MacDonald cikke. MacDonald ugyan kijelentette, hogy cikkét nem a megfelelő időben közölték, de sokkal lojálisabb volna, ha megtagadná azt, vagy sajnálatát fejezné ki. Franciaország nem felejtheti el a jövőben, hogy olyan kérdésben, amely Franciaország leglényegesebb létérdekeit és legmélyebb érzékenységét érinti, az angol miniszterelnök nézete Franciaországéval homlokegyenest ellenkező. Ez pedig igen rossz kezdet azokhoz a nemzetközi tárgyalásokhoz, amelyek rövidesen megkezdődnek és amelyek valószínűen nagyon komplikáltak, veszedelmesek és „tüskések“ lesznek. A Petit Parisien ezeket írja: Nagyon nehezen magyarázhatjuk meg magunknak, hogy egy angol miniszterelnök, akárcsak implicite is, a politikai helyzet azonosságát tudta megállapítani Irakra nézve, mely pedig független állammá lesz és Erdélyre nézve, holott ezt a békeszerződések a román államhoz csatolták. MacDonald a valóságban a kisebbségi problémát a békeszerződések ellen működő háborús géppé akarja kifejleszteni. Az Echo de Paris a következőket írja MacDonald cikkéről: A lokomói szerződések, amelyeket Anglia garantált, a nyugati határok sérthetetlenségén alapultak. MacDonald cikke megmutatja, miként vélekednek a második Internacionálé Downing Streeten hivatalban lévő emberei az 1925-ös szerződések szövegéről. Ez igen üdvös tanulság azok számára, akik Franciaországot vezetik. A radikális Eve Nouvelle és Daladier lapja, a La République, ugyancsak állást foglal MacDonald nyilatkozatai ellen. MacDonald cikke és Snowden kincstári kancellár régebbi nyilatkozatai után szükségessé vált, hogy a francia és angol miniszterelnök külön tárgyaláson állapítsa meg, vájjon autentikus-e MacDonald cikke, amely francia politikai körökben nagy nyugtalanságot keltett. — Azok az elvek, — írja a Temps amelyeket MacDonald a kérdéses cikkben kifejt, bajosan egyeztethetők össze azokkal az elvekkel, amelyekért . Anglia képviselői Genfben mindig síkra szálltak és amelyeket a mostani munkáspárti kormány delegátusai is jóváhagytak Madridban, amikor hozzájárultak a kisebbségi kérdésben kiküldött hármasbizottság jelentéséhez, valamint a tanács kebelében elfogadott határozathoz. Az Oeuvre szerint MacDonald kisebbségi elveinek következetes érvényesítése azt kívánná, hogy a kisebbségek számára külön státust biztosítsanak Gibraltárban az Indiában és Transvaalban. Olaszország erélyesen tiltakozik PÁRIZS, jún. 17. (Havas.) Az Echo de Paris londoni értesülése szerint az olasz ügyvivő tegnap délután az angol külügyminisztériumban a kormány nevében erélyesen tiltakozott MacDonald cikke ellen. Kiterjedt vevőkörömnek köszönhetem, hogy rövid időn belül már másodszor üzletemet nemua kik Viszonzásul ragaszkodom GyilaSyODPIVOm A vevőim részére az építkezés tartama alatt, összes raktáron levő cikkeimet hihetetlen olcsó áron bocsátom rendelkezésükre Például: svájci grenadin........................................................ 1.70 fillér gallércsipke.............................................................—195 , bedolgozható cakkos fehérneműcsipke —.40 . „ÉRMA“ kézimunkaház Telefon: József 300—57 Raktáron levő függönyeimet kiárusítom.