Budapesti Hírlap, 1930. május (50. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-13 / 107. szám
Megjelenik minden napIRODALOM ÉS MŰVÉSZET Színház — Tudomány — Könyv — Zene — Film — Iskola — Kritika — Folyóiratszemle Jeritza vendégjátéka Jeritza Mária, legigézőbb jelenség a világ operaszínpadán, ma kezdte meg vendégjátékát a budapesti Operaházban, amely ezúttal négy Jeritza-estet jelent, parádés nézőtérrel és a kivételes rangú művészetnek a színpadi levegőt áttüzesítő csillogásával. A budapesti közönség évek óta ilyenkor, májusban, a tavaszi fény legszebb hónapjában jut ehez a vendégjátékhoz, amely ha elmaradna, az operai szezont hiányosnak érezné. A Jeritzafellépések dátumait sokan már hónapokkal megelőzően érdeklődve várják s főleg persze a harmadik emeleten, közel Lotz freskóihoz bőven vannak gyönyörködők, akik takarékossági napokat rendeznek, hogy valamelyik Jeritza-esthez jegyet válthassanak. Jeritza ma oly szerepben lépett fel, amelyet tőle még nem hallottunk: Margarétát énekelte a ,,Faust“-ban- A másik két szerep is újdonság lesz a budapesti közönség számára: Reeha alakja a „Zsidónő“-ben és Brünnhilde a „Walkür"-ben, a negyedik est pedig az elmaradhatatlan, jól ismert, de mindig a művészi szenzáció erejével ható „Tosca“ címszerepét fogja nyújtani. Gounod hősnője, Margaréta is egészen egyéni profilt kap Jeritza alakításában, mint minden feladat, amihez ez a zseniális asszony nyúl, a zenei karakterizálás és a színészi kifejezés elválaszthatatlan, tökéletes egységet jelentő művészetével. A legfinomabb lírai árnyalatok éltették egyfelől az ő Margarétját a gounodi dallamszépség jegyében, de még inkább megragadó volt alakítása ott, ahol a dráma viharzik elő és Margaréta végzete beteljesedik. Az együttes az ismert szereplőkből állt, az előadást Fleischer Vezényelte. (—6—) * (Hettyey Aranka „A tábornokiban.) P. Márkus Emília betegsége miatt vasárnap este Hettyey Aranka játszotta a grófnő szerepét Zilahy Lajos nagysikerű darabjában, „A tábornokiban. A kiváló művésznő, noha egy nap alatt volt kénytelen betanulni a nagy és nehéz szerepet, teljesen kiforrott, egyéni reliefű alakítással lépett a közönség elé, amely ovációs tapsokkal ünnepelte bravúros művészi teljesítményéért. Felhívás! Ostromutta 14. sz. alatt lévő cipész üzletet mai napon özv. Vég Lajosnétól átvettem. 8 napon belül a hitelezők jelentkezhetnek. H ................................■"■■I..Pl ........................ Zala megye története a középkorban Irta Holub József dr. 1929. Zala megye közönségének kiadása Régi intézményeink közül talán egyik sem szerzett annyi érdemet a nemzet érdekeinek szolgálatában, mint a vármegye. Ez az ősi intézményünk mindig annak bizonyult, aminek Kossuth Lajos nevezte: a nemzeti élet lobogó tűzhelyének, a nemzet szívdobogása lüktető ütőerének. A múltban is mindig hivatása magaslatán állott, akár az alkotmányt védte az abszolutizmussal szemben, akár a jogfolytonosságot tartotta fenn a megoszlás korában. Már eddig is nem egyszer a várhegye terelte helyes irányba fejlődésünket és így a jövőben sem nélkülözhetjük ezt a bevált intézményünket. Mindezek alapján különös érdeklődést kelthet minden, ez intézményünkkel foglalkozó munka. Ezért üdvözöljük örömmel Holub József dr. Zala vármegyéről szóló monográfiája első letétének megjelenését is, mely Zala vársmegye középkori történetével foglalkozik a megyei és az egyházi közigazgatás szempontjából. Hiszen Zala vármegye alakult át elsőnek királyi vármegyéből önkormányzati, nemesi vármegyévé, szóval itt öltött testet először a megyei autonómia. A szerző először is Zala földjének népván-dorlás korabeli sorsát ismerteti, mikor a Nyugat kapujában békét csak Pribina idejében élvezhetett. Ekkor épült a mai Zalavár helyén Mosapurc. A honfoglalás idejében Ferbulcsu törzse szállta meg és ezzel kapcsolódott be Zala a nemzeti élet vérkeringésébe. Kevéssel a vármegyei szervezet kialakulása utáni Kolon helyett Zalavár lett a megye központja, mint ahol Szivt István 1019-ben bencés apátságot alapított. Az ezért Zalának nevezett megye határai Kálmán király idejében alakultak ki és csekély változással az egész középkoron át érvényben maradtak. Majd a királyi vármegye szervezetével, vezető tisztviselőivel és a joghatóságuk alatt álló néposztályokkal ismertet meg szerzőnk. Mindezzel kapcsolatban a Zala területén fekvő várbirtokokat is számbaveszi, mert ezek kellő igazgatása és kezelése hívta életre a királyi vármegyét, mint a királyi birtokok politikai, katonai és gazdasági szervezetét. Majd a birtokállományban a XIX. század második felében beállott nagy változást fejtegeti a szerző, mikor is a királyi birtokok nagyarányú megcsappanása, a királyi hatalom gyengülése, a kifejlődő oligarchia túlkapásai mind közrejátszottak abban, hogy a magárahagyott és védelmet csak a saját erejében találó köznemesség is belekapcsolódjék a vármegyébe és annak már kialakult szervezetéhez hozzásimulva, oly módon alakítsa át, hogy abból önkormányzati, nemesi megye legyen. Mindennek kiindulópontja az 1232. évi határozat, melyben a Zalán innen és túl lakó köznemcsak arra kérik a királyt, hogy a jogtalan elnyomatást szenvedők ügyében maguk bíráskodhassanak. Ehhez a király hozzá is járul, mert az oligarchia elleni küzdelmében hatalmas segítőtársat talál a nemesi vármegyében, így alakul ki a szolgabírói intézmény (iudex servientium, mert a nemesek neve ekkor még servientes-szolgákt). Ezen a téren tehát Zaláé a kezdeményezés dicsősége. Az ekkor használatba vett megyei pecsét állandó jelleget csak a XVI. században nyert. Miután megismertük Zala középkori határait, a nemesi vármegye tisztikarával foglalkozik a szerző, alapos felkészültséggel tárgyalva a tisztviselők hatáskörét, teendőit és jövedelmét Különösen annak a tüzetes fejtegetése érdekes, hogyan lett az alispánból, aki eredetileg magánjogi viszonyban állott a főispánnal és mégis közfunkciókat vezeti a megye első tisztviselője, a nemesség azon törekvése folytán, hogy az alispánt ne a főispánhoz, hanem hozzá fűzzék erősebb szálak; ez pedig csak úgy volt lehetséges, ha a nemesség maga választja első tisztviselőjét. A továbbiakban világos fejtegetés érteti meg velünk a megyei igazságszolgáltatás szervezetét és annak különböző fórumait, ú. m. a nádori közgyűléseket, a főispánok bírósági közgyűléseit, a megyei bírósági közgyűléseket, a megyei törvényszékeket és az úriszéket. Részletesen megismerjük mindezek működésének körülményeit, az eléjük került pereket és az utóbbiakkal kapcsolatban a bűnösöknek társadalmi rétegek szerinti megoszlásáról is értesülünk. Ugyancsak dicséretre érdemes az a logikus okfejtés, mellyel a kiváló szerző a járások kialakulását ismerteti, elmondván, hogy az igazságot kereső közönség érdekében egyre szaporítják a megyei törvényszékek számát és a zavarok elkerülése végett ezek területi illetékességét is kijelölik, ami azután ezen bírósági székhelyek mint központok közül az egyes járások kialakulását vonta maga után, így Zalában Kapornak, Tapolca és Rennek szerepelnek ilyen minőségben. A megyei igazságszolgáltatásról adott képet a megyei törvényszékeken követett peres eljárásnak, az idézésnek, a perhalasztásnak, a bizonyítási módoknak, a fellebbezés akkori formájának, a peráttételnek és a peres eljárással kapcsolatos bírságoknak kimerítő ismertetése teszi teljessé. A következőkben a megyei közigazgatás feladataival foglalkozik a szerző és megállapítja, hogy ezen feladatok sorában a középkori állam természete szerint nem szerepelhetett még a szellemi, a szociális és a gazdasági életnek irányítása és így a megye közigazgatási teendői csak a törvények kihirdetésére és a végrehajtására, továbbá a hadügyi és a pénzügyi igazgatásra szorítkoztak. Figyelmet érdemel, hogy az általános hadi kötelezettségeken felül az exponált fekvésű megyék, köztük Zala, még saját tatáraik védelméről is gondoskodtak. Mindezek ellenőrzéseképpen a megyei nemesség követei útján az országgyűlésen át folyt be az országos ügyek intézésébe; nem egyszer azonban a főurak ellensúlyozására személyesen, sőt 1525-ben fegyveres kísérettel jelent meg az országgyűlésen. A XIV. századtól kezdve Zalában is megkezdte működését a megyei kancellária, hogy a hat hiteles hellyel együtt rendelkezésre álljon a közönségnek, mikor jogügyleteiről és peren kívüli ügyeiről hiteles pecsétes oklevelet akart szerezni. Figyelemre méltó rajzát kapjuk itt a megyei kiadványok formáinak és a bennük előforduló formuláknak, melyek szerint a változtak, hogy a királlyal, az ország rendes bíróival vagy a hiteles helyekkel érintkezett-e a megyei hatóság. A hitelesítő pecsétek ismertetésével záródik a megyei közigazgatást tárgyaló első rész. A másodát részben tíz egyházi közigazgatással kapcsolatban megtudjuk, hogy Zelat eleinte teljes egészében a veszprémi püspökség joghatósága alá tartozott mindaddig,míg Szent László az általa alapított zágrábi püspökség joghatóságát Zala déli részeire, a Kerka-Mura közére és a Muraközre is ki nem terjesztette. Ennek megfelelően 2 főesperes: a zalai és a bekcsényi igazgatta egyházilag, mint püspöke szeme és keze, Zalát. A főesperességek tizedeivel kapcsolatban a tized eredetét, kivetését és beszedése módját is tárgyalja szerzőnk és így egyúttal az akkori gazdasági életbe is betekintést nyerünk. A minden tekintetben értékes és tanulságos kötetet a fő- és alispánok, valamint a szolgabírák 1526-ig terjedő névjegyzéke zárja be mint függelék. A szerző minden állítását az adatok egész sorával támasztja alá nagybecsű munkájában, melynek értékét a szép illusztrációk, az eredeti okmányokról készült fénykép-másolatok és a tájékozódást megkönnyítő térképek is nagyban emelik. Dr. K. _» A Budai Dalárda Amszterdamban Nagy melegséggel fogadtákkifogultad a hollandok HÁGA, máj. 12. A Budai Dalárda vasárnap reggel indult el Londonból Amszterdamba. A pályaudvaron London lordmajorja mondott köszönetet a magyar dalosoknak azért a nemes cselekedetért, hogy London legrégibb kórházában adtak hangversenyt és egyik hangversenyük tiszta jövedelmét a kórház céljaira adományozták. A búcsúbeszédre Ripka Ferenc főpolgármester válaszolt, kérve a lordmajort és London közönségét, őrizzék meg rokonszenvüket az iránt az ország iránt, amely a sors igen súlyos megpróbáltatásáét kénytelen ez idő szerint elviselni. Szebb ajándékot nem vihetnek haza a magyar dalosok, mint London rokonérzését. Ezután a dalárda elénekelte az angol és a magyar himnuszt, amelynek hangjai mellett indult el a vonat Harvieh felé. Hatórai kellemes út után a dalárda Wlissimgerbe érkezett, ahol az amszterdami Apollo énekkar vacsorát adott a magyar dalosok tiszteletére. Este hét órakor a dalárda tovább indult Amszterdam felé, ahová este negyed tizenegy órakor érkezett meg. A pályaudvaron Pierson Allard tiszteletbeli főkonzul, Dehujs, az Apollo énekkar elnöke és sok amszterdami holland és magyar előkelőség üdvözölte a magyar dalosokat. Az Apollo énekkar a vendégek tiszteletére elénekelte a magyar Himnuszt és az „Éljen soká“ című dalt, majd Lenia elnök mondott még néhány üdvözlő szót. — Boldogok vagyunk, — mondotta, — hogy a holland fővárosban üdvözölhetjük a magyar dalos testvéreinket. Érezzék magukat otthon Amszterdamban és mutassák meg ismét, mily magas színvonalon áll a magyar kultúra. Ripka főpolgármester meghatott szavakkal mondott köszönetét a meleg fogadtatásért. —Mi — mondotta — nemzeti missziót teljesítettünk Londonban. Bemutattuk a londoni közönségnek a magyar népdalt és műdalt. London közönsége épp úgy, mint hét évvel ezelőtt az amszterdami közönség, szívébe zárt bennünket. Mi hálásak vagyunk Amszterdamnak, mert nemzetközi hírnevünket az 1623. évi amszterdami sikerünk alapozta meg. A Budai Dalárda végül elénekelte a holland himnuszt. Ezt a figyelmességet a hollandok lelkes ovációval köszönték meg. * („A liliomos királyfi“ bemutatója.) A Nemzeti Színház a Szent Imre-ünnepségek alkalmából jövő hétfőn, május 19-én bemutatja díszelőadás keretében Kállay Miklós „A liliomos királyfi“ című négy képből álló legendáját. Imre herceget Perényi László személyesíti, aki most lett ösztöndíjas tagja a színháznak. István királyt Kürti József, Gizella királynét Hettyey Aranka ábrázolja. Érdekes kettős szerep jutott Tőkés Annának, míg a magyar múlt többi emlékezetes alakjaiban Mihályfy Béla, Sugár Károly, Forgács Antal, Timér József, Fehér Gyula, Garamszeghy Sándor, Lehotay Árpád, Bodnár Jenő, Gabányi László, Hajdú József, Stella Gyula, Nagy Adorján és Harasztos Gusztáv kaptak hálás feladatokat. * (Matiné a Belvárosi Színházban.) Vasárnap délelőtt volt a Belvárosi Színházban Riedl Margit és növendékeinek táncmatinéja. A kitűnően sikerült előadás szereplői közül különösen Riedl Margit, Kenyeres Kató és Vásárhelyi Pálma tűntek ki fejlett tánctechnikájukkal. * (A „Pry Pál“ reprize.) A Nemzeti Színház, mint megírtuk, pénteken új betanulásban és új rendezésben, forgószínpadon hozza színre John Poole vígjátékát, a „Pry Pál“-t, amelynek címszerepében egykor Vízvári Gyula aratta pályája egyik legnagyobb sikerét. A híres angol darab a következő szereposztásban kerül felújításra: Pry Pál— Pethes Sándor, Hardy nyugalmazott ezredes — Horváth Jenő, Frank unokaöccse — Harasztos Gusztáv, Witherton — Gál Gyula, Willis, unokaöccse — Greguss Zoltán, Stanley, az ezredes barátja — Mihályfy Károly, Harry, fia — Gyergyai István, Grasp — Mihálffy Béla, Doubledot — Bartos Gyula, Simon — Losonczy Zoltán, Eliz, az ezredes leánya — Ághy Erzsi, Marianne — Gombaszögi Irén, Sulettené, Witherton gazdasszonya — Füzes Anna, Phebe, Eliz szobalánya — Somogyi Erzsi, Inas — Juhász J. Olcsó nyári helyárak a Király Színházban A Király Színű?, mint minden évben, az idén is leszállítja az évad végén a helyárait, már csak azért is, hogy a kisebbjövedelmű középosztály olcsó áron jó jegyekhez jusson. Ez az árleszállítás az operettirodalom egyik legszebb darabjának, az offenbachi zenéjű, bűbájos „Fi-Fi“-nek a király színházi bemutatójától, szombattól kezdve lép életbe. Ettől a naptól a szezon végéig átlagban harminc százalékkal olcsóbbak a Király Színház árai a téli áraknál. * (A kultuszminiszter köszönete a kecskeméti „Bánk bán“ előadásáért.) Zsitvny Tibor igazságügyminiszter, a külföldön tartózkodó Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter helyettese, meleghangú levelet intézett Hevesi Sándor* hoz, a Nemzeti Színház igazgatójához, ab*ból az alkalomból, hogy a Nemzeti Szín* ház társulata a kecskeméti Katona-ünnep keretében előadta a „Bánk bán“-t. A mi* niszter hangsúlyozza, hogy ez a mélyen* járó plasztikus előadás az országos ünnep* ség egyik legszebb, legemlékezetesebb pontja volt és elismerését nyilvánítja át, előadásért az igazgatónak és a közreműködő művészeknek. A. * (Operaház.) Vasárnap este díszelőadás volt az Operaházban: százötvenedszer adták Erkel Ferenc halhatatatlan művét, az „Bánk bán“*t Az előadás ünnepi jellegének emeléséhez. hozzájárult a nagyszámban megjelent olasz kolónia, amelynek így alkalma volt a magyar operaírás egyik, legreprezentatívabb művének a megismelésére. . . * (Szenes Béla síremlékének felavatása.)] Vasárnap délelőtt avatták fel a rákoskeresztúri temetőben Szenes Béla, a koránl elhunyt vígjátékíró síremlékét. Az avatási ünnepen a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete nevében Földes Imre, a Vígszínház nevében Jób Dániel, az író és újságíró* testületek nevében pedig Balassa Imrei mondott beszédet. * (Magyar operabemutató Szegeden.) 'In szegedi Városi Színház bemutatta Czobor Károly, a „Hajdúk hadnagya“, a „Rab Mátyás“ és a „Szép asszony kocsisa“ című operettek zeneszerzőjének „Angéla“ című operáját. Az előadást Friedl Frigyes, a budapesti Városi Színház volt karmestere vezényelte és Sziklai Jenő rendezte. A főszerepeket Harmath Hilda, Patkós Irma, Szórád Ferenc és Bihari Sándor énekelték. A bemutatónak nagy sikere volt, sokszor kitapsolták a szereplőket és a szerzőt. Különösen a második felvonás búcsújelenete tetszett, amelynek verbunkós és palotás táncait a színház balettkara adta elő. (Bécsi komikusok.) Életre galvanizálni egy halott műfajt, ezzel próbálkoznak meg a bécsi komikusok. Hősi vállalkozás Budapesten, ahol a brettlire, lokális ízű kópiákra már csak a nagyszakállú vének emlékeznek. A publikum kuriózumból meghallgatja őket, nevet és siratja a maga múltját. Köztük is Rott Sándor a legjobb, legmulatságosabb. Pesti hívei ma is kacagnak minden szaván, mozdulatán. Lipinszkája új chansonjai is nagyon tetszettek. emvenési Hirdetmény. Késedelmes adósok terhére, a K. T. 306. §-ai értelmében az Árverési Csarnok közbenjöttével 1930 május hó 15-én délután 3 órakor. VIII., Rákóczi-út 51. sz. raktárban, árverésre kerülnek, bútorok, zongorák és ruhanemüek. Megtekinthetők ugyanott délelőtt 11—12-ig. Általános Beraktározási, Bizományi és Szállítási Vállalat, Wesselényi utca 57. ,