Budapesti Hírlap, 1930. december (50. évfolyam, 275-297. szám)
1930-12-24 / 293. szám
s pártok agitációs arankája shares volt és a választópolgárok érdeklődését és lelkiismeretiét eredményesen mozgatták meg. Az összes leadott szavazatok száma a pártok között így oszlik meg: Keresztény Községi Párt 73.000 szavazat Szociáldemokrata Párt 72.593 fő Egységes Polgári Párt 34.852V Szabadelvű Párt 29.064 93 Demokrata Párt 27.641W Keresztény ellenzék 17.924V Frontharcosok 81622n Kispolgárok Pártja 523 264.219 szavazat A mandátumoknak a pártok szerinti megoszlását az alábbi kimutatás közli. Itt figyelemmel kell lennünk arra, ha összehasonlítást akarunk tenni a legutóbbi választások eredménye és a mostani választás között, hogy 1925-ben kétszázötven választott bizottsági tagja volt a fővárosnak, míg a mostani választás csupán százötven városatyára vonatkozik, tehát a® összehasonlítás előtt meg kell állapítani azt azarányt, amely a bizottsági tagok száma között fennáll. Az 1925-ös választáskor 3 Szociáldemokrata Párt 54 mandátumot Baloldali Polgári Párt 74 „ Keresztény Wolff Párt 91 „ Kozma-Bódy-Glücksthal Párt’ 31 ., kapott. A mostani választás után a mandátumok így oszlottak meg (zárójelbe tesszük azt a mandátumszámot, azait a régi választás eredményéhez viszonyítva az illető pártnak kapnia kellett volna).: " A mandátumok ilyenformán való eloszlása a baloldali polgári pártok erős veszteségét mutatja. Ugyanekkor az Egységes Polgári Párt, amely 1925-ben az összes, vagyis a 250 mandátumnak mintegy 8 százalékát szerezte meg, a mostani választáson az összes mandátumnak, vagyis a 150 mandátumnak 15 százalékát,nyerte el, ami közel százszázalékos megerősödést jelent. Keresztény Községi Párt Szociáldemokrata párt Egységes Polgári párt Szabadelvű párt Demokrata párt Friedrich-párt Frontharcos 46 (55) mandátum 37 (33) 22 (18) $1 10 5 150 A Budapesti Hírlap TELEFONSZAMA!! Jtee! 444—04. József 444—CS. Lóisef 444—06. József 444—07. Jóy.cpl 444 - 08. l0z.wt 444-80 Régisések orcsasások Kunisch Richárd Magyarországon Magyarországról ezeresztendős története során sokat és sokfélét írtak össze külföldön tudósok, hadvezérek, kereskedők, iparosok, orvosok és kéjutazók, s ezek tudósításai nyomán sok legenda és kompromittáló adat került forgalomba rólunk, annál is inkább, mert a messze vidéken utazó ember, hogy mennél érdekesebbé tegye magát és utazását, nem komoly, száraz statisztikai adatokat és tárgyilagos leírásokat szokott közölni útiemlékeiben, hanem kuriózumokat és pedig annál furcsábbakat és valószínűtlenebbeket, mennél egyszerűbb emberekkel közli tapasztalatait. A régi magyarországi utazók útleírásainak érdekes adatait kedves, és mulatságos kis kötetbe gyűjtötte össze néhai tudós Szamota István, úgy vagy harmincöt évvel ezelőtt s e sorok írója is feldolgozott néhány jelentékenyebb és mulatságosabb külföldi útiemléket Magyar Régiségek és Furcsaságok című könyvében, azonban a teljes anyag még mindig földolgozatlan, sőt nálunk legnagyobbrészt ismeretlen is. A sok-sok útleírás között a legudvariasabb és a legkevésbbé bárgyú az a könyv, amelyet egy birodalmi német, Richard Kubtisch írt, aki 1860-ban járt nálunk és útleírásában igen előnyös színben mutat be bennünket honfitársainak, bár könyvének főcíme után: „Bukarest und Stambul“, alig hinné az ember, hogy emlékeiben rólunk is szó esik. Igaz ugyan, hogy alcímében „Skizzen aus Ungarn, Rumänien tied der Türkei“ megemlékezik Magyarországról is, de a főcím után legfeljebb néhány jelentéktelen, sőt lekicsinylő megjegyzést és feljegyzést várnánk s ezért annál kellemesebben érint bennünket olvasás közben, hogy amit rólunk mond, azt általában szívesen vehetjük s büszkén könyvelhetjük el külföldi sikereink közé. Hogy német az úti napló szerzője, azt még ha nem mondaná is, és mi nem tudnánk is, ki lehetne találni könyvének beosztásából. A németeknél talán, abban a korban, a hatvanas években dühöngött a leghatalmasabban a módszer,aminek következtében az ő kedvesen csevegő könyvének első fejezete is, a módszer követelményeinek megfelelően, bevezető tanulmány, amely arról szól, hogy „Weshalb reist man?“ — „Miért utazik az ember?“ Minthogy ezt módszeres fejtegetések nélkül is bizonyára el tudja képzelni mindenki, mellőzzük a bevezető tanulmány részletezését s egyenesen rátérünk tárgyunkra, Richard Kubisch magyarországi utazására. Gyönyörű tavaszi reggel Volt, amikor beszálltam a gőzhajóra, aradly Bécs és Pest között közlekedik. — így kezdi szerzőnk, úti naplóját. — A fedélzet tele volt, s útitársaim, túlnyomórészt magyarok voltak. Egyet már régebben ismertem közülük. Ez most, miután a telet Párizsban töltötte, feleségével és leányával együtt utazott haza, a birtokára. —, Nem könnyű dolog elszakadni Párizstól, különösen olyan fiatal hölgynek, aki a világ hallatlan szépségeit most először ismerte meg. Annak bizonyára kétszeresen nehéz. —• Mindig szívesen térek vissza hazámba, — válaszolta nyugodtan az ifjú hölgy, akin utasunk azonnal látta, hogy nem is illik bele a szajnaparti város szalonjaiba, az ifjú öregek közé, akiknek forró a fejük, de hideg és elhasznált a szívük, azok közé a nők közé, kiknek életéveit helyesebb volna kegyenceik nevével számlálni, mint ahogy a római köztársaságot is konzuljai nevével volt szokás kronologizálni Egyszép magyar, leány a kiinduló pont s a nőknek Kunisch általában nagy figyelmet szentel egész útja alatt; de igen illedelmesen beszél róluk s különös tisztelettel emlegeti a magyar hölgyeket, akik fölötte megnyerik tetszését. Gúnyosan emlegeti francia utitársát, aki kalandokra vadászik mindenütt, a hajón is, szárazföldön is, Pesten is, akinek utazási végcélja az, hogy elcsábítsa a szultán egyik,odaniszkját s az erkölcsös német talán meg is veti egy kicsit a franciát, amikor Pesten észreveszi, hogy ennek egy polgárleányt sikerül hálójába kerítenie. Egyébként a könyvnek Magyarorsságra vonatkozó része, amely leírja a magyar határ átlépését, a hajóutat, a magyarság erényeit, a Városligetet, a magyar úr életét s közli német fordításban a Szózatot és a Nemzeti dalt, udvarias, előzékeny, elismerő s hibát nálunk egyáltalán nem is vett észre. Sokféle náció volt képviselve a hajón — írja az útinapló, — s bizony gyakorlott szem kellett hozzá, hogy egyiket a másiktól meg tudja különböztetni az ember. De a magyarokat nem volt, nehéz felismerni. Akár első, akár második , osztályú utasok voltak, akár mágná,sok, akár iparosok, arcuk és büszke, férfias tartásuk ugyanazt a karaktert fejezte ki. Ebben némileg hasonlatosak a spanyolokhoz, de inkább csak látszólag. A hidalgó — mert melyik spanyol engedné meg azt, hogy ne tartsák nemes embernek, — szereti a hencegést, szeret dicsekedni, szereti hazájának, vidékének, szülőföldjének, saját személyének kiválóságát visszaadhatatlan szóruhataggal bizonyítgatni. Az ember sokszor kísértésbe esik, hogy nevessen rajta, s meg is tenné, ha nem gondolna Saragossa, vagy Cadix nevére. A magyar nem dicsekszik, nem akar bebizonyítani semmit. Nem tesz különbséget hazája és más országok, családja és más családok között, ő csak egy Magyarországot és egy magyar népet ismer és egy százados átkot, mely mind a kettőt nyomja. Hallgat, tűr és vár. Ami a tehetetlen panaszkodás felé emeli, az — az az öntudata, hogy ő — magyar. Magyar! Ismeritek-e Tokaj tűzkorát? Hallottátok-e valaha a bánymuzsika mámorító hangjait? Ismeritek-e a harcnak azt a vad örömét, ha a szem az ellenfél szikrázó szemébe akad és a penge pengén villámlik és csattog? Adjátok ezt össze, és némi képzetet szerezhettek arról a varázsról, amelyet nevének csengése a magyarra gyakorol. Útközben megismerkedik egy gazdag szerbbel, akiről a magyar nőkről beszélget. „Lehetetlen, — mondja a szerb, — hogy magyar nőbe beleszerethessen az ember.“ Utalunk ezt a tételt nem igen érti, mert — amint följegyezte útinaplójába — a hajón sok igen szép magyar nő volt. Pesten aztán igazán se szeri, se száma nem volt a gyönyörűbbnélgyönyörűbb magyar lányoknak. „Ön le akarta fokoznivárakozásomat, hogy annál kellemesebben csalódjam“, — fordul utasunk egy alkalommal, Pesten szerb barátjához. — „Szerelmes már?“ — kérdezte a szerb közönyösen. — „Non, mon prince“ — válaszolta utasunk neveivé, — „de már eddig is többszáz olyan magyar hölgyet láttam, akibe igenszívesen beleszeretne az ember.“ — „Több százat! Éppen , ez a baj!“ — dünnyögte a szerb nyugodtan3 rágyújtott sodrott cigarettájára Amit a magyar borbélyokról mond, azt a borbélyiparosok büszkén jegyezhetik föl céhük történetébe. A külföldi borbélymesterek, — mondja Kunisek, — csak azért mesterek, mert ez a nevük. Igazi borbélymesterek csak Magyarországon vannak. Elegáns szalonban, amelyet körös-körül tükrök és képek ékesítenek, fogadják a vendégeket ama fiatalemberek, akiknek pengéi a szakállas emberiség szolgálatára vannak szentelve. Széptermetű, büszketartású, jól öltözött, nagybajuszú s magyarosan harcias tekintetű segédek üdvözölnek és kínálnak graeior leereszkedéssel, hogy foglalj helyet. A tanonc fehér vászonköpenyeget borít rád, egy másik arcodra keni az illatos szappanhabot. Az ifjú segéd méltóságteljesen nézi ezt a műveletet, majd az utolsó pemzlihúzásnál megragadja a borotvát, mert elérkezett az ő tevékenységének az ideje és a pillanat jelentőségének teljes tudatával lép hozzád. E pillanattól kezdve oly állapotba jutsz, amely csak a török fürdő által fölkeltett érzéssel hasonlítható össze. Végre meghajtja magát a magyar művész s leveszi a vászonköpenyeget, s a műveletnek vége, s az utolsó cselekményen, a bajusz megpödörintésén is átestél. Egy tucat nyitott flacon áll az asztalon, eau de lis-n kezdve riz des Indes-ig, a toalett minden értékes titka, és az ember csak homályosan tud rá visszaemlékezni, mi ment végbe vele. S amikor a cigaretta meggyújtása után a művész markába kell nyomni a húszast, valóságos szégyenkezés fogja el a vendéget. — Férfiúi arcok bármely műk állításán feltétlenül a magyarok vinnék el az első díjat. Mint e rövid ismertetésből látjuk, Richard Kunisch nem országunk politikai, gazdasági, avagy pénzügyi helyzetét tanulmányozta nálunk. Pedig érdemes lett volna ez iránt, is érdeklődnie, mert 1860-ban, amikor ő nálunk, járt, furcsa világ volt itt és sok érdekes paranaszt terjeszthetett volna a nagynémet közvélemény elé. De őt a nőit, a toalett, a társasélet, a borbély érdekelte s erről számolt be olvasóinak. Igazán kár.. .hogy ideje, vagy érdeklődése nem engedte túl ezeken atémákon. Trócsányi Zoltán B.H. 1930. DECEMBER 24. SZERDA Az új városatyák Az új törvényhatósági bizottsági tagok névsora kerületenkint a következő: L kerület: Keresztény Községi Párt: Wolff Károly, Lampel Vilmos, Pakányi Ferenc, Spur Kálmán dr., Bartók Ferenc dr. Miután Wolf Károly örökös tag, helyébe kerül, Temesi Győző dr. Az Egységes Községi Polgári Párt: Zelliger Vilnos dr., Krivoss Árpád dr., Máté István. Szociáldemokrata párt: Bánóczy László dr., Németh János. EL kerület: Keresztény Községi Párt: Wolf Károly, Molnár László, Vizdos Géza és mivel Wolff Károly örökös tag. helyett© Perednek József. Egységes Községi Polgári Párt: Kozma Jenő, Harrer Ferenc, és mivel Kozma Jenő örökös tag, P. Bende Szaniszló. Keresztény Ellenzék: Friedrich István, ha nem ezt a mandátumát tartja meg, akikor Sármezey András. Egyesült Nemzeti Párt: vitéz árvátfalvi , Nagy István. Nemzeti Demokrata Párt: Pakots József, vagy, ha nem tartja meg ezt a mandátumát, Hahn Arnold. Rassay párt: Rassay Károly. Szociáldemokrata párt: Petál Gyula vI. kerület: Egységes Községi Polgári Párt: Andréka Károly. Szociáldemokrata Párt: Büchler József, Bresztovszky Ede, özv. Kuur Pálné. Egyesült Nemzeti Párt: Bruamka Béla. Demokrata Párt: Vörösváry Miklós. Friedrich-párt: Friedrich István, ha a II. kerületi mandátumot tartja meg, akkor helyette Slottl Károly dr. Wolff-párt: Wolff Károly, Rotzenhardt János és mivel Wolff Károly örökös tag, helyette Szokolay Antal. IV. kerület: Wolfs-párt: Ernszt Sándor, Raffay Sándor,Szökő Gyula, Rodnárz Róbert, Frishwirth Mátyás és mivel Ernszt Sándor és Bednárz Róbert örökös tagok, helyükbe Nagy Ferenc és Miklós Ferenc kerül. Demokrata Párt: Pakots József, Láng Lajos, Frankl Kornél, Deutsch Mór, ha Pakots nem tartja meg ezt a mandátumát, akkor Gosztonyi Annia dr. Egységes Községi Polgári Párt: Laár Vilmos, mivel örökös tag, helyébe Eider Lajoslép. V. kerület: Kereszténi/ Ellenzék: Friedrich István, ha nem tartja meg mandátumát, akkor Pekló József. Wolff-párt Lázár Ferenc & Domonkos Gyula. Egységes Községi Polgári Párt: Glacethal Samu. Rassay-párt: Rassay Károly, Sándor Pál, Madarassy-Beck Gyula báró,ha Rassay nem tartja meg mandátumát, helyébe Nagy Andor. Demokrata Párt: Gál Jenő. Szociáldemokrata Párt: Györld Imre és Bánóczi László, akinek helyébe, ha másik mandátumot választ. Gál Benő kerül VL kerület: Demokrata Párt: Bródy Ernő, Vázsonyi János, Hoffmann Mihály. Wolff Párt: Erászt Sándor és Kirchner Béláné, mivel Ernszt Sándor Örökös tag, helyébe Szakál Antal lép. Szociáldemokrata Párt: Buckinger Manó, Kiss Jenő, Halász Alfréd. Rassay Párt: Rassay Károly és Sándor Pál, helyükbe, ha nem ezt a mandátumot tartják meg, Polatscher Elemér és Kleiner Artur dr. Egységes Községi Polgári Párt: Bayer Antal. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy ha másutt választ mandátumot: Tauffer Gábor dr. VIL kerület: Friedrich Párt: Friedrich István, ha másik mandátumát tartja meg, Weisz Konrád. Szociáldemokrata Párt: Weitner Jakab, Deutsch Jenő, Lévai Sándor, Steinherz Simon. Rassay Párt: Rassay Károly és Sándor Pál, ha más kerületet választanak, akkor Pfeiffer Ignác és Balkonyi Kálmán. Wolff Párt: Tabódy Tibor és Szabó Imre. Demokrata Párt: Fábián Béla és Magyar Miklós. Egységes Községi Polgári Párt Dési Géza. VÉL kerület: Demokrata Párt: Fábián Béla, vagy ha más kerületbe megy. Vitéz Aladár. Szociáldemokrata Párt: Farkas István, Horovitz Gábor, Berkes Jenő, Gonda Béla. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy ha nem ezt a mandátumát tartja meg: Bischer József. Beim—Hűvös Párt: Bohn József. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy ha más kerületet tart meg: Sándor Pál ,illetőleg Hajdú Marcell. . .Egységes, Községi Polgári Párt: Szabó Sándor. Egyesült Nemzeti Párt: Vitéz Perley Lajos. Wolff Párt: Emszt Sándor, Müller Antal, Trovszky János, Pászthy János és mivel Emszt Sándor örökös tag, helyette Katona János. IX. kerület: Egységes Községi Polgári Párt: Tisetty Béla és Popelka Béla. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy helyette Sándor Pál, illetőleg Diószegiy János. Demokrata Párt: Pakots József, vagy helyette Lázár Mikós. Szociáldemokrata Párt: Révész Mihály, Kertész Miklós, Pajor Rudolf. Wolff Párt: Buday Dezső, Verebély Jenő, Hunkár Géza, Ravasz Árpád és mivel Buday Dezső örökös tag, helyette Foss Béla. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy helyette: Decker Albert. X. kerület: Szociáldemokrata .Párt: Farkas István, Raisz Móric, Farkas Zoltán. Ha Farkas másik mandátumát tartja meg, akkor Deák Lajos. Wolff Párt: Wolff Károly, Szémann Mihály, Szabó József és mivel Wolff örökös tag, helyette Pittis Károly.. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy helyette Sándor Pál, illetve Szegő Béla. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy helyette Takács István. Egységes Községi Polgári Párt: Payr Hugó és Hatolkay Kázmér. XI. kerület. Wolff Párt: Wolff Károly, Bitter ülés, Kossalka János, Császár Ferenc , mivel Wolff Károly örökös tag, Szentgály Antaln. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy helyette Draskóczy László. Egyesült Nemzeti Párt: Vitéz Martsekényi Imre. Egységes Községi Polgári Párt: Becsey Antal, de mivel örökös tag, az utána következő Barla-Szabó József. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy helyette Sándor Pál, illetve Kabakovits József. Szociáldemokrata Párt: Peyer Károly és Bechtler Péter. XII. kerület: Friedrich Párt: Friedrich István, vagy helyette Perczel Béla. Egységes Községi Polgári Párt: Kozma Jenő és Petracsek Lajos. Kozma örökös tag lévén, Oszely Kálmán lép helyébe. Demokrata Párt: Pakots József, vagy helyette Nagy Lajos dr. Wolff-párt: Wolff Károly, Hochenburger Antal, Kasics Margit és mivel Wolff Károly örökös tag, Nagy Géza. Egyesült Nemzeti Párt: vitéz Barczy-Barczell Gábor. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy helyette Huszár Pál. Szociáldemokrata Párt: Kéthly Anna. XII. kerület: Szociáldemokrata Párt: Peyer Károly, Szepessy Albert, Biró Dezső, Horváth Pál, Csapó Sámuel. . . . Demokrata Párt: Bródy Ernő. Egységes Községi Polgári Párt: Diniek Vidor. Wolff Párt: Homonnay Tivadar, Hufnagel Imre, Schlachta Margit.