Budapesti Hírlap, 1930. december (50. évfolyam, 275-297. szám)

1930-12-24 / 293. szám

s pártok agitációs arankája shares volt és a választópolgárok érdeklődését és lelkiismere­tiét eredményesen mozgatták meg. Az összes leadott szavazatok száma a pár­tok között így oszlik meg: Keresztény Községi Párt 73.000 szavazat Szociáldemokrata Párt 72.593 fő Egységes Polgári Párt 34.852V Szabadelvű Párt 29.064 93 Demokrata Párt 27.641W Keresztény ellenzék 17.924V Frontharcosok 81622n Kispolgárok Pártja 523 264.219 szavazat A mandátumoknak a pártok szerinti meg­oszlását az alábbi­ kimutatás közli. Itt figye­lemmel kell lennünk arra, ha összehasonlítást akarunk tenni a legutóbbi választások ered­ménye és a mostani választás között, hogy 1925-ben kétszázötven választott bizottsági tagja volt a fővárosnak, míg a mostani vá­lasztás csupán százötven városatyára vonat­­k­ozik, tehát a® összehasonlítás előtt meg kell állapítani azt az­­arányt, amely a bizottsági tagok száma között fennáll. Az 1925-ös választáskor 3 Szociáldemokrata Párt 54 mandátumot Baloldali Polgári Párt 74 „ Keresztény Wolff Párt 91 „ Kozma-Bódy-Glücksthal Párt’ 31 ., kapott. A­ mostani választás után a mandátumok így oszlottak meg (zárójelbe tesszük azt a mandá­­tumszámot, azait a régi választás eredményé­hez viszonyítva az illető pártnak kapnia kel­lett volna).: " A mandátumok ilyenformán való eloszlása a baloldali polgári pártok erős veszteségét mu­tatja. Ugyanekkor az Egységes Polgári Párt, amely 1925-ben az összes, vagyis­ a 250 man­dátumnak mintegy 8 százalékát szerezte meg, a mostani választ­áson az összes mandátumnak, vagyis a 150 mandátumnak 15­ százalékát,­­nyerte el, ami közel százszázalékos megerősö­dést jelent. Keresztény Községi Párt Szociáldemokrata párt Egységes Polgári párt Szabadelvű párt Demokrata párt Fried­rich-párt Frontharcos 46 (55) mandátum 37 (33) 22 (18) $1­­ 10 5 150 A Budapesti Hírlap TELEFONSZAMA!! Jtee! 444—04. József 444—CS. Lóisef 444—06. József 444—07.­­ Jóy.cpl 444 - 08. l0z.wt 444-80 Régisések orcsasás­ok Kunisch Richárd Magyarországon Magyarországról ezeresztendős története so­rán sokat és sokfélét írtak össze külföldön tudósok, hadvezérek, kereskedők, iparosok, orvosok és kéjutazók, s ezek tudósításai nyo­mán sok legenda és kompromittáló adat került forgalomba rólunk, annál is inkább, mert a messze vidéken utazó ember, hogy mennél érde­kesebbé tegye magát és utazását, nem komoly,­ száraz statisztikai adatokat és tárgyilagos le­írásokat szokott közölni útiemlékeiben, hanem kuriózumokat és pedig annál furcsábbakat és valószínűtlenebbeket, mennél egyszerűbb em­berekkel közli tapasztalatait. A régi magyar­­országi utazók útleírásainak érdekes adatait k­edves, és mulatságos kis kötetbe gyűjtötte össze néhai tudós Szamota István, úgy vagy harmincöt évvel ezelőtt s e sorok írója is fel­dolgozott néhány jelentékenyebb és mulatságo­sabb külföldi útiemléket Magyar Régiségek és Furcsaságok című könyvében, azonban a tel­jes anyag még mindig földolgozatlan, sőt ná­lunk legnagyobbrészt ismeretlen is. A sok-sok útleírás között a legudvariasabb és a legkevésbbé bárgyú az a könyv, amelyet egy birodalmi német,­ Richard Kubtisch írt, aki 1860-ban járt nálunk és útleírásában igen elő­nyös színben mutat be bennünket honfitársai­nak, bár könyvének főcíme után: „Bukarest und Stambul“, alig hinné az ember, hogy em­lékeiben rólunk is szó esik. Igaz ugyan, hogy alcímében „Skizzen aus Ungarn, Rumänien tied der Türkei“ megemlékezik Magyarország­ról is, de a főcím után legfeljebb néhány jelen­téktelen, sőt lekicsinylő megjegyzést és fel­jegyzést várnánk s ezért annál kellemesebben érint bennünket olvasás közben, hogy amit rólunk mond, azt általában szívesen vehetjük s büszkén könyvelhetjük el külföldi sikereink közé. Hogy német az úti napló­ szerzője, azt még ha nem mondaná is, és mi nem tudnánk is, ki lehetne találni könyvének beosztásából. A né­meteknél talán, abban a korban, a hatvanas években dühöngött a leghatalmasabban a mód­­szer,a­minek következtében az ő kedvesen cse­vegő könyvének első fejezete is, a módszer kö­­vetelményeinek megfelelően, bevezető tanul­mány, amely arról szól, hogy „Weshalb reist man?“ — „Miért utazik az ember?“ Minthogy ezt­ módszeres fejtegetések nélkül is bizonyára el tudja képzelni mindenki, mellőzzük a be­vezető tanulmány részletezését s egyenesen rá­térünk tárgyunkra, Richard Kubisch magyar­­országi utazására. Gyönyörű tavaszi reggel Volt, amikor be­szálltam a gőzhajóra, aradly Bécs és Pest kö­zött közlekedik. — így kezdi szerzőnk, úti nap­lóját. — A fedélzet tele volt, s útitársaim, túlnyomórészt magyarok voltak. Egyet már régebben ismertem közülük. Ez most, miután a telet Párizsban töltötte, feleségével és leá­nyával együtt utazott haza, a birtokára. —, Nem könnyű dolog elszakadni Párizstól, különösen olyan fiatal hölgynek, aki a világ hallatlan szépségeit most először ismerte meg. Annak bizonyára kétszeresen nehéz. —• Mindig szívesen térek vissza hazámba, — válaszolta nyugodtan az ifjú hölgy, akin uta­sunk azonnal látta, hogy nem is illik bele a szajnaparti város szalonjaiba, az ifjú öregek közé, akiknek forró a fejük, de hideg és el­használt a szívük, azok közé a nők közé, kik­nek életéveit helyesebb volna kegyenceik nevé­vel számlálni, mint ahogy a római köztársasá­­­got is konzuljai nevével volt szokás kronolo­­gizálni Egy­­szép magyar, leány a kiinduló pont s a nőknek Kunisch általában nagy figyelmet szentel egész útja alatt; de­ igen illedelmesen beszél róluk s különös tisztelettel emlegeti a magyar hölgyeket, akik fölötte megnyerik tet­szését. Gúnyosan emlegeti francia utitársát, aki kalandokra vadászik mindenütt, a hajón is, szárazföldön is, Pesten is, akinek utazási végcélja az, hogy elcsábítsa a szultán egyik,­odaniszkját s az erkölcsös német talán meg is veti egy kicsit a franciát, amikor Pesten észre­veszi, hogy ennek egy polgárleányt sikerül hálójába kerítenie. Egyébként a könyvnek Ma­­gyarorsságra vonatkozó része, amely leírj­a a magyar határ átlépését, a hajóutat, a magyar­­­ság erényeit, a Városligetet, a magyar­­ úr életét s közli német fordításban a Szózatot és a Nem­zeti dalt, udvarias, előzékeny,­ elismerő s hibát nálunk egyáltalán nem is vett észre. Sokféle náció volt képviselve a hajón — írja az útinapló, — s bizony gyakorlott szem kellett hozzá, hogy egyiket a másiktól meg tudja különböztetni az ember. De a magyaro­kat nem volt, nehéz felismerni. Akár első, akár második , osztályú utasok voltak, akár mágná­,­sok, akár iparosok, arcuk és büszke, férfias tartásuk ugyanazt a karaktert fejezte­­ ki. Ebben némileg hasonlatosak a spanyolokhoz, de inkább csak látszólag. A hidalgó — mert melyik spanyol engedné meg azt, hogy ne tartsák nemes embernek, — szereti a hence­gést, szeret dicsekedni, szereti hazájának, vi­dékének, szülőföldjének, saját személyének ki­válóságát visszaadhatatlan szóruhataggal bizo­nyítgatni. Az ember sokszor kísértésbe esik, hogy nevessen rajta, s meg is tenné, ha nem gondolna Saragossa, vagy Cadix nevére. A magyar nem dicsekszik, nem akar bebizonyí­tani semmit. Nem tesz különbséget hazája és más országok, családja és más családok között, ő csak egy Magyarországot és egy magyar né­pet ismer és egy százados átkot, mely mind a kettőt nyomja. Hallgat, tűr és vár. Ami a te­hetetlen panaszkodás felé emeli, az — az az öntudata, hogy ő — magyar. Magyar! Is­meritek-e Tokaj tűzkorát? Hallottátok-e va­laha a b­ánymuzsika mámorító hangjait? Is­meritek-e a harcnak azt a vad örömét, ha a szem az ellenfél szikrázó szemébe akad és a penge pengén villámlik és csattog? Adjátok ezt össze, és némi képzetet szerezhettek arról­ a varázsról, amelyet nevének csengése a ma­gyarra gyakorol. Útközben megismerkedik egy gazdag szerb­bel, akiről a magyar nőkről beszélget. „Lehe­tetlen, — mondja a szerb, — hogy magyar nőbe beleszerethessen az ember.“ Utalunk ezt a tételt nem igen érti, mert — amint föl­jegyezte útinaplójába — a hajón sok igen szép magyar nő volt. Pesten aztán igazán se szeri, se száma nem volt a gyönyörűbbnél­­gyönyörűbb magyar lányoknak. „Ön le akarta fokozni­­várakozásomat, hogy annál kelleme­sebben csalódjam“, — fordul utasunk egy al­kalommal, Pesten szerb barátjához. — „Szerel­mes már?“ — kérdezte a szerb közönyösen. — „Non, mon prince“ — válaszolta utasunk ne­veivé, —­ „de már eddig is többszáz olyan ma­gyar hölgyet láttam, akibe igen­­szívesen bele­szeretne az ember.“ — „Több százat! Éppen , ez a baj!“ — dünnyögte a szerb nyugodtan­3 rágyújtott sodrott cigarettájára Amit a magyar borbélyokról mond, azt a borbélyiparosok büszkén jegyezhetik föl céhük történetébe. A külföldi borbélymesterek, —­ mondja Kunisek, — csak azért mesterek, mert ez a nevük. Igazi borbélymesterek csak Ma­gyarországon vannak. Elegáns szalonban, ame­lyet körös-körül tükrök és képek ékesítenek, fogadják a vendégeket ama fiatalemberek, akiknek pengéi a szakállas emberiség szolgá­latára vannak szentelve. Széptermetű, bü­szke­­tartású, jól öltözött, nagybajuszú s magyaro­san harcias tekintetű segédek üdvözölnek és kínálnak graeior leereszkedéssel, hogy foglalj helyet. A tanonc fehér vászonköpenyeget borít rád, egy másik arcodra keni az illatos szap­­panhabot. Az ifjú segéd méltóságteljesen nézi ezt a műveletet, majd az utolsó pemzlihúzás­­nál megragadja a borotvát, mert elérkezett az ő tevékenységének az ideje és a pillanat jelen­tőségének teljes tudatával lép hozzád. E pil­lanattól kezdve oly állapotba jutsz, amely­ csak a török fürdő által fölkeltett érzéssel ha­sonlítható össze. Végre meghajtja magát a magyar művész s leveszi a vászonköpenyeget, s a műveletnek vége, s az utolsó cselekmé­nyen, a bajusz megpödörintésén is átestél. Egy tucat nyitott flacon áll az asztalon, eau de lis-n kezdve riz des Indes-ig, a toalett minden érté­kes titka, és az ember csak homályosan tud rá visszaemlékezni, mi ment végbe vele. S amikor a cigaretta meggyújtása után a művész mar­kába kell nyomni a húszast, valóságos szégyen­kezés fogja el­ a vendéget. — Férfiúi arcok bármely műk állításán feltétlenül a magyarok vinnék el az első díjat. Mint e rövid ismertetésből látjuk, Richard Kunisch nem országunk politikai, gazdasági, avagy pénzügyi helyzetét tanulmányozta ná­lunk. Pedig érdemes lett volna ez iránt, is ér­deklődnie, mert 1860-ban, amikor ő nálunk, járt, furcsa világ volt itt és sok érdekes para­naszt terjeszthetett volna a nagynémet közvéle­mény elé. De őt a nőit, a toalett, a társasélet, a borbély érdekelte s erről számolt be olvasóinak. Igazán kár.. .hogy ideje, vagy érdeklődése nem engedte túl ezeken a­­témákon.­ Trócsányi Zoltán B.H. 1930. DECEMBER 24. SZERDA Az új városatyák Az új törvényhatósági bizottsági tagok név­sora kerületenkint a következő: L kerület: Keresztény Községi Párt: Wolff Károly, Lampel Vilmos, Pakányi Ferenc, Spur Kál­mán dr., Bartók Ferenc dr. Miután Wolf Károly örökös tag, helyébe kerül, Temesi Győző dr. Az Egységes Községi Polgári Párt: Zelliger Vilnos dr., Krivoss Árpád dr., Máté­ István. Szociáldemokrata párt: Bánóczy László dr., Németh János. EL kerület: Keresztény Községi Párt: Wolf Károly, Molnár László, Vizdos Géza és mivel Wolff Károly örökös tag. helyett© Perednek József. Egységes Községi Polgári Párt: Kozma Jenő, Harrer Ferenc, és mivel Kozma Jenő örökös tag, P. Bende Szaniszló. Keresztény Ellenzék: Friedrich István, ha nem ezt a mandátumát tartja meg, akikor Sármezey András. Egyesült Nemzeti Párt: vitéz árvát­falvi , Nagy István. Nemzeti Demokrata Párt: Pakots József, vagy, ha nem tartja meg ezt a mandátumát, Hahn Arnold. Rassay párt: Rassay Károly. Szociáldemokrata párt: Petál Gyula­ vI. kerület: Egységes Községi Polgári Párt: Andréka Károly. Szociáldemokrata Párt: Büchler József, Bresztovszky Ede, özv. Kuur Pálné. Egyesült Nemzeti Párt: Bruamka Béla. Demokrata Párt: Vörösváry Miklós. Friedrich-párt: Friedrich István, ha a II. kerületi mandátumot tartja meg, akkor he­lyette Slottl Károly dr. Wolff-párt: Wolff Károly, Rotzenhardt János és mivel Wolff Károly örökös tag, helyette Szokolay Antal. IV. kerület: Wolfs-párt: Ernszt Sándor, Raffay Sán­dor,­­Szökő Gyula, Rodnárz Róbert, Frish­­wirth Mátyás és mivel Ernszt Sándor és Bednárz Róbert örökös tagok, helyükbe Nagy Ferenc és Miklós Ferenc kerül. Demokrata Párt: Pakots József, Láng La­jos, Frankl Kornél, Deutsch Mór, ha Pakots nem tartja meg ezt a mandátumát, akkor Gosztonyi Annia dr. Egységes Községi­ Polgári Párt: Laár Vil­mos, mivel örökös tag,­ helyébe Eider La­jos­­lép. V. kerület: Kereszténi/ Ellenzék: Friedrich István, ha nem tartja meg mandátumát, akkor Pekló József. Wolff-párt Lázár Ferenc & Domonkos Gyula. Egységes Községi Polgári Párt: Glac­e­­thal Samu. Rassay-párt: Rassay Károly, Sándor Pál, Madarassy-Beck Gyula báró,ha Rassay nem tartja meg mandátumát, helyébe Nagy Andor. Demokrata Párt: Gál Jenő. Szociáldemokrata Párt: Györld Imre­ és Bánóczi László, akinek helyébe, ha másik mandátumot választ. Gál Benő kerül VL kerület: Demokrata Párt: Bródy Ernő, Vázsonyi János, Hoffmann Mihály. Wolff Párt: Erászt Sándor és Kirchner Béláné, mivel Ernszt Sándor Örökös tag, he­lyébe Szakál Antal lép. Szociáldemokrata Párt: Buckinger Manó, Kiss Jenő, Halász Alfréd. Rassay Párt: Rassay Károly és Sándor Pál, helyükbe, ha nem ezt a mandátumot tart­ják meg, Polatscher Elemér és Kleiner Ar­tur dr. Egységes Községi Polgári Párt: Bayer Antal. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy ha másutt választ mandátumot: Tauf­fer Gábor dr. VIL kerület: Friedrich Párt: Friedrich István, ha másik mandátumát tartja meg, Weisz Konrád. Szociáldemokrata Párt: Weitner Jakab, Deutsch Jenő, Lévai Sándor, Steinherz Si­mon. Rassay Párt: Rassay Károly­ és Sándor Pál, ha más kerületet választanak, akkor Pfeiffer Ignác és Balkonyi Kálmán. Wolff Párt: Tabódy Tibor és Szabó Imre. Demokrata Párt: Fábián Béla és Magyar­ Miklós. Egységes Községi Polgári Párt Dési Géza. VÉL kerület: Demokrata Párt: Fábián Béla, vagy ha más kerületbe megy. Vitéz Aladár. Szociáldemokrata Párt: Farkas István, Ho­­rovitz Gábor, Berkes Jenő, Gonda Béla. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy ha nem ezt a mandátumát tartja meg: Bischer József. Beim—Hűvös Párt: Bohn József. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy ha más kerületet tart meg: Sándor Pál ,illetőleg Hajdú Marcell. . .Egységes, Községi Polgári Párt: Szabó Sándor. Egyesült Nemzeti Párt: Vitéz Perley Lajos. Wolff Párt: Emszt Sándor, Müller Antal, Trovszky János, Pászthy János és mivel Emszt Sándor örökös tag, helyette Katona János. IX. kerület: Egységes Községi Polgári Párt: Tisetty Béla és Popelka Béla. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy helyette Sándor Pál, illetőleg Diószegi­y János. Demokrata Párt: Pakots József, vagy he­lyette Lázár Mik­ós. Szociáldem­okrata Párt: Révész Mihály, Kertész Miklós, Pajor Rudolf. Wolff Párt: Buday Dezső, Verebély Jenő, Hunkár Géza, Ravasz Árpád és mivel Buday Dezső örökös tag, helyette Foss Béla. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy he­lyette: Decker Albert. X. kerület: Szociáldemokrata .Párt: Farkas István, R­aisz­­ Móric, Farkas Zoltán. Ha Farkas má­sik mandátumát tartja meg, akkor Deák Lajos. Wolff Párt: Wolff Károly, Szémann Mi­hály, Szabó József és mivel Wolff örökös tag, helyette Pittis Károly.. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy helyette Sándor Pál, illetve Szegő Béla. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy he­lyette Takács István. Egységes Községi Polgári Párt: Payr Hugó és Hatolkay Kázmér. XI. kerület. Wolff Párt: Wolff Károly, Bitter ülés, Kossalka János, Császár Ferenc , mivel Wolff Károly örökös tag, Szentgály Antaln. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy he­lyette Draskóczy László. Egyesült Nemzeti Párt: Vitéz Martsekényi Imre. Egységes Községi Polgári Párt: Becsey Antal, de mivel örökös tag, az utána követ­kező Barla-Szabó József. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy helyette Sándor Pál, illetve Kabakovits József. Szociáldemokrata Párt: Peyer Károly és Bechtler Péter. XII. kerület: Friedrich Párt: Friedrich István, vagy he­lyette Perczel Béla. Egységes Községi Polgári Párt: Kozma Jenő és Petracsek Lajos. Kozma örökös tag lévén, Oszely Kálmán lép helyébe. Demokrata Párt: Pakots József, vagy he­lyette Nagy Lajos dr. Wolff-párt: Wolff Károly, Hochenburger Antal, Kasics Margit és mivel Wolff Károly örökös tag, Nagy Géza. Egyesült Nemzeti Párt: vitéz Barczy-Bar­­czell Gábor. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy helyette Huszár Pál. Szociáldemokrata Párt: Kéthly Anna. XII. kerület: Szociáldemokrata Párt: Peyer Károly, Sze­­pessy Albert, Biró Dezső, Horváth Pál, Csapó Sámuel. . . . Demokrata Párt: Bródy Ernő. Egységes Községi Polgári Párt: Diniek Vidor. Wolff Párt: Homonnay Tivadar, Hufnagel Imre, Schlachta Margit.

Next