Budapesti Hírlap, 1931. március (51. évfolyam, 49–73. szám)

1931-03-07 / 54. szám

4 Újabb Orjuna-merénylet az olasz határon RÓMA, márc. 6. (Stefáni.) Görzből jelentik: Az Orjuna-szer­­vezet egyik tagja a Plezzo közeléin levő hídon rájött a határőrség egy katonájára. A katona, akinek a­ golyó a sajkáját érte, revolverlövé­­sekkel válaszolt és megfutamította a támadót. A hatóságok megindították a vizsgálatot a tá­madó személyazonosságának megállapítására. A magyar ipar szerelmesei Farkasfalvi Kornélnak hívják és reálisko­lai tanár Kecskeméten. Nemrégiben még is­meretlen volt a neve. Úgy bukkant fel szá­munkra a magyar tanárvilág rejtett értékei közül, mint akinek kész programmja van az élet megítélésére és a maga feladataira. Az volt a bemutatkozása, hogy a B. //.-ban meg­írta emlékezetes riportját a magyar vendég­lők,­­kávéházak, háztartások tányérjairól, cse­cséiről és poharairól, amelyek valamennyien idegen munkásoknak — s mellé még csupa cseheknek, — adnak enni. Azóta időnként fel­felbukkan újabb írásaival, amelyek mindig a magyar termény s a magyar iparcikk ügyét szolgálják. Ma levelet és egy tekercset hozott tőle a posta. Levelében ilyeneket ír: „Miután tavaly a magyar termények propagálására Kecskemét világhírű bar­rackját nagy plakátokon, saját költsége­men kinyomtattam és egész Európában, valamint hazánk összes vasúti állomásain kifü­ggeszttettem, — ahol azok ma is lát­hatók, — s miután megdöbbenve vettem észre, hogy az ország valamennyi vendég­lőjében csak cseh tányérokat használnak, 60 plakátot rajzoltam és szétküldtem az ország valamennyi leánygimnáziumába. A plakátok kétféle szöveggel készültek. Az egyiken ez volt: „Magyar asztalon magyar tányér legyen, magyar asszony magyar­­po­hárból iszik." Budapesten 1096 bejegyzett vendéglő és ezenkívül az országban még 500 vendéglő van. Ha minden vendéglő­t csak '10 tányért­­rendel Zsolnaynál, ez,, már 60.000 tányér és hol vannak még a ház­­­­tartások óriási száma? A másik plakáton ez van: ,,Magyar asszony magyar vásznat visel, magyar harisnyában jár, magyar szappant fogyaszt, magyar törülközőt használ." És statisztikailag kimutatom, hogy évente hány millió pengő megy kül­földre ilyen cikkekért és ez hány magyar munkásnak veszi el a kenyerét. Mindenün­nen értesítettek, hogy a plakátok ott függ­nek már az iskolákban." Ez a siker felbuzdította Farkasfalvi Kor­nélt, aki, mint írja, most a magyar férfiak számára szerkesztett és nyomatott plakátot. Kibontjuk a tekercset, a plakát van benne. Rajta gazdag statisztika, két párhuzamos oszlopban. Az egyik számsor arról beszél, hogy hány millióért hoztunk be textilárut, a másik arról, hogy hány textilgyárunk van az országban, tehát­­ hány munkást hagyunk munka nélkül. így megy végig az iparcikkek hosszú során s ahogy az egyik oszlopon nő­nek a külföldnek kifizetett milliók, úgy nő a másikon azoknak a tízezreknek és százez­reknek a száma, akik e milliók miatt „nem találják hónukat e hazában." Mit kezd szerzőjük e plakátokkal? Isko­lákba küldi szét őket és a sokat ócsárolt, mindig lekicsinyelt, soha eléggé nem méltá­nyolt magyar tanári kar megérti azt a hatal­mas ösztönzést, amely e plakáto­kon szót kér s amelyet méltán vehetünk a nemzeti életerő megnyilatkozásának. Az iskolákban kitűnő helyen lesznek ezek; az ifjúság még hallgat arra, amit az életben kint járó közömbös, megfontolatlan, meggondolatlan tömeg elvet magától. Mit neki a magyar munka? Mit neki a magyar éhezés? S ahogy e cikket írjuk, másik levelet hoz a posta. Csak egy néhány sor van rajta: írója az­t indítványozza, hogy aki boltba be­lép, ezzel köszöntsön be­ .Magyar árut ké­rek é­s a boltos, aki a vevőt fogadja, így vá­laszoljon rá: „Magyar árut parancsoljon !" Ez lesz a legszebb, ez lesz a legmagyarabb köszöntés, mondja a levél. Magyar szív és magyar gondolat van e le­velekben, csak legyen magyar szív azokban is, akiknek az lenne a feladatuk, hogy meg­hallják és megvalósítsák, amit Farka­sfalvy Kornél és a magyar munka többi szerelmesei tanácsolnak nekik. B.H. ■■I 1931. MÁRCIUS 7. SZOMBAT " A bukott bankár múltja Kiderült, hogy Balogh Konstantint már többször megbüntették Farádi Balogh Konstantin, a bukott ban­kár, akinek a bukása ügyében még folyik a vizsgálat, pénteken egy régebbi bűnügyből kifolyóan állt a törvényszéken Horváth Géza dr. egyesbíró előtt. Vádlott volt ebben az ügyben a fia, farádi Balogh Sándor. Az ügyész­ség uzsoravétség és csalás miatt adott ki vád­iratot ellenük, valamint Bruck József tőzsde­­bizományos és a szökésben lévő Lévai­ Sándor kereskedő ellen. A vád szerint Lévai a tulaj­donjog fenntartásával egy zongorát vásárolt, azt nyomban elzálogosította Bruck József útján Baloghéknál, akik szm­leges árverésen megvették a zongorák Az uzsoravétséget azzal követték el a vád szerint, hogy Spiller ödöm­­­étől 95 pengős kölcsön után 65 százalékos kamatot szedtek. Mint­ megírtuk, a bukás után a hatóságok kutatni kezdték Balogh Konstantin múltját, mert az volt a gyanú, hogy az előkelő klien­túrával rendelkező bankár múltjában sötét foltok vannak: állítólag jogtalanul viseli a farádi előnevet és esztendőkkel ezelőtt több­ször is meggyűlt a baja a hatóságokkal. A mai tárgyaláson azután meglepő dolgok de­rültek ki. Balogh Konstantint fogházőr vezette a tár­gyalóterembe. Amikor a bíró megkezdte sze­mélyi adatainak felvételét, megkérdezte, hogy miért használja a farádi előnevet. — Az én családom úgyszólván állandóan Farádon tartózkodott, de egyébként apám ke­resztlevelében is szerepel a Farádi név. — A Farádiak régi híres családnak a tag­jai, hogy meri ezt a nevet használni, amik­or erre nincsen joga, hisz a keresztlevelében sem szerepel ez a megjelölési — A belügyminisztériumban most van fo­lyamatban a nemesítési eljárás — feleli végül halk hangon az öreg bankár. A továbbiakban érdekes párbeszéd zajlott le az egyesbíró és a vádlott bankár között — Ezekben az iratokban maga mindig mint Balogh Szilárd szerepelt és ezek kiderítik a maga egész múltját. Feleljen kérem arra, 1905-ben el volt-e ítélve? — Nem, — feleli a bankár. — No, majd én ráolvasom magára a való­ságot. Az adatok, amelyek ezekben az iratok­ban vannak, teljesen megegyeznek az ön sze­mélyi adataival. Hogy van az például, hogy ön 1925-ben azt vallotta, hogy öt háza van és húszmilliárd vagyonnal rendelkezik? — Ez megfelelt a valóságnak. Ötszobás la­kásom volt ebben az­ időben, amely fejedelmi értékű műtárgyakkal volt berendezve. — Mégegyszer feleljen arra a kérdéimre, le volt-e ön tartóztatva 1905-ben? — csapott le újból a kérdéssel a bíró a vádlottra. Amikor megint nemmel felelt a bankár, Horváth Géza dr. föllapozott egy iratcsomót a következő szavakkal: — Nézze, itt van egy ítélet, amely szerint önt ötévi f­egyházra ítélték. Igaz ez? — Igaz, — vallja most már be halálsápad­­tan és szemmel láthatóan erősen megrendülve az ősz bankár, de megjegyzi, hogy perújítás útján az ügye fölmentéssel végződött. — Egy másik ítéletben pedig az foglalta­tik, hogy egy másik ügyben héthónapi bör­tönbüntetésre ítélték. Hát ez sem felel meg a valóságnak? — folytatja az egyesbíró a bűnlajstrom ismertetését. — Igaz, — feleli Balogh bankár egészen megtörve. —« De itt is perújítás volt és föl­mentettek. — Csak az a csodálatos, hogy ezekben a periratokban sehol sem szerepelnek perújítá­sok, sem pedig fölnentések, — volt erre a bíró megjegyzése. Ezek után az eljáró bíró úgy találta, hogy elégségesek a felhozott adatok annak a meg­állapítására, hogy Balogh Konstantin azonos a különbözet ügyekben annak idején szerepelt Balogh Szilárd személyével és áttért a mai bűnügy tárgyalására. A vádirat ismertetése után a bankár kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek a terhére rótt csalás és uzso­raüggyel kapcsolatban, az üzleti ügyeket nem ő intézte, csupán aláírta a kész megállapo­dásokat. Farádi Balogh Sándor garázs­tulajdonos ártatlanságát hangoztatta és előadta, hogy sem tagja, sem alkalmazottja nem volt édes­apja bankjának és csak akkor ment le az üzletbe, amikor apja beteg volt, de nem folyt be­­semmiféle üzletkötésbe. Több tanú kihallgatása után a bíró enun­­erálta, hogy a bűnügy anyaga tanács hatás­körébe és nem egyesbíró elé tartozik, miért is az egész ügy iratait visszaküldi a vádta­nácshoz. A tárgyalás ezzel véget ért és­­ a fogházőr visszakísérte cellájába a bankárt. Megválasztották a főváros bizottságait A főváros törvényhatósági bizottságának mai közgyűlésén az elnöklő Ripka Ferenc dr. főpolgármester bejelentette, hogy a tárgy­­sorozat egyetlen pontja az állandó szak­­bizottsági tagsági helyek, a kegyúri bi­­bizottsági és összeférhetetlenségi bizott­sági tagsági helyek betöltése. Elrendelte a sza­vazást, melynek határidejéül esti 7 órát jelölte meg, majd a szavazás lefolytatására a közgyű­lést felfüggesztette. Hét óra után nyitotta meg a főpolgármester újból a közgyűlést. A szavazatszedő­ bizottság jelentéséből megállapította, hogy az állandó szakbizottsági tagsági helyekre a következőket választották meg: I. Elnöki ügyosztály: Bednárz Róbert, Biber József, Bíró Dezső, Blaskó Artúr, Bozóky Ádám, Csilléry Béla, Gyürey Rudolf, Harrer Ferenc, Huszár Pál, Kunze Lajos, vitéz Lázár Domokos, Fayr Hugó, Szakáll Antal, Vázsonyi János, Ve­­rebély Jenő. II. Út- és csatornaépítési ügyosztály: Bartók Ferenc, Bechtler Péter, Bohn József, Császár Ferenc, Frankl Kornél, Horváth Pál, Martin Já­nos, Nagy Ferenc, Pászthy János, Perczell Béla, Pfeiffer Ignác, Schmarula Géza, Studinka Béla, Tabódy Tibor, Csetty Béla. III. Városrendezési és magánépítési ügyosztály: Büchler József, Császár Ferenc, Domonkos Gyula, Gál Jenő, Uüttl Károly, Lampel Vilmos, Mártim János, vitéz Martsekényi Imre, Nagy Andor, Pajor Rudolf, Petracsek Lajos, Plathy György, Propper Sándor, Schoditsch Lajos, Welisch Andor. IV. Közjogi, katonai és illetőségi ügyosztály: Andréka Károly, Bárcz Imre, Bezegh-Huszágh Miklós, Dési Géza, Diószeghy János, Farkas Zol­tán, Gonda Béla, Gosztonyi Ármin, Hohenburger Antal, Janits Imre, vitéz Mátyásfalvy Érsek, Miklós Ferenc, Molnár László, Papp József, Weisz Konrád. V. Közgazdasági és ipari ügyosztály: Csep­­reghy-Horváth János, Gerlóczy Endre, Gyurko­­vich Henrik, Halász Alfréd, Horovitz Gábor, Ja­kab János, Kr­ross Árpád, Madarassy-Beck Gyula báró, Mutter Antal, Nagy Antal, Orpháni­­des János, Palló József, Petőinek József, Prop­per Sándor, Vitéz Aladár. VI. Pénzügyi ügyosztály: Barncs Marcell, Bánócsy László, Bresztovszky Ede, Buday Dezső, Éber Antal, Fábián Béla, Glücksthal Samu, Ker­tész Miklós, Raffay Sándor, Szőke Gyula. VII. Közoktatási ügyosztály: Bánóczi László, Diniek Vidtor, Draskóczy László, Hunkár Géza, Kirchner Béláné, Kocsán Károly, Komjády Béla, Oszoly Kálmán, Padányi Andor, Pákots József, Pintér Jenő, Pollákné Stein Szerén, Bof­­fay Sándor, Ravasz Árpád, Szepesi Albert. VIII. Közélelmezési ügyosztály: Biber József, Deutsch Jenő, Hoffmann Mihály, Joanovits Pál, Kleiner Artúr, özv. Knur Pálné, Pakányi Ferenc, vitéz Perley Lajos, Reisz Móric, Schmidt Richárd, Stmb Elemér, Struczky Sándor, Szabó Sándor, Seemann Mihály, Vas Béla. IX. Közjótékonysági és szociálpolitikai ügy­osztály: P. Bende Szaniszló, Gál Benő, Hajdú Marcel, Hatolkay Kázmér, Huszár Károly, Hüttl Károly, Kéthly Anna, Mihalovits Zsigmond, vi­téz Árvát­falvy Nagy István, Popelka Béla Schlachta Margit, Szabó Imre, Toperczer Ákosné, Vörösváry Miklós, Weltner Jakab. X. Közegészségügyi ügyosztály: Bayer Antal, Barla-Szabó József, Bech­tler Péter, Berkes Jenő, vitéz Csík László, Földvári Béla, Hanasevicz Osz­kár, Kasics Margit, Krizs Árpád, Polatsek Ele­mér, Szentgály Antalna, Szlávik Ferenc, Tauffer Gábor, Tauffer Vilmos, Windisch Ödön, XI. Városgazdasági ügyosztály: Bánó Dezső, Glijck Frigyes, Halász Alfréd, Horváth Pál, Joanovich Pál, Kállay Tamás, Koós Jenő, Kri­­voss Árpád, Madarassy-Beck Gyula báró, Nagy Géza, Nagy István, Nagy Lajos, Reisz Móric, Takács István, Temesy Győző. XII. Világítási és vízvezetéki ügyosztály: vitéz Barczy Barcsén Gábor, Deutsch Mór, Früh­­un­rth Mátyás, Béder Lajos, Horovitz Gábor, Kossall­ János, Lédermann Mór, Payr Hugó, Pászthy János, Pásztor Imre, Fillis Károly, Szabó József, Szedő Béla, Szepesi Albert, Weisz Konrád. XIII. Magasépítési ügyosztály: Bartók Fe­renc, Csapó Sámuel, Dorner Gyula, Hufnágel Imre, vitéz Martsekényi Imre, Máté István, Nagy Mihály, Paulheim Ferenc, Pfeiffer Ignác, Schmarula Géza, Steinhers Simon, Takács Ist­ván, Vitéz Aladár, Vizdos Géza, We­isch Andor. XIV. Közművelődési ügyosztály: Bánóczi László, Bárczy István, Bednárz Róbert, Bresz­tovszky Ede, Csilléry András, Draskóczy László, Gerlóczy Endre, Glünk Frigyes, Neruda Nándor, Pajor Rudolf, Petrovác­z Gyula, Pintér Jenő, K­atthy György, Pollacsek Elemér, Vörösváry Miklós. IF. Közlekedési ügyosztály: Bánó Dezső, Rotzenhardt János, Bresztovszky Ede, Buday Dezső, Kabakovits József, Koós Jenő, Lévai Sándor, Magyar Miklós, Milleg Sándor, Petzrik Jenő, Pompéry Elemér, Sármezey Endre, Bekever Róbert, Spur Kálmán, Viczián István. összeférhetetlenségi bizottság: Andréka Ká­roly, Barnes Marcel, Bánóczi László, Bárd Imre, Bechuítz Róbert, Biber József, Bresztovszky Ede, Buday Dezső, Csiláry András, Dési Géza, Dor­ner Gyula, Gerlóczy Endre, Harrer Ferenc, Hé- dér Lajos, Homonnay Tivadar, Joanovits Pál, Koós Jenő, Kozma Jenő, Pakots József, Petro­­vácz Gyula, Platthy György, Pompéry Elemér, Propper Sándor, Raffay Sándor, Bassay Károly, Schmidt Richárd, Studinka Béla, Tabódy Tibor, Vázsonyi János, Wolff Károly. Kegyúri bizottság: Andréka Károly, Bayer Antal, Becsey Antal, Bednárz Róbert, Blaskó Artúr, Bresztovszky Ede, Hanasievicz Oszkár, Harrer Ferenc, Hochenburger Antal, Hufnágel Imre, Hunkár Géza, Huszár Károly, Krizs Árpád, Lampel Vilmos, Martin János, Mih­alovits Zsig­mond, Molnár László, Pakots József, Payr Hugó, Petrovácz Gyula, Pintér Jenő, Bassay Károly, Schmidt Richárd, Szepesi Albert, Szőke Gyula, Tabódy Tibor, Takács István, Tauffer Gábor, Csetty Béla, Verebély Jenő, Wolff Károly. A szakbizottságok mandátuma három évre, a kegyúri bizottságé hat évre szól. Az­ elnöklő főpolgármester még bejelentette, hogy a szakbizottságok, továbbá a kegyúri bi­zottság elnökeinek megválasztása iránt a leg­rövidebb időn belül intézkedik. Briandt emlegetik Doumergue utódjának PÁRIZS, márc. 6. Ámbár Doumergue elnök néhány hónap múlva már elhagyja az Elysée-palotát és Franciaország új köztársasági elnököt választ, a nagyközönség m­ég ma sem sejti, ki lesz az elnöki székre a hivatalos jelölt. Doumergue ismételtem és a legerélyesebben elutasította a kísérleteket, hogy újból megálasztassa magát és így kiválik a jelöltek sorából, pedig rend­kívüli népszerűsége miatt előreláthatóan igen nagy többséggel ismét őt választották volna meg. A többi jelölt közül a legsűrűbben Briandt emlegetik és igen jellemző, hogy még olyan jobboldali lap is, mint a Petit Bleu, amely pedig igen gyakran rendkívül éee bírálatot gyakorolt a külügyminiszter politi­kája fölött, ma már nyíltan Briand mellett foglal állást és azt írja, hogy a külügyminisz­ter elnökké választása rendkívül erős és ked­vező hatást tenne a külföldre. Más lapok is azon a véleményen vannak, hogy Briand vá­lasztása igen hasznos volna Franciaország ér­dekeire, mert ma már bebizonyosodott, hogy a külügyminiszter politikája az egyedül lehet­séges politika és a maximuma annak, amit az adott európai helyzetben elérni lehet. A Revue des Vivants, Jouvenal lapja, ol­vasói körében próbaszavazást rendezett annak eldöntésére, melyik jelöltnek van a közönség véleménye szerint legtöbb reménye a sikerre. A próbaszavazás eredménye a következőt Doumergue 174, Briand 154, Doumer 115, Painlevé 94, Lebrun 91, Barthou 76, Magi­­not 65, Bouisson kamarai elnök 65, Maurice Sarraut 59, Tardieu 55 és Herriot 53. Öngyilkossági kísér­­letet követett el a pénzeslevélfoszto­­gató postás baltiszt A 741 -es számú postahivatal vezetősége a­l elmúlt időben azt tapasztalta, hogy egész sereg külföldről érkezett levél eltűnt, még mielőtt a kézbesítőkhöz került volna. Bizalmas házivizs­gálat indult és a gyanú Szalay Imre 50 éves postaaltisztre terelődött. S figyelni kezdték s pénteken délután tetten érték, amikor éppen néhány külföldi levelet süllyesztett zsebébe. Azonnal a rendőrségre telefonáltak és detektí­­veket kértek, akik Szalay Imrét előállították­­a főkapitányságra. A postaaltiszt beismerő vallo­mást tett. Elmondotta, hogy már esztendők óta folytatja bűnös üzelmeit. A külföldi leveleket, amelyek a kezén mentek át, kiválogatta, kita­pogatta s amelyikről úgy sejtette, hogy pénz van benne, zsebrevágta, kicsempészte a postá­ról, hazavitte, otthon felbontotta, a benne lévő pénzt levette, a borítékról a bélyegeket leáz­tatta, és a leáztatott bélyegeket eladta, a leve­let és a borítékot pedig elégette. Dollárokat, hollandi forintokat, belga és svájci frankokat sikerült ilyen módon szereznie. Tem­észetesen csak kisebb összegekről volt szó, pár pengő ér­tékű külföldi valutáról, de az esztendők során tekintélyes összegre rúgott az igy eltulajdoní­tott pénz. ■■ Szalay Imrét beismerő vallomása után őri­zetbe vették és a főkapitányság egyik cellájá­ban helyezték el. A postaaltiszt azután a cellá­ban öngyilkosságot kísérelt meg. Levéltárcájá­nak bádoggal behúzott sarkával összevagdalta a csuklóját, föl akarta vágni az ereket. A cella előtt szolgálatot teljesítő őrszem azonban még idejekorán észrevette, lefogta, aztán rendőror­vost hívott, aki Szalay könnyebb természetű sebeit bekötözte. Holnap részletes­en kihallgat­ják, letartóztatják s az ügyészségre kísérik.

Next