Budapesti Hírlap, 1931. április (51. évfolyam, 74–97. szám)
1931-04-02 / 75. szám
LEVELEK Őrizzük meg a Tihanyi-félsziget kultúrértékeit ! A Budapesti Hírlap egyetlen olvasójának emlékezetéből sem fakulhatott ki annak a messze zengős szívekbe ható harsonának hangszíne, amellyel Herczeg Ferenc a soult esztendőben riasztotta fokozott éberségre a közlelkiismeretet. Akkor a Badacsony „Vaskapu"-ja, ,,Kőzsákjai", s általában az őstűzhányó csodásan szabályos s mégis festői kúpjának szépsége állott a kerekedett vihar homlokterében. A mai helyzet hozta magával, hogy a Bartonért küzdők hatalmas tábora ma a Hasznos Balaton zászlaját emeli magasabbra. Nem is lehet kétség az iránt, hogy kivált a Mérnök és Építész Egylet napjainkban lefolyt ankétje, amelyet a Budapesti Hírlap hasábjain minap nagyon harmonikusan vezetett be Karaficth Jenő „Balatoni tízparancsolata", meghozza az előre kitervelt eredményt. Nézetem szerint azonban emlékezetbe kell idézni, hogy a Balaton hasznosításának gondolatát teoretikusok, a Magyar tenger szépségeinek rajongói pattantották ki. Mert ha igaz is, hogy néhai Lóczy Lajos világhíres tudósunk és lelkes gárdája 30 éven át csak tudományosan tanulmányozta a Balaton környékét s ha való is, hogy ennek a tudós gárdának kitartó tudományos erőfeszítése ellenére számottevő gyakorlati haszon nem is mutatkozott sem a balatonkörnyéki nép zsebében, sem pedig az államkincstárban, senki sem állíthatja, hogy a sok kutatónak, vagy a különféle Balatoni Társaságnak és Szövetségnek propagatív munkája teljesen hatástalan lett volna a gazdasági érdekek szemszögéből nézve. Senki sem tagadhatja, hogy a modern kultúra általában nagyon könyörtelenül bánik a természeti alkotásokkal. Voltaképpen miről is van szó az adott esetben? Hazánk összes olyan tudományos egyesületei, amelyek célkitűzése kapcsolatba jut a Balaton környékének tanulmányozásával, ismételten megállapították, hogy Tihanyban nemcsak a természeti nevezetességek, hanem az emberi művelődés emlékei is pusztulnak s legfőbb ideje, hogy a megmenthetők gondozásához hozzáfogjunk, így a tihanyi Óvár északi sziklafalai, amelyeken a 2—3 millió év előtti sivatagi érában működött erős szélfúvások klasszikus nyomokat hagytak, a lejtő kisfokú megbolygatása esetén is könnyen lesorvadhatnak. S ez annál végzetesebb volna, mert ebben a 60—80 m. magas sziklafalban vannak azok a rendkívül érdekes remetelakások, amelyekre Eitelberger német régész már 1856-ban fölhívta a tudományos világ figyelmét. Ide tartoznak továbbá a még régebbi, tehát mintegy 4—5 millió év előtt működésben volt gejzírek kráterei és kúpjai. Valósággal világhírű nevezetessége Tihanynak a 110 őri gejzír, mert ilyen számban a Föld egyetlen más pontján sem láthatók. De nem szabad itt megfeledkeznünk az ú. n. Belső-tóról sem, amelynek állat- és növényvilága egészen sajátos. S ezek után valóban természetes, hogy a Tihanyi-félszigeten s kivált ennek déli lejtőin egyes növény- és rovarfajok szaktudósai több olyan fajra bukkantak, amelyeknek itteni előfordulása meglepő és különleges magyarázatot kíván. Bíró Lajos, Horváth Géza, Soós Lajos, Szvády Zoltán, Gáyer Gyula, Régen Árpád s mások nem egy bizarr alakú, vagy feltűnő színű hangyát, szitakötőt, kabórát, vagy ékespártájú növényt találtak, olyant, aminő hazánknak csak ezen a pontján, s rajta kívül csak a Földközi-tenger mellékén fordul elő. Ne romboljuk le a Tihanyi-félsziget széltől kicsiszolt szikláit, ne irtsük ki erdeit, mezőit, őrizzük meg a Belső-tó eredeti állatvilágát. De meg kell védelmeznünk a történelmi emlékeket is. Ilyeneket a csiszolt kőkorszakiaktól kezdve a népvándorlás s a rómaiak idegéből valókig s a középkoriakig bőven találunk. Láthatjuk, hogy tulajdonképp nagyon kevés az, amit az egész magyar tudományos világ, egy szíves-lélekkel összefogva kér a társadalmi tevékenységgel párosult kormányakciótól. Erdberger szigorú kritikát tett rajtunk, amikor ezt írta könyvében: „Annál a mód fölötti gondatlanságnál fogva, amelyet a műemlékek irányában majdnem egész Magyarországon tapasztalunk . . .“ Egy kis német állam, Hessen volt az első, amely a természeti emlékek védelmére törvényt hozott. S köztudomású, hogy még a mindent a „haszon" mérlegére vető senki is egész országnyi területet — a Colorado vidékét — nyilvánított érintetlenül fenntartandó Nemzeti Parkká. Nálunk legalább egyetlen kis oázis, a Tihanyi-félsziget maradhasson meg és ragyoghasson ezerszínű pompájában — utódaink szemébe is! Gaál István, . egyetemi m. tanár. B.H. *93?, Április 2, csütörtök 1 Milyen műszaki sekkel lehetne segíteni az ország gazdasági helyzetén ? ......... A Magyar Országos Mérnök Kongresszus előadásainak célja A Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége és a Hungária Magyar Technikusok Egyesülete József királyi herceg és József Ferenc királyi herceg védnökségével rendezi meg április 19—22-ike között a Műegyetemen az 1931. évi magyar országos mérnökkongresszust. A kongresszus célja rámutatni arra, hogy mi volna a teendő műszaki téren hazánk gazdasági helyzetének megjavítása érdekében. A kongresszuson a két rendező egyesületen kívül a következő testületek működnek közre: Budapesti Mérnöki Kamara, Kémikusok Országos Egyesülete, Földmérő Magánmérnökök Országos Egyesülete, Magánmérnökök Országos Szövetsége, Magyar Anyagvizsgálók Egyesülete, Magyar Elektrotechnikai Egyesület, Magyar Mérnök- és Építészegylet, Országos Erdészeti Egyesület, Országos Középítési Tanács, Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Városi Mérnökök Országos Szövetsége. A tárgysorozatban szereplő előadók előadásukkal kapcsolatban beterjesztendő határozati javaslataikat már az Előkészítő Bizottság elnökségének rendelkezésére bocsátották. Az Előkészítő Bizottság gondoskodik arról, hogy a kongresszus munkájának sikere érdekében e határozati javaslatokat a kongresszus meg- s nyitása előtt legalább egy héttel minden I kongresszusi tag kézhez kapja. A szétküldendő I nyomtatvány a határozati javaslatokon kívül tartalmazni fogja a teljes tárgysorozatot, az előkészítő, rendező és végrehajtó bizottság teljes névsorát, valamint a kongresszus tárgyalási rendjét A kongresszus tagjai részére a Rendező Bizottság kellő számú jelentkező esetén két tanulmányi kirándulást készít elő: 1. Az Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak Budapest X., Kőbányai út 21. szám alatt levő telepét az igazgatóság meghívása alapján április 22-én, szerdán délelőtt fél 10 órai kezdettel tekintenék meg a jelentkezők. 2. A Dunántúli Villamossági Rt. bánhidai erőtelepének megtekintésére április 23-án, csütörtökön különvonattal történnék a kirándulás. A kirándulásokra való jelentkezés helye a Kongresszus Rendező Bizottságának központi irodája (V., Reáltanoda utca 13—15. Tel.: Aut. 862—10). A jelentkezés történhet írásban, vagy személyesen, illetőleg telefonon naponta délután 6—7-ig. A jelentkezés határideje: április 19. A kongresszus vidéki tagjai számára a Rendező Bizottság vasúti féljegykedvezményt eszközölt ki. A kedvezményes jegyekről szóló igazolványt a Rendező Bizottság kellő időben fogja szétküldeni Csütörtökön este elsötétül a Hold Budapest utcái fölött Az egykor népeket rémítő égi jelenség: a teljes fogyatkozás december 2- án megismétlődik Csütörtökön este ritka és valóban nem mindennapi égi látványosságban lesz része Budapest közönségének: fél nyolc óra tájban íves karéj nyirbál bele a telihold fényesen sütő korongjába, amelyet lassanként teljesen elemészt, mígnem kilenc óra tájban már csupán sötétszürkén ködlő tányér mutatja a telihold helyét az égen. A Föld a Nap és Hold közé kerül, mégpedig oly módon, hogy a Föld hatalmas árnyéka teljesen elsötétíti a Holdat, teljes holdfogyatkozás lesz. A napfogyatkozás és a holdfogyatkozás, ez a két leginkább meglepő csillagászati tünemény, egykoron, feltűnésével mindig különös izgalomba hozta az emberiséget. A fogyatkozásokban hajlandók voltak nagy, sorsdöntő földi események égi előjelét látni. És a véletlen játékából a történelem során néhányszor valóban megtörtént, hogy döntő csaták, új államalakulások kezdetén tűnt el a mennyboltozatról a két nagy égi vándor valamelyeinek barátságos ragyogása. Az akkor megmagyarázhatatlan tünemény pánikot idézett elő és akadtak, akik a világ végének előjátékát vélték látni a fogyatkozásban. Később, a kultúra elterjedésével, az írott emlékek szélesebb körben való tanulmányozásával rájöttek — ha nem is az okára és törvényszerűségére, — de legalább is az időnkint való ismétlődésre, úgy, hogy a civilizált népek az idők során már annyira nem féltek a fogyatkozástól, hogy volt bátorságuk felhasználni primitívebb népek megfélemlítésére. A Nagy Varázsló A történelemből ismert legfeltűnőbb ilyen eset Kolumbus Kristófé, aki 1492-ben legénységével együtt pusztulással fenyegető veszedelembe jutott; a délamerikai indiánok óriási túlerővel megtámadták és bekerítették őket, úgy hogy az utolsó szálig való pusztulás mármár pillanatok kérdése volt Kolumbus Kristóf utolsó imára kulcsolta kezét, feltekintett az égre, hogy a mennyek urától kérje a végső segítséget. Amint a történelemből közismert, ebben a pillanatban észrevette, hogy a fényesen tűző déli nap korongja sötétedni kezd. Néhány percig gondosan figyelte a tüneményt, amelyről nyomban megállapította, hogy napfogyatkozás kezdete. Erre startén hangon rárivalt a vérengző bennszülöttekre, hogy nézzék csak, mi törtbik odafönn az égen. Ha nyomban meg nem adják magukat, elveszi tőlük a napot. Ez a meglepő fordulat annyira lenyűgözte a rézbőrűeket, hogy rögtön abbahagyták a harcot és örök hűséget, engedelmességet fogadtak a Nagy Varázslónak . Amikor a csillagászat fejlődése lehetővé tette, hogy felismerjék a fogyatkozások ismétlésének törvényszerűségét, nem csupán a jövőre vonatkozóan állapították meg tetszőleges hosszú időre előre: mikor lesznek fogyatkozások, hanem a múltba visszamenően is. Ezáltal sikerült néhány nagy történelmi esemény eladdig ismeretlen dátumát pontosan megállapítani, így például a magyar nemzet ezeréves fennállásának is egyik frappáns bizonyítéka származik abból, hogy annak sek feljegyzése szerint a bizánci csata idején napfogyatkozás volt. Ez pedig a csillagászok megállapítása szerint csakis SDG-ban lehetett. Ily módon tehát a krónikások nem túlságosan pontos időrendi feljegyzései helyett csillagászati pontossággal ismerjük hazai történelmünk kezdetének időpontját. Az év végén megismétlődik a teljes holdfogyatkozás A Budapesti Hírlap munkatársa a csütörtöki teljes holdogyatkozás részleteit megtudakolandó, felkereste Tass Antal, a svábhegyi csillagvizsgáló intézet világszerte ismert nevű tudós igazgatóját, aki a következőket mondotta: — Az április 2-iki holdfogyatkozás este 7 óra 23 perckor kezdődik, a teljes elsötétülés 9 óra 7 perckor következik be, 10 óra 52 perckor pedig vége a tüneménynek: a Hold ismét teli egészében ragyog. A holdfogyatkozás kezdetét a Csendes-óceán nyugati vizein, Ázsiában, Ausztráliában, az Indiai-óceánon, a legnyugatibb részek kivételével, Európában és északnyugati csücske kivételével Afrikában lehet megfigyelni. A holdfogyatkozást kezdetétől végéig, tehát egész tartama alatt lehet látni Budapesten. Aki csütörtök este Budapest utcáin sétál, az láthatja, amint a telihold fokozatosan elsötétül, mígnem sötét korongnak látszik. A légköri viszonyoktól függ, hogy ennek a sötét korongnak lesz-e esetleg peremétövező, szép, világos udvara, vagy sem. Érdekls, hogy ez az aránylag ritka jelenség ebben az esztendőben még egyszer megismétlődik, mégpedig december 26-án, amikor is a teljes holdfogyatkozást Budapestem szintén lehet majd látni. Százötven olasz vers harca a nyomdafestékért Az olasz-magyar barátság őszinte átérzéséből született meg egy fiatal magyar költőnek, Szécsi Ferencnek az az elhatározása, hogy hű tolmácsolásban ismerteti meg a magyar közönséget a mai olasz költőnemzedékkel. Éveken át dolgozott és — kéziratban — már teljesen készen is áll az anthológia, amely a klasszikus triász, Carducci, Pascoli és D'Annunzio néhány remeke után a ma élő három legkiválóbb olasz poétát szólaltatja meg összesen százötven reprezentatív verssel. Szécsi Ferenc a Corvin Mátyás Társaság legutóbbi ülésén négy műfordítását olvasta fel, Cozzani, Orvieto, Zueca és Chiesa egyegy versét. A felolvasásnak igen nagy sikere volt és az elnöklő Badó Antal Szécsi Ferencben az ő ötven évvel ezelőtt kezdett műfordítói munkásságának hivatott folytatóját üdvözölte. Herczeg Ferenc is foglalkozott az anthológiával s a mű átolvasása után ezeket írta „... A kezemben lévő magyar szöveg rendkívül érdekes és magas irodalmi igényeket is kielégítő olvasmány; az anthológia fölötte előnyös színben mutatja be a modern olass költészetet és igen értékes gazdagodása lehetne a magyar fordítási irodalomnak..." Császár Elemér, a kiváló esztétikus ugyancsak elismerően nyilatkozott a fordításokról. És mégis: Szécsi Ferenc két esztendő óta Idába igyekszik művét könyvpiacra hozni. Nincs kiadó, aki vállalná a kockázatot. Tenék izgalmas bűnügyi regényt hozni, azt szívesen kiadjuk — mondják. — De verseket? Ki olvas ma verseket?... Már-már úgy látszott, hogy az antiológia, melybe egy fiatal, lelkes poéta tehetsége legjavát öntötte, végleg az íróasztal fiókjában marad. így látszott egészen a legutóbbi napokig. Nemrég azonban a Tribuna, majd az Itália Letteraria (ebben Balla Ignác cikke) feltárták az olasz közvélemény előtt az anthológia sorsát. És ez váratlan fordulatot hozott. Az egész fiatal költő gárda csatasorba állt az ügy érdekében. Erélyesen követelték, hogy az olasz-magyar kulturális barátság e nagyszerű lépését, amit az anthológia jelent, na engedjék elgáncsolni. A sürgető felhívásra az olasz királyi akadémia irodalmi osztálya —La Classe Lettére — legutolsó ülésén Novara és Marinetti, a futurista apostol szólaltak fel az ügy érdekében. És Arturo Marcipan, aki legutóbb Budapesten járt, már kijelentette hogy az irodalmi osztály legközelebbi ülésének napirendjén újra szerepel ez a kérdés, ha most már dönteni is fognak az ügyben. Ilyenformán meglehet, hogy ha másként nem, hát az olaszok akciója folytán mágia nyomdafestékhez jut Szécsi Ferenc anthológiája, amely, mint Herczeg Ferenc mondja, igen értékes gazdagodása lesz a magyar fordítási irodalomnak. ▼. m. A cseh postaminiszter — mint jogforrás PRÁGA, ápr. 1. Holota magyar nemzeti párti képviselő — postaügyi miniszter terhez interpellációt intézett néhány elbocsátott magyar nemzetiségű postamester nyugdíjának visszatartása ügyében. A miniszter válaszában közli, hogy a csehszlovák állam azzal a puszta ténnyel, hogy a volt magyar királyság területén is keletkezett, még nem vette magára a volt magyar állam jogi, nevezetesen birtokjogi kötelezettségeit azokkal a személyekkel szemben, akik a magyar állammal közjogi szolgálati viszonyban álltak. A volt magyar alkalmazottaknak tehát semmiféle jogigényük nem volt arra, hogy az összeomlás után csehszlovák állami alkalmazottakká neveztessenek ki.