Budapesti Hírlap, 1936. március (56. évfolyam, 51-75. szám)
1936-03-01 / 51. szám
1938 MÁRCIUS 1, VASÁRNAP B. H. ■? Ilyenkor tavasz fele, mikor szegre kerül a szalonka érkezéséig a puska, a vadászati szakemberek meg szokták magyarázni a területtulajdonosoknak, hogy legfőbb kötelességük ezalatt az idő alatt a kártékony ragadozók irtása és pusztítása fegyverrel, csapdával és méreggel, a hasznos vadak védelme érdekében. Valahányszor ilyesmit olvasok, mindig elszorul a szívem, mert önkénytelenül is arra kell gondolnom, hogy miféle különös megkülönböztetés az, ami a vadon egyik lakóját hasznosnak, a másikat károsnak bélyegzi. Hasznos az a vad, amelyiket meg lehet enni, káros, amelyik egy gusztuson van velem és ugyanazt eszi, amit én. Ezen az alapon akarja kötelességemmé tenni a vadász-erkölcs, hogy az egyik fajtát ápoljam, dédelgessem, szeressem, a másikat pedig kegyetlenül pusztítsam, haragudjak rá és gyűlöljem. Való igaz, hogy a hasznos apróvad, mint nemzetgazdasági tényező, nagyon jelentős bevételi forrást jelenthet, nem a vadásznak, vagy területtulajdonosnak, hanem inkább a vadkereskedőnek és ezeknek a révén nagy általánosságban az országnak, amelynek a külkereskedelmi mérlegét javítja. Jelentős forgalmat csinál ezenkívül a tölténygyárosok, fegyverkereskedők, továbbá a vasút számára, megélhetést jelent a vadőröknek és keresetet a hajtóknak, akiket olyankor juttat télvíz idején napszámhoz, mikor más munka nem lenne. Sőt az állami bevételek közt sem áll utolsó helyen a vadászjegyek és a fegyverek illetéke meg a vadászkutyák után fizetett ebadó. Vagyis, a vadból igen sok mindenkinek van haszna, egyetlen egy valakit kivéve : magát a vadászt és területbérlőt, aki, ha mindent önámítás nélkül felszámít, a területbért, vadőrfizetést, hajtókát, vadeleséget, töltényt, kutyaadót, kutyatartást, vadászebédet, útiköltséget, vadász-jegy illetéket, és nem tudom még mit hagytam ki, — kénytelen megállapítani, hogy a nyúl, a fácán, a fogoly, mire terítékre kerül, sokkal több pénzében van, mint amennyit a vadkereskedő fizet érte. Az 5 számára tehát a vadászat nem jelent jövedelmi forrást, nem jelent hasznot, csak olyan passziót, amelynek a költségei részben megtérülnek az elejtett vadak árába. Ránézve tehát a vadászatot nem lehet a haszon szempontjából megítélni, aminthogy nem is igen tudok a harmincezer magyar vadász közt százat sem elképzelni, aki ezt a mulatságot a haszon kedvéért folytatja. A vadász szempontjából tehát a hasznos és káros vad fogalma elesik, mert neki, mint vadásznak, meglehetősen mindegy, hogy hasznos vadat lő-e, vagy károsat. A fő, hogy vadászati szempontból érdekes vadat lőhessen, önmaga alatt vágja el tehát a fát, ha azt a kevés ragadozót, ami a vadállományában nem is igen tesz számottevő kárt, ilyenkor, tavasszal pusztítja. Egy szőrét hullató rókát, nyestet lelőni, vagy pláne a vadőrrel lelövetni és lődíjat fizetni érte, egyenesen bolondság még a haszon szempontjából is. Egy róka gerezna ára télen 13—14 pengő, egy nyeste 30—35. Nem igen hiszem, hogy akármelyik elpusztítana ennyi értékű egészséges apró vadat, ha pedig a gyengéket és betegeket összefogdossa, azzal még használ is az állománynak. Arról nem is beszélve, mennyivel nagyobb mulatság rókát, vagy nyestet lőni, mint nyulat, vagy foglyot, vagy akár fácánt, amelyeknél igazi szórakozás csak abban van, ha tömegesen kerülve a puskacső elé, jól kilövöldözheti magát az ember rájuk. Egy nyuszt, egy nyeszt, egy róka, egy menyét, egy hermelin, egy vidra vagy egy vadmacska azonban mindig esemény a vadász számára. Vadászati szempontból tehát inkább kíméletet érdemel, mint irtást és józaneszű vadász semmiesetre sem fogja őket a területéről azért kipusztítani, hogy egynéhány apróvaddal esetleg többet lőhessen. Arról nem is szólva, hogy micsoda kegyetlen és gonosz dolog a mérgezés, aminek — akármivel csinálják, — mindig van egy csomó „hasznos” áldozata is. Az apróvadnak nem a vad ragadozók az igazi ellenségei, hanem az etetés hiánya, a rossz helyen való költés és a helytelen vadászat, a ragadozók közül pedig a kóbor kutyák és házimacskák. Amikor a modern vadászfegyvereket kitalálták, főleg az ismétlőpuskákat, sokan attól ítéltek, hogy fogják irtani a szörnyű öldökléssel a vadakat. Ezzel szemben az történt, hogy az apróvad hihetetlenül elszaporodott azóta, mert vérfelfrissítéssel, etetéssel, eleven vadak kieresztésével természetszerűleggondoskodtak róla, hogy legyen mire vadászni a modern fegyverekkel. A ragadozók elenyésző csekély percentet pusztítanak el ezekhez az öldöklő fegyverekhez képest és nem szaporodtak el olyan mértékben, mint az apróvad, sőt inkább megfogyatkoztak. Úgy, hogy inkább a ragadozók védelméről kellene gondoskodni inkább, mint irtásukról. A vadásznak minden vadat szeretni kell, legyen az hasznos, vagy kártékony. A fácán, amelyik magot eszik, alapjában véve tesz annyi kárt, mint a róka, amely egykét fácánt, nyulat és csirkét elpusztít. De a fácán, amennyi kárt tesz a vetésben, hasznot is hajt annyit mikor bogarászik és a rókának is az egér a fő tápláléka. A kárt és a hasznot nehéz felmérni, de nem is kell. Meg kell nyugodni a Természet bölcsességében, amely úgy rendelkezett, hogy a fácán vadásszék a hernyóra, a róka a fácánra, az ember mind a kettőre. De emberségesen, vagyis mértékkel, mert a puska úgyis óriási fölényt biztosít számára. Irtani azonban ne irtson semmit. Ne avatkozzék bele a természet gépezetébe, amely puskát adott a kezébe, de hozzá belátást is, amely azt parancsolja, hogy ne éljen vissza az erejével — a saját érdekében. A ragadozókra akkor kell vadászni, amikor érdemes elejteni őket a gerezdájukért. A tollas ragadozókra, amikor lehet. De egyikre sem volna szabad olyankor, mikor fiasok. Mert a vadászat úri mulatság, nem pedig kegyetlenkedés. A fias rókát, vagy a fészkelő héját lelőni pedig az, mert tessék csak elgondolni azoknak a fiókáknak a kínlódását, amik éhenvesznek! Nem, hogy a mérgezést be kellene feltétlenül tiltani, de fiadzás és költés idején még a puskával való vadászatot is a ragadozókra! Apróvad semmivel sem lenne kevesebb, viszont a vadászat változatosabbá, érdekesebbé válnék, ha a kegyetlenségnek ezt az utolsó, barbár maradványát is kiirtanák belőle. VAPASZAT Ragadozók irtása Irta: CSATHÓ KÁLMÁN Megázott patronok kezelése A vadászt sokszor éri érzékeny kár azzal, hogy sörétes patronjai megáznak, vízi vadászat alkalmával esetleg a csónakbein, vagy gázolás közben nedvesek lesznek, felpuhádnak és nem férnek bele a csőbe. Egy német vadász azt ajánlja, hogy az ilyen patronokat 48 órára 25—30 fok meleg sóba kell berakni. A só átveszi a nedvességet és a patronok kisimulnak, használhatókká lesznek, legfeljebb végüket kell utólag még egyszer lecsavaró géppel kiegyengetni. SAKK Rovatvezető: NAGY GÉZA Játszma a Barcza-Kluger mérkőzésből Két kiváló, vidéki nevelésű játékosunk, a magyar mesteri címmel rendelkező sátoraljaújhelyi Kluger és a mestererejű debreceni Barcza 10 partira tervezett mérkőzést játszanak Debrecenben az ottani bajnoki versennyel kapcsolatban. Barczával már többízben találkoztak olvasóink rovatunk hasábjain. Egyénisége minőségileg a Maróczyéra emlékeztet, tudományos sakkot játszik, rendkívül alapos elméleti felkészültséggel, távol minden ifjonti romantikától, de amellett készen minden bátor, logikailag indokolt kísérletre. Ellenfele, a szintén fiatal Kluger nem ennyire doktrinár, de ő sem romantikus. Játékában inkább a küzdő szellem dominál, nem pedig a művészi elem. Alant a mérkőzés I. játszmáját adjuk. Tanulságos benne a reneszánszát élő Tarnasch-védelem, melynek 12. lépésében Barcza egy értékes javítást eszközölt. A vezércsel Tarrasch-féle védelme. Debrecen, 1936 u. 23. Ez a lépés egy futó kis kaland, melynek a kedvéért világos elmulaszt komolyabb lehetőségeket, amelyek pl. Fed után kínálkoztak volna. A magnélküli fenyegetést sötét hidegvérrel parírozza és hirtelen fölénybe kerül. 15. Bf8—d8 ! 16. Bfl—dl Va5—06 17. FgZ—fl b7—b6 18. FdZ—el ... A csábítónak látszó 18.e2—e4 csupán döntetlent eredményez: 18.e4 Vb7, 19. eXd HXd5, 20. Fg2 HXc3, 21. FXc3! BXd4, 22. FXb7 BXdl sakk. Mindamellett ez lett volna a helyes folytatás,mert az izolált gyalog kezdi magát támponttá kinőni. A kis Kluger ezt a partit nem kezeli renoméjához és mesteri címéhez méltóan. A 15. húzást követő futómanőverek már villámparti stílusúak voltak, ez a gyaloglépés pedig, amely teljesen szétbontja a királyállást, egyenesen kávéházi stílus. Remélhetőleg csak a bemutatkozás lámpalázáról van szó. A kritikus számára hiba, amely kiadja a kézből az aznat után egészen szimpla győzelmet. A szemtanú számára azonban csupán szerencsétlen elhúzás. Barcza a ceruza- Világos: Kluger Sötét: Barcza 1. dz—dt— d7—d5 2. cS—effért—e6 3. Hbl—cS c7—c5 4. dfXdS e6 Xd5 5. Hgl—fS Hb8—c6 6. g7—gS Hg8—f6 7. Fff—g7 Ff8—e7 8. 0—00—0 9. Fel—g5 Fc8—e6 10. dt,Xc5 Fe7 XcS 11. Bal—d Fc5—e7 A visszavonulás b6-ra gyanúsnak látszik 12. ff2—b3 miatt. 12. Hf3—dt h7—h6! 13. Fg5—fff HceXdtf! Nem lett volna jó Va5,amire HXc6 következik. 14. VdfXdtf Vd8Xa5 15. Fflf—dZ « # » ! 18. ... Va6—b7 19. Fff—g7 . Ba8—c8 20. ez—es Vb7—b8! 21. Vdtf—dS Vb8—e5 22. VdS—e7 Fe7—c5 23. h7—h3 d5—dt, 24. eSXdtf Fc5 X dtf 25. VeZXeS Fdtf X e5 26. fz—m • . • 26. ... Fe5—d!f sakk 27. Fel—fér Ez aztán meg éppen gyalogot is veszít. 27............. Fdtf x cS 28. BdlXd8 Bc8 X d8 29. b7Xc3 Fe6 X az 30. c3—Clf Bd8—c8 31. —c5 ~F —d Ff 32. FgzXdS HfGXdS 33. Bel—dl Hd5—cS 34. Bdl—d3 HcS—et, 35. c5Xb6 HeiXf7 36. b6—b7 • • • • A sima visszaütés f2-re természetesen még simábban veszt. 36. ..... HfZ X hs sakk 37. Kgl—gz HhSXftf sakk 38. gSXfi Bc8—b8 39. BdS—d7 Kg8—h7T Üzenetek Vizslatartó. A parferszidomítás nem azt jelenti, hogy a kutya tanítómestere a korbács legyen. Mindenféle kegyetlenkedés kerülendő az idomításnál. A kutyát csak akkor szabad büntetni, ha valamit nem tesz meg olyankor, amikor már tudnia kell, hogy mit kívánunk tőle. Sokkal többet ér minden korbácsnál, szeges szíjnál és más középkori rekvizitumnál a türelem és következetesség. A kutya tudja azt, hogy hatalmunkban van, érezze, hogy engedelmeskednie kell, de ne rettegjen a következményektől. Ha a fiatal kutya az idomitás idejekor zárva van s egyetlen szórakozása az, ha az idomító foglalkozik vele, rendszerint boldog, ha engedelmeskedhet és ezért simogatás, vagy egy falat a jutalma. Tisztavérű, jó családból származó vizslakölykökből korbács nélkül is kitűnő használati kutya lehet. Az ilyen növendékre is rá lehet ugyan néha gyengéden legyinteni, de ütni-venni egészen fölösleges. Nimród. Értesülésünk szerint Németországba megérkeztek már a Kanadából importált fiatal jávorszarvasok. Hogy hol fogják őket elhelyezni, arról még nincs tudomásunk. Az importált példányok fiatal, háznál nevelt szelíd állatok és jól bírták a hosszú tengeri utat. Tacskó-kopó. A tacskó természeténél fogva nemcsak kotorék-kutya, hanem csaholva dolgozó hajtókutya is, sőt az idomított tacskó kitűnő vérebmunkát is végez. Hogy nehezen idomítható, az inkább csak rossz híre, mint tulajdonsága. Bizonyos, hogy minden tacskó „önálló akciókra” hajlamos, de ha kölyökkorától foglalkoznak vele, rendszerint igen hsználható vadásztárs válik belőle. Ismertünk több olyan tacskót, amely például a legnagyobb sűrűségből kitűnően apportírozta a foglyot, vagy fácánt. Igaz, hogy ezeknek a tacskóknak gazdája mester volt az idomításban. Vérebmunkára azonban minden fogas és jól beheccelt tacskó használható akár vezetéken, akár vezeték nélkül. 21 A JÓ KÖNYVEK regénysorozat új kötete: MAUCHAM: Egy levél negrezdiül Drámai elbeszélések a csendes-óceáni szigetekről. Fűzve P 1.50. Kötve P. J.#*. BORROUQHE: Tarzan az őserdőben Afrika hősének új kalandjai. Fűzve P 1.90. Kötve P 7.90. Pantheon kiadás jáért akart nyúlni, hogy jegyzőlapjára bevezesse 39. . . . 35-öt s közben véletlenül fellökte a királyát. Ellenfele a szabályok alapján követelte a királylépést és Barcza nem akart már az első partiból zsüriügyet csinálni és teljesítette a kívánságát. A parti erre további 16 húzás után sötét gondos ellenjátéka következtében döntetlenül végződött, mert a világos király még akkor el tudta érni a c6 mezőt, midőn az a gyalog a 2-ig jutott s így még a remisért is meg kellett dolgozni. A kritikus hadállást mutatja be diagrammunk: Sakkhirek Komoly fordulat az Aljechin—Euwe revánsmérkőzés ügyében. Egy ízben már megírtuk, hogy az egyik szemeringi nagy szálloda, megfelelő áldozattal, hajlandó megrendezni az új világbajnoki mérkőzést. Aljechin jelenleg Bécsben időzik. Ezt az alkalmat ragadta meg a rendezőség, hogy vele és Euwe világmester meghatalmazottjával, Kmoch bécsi mesterrel, kötelező megállapodást hozzon létre. A múlt vasárnap tartott megbeszélésen a helyzet tisztázódott. A rendezőség hajlandó az összes költségek fedezésére, amiknek legjelentősebb összegei a tízezer hollandi forint (jelenleg 36.000 osztrák shilling) tétnek valamely holland bankba való átutalása és a mérkőző felek és kíséretének (!) költségei. Aljechin, akit a bécsi lapok jelentései szerint csak a reváns vágya hevít, minden feltételhez hozzájárult és hajlandó lett volna az új mérkőzést akár már a legközelebbi hónapokban lebonyolítani. Euwe helyzete, mint Kmoch kifejtette, nehezebb. Matematikai tanár egy leánylíceumban, aki az előző mérkőzés miatt máris kivételesen hosszú szabadságot élvezett, újabb hosszabb szabadságot tehát sem ebben, sem a következő tanévben nem igényelhet. Véleménye szerint erre 1937 november előtt nem számíthat. Kmoch mester még hozzáfűzte, hogy, ettől eltekintve, Euwe természetesen szívesen áll lehetőség szerint Aljechin rendelkezésére. A rendezőbizottság a tárgyalás egész anyagát jegyzőkönyvbe vette fel, azt megküldötte a holland sakkszövetségnek, azzal a kéréssel, hogy Euwe szabadságának kérdésében járjanak el és ezzel ezt a kétségtelenül nagyfontosságú sakkeseményt megvalósítani segítsék. A Budai Sakkozó Társaság háziversenyének eredménye: 1. Koródy 10; 2—4. Jeney, dr. László és Székely 8%; 5. Majerszky 64. A versenyen öszesen tizenkét játékos vett részt. A Magyar Sakkszövetség főtornájának előmérkőzései a múlt hét folyamán indultak meg. A Pesti Hírlap Sakköre mesterversenyt rendez. A Pesti Hírlap Sakköre, fennállásának 10. évfordulója alkalmából, az idén mesterversenyt akar rendezni, amire külföldi résztvevőket is meghívnak. Az előkészületek már megindultak. Aljechin-szimultán Bécsben. Január 25-én este Aljechin, akit a bécsi sakkozók és az osztrák hatóságok ünnepélyesen fogadtak, a Café Herrenhofban 40 játékossal mérkőzött egyidejűleg. Eredménye: ,+28,5, 07, ami a részvevők átlagerejére nagyon hízelgő. Az 54 óráig tartó produkcióban Aljechin régi erejét mutatta, viszont ellenfelei közül a legnagyobb meglepetést a 18 éves Cermak Károly diák okozta, aki alig 18 lépés után, szabályos és védhetetlen királyszárnyi támadással győzött a volt világmester ellen. 39. Bd3—d7 ...