Budapesti Hírlap, 1936. március (56. évfolyam, 51-75. szám)

1936-03-01 / 51. szám

1938 MÁRCIU­S 1, VASÁRNAP B. H. ■? Ilyenkor tavasz fele, mikor szegre kerül a szalonka érkezéséig a puska, a vadászati szakemberek meg szokták magyarázni a területtulajdonosoknak, hogy legfőbb köte­lességük ezalatt az idő alatt a kártékony ragadozók irtása és pusztítása fegyverrel, csapdával és méreggel, a hasznos vadak védelme érdekében. Valahányszor ilyesmit olvasok, mindig elszorul a szívem, mert önkénytelenül is arra kell gondolnom, hogy miféle különös megkülönböztetés az, ami a vadon egyik lakóját hasznosnak, a másikat károsnak bélyegzi. Hasznos az a vad, amelyiket meg lehet enni, káros, amelyik egy gusztuson van velem és ugyanazt eszi, amit én. Ezen az alapon akarja kötelességemmé tenni a vadász-erkölcs, hogy az egyik fajtát ápoljam, dédelgessem, szeressem, a mási­kat pedig kegyetlenül pusztítsam, haragud­jak rá és gyűlöljem. Való igaz, hogy a hasznos apróvad, mint nemzetgazdasági tényező, nagyon jelentős bevételi forrást jelenthet, nem a vadász­nak, vagy területtulajdonosnak, hanem inkább a vadkereskedőnek és ezeknek a révén nagy általánosságban az országnak, amelynek a külkereskedelmi mérlegét ja­vítja. Jelentős forgalmat csinál ezenkívül a tölténygyárosok, fegyverkereskedők, to­vábbá a vasút számára, megélhetést jelent a vadőröknek és keresetet a hajtóknak, akiket olyankor juttat télvíz idején nap­számhoz, mikor más munka nem lenne. Sőt az állami bevételek közt sem áll utolsó helyen a vadász­jegyek és a fegyverek il­letéke meg a vadászkutyák után fizetett ebadó. Vagyis, a vadból igen sok mindenki­nek van haszna, egyetlen egy valakit ki­véve : magát a vadászt és területbérlőt, aki, ha mindent önámítás nélkül felszámít, a területbért, vadőrfizetést, hajtókát, vad­­eleséget, töltényt, kutyaadót, kutyatartást, vadászebédet, útiköltséget, vadász-jegy il­letéket, és nem tudom még mit hagytam ki, — kénytelen megállapítani, hogy a nyúl, a fácán, a fogoly, mire terítékre kerül, sokkal több pénzében van, mint amennyit a vadkereskedő fizet érte. Az 5 számára tehát a vadászat nem je­lent jövedelmi forrást, nem jelent hasz­not, csak olyan passziót, amelynek a költ­ségei részben megtérülnek az elejtett va­dak árába. Ránézve tehát a vadászatot nem lehet a haszon szempontjából meg­ítélni, aminthogy nem is igen tudok a har­mincezer magyar vadász közt százat sem elképzelni, aki ezt a mulatságot a haszon kedvéért folytatja. A vadász szempontjá­ból tehát a haszn­­os és káros vad fogalma elesik, mert neki, mint vadásznak, meg­lehetősen mindegy, hogy hasznos vadat lő-e, vagy károsat. A fő, hogy vadászati szempontból érdekes vadat lőhessen, ön­maga alatt vágja el tehát a fát, ha azt a kevés ragadozót, ami a vadállományában nem is igen tesz számottevő kárt, ilyenkor, tavasszal pusztítja. Egy szőrét hullató rókát, nyestet lelőni, vagy pláne a vadőr­rel lelövetni és lődíjat fizetni érte, egye­nesen bolondság még a haszon szempontjá­ból is. Egy róka gerezna ára télen 13—14 pengő, egy nyeste 30—35. Nem igen hi­szem, hogy akármelyik elpusztítana ennyi értékű egészséges apró vadat, ha pedig a gyengéket és betegeket összefogdossa, az­zal még használ is az állománynak. Arról nem is beszélve, mennyivel nagyobb mu­latság rókát, vagy nyestet lőni, mint nyu­­lat, vagy foglyot, vagy akár fácánt, ame­lyeknél igazi szórakozás csak abban van, ha tömegesen kerülve a puskacső elé, jól ki­lövöldözheti magát az ember rájuk. Egy nyuszt, egy nyeszt, egy róka, egy menyét, egy hermelin, egy vidra vagy egy vadmacska azonban mindig esemény a va­dász számára. Vadászati szempontból te­hát inkább kíméletet érdemel, mint irtást és józaneszű vadász semmiesetre sem fogja őket a területéről azért kipusztítani, hogy egynéhány apróvaddal esetleg többet lő­hessen. Arról nem is szólva, hogy micsoda ke­gyetlen és gonosz dolog a mérgezés, ami­nek — akármivel csinálják, — mindig van egy csomó „hasznos” áldozata is. Az apróvadnak nem a vad ragadozók az igazi ellenségei, hanem az etetés hiánya, a rossz helyen való költés és a helytelen vadászat, a ragadozók közül pedig a kóbor kutyák és házimacskák. Amikor a modern vadászfegyvereket kitalálták, főleg az ismétlő­puskákat, sokan attól ítéltek, hogy­­ fogják irtani a szörnyű öldökléssel a vadakat. Ezzel szemben az történt, hogy az apróvad hihetetlenül elszaporodott azóta, mert vérfelfrissítéssel, etetéssel, eleven vadak kieresztésével természetszerűleg­­gondoskodtak róla, hogy legyen mire va­dászni a modern fegyverekkel. A ragado­zók elenyésző csekély percentet pusztíta­nak el ezekhez az öldöklő fegyverekhez képest és nem szaporodtak el olyan mér­tékben, mint az apróvad, sőt inkább meg­fogyatkoztak. Úgy, hogy inkább a ragado­zók védelméről kellene gondoskodni inkább, mint irtásukról. A vadásznak minden vadat szeretni kell, legyen az hasznos, vagy kártékony. A fá­cán, amelyik magot eszik, alapjában véve tesz annyi kárt, mint a róka, amely egy­két fácánt, nyulat és csirkét elpusztít. De a fácán, amennyi kárt tesz a vetésben, hasznot is hajt annyit mikor bogarászik és a rókának is az egér a fő tápláléka. A kárt és a hasznot nehéz felmérni, de nem is kell. Meg kell nyugodni a Természet böl­csességében, amely úgy rendelkezett, hogy a fácán vadásszék a hernyóra, a róka a fácánra, az ember mind a kettőre. De em­berségesen, vagyis mértékkel, mert a puska úgyis óriási fölényt biztosít számára. Irtani azonban ne irtson semmit. Ne avat­kozzék bele a természet gépezetébe, amely puskát adott a kezébe, de hozzá belátást is, amely azt parancsolja, hogy ne éljen vissza az erejével — a saját érdekében. A ragadozókra akkor kell vadászni, ami­kor érdemes elejteni őket a gerezdájukért. A tollas ragadozókra, amikor lehet. De egyikre sem volna szabad olyankor, mikor fiasok. Mert a vadászat úri mulatság, nem pedig kegyetlenkedés. A fias rókát, vagy a fészkelő héját lelőni pedig az, mert tessék csak elgondolni azoknak a fiókáknak a kínlódását, amik éhenvesznek! Nem, hogy a mérgezést be kellene fel­tétlenül tiltani, de fiadzás és költés idején még a puskával való vadászatot is a ra­gadozókra! Apróvad semmivel sem lenne kevesebb, viszont a vadászat változatosabbá, érdeke­sebbé válnék, ha a kegyetlenségnek ezt az utolsó, barbár maradványát is kiirtanák belőle. VAPASZAT Ragadozók irtása Irta: CSATHÓ KÁLMÁN Megázott patronok kezelése A vadászt sokszor éri érzékeny kár azzal, hogy sörétes patronjai megáznak, vízi vadá­szat alkalmával esetleg a csónakbein, vagy gázolás közben nedvesek lesznek, felpuhád­nak és nem férnek bele a csőbe. Egy német vadász azt ajánlja, hogy az ilyen patronokat 48 órára 25—30 fok meleg sóba kell berakni. A só átveszi a nedvességet és a patronok ki­simulnak, használhatókká lesznek, legfeljebb végüket kell utólag még egyszer lecsavaró géppel kiegyengetni. S­AKK Rovatvezető: NAGY GÉZA Játszma a Barcza-Kluger mérkőzésből Két kiváló, vidéki nevelésű játékosunk, a magyar mesteri címmel rendelkező sátoralja­újhelyi Kluger és a mestererejű debreceni Barcza 10 partira tervezett mérkőzést ját­szanak Debrecenben az ottani bajnoki ver­sennyel kapcsolatban. Barczával már több­ízben találkoztak olvasóink rovatunk hasáb­jain. Egyénisége minőségileg a Maróczyéra emlékeztet, tudományos sakkot játszik, rendkívül alapos elméleti felkészültséggel, távol minden ifjonti romantikától, de amel­lett készen minden bátor, logikailag indokolt kísérletre. Ellenfele, a szintén fiatal Kluger nem ennyire doktrinár, de ő sem romanti­kus. Játékában inkább a küzdő szellem do­minál, nem pedig a művészi elem. Alant a mérkőzés I. játszmáját adjuk. Tanulságos benne a reneszánszát élő Tar­­nasch-védelem, melynek 12. lépésében Barcza egy értékes javítást eszközölt. A vezércsel Tarrasch-féle védelme. Debrecen, 1936 u. 23. Ez a lépés egy futó kis kaland, melynek a kedvéért világos elmulaszt komolyabb le­hetőségeket, amelyek pl. Fed után kínálkoz­tak volna. A magnélküli fenyegetést sötét hidegvérrel parírozza és hirtelen fölénybe kerül. 15. Bf8—d8 ! 16. Bfl—dl Va5—06 17. FgZ—fl b7—b6 18. FdZ—el ... A csábítónak látszó 18.e2—e4 csupán dön­tetlent eredményez: 18.e4 Vb7, 19. eXd HXd5, 20. Fg2 HXc3, 21. FXc3! BXd4, 22. FXb7 BXdl sakk. Mindamellett ez lett volna a helyes folytatás,mert az izolált­­ gyalog kezdi magát támponttá kinőni. A kis Kluger ezt a partit nem kezeli reno­méjához és mesteri címéhez méltóan. A 15. húzást követő futómanőverek már villám­parti stílusúak voltak, ez a gyaloglépés pedig, amely teljesen szétbontja a királyállást, egyenesen kávéházi stílus. Remélhetőleg csak a bemutatkozás lámpalázáról van szó. A kritikus számára hiba, amely kiadja a kézből az aznat után egészen szimpla győ­zelmet. A szemtanú számára azonban csu­pán szerencsétlen elhúzás. Barcza a ceruza- Világos: Kluger Sötét: Barcza 1. dz—dt— d7—d5 2. cS—eff­ért—e6 3. Hbl—cS c7—c5 4. d­fXdS e6 Xd5 5. Hgl—fS Hb8—c6 6. g7—gS Hg8—f6 7. Fff—g7 Ff8—e­7 8. 0—00—0 9. Fel—g5 Fc8—e6 10. dt,Xc5 Fe7 X­cS 11. Bal—d­ Fc5—e7 A visszavonulás b6-ra gyanúsnak látszik 12. ff2—b3 miatt. 12. Hf3—dt h7—h6! 13. Fg5—fff HceXdtf! Nem lett volna jó Va5,amire HXc6 kö­vetkezik. 14. VdfXdtf Vd8Xa5 15. Fflf—dZ « # » !­ 18. ... Va6—b7 19. Fff—g7 . Ba8­—c8 20. ez—es Vb7—b8! 21. Vdtf—dS Vb8—e5 22. VdS—e7 Fe­7—c5 23. h7—h3 d5—dt, 24. eSXdtf Fc5 X dtf 25. VeZXeS Fdtf X e5 26. fz—m­ • . • 26. ... Fe5—d!f sakk 27. Fel—fér Ez aztán meg éppen gyalogot is veszít. 27............. Fdtf x cS 28. BdlXd8 Bc8 X d8 29. b7Xc3 Fe6 X az 30. c3—Clf Bd8—c8 31. —c5 ~F —­d Ff 32. FgzXdS HfGXdS 33. Bel—dl Hd5—cS 34. Bdl—d3 HcS—et, 35. c5Xb6 HeiXf7 36. b6—b7 • • • • A sima visszaütés f2-re természetesen még simábban veszt. 36. ..... HfZ X hs sakk 37. Kgl—gz HhSXftf sakk 38. gSXfi Bc8—b8 39. BdS—d7 Kg8—h7T Üzenetek Vizslatartó. A parferszidomítás nem azt je­lenti, hogy a kutya tanítómestere a korbács legyen. Mindenféle kegyetlenkedés kerülendő az idomításnál. A kutyát csak akkor szabad büntetni, ha valamit nem tesz meg olyankor, amikor már tudnia kell, hogy mit kívánunk tőle. Sokkal többet ér minden korbácsnál, sze­ges szíjnál és más középkori rekvizitumnál a türelem és következetesség. A kutya tudja azt, hogy hatalmunkban van, érezze, hogy engedelmeskednie kell, de ne rettegjen a kö­vetkezményektől. Ha a fiatal kutya az idomi­­tás idejekor zárva van s egyetlen szórakozása az, ha az idomító foglalkozik vele, rendszerint boldog, ha engedelmeskedhet és ezért simoga­­tás, vagy egy falat a jutalma. Tisztavérű, jó családból származó vizslakölykökből korbács nélkül is kitűnő használati kutya lehet. Az ilyen növendékre is rá lehet ugyan néha gyen­géden legyinteni, de ütni-venni egészen fölös­leges. Nimród. Értesülésünk szerint Németor­szágba megérkeztek már a Kanadából impor­tált fiatal jávorszarvasok. Hogy hol fogják őket elhelyezni, arról még nincs tudomásunk. Az importált példányok fiatal, háznál nevelt szelíd állatok és jól bírták a hosszú tengeri utat. Tacskó-kopó. A tacskó természeténél fogva nemcsak kotorék-kutya, hanem csaholva dol­gozó hajtókutya is, sőt az idomított tacskó kitűnő vérebmunkát is végez. Hogy nehezen idomítható, az inkább csak rossz híre, mint tulajdonsága. Bizonyos, hogy minden tacskó „önálló akciókra” hajlamos, de ha kölyök­­korától foglalkoznak vele, rendszerint igen hsználható vadásztárs válik belőle. Ismertünk több olyan tacskót, amely például a legna­gyobb sűrűségből kitűnően apportírozta a fog­lyot, vagy fácánt. Igaz, hogy ezeknek a tacs­kóknak gazdája mester volt az idomításban. Vérebmunkára azonban minden fogas és jól be­­heccelt tacskó használható akár vezetéken, akár vezeték nélkül. 21 A JÓ KÖNYVEK regénysorozat új kötete: MAUCHAM: Egy levél n­egrezdiül Drámai elbeszélések a csendes-óceáni szigetekről. Fűzve P 1.50. Kötve P. J.#*. BORROUQHE: Tarzan az őserdőben Afrika hősének új kalandjai. Fűzve P 1.90. Kötve P 7.90. Pantheon kiadás jáért akart nyúlni, hogy jegyzőlapjára be­vezesse 39. . . . 35-öt s közben véletlenül fel­lökte a királyát. Ellenfele a szabályok alap­ján követelte a királylépést és Barcza nem akart már az első partiból zsüriügyet csi­nálni és teljesítette a kívánságát. A parti erre további 16 húzás után sötét gondos el­lenjátéka következtében döntetlenül végző­dött, mert a világos király még akkor el tudta érni a c6 mezőt, midőn az a gyalog a 2-ig jutott s így még a remisért is meg kellett dolgozni. A kritikus hadállást mutatja be dia­grammunk: Sakkhirek Komoly fordulat az Aljechin—Euwe reváns­­mérkőzés ügyében. Egy ízben már megírtuk, hogy az egyik szemeringi nagy szálloda, megfelelő áldozattal, hajlandó megrendezni az új világbajnoki mérkőzést. Aljechin je­lenleg Bécsben időzik. Ezt az alkalmat ra­gadta meg a rendezőség, hogy vele és Euwe világmester meghatalmazottjával, Kmoch bécsi mesterrel, kötelező megállapodást hoz­zon létre. A múlt vasárnap tartott meg­beszélésen a helyzet tisztázódott. A rendező­ség hajlandó az összes költségek fedezésére, amiknek legjelentősebb összegei a tízezer hollandi forint (jelenleg 36.000 osztrák shil­ling) tétnek valamely holland bankba való átutalása és a mérkőző felek és kíséreté­nek (!) költségei. Aljechin, akit a bécsi la­pok jelentései szerint csak a reváns vágya hevít, minden feltételhez hozzájárult és haj­landó lett volna az új mérkőzést akár már a legközelebbi hónapokban lebonyolítani. Euwe helyzete, mint Kmoch kifejtette, nehe­zebb. Matematikai tanár egy leánylíceum­ban, aki az előző mérkőzés miatt máris ki­vételesen hosszú szabadságot élvezett, újabb hosszabb szabadságot tehát sem ebben, sem a következő tanévben nem igényelhet. Véleménye szerint erre 1937 november előtt nem számíthat. Kmoch mester még hozzá­fűzte, hogy, ettől eltekintve, Euwe termé­szetesen szívesen áll lehetőség szerint Alje­chin rendelkezésére. A rendezőbizottság a tárgyalás egész anyagát jegyzőkönyvbe vette fel, azt megküldötte a holland sakkszö­vetségnek, azzal a kéréssel, hogy Euwe sza­badságának kérdésében járjanak el és ezzel ezt a kétségtelenül nagyfontosságú sakkese­ményt megvalósítani segítsék. A Budai Sakkozó Társaság háziversenyének eredménye: 1. Koródy 10; 2—4. Jeney, dr. László és Székely 8%; 5. Majerszky 6­4. A versenyen öszesen tizenkét játékos vett részt. A Magyar Sakkszövetség főtornájának előmérkőzései a múlt hét folyamán indultak meg. A Pesti Hírlap Sakköre mesterversenyt rendez. A Pesti Hírlap Sakköre, fennállásá­nak 10. évfordulója alkalmából, az idén mes­terversenyt akar rendezni, amire külföldi résztvevőket is meghívnak. Az előkészületek már megindultak. Aljechin-szimultán Bécsben. Január 25-én este Aljechin, akit a bécsi sakkozók és az osztrák hatóságok ünnepélyesen fogadtak, a Café Herrenhofban 40 játékossal mérkőzött egyidejűleg. Eredménye: ,+28,5, 07, ami a részvevők átlagerejére nagyon hízelgő. Az 5­4 óráig tartó produkcióban Aljechin régi erejét mutatta, viszont ellenfelei közül a legnagyobb meglepetést a 18 éves Cermak Károly diák okozta, aki alig 18 lépés után, szabályos és védhetetlen királyszárnyi támadással győ­­zött a volt világmester ellen. 39. Bd3—d7 ...

Next