Budapesti Hírlap, 1938. június(58. évfolyam, 122-144. szám)

1938-06-05 / 126. szám

1938 JÚNIUS 5. VASÁRNAP Ha II. Pedig ide fádul . . . A tulajdonos, sovány és ideges keres­kedő, nyugodtan árulhatna savanyú­káposztát, féregirtószert vagy bármi egye­bet. Nem mosolyog édesen, nem néz sze­líden. — Bennünket sokat szid a konkurrencia — mondja, — de ki ül fel a konkurrencia panaszaira? — Senki, — biztosítom.­­ A konku­rencia panaszaira nem ül fel senki. é­desüzem Székely Tibor riportja "A közönség vágyait abból is meg lehet ismerni, hogy rr.it árulnak az utcasarkon. Másfél évtizeddel ezelőtt bankok és pénz­váltóintézetek nyíltak mindenütt, a mellék­utcákban is. A közönség a pénz mámorá­ban élt, milliókkal s milliárdokkal számolt és azt képzelte, hogy egyszerű tőzsde­manőverrel visza tudja nyerni azt, amit a háborúban elveszített. Később gyermek­­kocsit, díszműárut és háztartási cikkeket árultak ugyanezekben a helyiségekben. A közönség ekkor már csak abban remény­kedett hogy sikerül majd visszatérnie a háború előtti évek kispolgári nyugalmához, színvonalához és biztonságához. Most édességet árulnak az utcasarkon; krémes­­lepényt, tortát, fagylaltot és málnaszörpöt. Végig a Nagykörúton hatalmas és heve­nyészett kirakatok csábítják az embert, ros­­leadásig telve puha és kemény csemegével. A közönség mindenáron meg akarja éde­­síteni az életét; temérdek módszerben csalódott már; végső elkeseredésében a legegyszerűbb és leghatásosabb eszközhöz folyamodik: a cukorhoz. Aszfalt és vanília Az Erzsébet­ körút a koranyár illataiban fürdik. Ez az illat meleg aszfaltból, füs­tölő autóbuszból, olcsó parfümökből és va­níliából származik. A keverékben a va­nília az uralkodó elem. Az édes­bolt mel­lett jobbról aranyórát, balról selyem­harisnyát lehet kapni egy-egy üzletben. Az órásüzletet és a harisnya-üzletet sokan nézik, de kevesen mennek be; az édes­boltot kevesen nézik, mert aki csak egy pillanatra is elmereng a krémek és egyéb vegyianyagok dús illatfelhőjében, az el­kábul, megfeledkezik mindenről és bemegy a boltba. Reménytelen sorsú ügynökök és gondtelt­nők vándorolnak errefelé; keserű és fanyar ízekkel van tele a szájuk. A nyo­morúság, a fáradtság és az életunalom ízei ezek. A bolt címtábláján azonban óriási fagylalttölcsér és óriási túróslepény figyelmezteti őket, hogy életük ízétől, ha átmenetileg is, de olcsó áron megszaba­dulhatnak. Betérnek a boltba. A pultok mögött három szorgalmas nő serénykedik lélekszakadva. Amennyire csak lehet, igyekeznek fiatalnak, csinosnak és derűsnek látszani. Gyorsan és izgatot­tan mozognak, hadarnak. Tizes tölcsér vani­­ll a citromtól megrakva igenis, — mondják lélegzetvétel nélkül és olyan lázasan ada­golják a vaníliát és citromot, mintha haldoklónak készítenének orvosságot. Vagy mintha ezerfőnyi, ostromló tömeg kényszerítené őket gyors kiszolgálásra. Ezen a forró izgalmon, amellyel süteményt és fagylaltot árulnak, nem szabad meg­lepődni. Jól esik az elcsigázott vándornak, ha ilyen felebaráti igyekezettel nyújtják át neki a tíz- vagy húszfilléres üdülést. Azonkívül használ az üzletmenetnek, ha a vevő lelkében, szuggeszció segítségével, sikerül azt a hitet kelteni, hogy az egész világ fagylaltot akar enni, még­pedig itt, de csakis itt akar fagylaltot enni. Az el­adónők úgy szolgálnak ki négy embert, mintha negyvenet szolgálnának ki. Egy férfi is működik a fagylaltgép mellett, kékesfekete hajjal és olyan ábrá­­zattal, mintha reménytelen­ül sóvárogva szerenádot énekelne éjszaka, egy csalfa kislány ablaka alatt. A női fogyasztókat szolgálja ki s úgy adja át nekik a tizes tölcsért, mintha szerelmeslevelet is kevert volna a fagylaltba. A nők semmit sem szólnak, de a tekintetük hálá­s. Magányos nő­süteményt eszik a sarokasztalnál. Olyan ábrándosan emeli szájához a villát, mintha lelke a mennybolt bárányfelhői közt járna vagy legalább is a szemközti bérház tete­jén. Egy férfi nézi, süteményes tányérral a kezében, nem sok idő kell neki, bátor­ságot merít önmagából s leül a nő mellé. Nagyon illemtudó ember, utólag megkérdi: — Pardon, szabad ez a hely. A nő olyan éberen válaszol, mintha az előbb nem is járt volna a fellegekben: — Már nem szabad, hiszen maga elfog­lalta! Nevetnek mind a ketten. Olcsó édesség és olcsó életkedv van bennük. Nemsokára együtt távoznak. — Azt mondják, kontárok vagyunk és elrontjuk az ipar jóhírét. Pedig mi ható­sági ellenőrzés alatt állunk, bennünket a hatóság engedélyezett és ha nem adnánk olcsó pénzért jót, akkor az emberek nem tódulnának ide. Pedig idetódulnak. Nézzen csak körül, — biztat, — nálam csupa jobb fogyasztó látható. Körülnézek. Keresem az összehasonlítás alapját a Jó Fogyasztót, akinél a jelen­lévők jobbak. De nem találom» Miránk szükség van, — állítja olyan határozottan, mint háborúban a hadi­anyaggyáros. — Ma már nem úgy van, mint azelőtt, hogy az emberek csak gye­rekkorukban, a születésnapjukon ehettek csokoládét meg tortát. Ma már ezt min­denki megengedheti magának, a felnőtt is. Nem fényűzés, mert olcsó. Ma már az em­berek ízlése és színvonala állandóan emel­kedik. Kételkedően nézek rá, várom, hogy bi­zonyítékokkal is erősítse meg ezt a tételt, de nem erősíti meg. •­ Az édesség a legszegényebb nép­osztályokban is közszükségleti cikk, — folytatja. — Akinek csak tíz fillérje van, az is bejöhet ide, ehet valamit, ami ízlik. Sőt, jól is lakik vele. Hol volt ez azelőtt? Ezért szid bennünket a konkurrencia? Émn mondom, kérem: minél több bajuk van az embereknek, annál nagyobb a szükségük édességre. — Úgy van, helyeslek mélyértelműen. — Napjainkban a cukor lassacskán kábító­­szerré válik, hasonlóvá, mint az alkohol, amely köztudomás szerint cukorból szár­mazik. Federíti a mély értelmet. — Ez az! — erősíti meg boldogan. — Éppen jó, hogy az alkoholt említette! So­kan azok közül, akik azelőtt kocsmába jártak szórakozni, most ide járnak. A fagylalt és a sütemény olcsóbb, mint a szesz, és azt is el kell ismerni, hogy egész­ségesebb. Azt csak mindenki elismeri, hogy nem olyan ártalmas? — kérdi gya­nakodva. Feltételesen elismerem, mert nem tu­dom összehasonlítani a fagylaltmérgezés és az alkoholmérgezés statisztikáját. Meg­nyugszik és a telefonhoz rohan, hogy egy távoli Csernyák úrral veszekedjék. Csokoládéillatok felhőjében A Körút túlsó oldalán, alig kétszáz lé­péssel odébb, régi és jóhírű cukrászda áll, a­ kirakatban befőttes üvegek mosolyog­nak finoman, szerényen és drágán. Oda­bent faburkolat fedi a falakat. Félhomály és csend fogadja a belépőt, aki úgy érezheti magát, mintha egyedül, illetve kettesben volna a nemes csokoládéillatok felhőjében. A helyiség keskeny és hosszúkás. Túlsó vége kis rekeszekre oszlik, amelyekben elkülönítve állnak az asztalok. A langyos és édes nyugalom parányi szigete vala­mennyi, csak az kár, hogy a szemközti fülkesorból látni lehet, mi történik a fül­kében. A spanyolfalak azért nem egészen haszontalanul állanak. Az emberek itt nem néznek bele a szomszédjuk szájába, mint más, nyilvános étkezőhelyen,­­ annál is kevésbé, mert itt a vendégek rendszerint csókolódzni szoktak a szomszédjuk szá­jával. A tulajdonosai­ a kasszában mosolyog. Barna az arca, édes a mosolya, lágy a te­kintete. Ha mesét írnék, ilyennek ábrázol­nám a csokoládé szellemét. — Nálunk ilyenkor nem nagy a for­galom -!— mentegetőzik. — A mi vendég­­eink csak este érnek rá, mert dolgozó emberek. Este itt találkoznak. Nincsenek nálunk számozott helyek, de azért nagy­jából tudjuk, hol szeret ülni. Hozzánk nem azért jönnek, hogy teleegyék magu­kat, hanem azért, hogy beszélgessenek. —• Csak beszélgetni szoktak itt az em­­berek? — kérdem rosszhiszeműen. — Természetesen! — csodálkozik. —­­Most mit csinálnának. — Ejnye, — mondom, — lehet, hogy képzelődöm, de úgy rémlik, hogy abban az időben, amikor törzsvendég voltam itt, néha mást is csináltam. — Én nem láttam, — jelenti ki határo­­zottan. — A falakra és a lámpákra nézek. Ők is azt mondják, hogy nem láttak sem­mit. Hiába, csak az ilyen régi cukrászdák nyújtják az embernek azt az illúziót,, hogy ha az alkalom úgy kívánja, láthatat­lanná válik. Vaj helyett vaj — Nálunk nem szoktak ismeretséget kötni, — mondja. — Akik hozzánk jönnek, már ismerik egymást. Mi olcsóbbak va­gyunk, mint a kávéház és a vendég ottho­nosabban érezheti magát nálunk. Ezért nem tudnak tönkretenni az új kávéházak és filéres cukrász­üzemek. Azonkívül ná­lunk a cukorbajos szénhidrátmentes süte­ményt ehet, a szívbajos koffeinmentes kávét ihat. Ez az üzlet nemcsak édesség­bolt. Mi az édességen kívül nyugalmat, csendet és képeslapokat is adunk a ven­dégnek. — Ez az igazi cukrászda, — mondom, ahová a vendégek nem is az édességért jönek! Emlékszem, ha leánnyal sétáltam és nyugalomra volt szükségem, mindig ide jöttem be. Kár, hogy már nem járok ide. — Ó, az én vendégeim sohasem fogynak el! — nyugtat meg. Azt kérdezem, mit szól a túlsó oldalon: 13 • • KOHVLZMP, 1938 június 9-10-11 Jegyeztesse már most elő az idei könyvn­ap könyveit, mert csak így biztosíthatjuk, hogy ezeket idejében megkapja! A könyvnapi könyvek tudvalévőleg hamar kifogynak és azokból könyvnapi áron új kiadás nem készül 1938-as könyvnapi könyvek végleges jegyzéke Szerző Cím Könyvnapt ár Könyvnap utáni ár Fűzve Körte Fűzve Kötve Ady Endre: 4.80 7.60 Arany János: Összes prózai művei és műford. .... 16.40 22.— Arany János: A gazdag ember. Regény ....... 29.— 40.— Aszlányi Károly: 2— 3.— Balassa József: A nyelvek élete .......... 3.60 4.20 Benedek Marcell: A magyar irodalom története................... 5.— Megszűnik Berend Miklósné: 2.90 3.60 Bibó Lajos: A gyerek. Regény .......... 4.80 3.90 4.80 Boiklier Dimo dr.: 5.80 5.80 6.80 Darvas József: A törökverő. Tört. regény ...... 4.80 6.50 5.60 7.50 Dániel Anna: István király útja. Ifj. tört. regény. ... 2.80 3.60 Deér József: Pogány magyarság. — Keresztény magyar­ság. Tört. tárgyú mű............................. 4— 4.80 Dénes Gizella: Két sor ház. Regény ........ 2.80 3.50 Dormándy László: Kis Enciklopédia............................................... 6.80 8.60 Drescher Pál: A szép magyar könyv 32 képpel. . . . . 2.50 2.80 Faludy György: A pompeji strázsán. Versek ...... 3.60 4.40 4.20 5.80 Faludy György: —.80 1.— Fodor Gyula: Zenei portrék. Tanulmány ....... —.80 1.— Földi Mihály: 8.60 3.60 Halász Gyula: Édes anyanyelvünk. (Könyv a magyar nyelv szépségéről és romlásáról). . . 4.80 5.60 Harsány­ Zsolt: Sacra Corona. Regény ........ 4— 6.— Horváth Jenő dr.: A Milleniumtól Trianonig. Történelem . . 3.— 4.— Ily­és Gyula: Petőfi. (Új kiadás) 4.80 5.60 Jankovits Ferenc: Forgách Zsuzsanna: Regény ...... 1.20 Jókai Mór: Fekete gyémántok. Regény ...... 2.80 4.80 József Attila: Verseinek gyűjteményes kiadása. ■ * . ■ 8.60 5.— Z­áldor János dr.: A magyar zenetörténet kis tükre. ... 3.60 4.20 Karinthy Frigyes: Amiről a vászon mesél. Humoreszk . . . —.80 1.— Szecső J. dr. és Vámos B. dr.: Értelem és szakértelem a közgazdaságban. 1.20 1.50 B. Késmárki R.: Herbarium. Novellák........................ 1.50 2.50 Komáromi János: Esze Tamás, a mezítlábasok ezredese. Reg. 1.80 4.80 Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi ............................ 5.80 8.— Körmendy Ferenc: A budapesti kaland. Regény ..... 2.80 3.80 3.90 5.40 Laczkó Géza: Királyhágó ........a... Kart. 4.80 5.80 kb. 6.80 8.— Műv.köt. 7— Lendvay István: Világ és magány. Költemények . . . . . 2.40 3.— Lyka Károly: Kis krónikák. Essaik . ....... —.801_ Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig. Regény ...... Mosolygó múlt. — A szabadságharctól a 1.80 Megszűnik világháborúig. — A béke korszaka a humor tükrében. Kart. 3.— 5.— Müller: Minden az arcunkra van írva. n. kiad. . . 8.— Kart. 4.80 Nádler Herbert: Vadásznapok, vadászévek. Vadásznapló . . 7.80 Kart. 12— Németh Andor: Mária Terézia ........... 4.80 5.80 6.80 9.— Mű­v. köt. 7— Ráth-Végh István: Az emberi butaság kultúrtörténete ... 3.60 4.40 Szécsi Ferenc: Idegen szavak nagy szótára 1.96 3.80 Szép Ernő: Ballet. Elbeszélések................................. . —.80 1.— Szunyoghy X. Ferenc: Szárnyaló szívvel. Lelki gyakorlatok ... 4.80 5.80 Tamás István: Álmában is hazudik. Regény 2.90 3.60 Kart. Tavaszy Sándor: Erdélyi tetők. Úti élmények és term. képek kb 4.— Tersánszky Józsi Jenő: Magyarország története Pekáry S. illusz­trációival. (Fiataloknak, felnőtteknek) 4.80 6. Tóth Tihamér dr.: A műveit ifjú................................. . . . . 2.80 Vas Gereben: Nemzet napszámosai. Regény . . . . . 1.80 2.40 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen. Regény ..... 3.90 4.80 PFEIFER FERDINAND (Zeidler Testvérek] nemzeti könyvkereskedése Budapest, III., Kossuth Lajos­ utca 5. Telefon: 18-57-39, 18-74-00.

Next