Budapesti Hírlap, 1938. június(58. évfolyam, 122-144. szám)
1938-06-05 / 126. szám
1938 JÚNIUS 5. VASÁRNAP Ha II. Pedig ide fádul . . . A tulajdonos, sovány és ideges kereskedő, nyugodtan árulhatna savanyúkáposztát, féregirtószert vagy bármi egyebet. Nem mosolyog édesen, nem néz szelíden. — Bennünket sokat szid a konkurrencia — mondja, — de ki ül fel a konkurrencia panaszaira? — Senki, — biztosítom. A konkurencia panaszaira nem ül fel senki. édesüzem Székely Tibor riportja "A közönség vágyait abból is meg lehet ismerni, hogy rr.it árulnak az utcasarkon. Másfél évtizeddel ezelőtt bankok és pénzváltóintézetek nyíltak mindenütt, a mellékutcákban is. A közönség a pénz mámorában élt, milliókkal s milliárdokkal számolt és azt képzelte, hogy egyszerű tőzsdemanőverrel visza tudja nyerni azt, amit a háborúban elveszített. Később gyermekkocsit, díszműárut és háztartási cikkeket árultak ugyanezekben a helyiségekben. A közönség ekkor már csak abban reménykedett hogy sikerül majd visszatérnie a háború előtti évek kispolgári nyugalmához, színvonalához és biztonságához. Most édességet árulnak az utcasarkon; krémeslepényt, tortát, fagylaltot és málnaszörpöt. Végig a Nagykörúton hatalmas és hevenyészett kirakatok csábítják az embert, rosleadásig telve puha és kemény csemegével. A közönség mindenáron meg akarja édesíteni az életét; temérdek módszerben csalódott már; végső elkeseredésében a legegyszerűbb és leghatásosabb eszközhöz folyamodik: a cukorhoz. Aszfalt és vanília Az Erzsébet körút a koranyár illataiban fürdik. Ez az illat meleg aszfaltból, füstölő autóbuszból, olcsó parfümökből és vaníliából származik. A keverékben a vanília az uralkodó elem. Az édesbolt mellett jobbról aranyórát, balról selyemharisnyát lehet kapni egy-egy üzletben. Az órásüzletet és a harisnya-üzletet sokan nézik, de kevesen mennek be; az édesboltot kevesen nézik, mert aki csak egy pillanatra is elmereng a krémek és egyéb vegyianyagok dús illatfelhőjében, az elkábul, megfeledkezik mindenről és bemegy a boltba. Reménytelen sorsú ügynökök és gondteltnők vándorolnak errefelé; keserű és fanyar ízekkel van tele a szájuk. A nyomorúság, a fáradtság és az életunalom ízei ezek. A bolt címtábláján azonban óriási fagylalttölcsér és óriási túróslepény figyelmezteti őket, hogy életük ízétől, ha átmenetileg is, de olcsó áron megszabadulhatnak. Betérnek a boltba. A pultok mögött három szorgalmas nő serénykedik lélekszakadva. Amennyire csak lehet, igyekeznek fiatalnak, csinosnak és derűsnek látszani. Gyorsan és izgatottan mozognak, hadarnak. Tizes tölcsér vanill a citromtól megrakva igenis, — mondják lélegzetvétel nélkül és olyan lázasan adagolják a vaníliát és citromot, mintha haldoklónak készítenének orvosságot. Vagy mintha ezerfőnyi, ostromló tömeg kényszerítené őket gyors kiszolgálásra. Ezen a forró izgalmon, amellyel süteményt és fagylaltot árulnak, nem szabad meglepődni. Jól esik az elcsigázott vándornak, ha ilyen felebaráti igyekezettel nyújtják át neki a tíz- vagy húszfilléres üdülést. Azonkívül használ az üzletmenetnek, ha a vevő lelkében, szuggeszció segítségével, sikerül azt a hitet kelteni, hogy az egész világ fagylaltot akar enni, mégpedig itt, de csakis itt akar fagylaltot enni. Az eladónők úgy szolgálnak ki négy embert, mintha negyvenet szolgálnának ki. Egy férfi is működik a fagylaltgép mellett, kékesfekete hajjal és olyan ábrázattal, mintha reménytelenül sóvárogva szerenádot énekelne éjszaka, egy csalfa kislány ablaka alatt. A női fogyasztókat szolgálja ki s úgy adja át nekik a tizes tölcsért, mintha szerelmeslevelet is kevert volna a fagylaltba. A nők semmit sem szólnak, de a tekintetük hálás. Magányos nősüteményt eszik a sarokasztalnál. Olyan ábrándosan emeli szájához a villát, mintha lelke a mennybolt bárányfelhői közt járna vagy legalább is a szemközti bérház tetején. Egy férfi nézi, süteményes tányérral a kezében, nem sok idő kell neki, bátorságot merít önmagából s leül a nő mellé. Nagyon illemtudó ember, utólag megkérdi: — Pardon, szabad ez a hely. A nő olyan éberen válaszol, mintha az előbb nem is járt volna a fellegekben: — Már nem szabad, hiszen maga elfoglalta! Nevetnek mind a ketten. Olcsó édesség és olcsó életkedv van bennük. Nemsokára együtt távoznak. — Azt mondják, kontárok vagyunk és elrontjuk az ipar jóhírét. Pedig mi hatósági ellenőrzés alatt állunk, bennünket a hatóság engedélyezett és ha nem adnánk olcsó pénzért jót, akkor az emberek nem tódulnának ide. Pedig idetódulnak. Nézzen csak körül, — biztat, — nálam csupa jobb fogyasztó látható. Körülnézek. Keresem az összehasonlítás alapját a Jó Fogyasztót, akinél a jelenlévők jobbak. De nem találom» Miránk szükség van, — állítja olyan határozottan, mint háborúban a hadianyaggyáros. — Ma már nem úgy van, mint azelőtt, hogy az emberek csak gyerekkorukban, a születésnapjukon ehettek csokoládét meg tortát. Ma már ezt mindenki megengedheti magának, a felnőtt is. Nem fényűzés, mert olcsó. Ma már az emberek ízlése és színvonala állandóan emelkedik. Kételkedően nézek rá, várom, hogy bizonyítékokkal is erősítse meg ezt a tételt, de nem erősíti meg. • Az édesség a legszegényebb néposztályokban is közszükségleti cikk, — folytatja. — Akinek csak tíz fillérje van, az is bejöhet ide, ehet valamit, ami ízlik. Sőt, jól is lakik vele. Hol volt ez azelőtt? Ezért szid bennünket a konkurrencia? Émn mondom, kérem: minél több bajuk van az embereknek, annál nagyobb a szükségük édességre. — Úgy van, helyeslek mélyértelműen. — Napjainkban a cukor lassacskán kábítószerré válik, hasonlóvá, mint az alkohol, amely köztudomás szerint cukorból származik. Federíti a mély értelmet. — Ez az! — erősíti meg boldogan. — Éppen jó, hogy az alkoholt említette! Sokan azok közül, akik azelőtt kocsmába jártak szórakozni, most ide járnak. A fagylalt és a sütemény olcsóbb, mint a szesz, és azt is el kell ismerni, hogy egészségesebb. Azt csak mindenki elismeri, hogy nem olyan ártalmas? — kérdi gyanakodva. Feltételesen elismerem, mert nem tudom összehasonlítani a fagylaltmérgezés és az alkoholmérgezés statisztikáját. Megnyugszik és a telefonhoz rohan, hogy egy távoli Csernyák úrral veszekedjék. Csokoládéillatok felhőjében A Körút túlsó oldalán, alig kétszáz lépéssel odébb, régi és jóhírű cukrászda áll, a kirakatban befőttes üvegek mosolyognak finoman, szerényen és drágán. Odabent faburkolat fedi a falakat. Félhomály és csend fogadja a belépőt, aki úgy érezheti magát, mintha egyedül, illetve kettesben volna a nemes csokoládéillatok felhőjében. A helyiség keskeny és hosszúkás. Túlsó vége kis rekeszekre oszlik, amelyekben elkülönítve állnak az asztalok. A langyos és édes nyugalom parányi szigete valamennyi, csak az kár, hogy a szemközti fülkesorból látni lehet, mi történik a fülkében. A spanyolfalak azért nem egészen haszontalanul állanak. Az emberek itt nem néznek bele a szomszédjuk szájába, mint más, nyilvános étkezőhelyen, annál is kevésbé, mert itt a vendégek rendszerint csókolódzni szoktak a szomszédjuk szájával. A tulajdonosai a kasszában mosolyog. Barna az arca, édes a mosolya, lágy a tekintete. Ha mesét írnék, ilyennek ábrázolnám a csokoládé szellemét. — Nálunk ilyenkor nem nagy a forgalom -!— mentegetőzik. — A mi vendégeink csak este érnek rá, mert dolgozó emberek. Este itt találkoznak. Nincsenek nálunk számozott helyek, de azért nagyjából tudjuk, hol szeret ülni. Hozzánk nem azért jönnek, hogy teleegyék magukat, hanem azért, hogy beszélgessenek. —• Csak beszélgetni szoktak itt az emberek? — kérdem rosszhiszeműen. — Természetesen! — csodálkozik. —Most mit csinálnának. — Ejnye, — mondom, — lehet, hogy képzelődöm, de úgy rémlik, hogy abban az időben, amikor törzsvendég voltam itt, néha mást is csináltam. — Én nem láttam, — jelenti ki határozottan. — A falakra és a lámpákra nézek. Ők is azt mondják, hogy nem láttak semmit. Hiába, csak az ilyen régi cukrászdák nyújtják az embernek azt az illúziót,, hogy ha az alkalom úgy kívánja, láthatatlanná válik. Vaj helyett vaj — Nálunk nem szoktak ismeretséget kötni, — mondja. — Akik hozzánk jönnek, már ismerik egymást. Mi olcsóbbak vagyunk, mint a kávéház és a vendég otthonosabban érezheti magát nálunk. Ezért nem tudnak tönkretenni az új kávéházak és filéres cukrászüzemek. Azonkívül nálunk a cukorbajos szénhidrátmentes süteményt ehet, a szívbajos koffeinmentes kávét ihat. Ez az üzlet nemcsak édességbolt. Mi az édességen kívül nyugalmat, csendet és képeslapokat is adunk a vendégnek. — Ez az igazi cukrászda, — mondom, ahová a vendégek nem is az édességért jönek! Emlékszem, ha leánnyal sétáltam és nyugalomra volt szükségem, mindig ide jöttem be. Kár, hogy már nem járok ide. — Ó, az én vendégeim sohasem fogynak el! — nyugtat meg. Azt kérdezem, mit szól a túlsó oldalon: 13 • • KOHVLZMP, 1938 június 9-10-11 Jegyeztesse már most elő az idei könyvnap könyveit, mert csak így biztosíthatjuk, hogy ezeket idejében megkapja! A könyvnapi könyvek tudvalévőleg hamar kifogynak és azokból könyvnapi áron új kiadás nem készül 1938-as könyvnapi könyvek végleges jegyzéke Szerző Cím Könyvnapt ár Könyvnap utáni ár Fűzve Körte Fűzve Kötve Ady Endre: 4.80 7.60 Arany János: Összes prózai művei és műford. .... 16.40 22.— Arany János: A gazdag ember. Regény ....... 29.— 40.— Aszlányi Károly: 2— 3.— Balassa József: A nyelvek élete .......... 3.60 4.20 Benedek Marcell: A magyar irodalom története................... 5.— Megszűnik Berend Miklósné: 2.90 3.60 Bibó Lajos: A gyerek. Regény .......... 4.80 3.90 4.80 Boiklier Dimo dr.: 5.80 5.80 6.80 Darvas József: A törökverő. Tört. regény ...... 4.80 6.50 5.60 7.50 Dániel Anna: István király útja. Ifj. tört. regény. ... 2.80 3.60 Deér József: Pogány magyarság. — Keresztény magyarság. Tört. tárgyú mű............................. 4— 4.80 Dénes Gizella: Két sor ház. Regény ........ 2.80 3.50 Dormándy László: Kis Enciklopédia............................................... 6.80 8.60 Drescher Pál: A szép magyar könyv 32 képpel. . . . . 2.50 2.80 Faludy György: A pompeji strázsán. Versek ...... 3.60 4.40 4.20 5.80 Faludy György: —.80 1.— Fodor Gyula: Zenei portrék. Tanulmány ....... —.80 1.— Földi Mihály: 8.60 3.60 Halász Gyula: Édes anyanyelvünk. (Könyv a magyar nyelv szépségéről és romlásáról). . . 4.80 5.60 Harsány Zsolt: Sacra Corona. Regény ........ 4— 6.— Horváth Jenő dr.: A Milleniumtól Trianonig. Történelem . . 3.— 4.— Ilyés Gyula: Petőfi. (Új kiadás) 4.80 5.60 Jankovits Ferenc: Forgách Zsuzsanna: Regény ...... 1.20 Jókai Mór: Fekete gyémántok. Regény ...... 2.80 4.80 József Attila: Verseinek gyűjteményes kiadása. ■ * . ■ 8.60 5.— Záldor János dr.: A magyar zenetörténet kis tükre. ... 3.60 4.20 Karinthy Frigyes: Amiről a vászon mesél. Humoreszk . . . —.80 1.— Szecső J. dr. és Vámos B. dr.: Értelem és szakértelem a közgazdaságban. 1.20 1.50 B. Késmárki R.: Herbarium. Novellák........................ 1.50 2.50 Komáromi János: Esze Tamás, a mezítlábasok ezredese. Reg. 1.80 4.80 Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi ............................ 5.80 8.— Körmendy Ferenc: A budapesti kaland. Regény ..... 2.80 3.80 3.90 5.40 Laczkó Géza: Királyhágó ........a... Kart. 4.80 5.80 kb. 6.80 8.— Műv.köt. 7— Lendvay István: Világ és magány. Költemények . . . . . 2.40 3.— Lyka Károly: Kis krónikák. Essaik . ....... —.801_ Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig. Regény ...... Mosolygó múlt. — A szabadságharctól a 1.80 Megszűnik világháborúig. — A béke korszaka a humor tükrében. Kart. 3.— 5.— Müller: Minden az arcunkra van írva. n. kiad. . . 8.— Kart. 4.80 Nádler Herbert: Vadásznapok, vadászévek. Vadásznapló . . 7.80 Kart. 12— Németh Andor: Mária Terézia ........... 4.80 5.80 6.80 9.— Műv. köt. 7— Ráth-Végh István: Az emberi butaság kultúrtörténete ... 3.60 4.40 Szécsi Ferenc: Idegen szavak nagy szótára 1.96 3.80 Szép Ernő: Ballet. Elbeszélések................................. . —.80 1.— Szunyoghy X. Ferenc: Szárnyaló szívvel. Lelki gyakorlatok ... 4.80 5.80 Tamás István: Álmában is hazudik. Regény 2.90 3.60 Kart. Tavaszy Sándor: Erdélyi tetők. Úti élmények és term. képek kb 4.— Tersánszky Józsi Jenő: Magyarország története Pekáry S. illusztrációival. (Fiataloknak, felnőtteknek) 4.80 6. Tóth Tihamér dr.: A műveit ifjú................................. . . . . 2.80 Vas Gereben: Nemzet napszámosai. Regény . . . . . 1.80 2.40 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen. Regény ..... 3.90 4.80 PFEIFER FERDINAND (Zeidler Testvérek] nemzeti könyvkereskedése Budapest, III., Kossuth Lajos utca 5. Telefon: 18-57-39, 18-74-00.