Budapesti Szemle. 1858. 3. kötet, 7-10. szám
7–8. szám - KÉPEK AZ EMBERI MIVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL. – I. China és India. Csengery Antaltól
nyelvtan, mint az ind vallás. Innen az ind tudósok nagy érdekeltsége a nyelvtudomány iránt, melynek azonban, úgyszólván, csak ontológiai részét űzték; ritka tökélyre vitték a nyelvanyag ismeretét s a szóképzés, összetétel tanát, elhanyagolván a szófűzést , mely inkább a nyelv történeti része. A mely nyelv azonban a művelődés ezen fokára jut: szükségkép jegyek után lát, melyek külső, látható alakot adjanak az eszmének. A műveltség ezen fokán, erős szellemi tevékenység mellett, szükségkép kifejlődik az irás. Az ind irodalom régisége az irás kora föltalálására utal; a macedoni korszakban már ismerték. S nem képekben, nem is fogalomjegyekben fejezték ki magukat, hanem a fejlődés ezen stádiumain által eljutottak a betűírásra. Az irodalomban kiváló előszeretettel űzték a hittant és a bölcselmet. A külvilág iránt, mint láttuk, merőben közönyös a hindu. S ha később az úgynevezett profanus tudományokban is haladást tőnek , érintkezésök a görögökkel idézte azt elő. Ez érintkezés azonban csak lendületet adott és nem irányt; az ind szellem önállókig fejlett azután is. Különös fogékonysággal birván az iránt, ami elvont, sokra mentek a hinduk kivált a mennyiségtanban. Az algebrát és tízes számrendszert tőlök tanulták el az arabok *). Kevesebb előmenetelt tőnek a természeti tudományokban , élénk természeti érzések nem hatott a természet ismeretének fejlesztésére. A csillagászat előbb a chinaiaktól, majd a nyugati népektől vett lendületre kezdett közöttök meghonosulni. Leginkább mivelték az orvosi tudományt, kivált a sebészetet. Az orvosi tudomány kezdete a vedák korszakába visszavezet bennünket , s a macedoni korszakban már a boncztannal is foglalkoztak. A kór, a betegség nem valódi állapot, s épen nem csuda, hanem örömest tűrik a szenvedést a természettől, bármi kevés becsű különben az élet a hindu előtt. E közöny a való élet iránt a történetírás fejletlenségében mutatkozik legkiáltóbban. Az élet czélja — a halál , tehát az enyészet felé foly a történet. Amint az először emanált teremtmények a legtisztábbak , a történet folyama is forrásában a legtisztább, azután mindig zavarosabb. Chinában a történeti egyéniségek merev szobrok, száraz fölirattal. *) A IX-ik században, s három századdal utóbb közlék a keresztyén világgal. B. P. SZEMLE. III. KÖTET. 3