Budapesti Szemle. 1916. 166. kötet, 472-474. szám

472. szám - ÉRTESÍTŐ - 4. Gyermek-lélektan. (Claparede — Weszely: Gyermekpsychologia és kísérleti paedagogia.) — Révész Gézától

gozataival, német és franczia congressusokon tartott előadásaival, német tudósokkal fentartott benső érintkezésével, s főleg az Archives de Psychologie folyóirat szerkesztésével a két nemzet tudományos együttműködését nagyban előmozdította. A franczia lélektan egyik irányát, mely túlnyomóan rendellenes és kóros lelki jelenségek vizs­gálatát tűzte ki feladatául, a lélektan kísérleti irányával igyekezett összekötni, mely Németországban Wilhelm Theodor Lechner fel­lépése és Wilhelm Wundt, Ewald Hering, G. E. Müller, Carl Stumpf, Hermann Ebbinghaus, Oswald Külpe s mások alapvető munkás­sága óta nagy virágzásnak indult. Tevékenysége nem maradt hatás nélkül; a német s a franczia nyelvű lélektani folyóiratok kezdték egymás dolgozatait ismertetni.­­S nem egy munka jelent meg az utóbbi időben, mely a két nemzet tudományának kölcsönös megértését és egymásrahatását mutatta. Mindez azonban nem vert mély gyökeret. A román szellem­­annyira különbözik a germántól, hogy még a lélektan kísérleti irányában is, hol egyöntetű elvek és módszerek alapján dolgoztak, az egységes törekvés ellenére széjjelváltak a franczia és német lélek­­­tan útjai. Claparéde maga szerencsés érzékkel megtalálta azt a területet, hol még leginkább lehetséges az együttműködés. Ez az alkalmazott lélektan, ennek paedagogiai-lélektani, gyermek- és állat-lélektani területei. Maga mind a három téren sikerrel működött; minden problémánál az általános szempontok vezették. E szempont kiviláglik előttünk fekvő könyvéből is. E könyv első részében a neveléstan, lélektan és gyermeklélektan alapproblé­máit, irányait és módszertanát ismerteti. Ez a könyv legértékesebb­­és egyúttal legönállóbb része. A továbbiak a gyermek szellemi fejlő­dését tárgyalják. Csak egyes kérdéseket válogat ki, melyek legalkal­masabbnak látszottak előtte arra, hogy általuk a gyermeki szellem fejlődésének legáltalánosabb és legfontosabb mozzanatait jellemezze s egyúttal a felvetett nevelési problémák megoldását elősegítse. A mű legutolsó és legterjedelmesebb része a szellemi kif­áradás kérdé­sével foglalkozik. Ez teljesen felöleli a kifáradás vizsgálatánál alkal­mazott kisérleti eljárásokat és azok kritikáját ép úgy, mint az eddig elért eredmények értelmezését és alkalmazását. Ez a rész, mely különben kitűnő bevezetésül szolgálhat a kísérleti módszertanba, meggyőzheti a kísérleti iránynyal nem rokonszenvező paedagógusokat egyrészt ezen irány jogosultságáról, másrészt pedig azon felfogás téves voltáról, mintha a lélektan kísérleti iránya ezen területen az elkényeztetés pedagógiájának kedvezne. Tudományos kötelesség.

Next