Budapesti Szemle. 1924. 197. kötet, 567-570. szám

568. szám - SZÍNHÁZI SZEMLE - Nemzeti Színház: - Mikszáth Kálmán–Harsányi Zsolt: A vén gazember. – V. G.-tól - Zilahy Lajos: Süt a nap. – V. G.-tól - Tolstoj: Az élő holttest. – V. G.-tól

kimaradt Hunyadi temetése, úgyszólván az egész történelmi rész, Vörösmarty hatalmas páthoszával együtt s ezzel a kitalált alakok és jelenetek léptek a főhelyre, a mese költött része, mely Vörösmartynál csak arra való, hogy a történeti eseményeket összefűzze. A színház azzal védekezett, hogy ez még Lendvay színrealkalmazása, a színlap ezt nem mondta, s ez különben sem mentség. Szerencsésebb volt a színház új magyar darabjaival. Mikszáth Vén gazember­e, Harsányi Zsolt színpadra alkalmazásában, nép­szerűvé vált. Pedig Mikszáthból sok megy veszendőbe a színpadi alakban: leírásai, humora, az elmondás naiv kedvessége és ötletei, de a mese nincs sem átszabva, sem eltorzítva, ezért Mikszáth műve­ként hat. Ami az elbeszélő művészetéből elveszett, azt pótolta a pom­pás előadás . Vízvári Mariska finoman karrikirozta a bárónő alakját, Rózsahegyi pedig átgondolt, sőt átérzett alakítást nyújtott az öreg ispán darabos alakjában, a mord külső mellett leplezetten előre érez­tetve a végül kivillanó lágy szívet. A vén gazdasszony szerepében Rákosi Szidi mintegy összefoglalta jelességeit. Hasonlókép jeles előadás volt a Süt a nap­é, Zilahy Lajos nép­színművéé. Ez is egyszerű, keresetlen eszközökkel él, ezért ment bántó túlzásoktól és valószerűtlenségtől egyaránt. Érdeme az is, hogy a háború utáni falusi életet rajzolja, a szegény papot, gazdag parasztot, most avatott vitézt ; sajnos, e korszerűség csak mellékes vonásokra szorítkozik. Maga a mese ezek nélkül is ellenne ; mindössze annyi az, hogy a tiszteletes lánya hozzá megy egy jómódú paraszt legényhez, akit most avattak vitézzé. A darab ezt derűsen állítja elénk s az egésznek derűs hangulatában a néző is így veszi, pedig komolyan véve nem szerencse ez sem a leánynak, sem a legénynek. A probléma csak itt kezdődik, e házassággal; a darab rá sem pillant a­ problémára, de a helyett van benne valódi falusi levegő, hangulat,­­sőt szív, s kedves derű, mely elfödi a kép egy-két sötétebb pontját is, mint a tanító-család szegénysége. Az előadás pedig, játék és ren­dezi­ egyaránt, kitűnő volt. Rózsahegyi a bajait jókedvvel palástol­gató tanító szerepében szívhez szólott s ahogy Kis Ferenc a vitézi avatásra menet gőgösen és meghatottságában megkeményedve ke­resztül ment a színpadon, s nyomban utána Pethes, a tiszteletes, mély áhítatba merülve : ez maga is emlékezetes, maga is művészet. Külföldi darabok közül Tolstoj Élő holttest­ének előadása volt jelentős esemény. A nagy regényíró szétfeszíti a dráma szokott for­máját s párhuzamos jelenetekben festi az elzüllő férj életét, másrészt az elhagyott családét ; s a cselekmény, amint e két szálból össze­sodródik, mégis egységes, s az egész megrázóan drámai. Igaz, hogy

Next