Budapesti Szemle. 1928. 211. kötet, 611-613. szám
613. szám - ZENE – SZÍNHÁZ. - 2. Színházi szemle.
A zenei év képéhez még egy néhány vonást adunk. A jazz-zene őrülete alábbhagyott. A divat intenzitása elmúlt. Cigányzenészeink elárvult ügye iránt mind több az általános társdalmi érdeklődés. Nagy társadalmi és irodalmi nevek (Berzeviczy Albert, Milotay István stb.) szálltak síkra cigányzenészeink s a hozzájuk tapadt magyar nóta érdekében. Társadalmunk magyar szellemű zenei tömörülést vár. Ezt tűzte ki célul a Magyar Zene Barátainak Egyesülete, mely azonban kő körültekintés híján számottevő eredményt nem ért el. Nagyszabású általános magyar zeneegyesület megalakítására megérett az idő! Papp Viktor: Színházi szemle. Nemzeti Színház : Kostarus : Cyrano ele Bergerac. — Bánk bán Kürti Józseffel. •— Herczeg Ferenc : Déryné ifjasszony. — Csortos Shylockia velencei kalmárban. — Szigligeti: A csikón. — Zilahy Lajos: tábornok. Kamara Színház : Wilde : trunbury.— Mirbeau : Az üzlet üzlet. Vígszínház: Bayard Veiller : Mary Dugan bűnpere. — Fodor László: Bölcsődal. Magyar Színház: Egyed Zoltán: Az égő szoknya. — Georg Büchner : Danton halála. Sivár és lelke hagyott hangulatban zárult a legutóbbi színházi idény. Ebbe az útba mintha megint lendület és lélek költöznék, legalább is végéhez közelítő első negyede erre mutat. A szilárdabb alapon élő közönségben a kritikátlan szórakozás-éhség egészségesen visszacsökken, a színházaknak ezzel számolniok kell, nem adhatnak akármit s akárhogyan. Tavaly valamennyinek megvolt az a «maga kára», amin tanulhatott. Silányságokat nem lehet immár többszáz estére egyszerűen «előirányozni», még ha tizenhárompróbás sztárokkal indítják is útnak azokat. Íjra repertoár-színházról kezdenek beszélni olyan helyeken is, hol nemrég még egy-egy «sláger»-rel óhajtották elvetni legalább három-négy hónap repertoár-gondjait. A következő lépés most már csak az lehet, hogy hovatovább gondoskodniok kell a változatos játékrendhez szükséges együttesről is. Ilyet maguk lesznek kénytelenek nevelni maguknak, mihelyt fel kell hagyniok a szomszédba tekintgetéssel. Mindezt a kritika régóta prédikálja, de a színházvezetők makacsul vonakodtak szemükből kidörzsölni a konjunktúra-évek csillogó káprázatát. Most — úgy tet- Budapesti Szemle, 241. kötet, 1928. dec. 30