Budapesti Szemle. 1933. 230. kötet, 668-670. szám
669. szám - IRODALOM - 1. Zilahy Lajos új regénye. – (Zilahy Lajos: A lélek kialszik.) – Kéky Lajostól
ről sajog fel benne anyjának és Magyarországnak az emléke. A földrajzi messzeség már lelki messzeséggé is vált. Egész kis vagyont áldozva még egyszer hazajön ugyan, de ez a látogatás már nem azt a templomi érzést kelti lelkében, amellyel sóvárogta ; inkább teljessé teszi a régi lélek kialvását. Ezt is igen szépen festi az író : a fiúi és testvéri szeretet s a hazához való hűség nem szenved semmi csorbát Mr. Pacree szívében, de mégis ütköznek ki rajta apró foltok : feleségéből eleinte magyar asszonyt, gyermekéből magyar fiút akart nevelni, de egyetlen magyar szóra se tanította meg őket ; feleségét nem tudja lelki közelségbe juttatni övéivel; nem övéi örömét keresi, hanem köztük unatkozó feleségét sajnálja, s a tervezett időpontnál hamarabb is indulnak vissza. Ezekből az apró jelekből látjuk az elidegenedést múltjától, de az író annyi gyöngédséggel festi ezt a folyamatot, hogy szemrehányás helyett részvétet kelt lelkünkben a tőlünk örökre elszakadó iránt, különösen abban, a regényt szinte drámai erővel záró jelenetben, mikor Hegyeshalomnál a magyar vasúti személyzetet felváltja az osztrák, s erre Mr. Pacreet lelke mélyéig megrázza valami. Arcát elfordítja s csak kezével int feleségének, hogy kisfiúkat vigye ki a fülkéből. Az asszony megérzi, hogy miről van szó, s kisiet a folyosóra a kisfiúval, hogy ez ne lássa apját e pillanatban : «Engem egész testemben rázott a zokogás. Tudtam, hogy soha nem fogom látni többé Anyámat és szülőföldemet.» Új hazájában még fel-felsajog annak az érzése, hogy kihal benne darabonként az «óhaza», s a múlt, életének első húsz éve számára már csak mesebeli hangokat, árnyakat és hangulatokat jelent. Még sokat szenved ezután is, az emlékek meg-megrohanják lelkét, de végül is az «elhamvadó»-nak érzett régi lélek bizonyára csöndben kialszik. A regény már csak mintegy sírfelirata ennek az elhalt érzésnek. Nagyobb távlatba állítva, a regény a magyar vérvesztés nagy tragédiájának fájó sóhajaként vág bele szívünkbe. Évről-évre ezer meg ezer magyar lélek alszik így ki, ezer és ezer hazasóvárgó vagy lobban így utolsót. Zilahy Lajos regénye fájdalmas eszméltetés a magyar erőnek egy nagy veszteséglistájára s magyarságunknak egy nagy temetőkertjére is. Sléky Lajos.