Csiki Lapok, 1938 (50. évfolyam, 1-43. szám)

1938-01-01 / 1. szám

2-ik oldal. Újév. Minden esztendő küszöbén az emberek egymás­nak sok szerencsét kívánnak. Bizony több akkor­a póz, mint a való, szokásból csinálja a legtöbb, mert mások is ezt teszik. Hát el lehet képzelni, hogy a halálos ellenségek egymásnak jót kívánjanak? Mert még igen messze állunk a krisztusi világnézettől. Mennyi kép­mutatás, a nők szemforgatás, turpis ravaszság olvas­ható, látható lenne akkor, ha a külső hüan tükrözné vissza a belsőt. Miért kívánunk mi boldog újévet, jó szerencsét? Mi azt nem adhatunk. Miért vindikáljuk magunknak a mindenhatóságot, mikor az minket nem illet meg. Miért nem tesszük hozzá az Istent is. Adjon Isten jó szeren­csét, hozzon boldog uj esztendőt. Miért hagyjuk el őt, mikor jól tudhatjuk. Nála nélkül mit sem tehetünk, íme az ember már ebben sem őszinte, természetes. A mai modern ember modernizálta frazeológiáját, gon­dolkodásmódját. Pedig meggyőződhetett vo­na, hogy minden ember a saját szerencséjének a kovácsa az Isten segítsége mellett. Emberé a munka, Istené az áldás. Ember tervez, Isten végez. Az emberi léleknek olyannak kellene lenni, mint a mesebeli kacsalábon forgó tündérvárnak, amelyből vissza lehet tekinteni a múltba, de előre lehet pillan­tani a jövőbe is. Legalább minden esztendő hajnalán tegye meg a teremtés koronája ezt az okos körültekin­tést élete háztáján. Tekintsen hátra s vizsgálja meg az eddig megtett utat, vegye szemügyre bukdácsolá­sait, eleséseit, keresse-kutassa ezek okait. Tagién összehasonitott másokkal, kikkel egyszerre indult el s mégis messze maradt utánuk, ne legyen elfogult önmagával szemben, ne másban keresse a kerékkötőt, ne zárja el magát az igazság elől és lássa be, hogy önmaga vágta sebét, futott ő is az eletstadionon egy darabig, de hamar ellankadt s rövid­ebb kitérőt kere­sett s ez lett a veszte. Szent Ágoston röviden regisz­trálja az esetet: mages passus, sed ex ra­viam. Nagy lépesek, de a rendes utón kivül. Többet bízott a sajat ereidben, igy kalkulációiban ügyeimen kívül hagyta Isten segítségét. Saját lábán próbált járni, kikerülve, sőt rég elhagyva az iskolát, nagykorusította, önállósí­totta önmagát. Elfeledte, hogy az elemi-, közép- és felső iskolákból minden ember magától az élet isko­lájába kerül, ahol a tanító az Isteni Mester. Isten pedig mindig fejejtet, számítani nem lehet, kimaradás nincs megengedve, aki a súgóra vár, pórul jár, itt ismétlés nem lehetséges. Isten vizsgáztat s aki elbukik, az vég­kép­p intézte sorsát, aki jól lematurál, felsőbb osztályba, Isten országába fel-, illetve beléphet. Azért be kell látnod, hogy e komoly ügy felett könnyelműen napi­rendre nem terhelsz. Ha bölcs és szorgos élet önreví­zió, önmagunk élet aönyvelésénak szigorú és alapos vizsgálata arról győzne meg szomoru u, hogy múltad­ban nincs öröm, ne essel kétségbe, hanem mint a csődbejutott spekuláns: a múlt tapasztalatain okulnod kell. Az okos ember saját karén tanú!, saját kőrán kell szenvednie mulasztásaiért s könnyelmű meggondolatlan lépéseiért. Nem elég hátranézni, tekintsen előre is, nehogy vissza zeduljön. A horror vacui, az élet­ ürességtől re­megjen s igyekezzék a kongó ürességet illő s kellő tartalommal betölteni. A jövőt jobb alapokra kell épí­tened. Tovább nem mehetsz utadon, mert ez nem bol­dogság hazájába visz, ai­azter maradsz ezután is. Azért újév, hogy változzak meg minden. Ascedunt voters, nova siet omnia: cords, voces et opera. A régiek tá­vozzanak, minden tegyen uj: szivek, szavak é s csele­kedetek. Ez a régi szép megállapítás mindig korszerű és aktuális. Krisztus Urunk ezt olyan szép a semlette­­tően fejezi ki: Senki nem varr ócska ruhára nyerg szövetből foltot, máskülönben elveszi az uj a réginek a teljességét és a szakadás rosszabb részen. És senki sem tölt uj bort ócska tömlőkbe, mert különben a bor szétszakitja a tömlőket és a bor kiömlik, meg a tömlők is elpusztulnak, hanem az uj bort uj tömlőkbe kell tölteni (Márk 2. 21, 21). Az év uj, most kezdődik, szórt ujult erővel, uj s megjavított elvekkel induljunk be. Úgy dolgozzunk, mintha minden tőlünk függne s úgy imádkozzunk, mintha csak ettől várnánk mindent. Két kezünk van, egyikkel Istenbe kapaszkodunk, a másikban égjen a dolog, mindkét kezünkre szükségünk van, úgy sohase hagyjuk el: az imát s a munkát. Így joggal nézhetünk a titokzatos messzeségbe, melyet el kell érnünk, mert jövőnkben van és lesz remény. Készülj el naponként az életfeladatokkal, hogy mindig jól felelj s a nagy vizsga után a beteljesedett jövőben a nagy Tanító, az isteni Vizsgáztató beírja neved maiié az élet könyvébe a nagy egyest, jelesen érettségiztél. Folyton tartsd szemed előtt Istennek elmu­t nagy jótéteményeit s a magad hálátlanságát. Legyen eteted további folyamata örökös, élő Te Dtum Lindamus, hogy érdemessé válj latén jövő jótéteményeire. Boldog ujivet adjon a betlehemi Kisded minden­kinek a isteni kacsójával áldja meg az egész világot s benne minden békés és jóindulatú emberi! P. Réthy Apollinárisz. Varrógr­epek­, DESZerélspáross, ^íh.lk­atrész.els G­yeres­k­ocsiks G­á­­bor Aronae-nál Csíkszereda-M -Giuo, Dr. Zakariás Testvérek ház 19—26 CSÍKI LAPOK Apróságok: A csíki székelyek karácsonyi ünnepe Ünnepek után vagyunk. Örömmel kell megállapítanunk, hogy az ünnepek alatt a vármegyében sehol semmi nem zavarta meg a szeretet napját. Nem villant meg a testvér­gyilkos székely bicska, verekedés nem történt egyetlen köz­ségünkben sem. Úgy ünnepelt a székely falu, ahogy azt elvárja tőle tájunk méltósága, kulturáltsága. Feljegyezzük ezt a dátumot, úgy adjuk át egész vármegyénk társadalmá­nak, mint a székely falu öntudatra ébredésének egyik fontos bizonyítékát. Simogassuk végig szeretettel és megbecsüléssel ezt a népet, amely fegyelmezett viselkedésével, megszerezte számunkra a legszebb karácsonyt, a vérnélküli, az egymást megbecsülni tudó szeretet jegyében. Nem lehet elképzelni boldogabb ajándékot ennél. Hiszen az idők olyanok lettek felettünk, hogy ennek az annyi nemes, szép tulajdonsággal megáldott népnek igazán meg kell értse azt, hogy nem sza­bad egymást gyűlölnie, oktalanul pusztítania és testvér­vérre szomjaznia. Ki kell gyógyulnia abból a virtusos betegségé­ből, amely annyi gyászt, börtönt jelentett, amely olyan sok székely családot juttatott nyomorúságba. — A mai karácsony egy szebb jövőnek a reményét csillogtatja meg. Azt a jövőt, amelyre régen áhítozunk. Amikor ennek a népnek fiaiban valósággá lesz az összetartozásnak szentsége. Az uj esztendő küszöbén kérve kérjük népünket ápolja ezt a gondolatot. Vigyázzon, őrködjön féltő gonddal a testi és lelki épségén, amely jövő életének egyetlen biztositéka. A szeretet programja Egy egészen szerencsétlen nemzedék vagyunk. Az utóbbi husz esztendő alatt egy túlzsúfolt történelem szántott végig rajtunk. Háborús események, forradalmak bizonyítják a gyűlölet elszabadulásának szenvedésektől terhes napjait. Mint egy szörnyű álom, olyan volt az elmúlt két évtized A rombolás nyomán világok omlottak össze, életek estek szét. Ma is úgy néz ki minden, mintha soha nem tudná magára találni az egyensúlyából kimozdított ember. Mindaz, aki lépésenként végigjárta ezeknek a nagy szenvedéseknek őrültségeit, aki a világháború esztelen vágóhídjaitól meg­szabadulva belekerült a fegyver nélküli pusztítás tömeggyil­kolásába, érzi, hogy nincsen más kivezető út, mint a sze­retet programjának krisztusi célkitűzése. — így gondoljuk mi és ezen az alapon igyekszünk dolgozni a magunk kis körzetében. De sajnos ezalatt egészen más irányba rohan­nak az események. Ha átmenetileg is egyelőre hatalmába kerítette a világot ismét egy féktelen gyűlölet-áramlat, amely hol itt, hol ott robban háborús pusztításokba. És ennek nyomán a felfegyverzésnek olyan iramába keveredett az em­beriség, amely komoly aggodalommal tölthet el minden béke­vágyakozást.­­ Ebben a kilátástalan zűrzavarban vagy világnézeti alapon folyó egymástól való elidegenülésben néz­zünk szét magunk körül. Itthon a magunk portáján. Vizs­gáljuk meg pontosan, hogy lélekben merre köteleztük el magunkat a nagy kibontakozásokat kereső vajúdásokban. Tartjuk-e azokban a kisebbségi helyzetünkből következő ésszerű törvények logikai rendjét. Egységesek vagyunk-e azokkal a nagy kérdéseket mozgató erőszakoskodásokkal szemben, amelyek hatalmi eszközökkel a gyengébb élet jogát egyre inkább vitássá teszik a földön. Sajnos többször van alkalmunk meggyőződni arról, hogy nincsen emelkedett, igaz­ságos nézőpont a lelkekben. Nincsen meg az evangéliumi alap az egyforma mérték megvonásának tárgyilagosságához. Szétestünk annak meglátásában és megítélésében, ami lelki elkötelezéseinket a kétes értékű világnézeti divatokban, a krisztusi elvek szerinti kötelességünkké teszi. — így meg­történik azután az, hogy gyakran a gyengébb melletti leg­őszintébb hangunkat „népfronti“ kacérkodásnak látják épen olyan helyeken, ahol a gyengébb védelme élethivatás. És előfordul, hogy emberi gondolatokat csak maga számára ismerő szürkeségek szemében a szeretet hitvallása a nem­zetköziség vádjába keveredik velünk együtt abban a pilla­natban, amikor a „megvert emberben“, a szenvedő isten­­képmásban rokonszenves testvért merünk keresni. — így van ez a mi házunk táján, idehaza, ahol egymás között sem tudunk lassan eligazodni s ahol egy második Bábel kezd épülni, amelynek munkálatainál már nagyon össze-vissza kezdtük hordani az anyagot ahoz a műhöz, amely a magára talált Embert volna hivatva dicsőíteni. Dr. Soós István (Bihar). Dr. Mikó Imre (Oderhei) Dr. Gaal Alajos (Ciuc). Dr. Barabás Béla (Nagyküküllő) Dr. Müller Jenő (Fehér), Dr. Oberst Zoltán (Temes). Ismételten megállapítjuk, hogy ez az eredmény becsületére válik a magyar összetartásnak. De a jövőre nézve azonban fokozottabb mértékben kell megismerje minden magyar választónak azt a kötelességet, amely faja küzdelmével szemben elvárható. Hiszen mindenki látja, hogy a belpolitikai életünkben egyre inkább kibon­takozó belső küzdelmeikben mindinkább magunkra va­gyunk utalva. És talán nincsen massza az az idő, ami­kor ismét urnák elé kényszerít az a helyzet, amely most nem tisztázta véglegesen a felvonuló román pár­tok küzdelmét. — Könyveljük el megelégedéssel a ma­gyar választók önt­udatra ébredésének ezt az első iga­zán meggyőződéses megmozdulását és higgjünk abban, hogy életünknek, a román állam keretei között való boldogulásunknak és megbecsülésünknek ügyetlen lehe­tősége a magunk egységes gondolkozásában, összetar­tásában és testvéri egymásra találásában van megadva. Lemondott a Tatar­escu kormány. Napok óta tartó izgalmas tárgyalások után december hó 1- án a Tatarescu kormány benyújtotta Őfelségének a lemon­dását. Ez a nem várt fordulat a választások eredmé­nyének következtében állott elő. A választásokat leve­zető liberális kormány miután nem érte el a 40%­- os eredményt és így nem tudta megszerezni magának a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget, kényte­len volt ebbe a megoldásba menekülni és Ő felségének ren­delkezésére bocsátotta a kibontakozást.­­ A király az uj kormány megaláz­tásával Goga Octaviant bízta meg, aki december hó 28 -n este megalakította a kormányát és letette az esküt. Az uj miniszterelnök kijelentette, hogy kormánya programját december hó 31-én esta rádió szózatban közli a nemzettel. Hangoztatta, hogy kormányát bel- és külföldön aggodalmasan fogadták, de megnyugtat mindenkit arról, hogy nem akarnak egy pillanatig sem letérni az alkotmányosság útjáról. Azt azonban kihangsúlyozza, hogy Románia a románok é­s abban a románokat e­ljogok illetik.­­ A fővárosi lapok az uj helyzettel kapcsolatosan olyan híreket kö­zölnek, hogy a most megválasztott parlamentet február­ban feloszlatják s áprilisra uj választásokat írnak ki, BEL- ÉS KÜLFÖLD. Az Országos Magyar Párt választási ered­ménye. A romániai Magyar Párt választási eredménye országos viszonylatban szép sikerrel zárult. A magyar töm­bek minden vonatos félemé ő öntudatossággal tel­jesítették kötelességüket. Büszkeséggel tölthet el, hogy Csíkvármegye választói ebben a kötelességteljesítésben előljárnak és páld­át mutattak ma is az egész romániai magyar népnek. A Magyar Párt két vármegyében Csík­ban és Háromszéken érte el az ötvenöt meghaladó százalékot és összesen 117 892 szavazatot kapott az egész ország területén. Ezzel ez eredménnyel a Magyar Párt hozzávetőleges számítás Bser­ét 19—20 mandátu­mot kapna. Az így megalakuló új parlamenti csoport névsorát még nem lehet véglegesen tudni, valószínűség szerint azonban a következő magyar képviselők kerül­nek be a parlamentbe : Dr. Bethlen Gyö­gy (Cluj). Dr. Pál Gábor (Ciuc). Báró Jósika János (Talaj). Dr. Wilier József (Oderheim) Báró Szentkereszthy Béla (Treiscaunc) Szabó Béni (Brisov). Dr. Gál Miklós (Turda) Dr. Molnár Dénes (Troiso&une). Dr. Bartha Ignác (Ciuc) Laár Ferenc (Mures) Dr. Szász Ferenc (Cluj) Dr. Parecz Béla (Arad), Dr. Parecz György (Szatmar) 1. szám. KÜLÖNFÉLÉK. Uj prefektus. Az újonan megalakult Goga­­kormány az uralom átvételével egyidejűleg leváltotta a megyefőnököket is. Csikmegye prefektusává Ionascu Nicolae mérnököt, a Goga-Cuza párt megyei tagoza­tának elnökét nevezték ki. Az új megyefőnök decem­ber 30-án letette az esküt a törvényszéki elnök kezébe és átvette hivatalát FELHÍVÁS LAPUNK ELŐFIZETŐIHEZ. A „Csíki Lapok“ kiadóhivatala tisztelettel kéri az olvasóit, hogy az előfizetési díjakat a legrövidebb időn belül rendezni szíveskedjenek, nehogy a lap. küldését beszüntetni legyünk kénytelenek. Lapunk az előfizetésekből él. A mai nehéz viszonyok között nem tudjuk nélkülözni kintlevőségeinket. — Éppen ezért kérjük mindazokat, akik elismerik azt a mun­kát, amelyet lapunk elvégez a vidéki magyar újság­­betű szolgálatában, fogadják megértéssel jelen fel­hívásunkat és támogassanak ezután is a régi sze­retettel. A „ CSÍKI LAPOK” szerk. és kiadóhivatala Eljegyzés. Somay János, a helybeli római kath. főgimnázium tanára eljegyezte Papp János fő­­gimnáziumi igazgató leányát, Ibucit. Uj ügy­véd: Dr. Rákossy István, vármegyénk szülöttje Brasov (Brassóban) Bulevardul Rogeia Fer­dinand 9. szám alatt ügyvédi irodát nyitott Az a karácsonyi színjáték, melyet a hely­beli róm. kath. elemi iskola tanulói adtak elő decem­ber 25-ei, feledhetetlen élmény lesz mindazok számára akik részt vettek ezen a pompás sikerű gyermek-előadá­ssá. A hívő szó nem hiába hangzott el: sokan eljöttek szülők s más érdeklődők egyaránt — a színpadot s a nézőteret is gyermeki arcok, hangok, gyermeki lelkek derűje ragyogta bi. A kis színészek, akik annyi ked­vességgel jelenítették meg Árva Peti karácsonyét — valóban odavarázsolják a színpadra az Ég szépségét a jóság, a szavatéi világát s a karácsony meleg han­gulatába ringatták a főgimnázium tágas tornatermének nagyszámú közönségét. Íme a kis szereplők: Gáspár Klári,Barabás Anna, Filó Klári — a 3 prológ; Ferenc­ Attila—Árva Peti, Fodor Ibi—karácsony angyala, Al­bert Magda—Ő­rangy­al, Takács Pista helyett Mozsner Icu—Liei, Salamon Juci—Ilonka, Kalamar Anna, Dá­vid Anna, Mozsner Mária, Kocakor M­ária, Purchárd Juliska, R­ákosi Anna—angyalos, Csutak Piri (monolog, az elragadó feledékeny Jutaj), akik valamennyien bá­jos-kedvesen ott tipegtek, beszéltek és énekeltek a világos jajentő deszkáson s közvetlen, ügyeskedő játé­kujsai hozzájárultak a darab­­ szép sikeréhez. Az előadás végén fő wperesünk köszönetet mondott a kö­zönségnek s a színjáték rendezőinek: Albert Sándor ig. tanítónak és Dávid Rózsika tanítónőnek, kik a fá­radságos nagy munkáért valóban megérdemlik mind­nyájunk elismerését és háláját. Önzetlen munkájuknak akkor lesz tartós eredménye, ha mindig készen álluni nagy kincsünk, kicsi iskolánk iránti ragaszkodásunk­; tettekkel is bebizonyítani. (—t,N

Next