Csiki Lapok, 1939 (51. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-01 / 1. szám
^ on H A, - |Bit Lt. évf. Mercurea-Ciuc 1939- jatNf Är^l îv,-i,J 1 sí ám. ■ [UNK] [UNK] mi mif «nmmmmmmmämmmS» fcágBBaaBÉMSBSBHi ^UnTír mi nVim jglMffrííi rFéÉg~... i Mi ni mt m ni bí fmfvrv I A1IAT7 ----- ...... I I ■! I i I Hl Ml rili VICTOR RÉSZEOH Nr. í 1940-1938. Dos. No. 27. ■ J ^ IS ffe j||[ fi gj f || ■ J|| ---- -------------------(ZIAEI7L CIUCTJLTJI) Az ország gazdasági életének fellenditése. Az Őfelsége által kezdeményezett uj államberendezkedés folytán sok intézmény erősebb ütemű hába kezdett. D Mitita Constantine BOU nemzetgazdasági miniszter. Milita Constantinescu nemzetgazdasági miniszter különösen nagy érdemeket szerzett az újjáépítés munkája körül. Az utolsó tíz hónapban az általa vezetett minisztérium számos reformot valósított meg. Az ország lakosságának nagy részt mezőgazda lévén, az idei kitűnő terméseredmények után igen fontos volt a terményértékesítés problémájának megoldása. A gazdag szövetkezetek révén tartani lehetett a gabona belföldi árait és pedig 50%/v al a vi'ágpaci árak fölött, így el lehetett érni a falvak vagyoni helyzetének emelkedését. De a reformok kiterjedtek az ipar, kereskedelem és banklét szabályozására is, külkereskedelmi tekintetben pedig jelentős eredmény a német és olasz kereskedelmí egyezmények meglétére. A munkásság segélyezésére létesült az ipari hitel, a mócok támogatására pedig az aranytermelés fokozása révén talált módot. Miuta Constantinescu miniszter egész gazdasági tevékenységét a román elem támogatása a a román ipar és kereskedelem elősegítésének szemüvegén nézve, igen nagy eredményekről számolhatok be. Az uj olasz követ letette az esküt Folyó év december hó 2- án tette le Szinajában őfelsége előtt az esküt Pellegrino Gigi, az újonnan kinevezett olasz követ. Az uj követ Őfelségéhez intézet beszédében hangoztatta, hogy az olasz—román barátság kiépítése és a fasiszta rezsim szolgálata a célja. E posztjának elfoglalásakor Ciano gróf olasz kü ügyminisztertől olyan utasításokat kapott, hogy a két ország közötti szivélyes kapcsolatok gazdasági, kulturális és patikai téren való kimélyitésén dolgozzon s e munkában Őfelsége legmagasabb támogatását kérte. Őfelsége rövid beszédben válazolt a követnek, azon eremének adva kifejezést, hogy a követ személye minden tekintetben garancia a két ország közt már eddig is a történelmi kapcsolatban alapuló barátságra . Az új gazdasági szerződés a régi jó viszony újrakezdését jelenti s Őfelsége és kormánya a legteljesebb jóakarattal támogatnak minden olyan kezdeményezést, mely a jó viszony kimá'yízésére szolgál. Őfelsége a továbbiakban sok szerencsét kívánt a követnek, hogy hazája érdekeit országunkban sok éven át szolgálhassa. a Csikvármegye Közönségéhez! Közelgő újév alkalmával az igazságossg és törvényesség által vezettetvén, őszinte szivvel kívánok vármegyénk minden lakásának örömet és egészséget úgy az egyéni mint a közélet minden megnyilvánulásiban. Adja az Isten, hogy a napról-napra közöttünk szorosabbá váló kölcsönös megértéssel s bizalommal induljunk az újévnek, hogy örömmel és boldogan láthassuk minden téren vármegyénk előmenetelének megvalósulását; mindannyian büszkék lehessünk az általunk elvégzett munkára és arra, hogy Csíkiak vagyunk. Ilyen jóakarattal fogom meghallgatni a vármegye minden szükségét s azonnal intézkedni fogok azok orvoslása iránt s igy az idők követelményeinek megfelelően, hitvén a vezetőinkben, akik mindenkinek javát akarják, Istenben vetett bizalommal fogjunk országunk javára a becsületes munkához, megszerezvén ezáltal Uralkodónk Őfelsége II Károly király legmagasabb bizalmát. Csikvérmegyének előre kell haladnia s előre is fog haladni, segítségetek által. Boldog Újévet s egészséget az Újévben ! Csikvármegye Prefektusa: Colonel VICTOR MIHAIL. bSG A Iszi ki az időnek 1sta: Dr. Ábrahám Ambrus. völtjjTcíl volt. H d-g volt. A Tusnád patakán fél méteres volt a jégtakaró, öreg bt.mefa csűrünkön pattogott a drárbca s a malomkereke jégkatlanban forgott. Halmas betenger ülte meg a Mitácsot, a Csemid tetőt, mikor a tusnádi templomban utoljára hangzott fülembe és markolt érzelmekkel cserdutig megtelt szivembe ódon-zamatu szövegével és gyönyörű dallamával a csodaszép szilveszteri ének .Itten, ki ez időnek hiá’át kimérted S atyai bölcseséggel sorsunkat intézted.. . Azóta sok felé vezetett életemnek útja. Azóta sok Satiy<szter estén dobbant meg a szívem és sok év múláskor lett könnyen a szemem. Azóta sok örömet és sok bánatot adott rém az élet Azóta sokan messzire, nagyon messzire mentek azok közül, kikkel együtt szántam énekem :z Égnek, ;zita sokan itt hagytek ezek közül, akikkel a legtisztább szeretet érzelmeivel , a vérség kötelezőivel kfip3S0lt össze az élet. Azóta sok mindenbennel lett üresebb és szegényebb a lelkem.. Azóta sok szlvfSíUreBtén sok »etro’omban álltam meg szótlanul egy-egy oszlop mellett, hallgattam a hála szavát, amint szerető szivekből szállt, szállt fal oda, ahol van a hit, a szeretet s a remény, ahonnan gyógyirek ereje száll a szenvedő falé, de a lelkem mindig messzi», messze volt... Messze valahol, túl a nagyvárosok kőtengerén, túl a rónán és a folyón. Valahol messze ott, ahol az alcsiki róna szögletében két hatalmas fenyősor végén őrt áll egy ódon templom tornya, val»hol messze, ahová vissza visz a vágyam, ahová köt az álmom, ahol kékebb az ég, ahol szebb az ének, ahol színesebb a virág és sokkal jobb az ember... Azóta hosszú, hosszú évek rohantak tova az idők végtelenségében, azóta kutató szemem tiszta tükre mellett mélyebbé válott a ránc. Azóta bent éltem Berlin zajában, London nyúzott nagy mozgalmasságában, élveztem a nyári nap • v*tő sugarait az Apeneknek mindig hóboritota cuc^án s a kéklő Adrián. Voltam a Thirheni tenger habjain s a Vezúv tűzben gomlygó kietlen kráterén. E nézegettem Anglia parti fehér szikláit, gyönyörködöm Korn és In*ia bazalt oszlopaiban s örökzöld üde takarójában. Ble bámultam a R»jn« habjaiba s hallgattam az É zaki tenger partján a futó szél zúgását. Megcsodáltam a nivrpooli katedrális óriási méreteit s térdre roskaoltam a római Szent Páter tempómban a Micdeoható s az embert alkotó szellem nagysága előtt. Vizsgáztam sokat szigorú tekintetű öreg urak előtt , világítottam szellemi lámpával itthon és küföldön nemzetközi nagy összejöveteleken. Álltam nagy fényességben, fürödtem nagy dicsőségben, de ha leszólt az est és ha elszáll az év, ott voltam lélekben mindig, ahol az omladozó nyiresoldal felett Szilveszter estéjén facsendül az ének: Isten, ki az időnek határát kimerted . Atyai bölcseséggel sorsunkat intézted... Az élet megindult. Mikor indult meg, hogyan indult meg, eszünk törvényével felfogni nem tudjuk, csak az Inteni Mindenhatóság fénye világítja meg az ismeretlen utat, csak a hit világa oldja meg a titkot. A földre esett magból növény lesz s a növény kivirágzik. A virágillatárban színes rovarvilág fürdik, keresgél és zümmög, ciripel, mókázik és szeret. A virág elhullik, illata elmúlik , a magházban megérik a mag. És nem akad senki, aki elő tudná állítani a magot és nem akad senki, aki zöldbe tudná borítani tavasszal az elárvult ga’yat és bimbót tudna fakasztani a levelek között. Csak Ő az, egyedül az Isten, kinek szavára megjön a tavasz, érik a határ és hószemfedő alá megy aludni az élet. Az ember megszületik, esztendőkig csak vár, mindent másokat vár, nézi a világot és nem lát belőle semmit. És aztán megindul. Megindul a lába, az esze, a szeme, megindul és érez É-es örömet és érez fájdlmet. Lelkét megüli a 1 ú és szeméből kicsordul a könny. Eszét szivét és karját acéllá veri az idő Agyában fényesség gyulád, szeretetnek lángja kapcsolja azokhoz, kik mellette vannak, kiktől életet, kenyeret s szeretetet kapott s kiknek a kincse, á’ma, vágya és mindene... És a kerék fordul. A ul kerül minden ami eddig fent volt. A szálak vékonyodnak, fogynak és szakadnak. Megjön az újév és megjön a Szilveszter. A vándor lépeget, ruháját belepi az ut pora, megtépi az ág, lábát megsebzi a tüske és mikor visszanéz, fáradt tekintete, keres, kutat, ds hiába, mert messzire vannak már azok, akikkel elindult. Éz ilyenkor milyen jó, ha fülébe cseng a dal, a régi vigasztaló ének .Itten, ki az időnek határát kimerted, S atyai bölcseséggel sorsunkat intézted“... Ripcs után haladó, bizó, székely népem, kinél »skárói Ég felé szállott a szilveszteri halaadó ének, lelkedet emeld az uj esztendőben is Istened felé és ne feledd soha, hogy egyedül Ő az, aki örömnek, búnak, szenvedésnek ós reménynek határát kiméri b atyai bölcseséggel sorsunkat intézi.... • • Üzen az élni akarás.. Jól fűtött szobában, dussan terített asztal mellett gondol-e arra Magyar Testvérem, hogy vannak gondtalannak látszó fiatalok, a magyar társadalom élni akaró reménységei, akiknek talán még karácsonyuk sem volt ? Akik fűtetlen padlásszobában vagy hideg pincelakásban szegényes körülmények között, ezer betegséget rejtegető nyomorúságos száraz étel mellett, de kötelességüknek teljes tudatában készülnek az életre. Üzent az élet és az idő! — Az üzenet hivatásra figyelmeztet, a hivatás pedig kötelessége lett immár a magyar ifjúságnak, hogy egyéni célkitűzésein át érezze a társadalom hívó szavát, mely tartó oszlopot lát ifjúságában. Ezért az ifjúságért, jövőjéért és életéért felelős a társadalom. Az idén közel kétszázan jöttünk össze Bucurestiben magyar főiskolai hallgatók. Nekünk ott kétszeresen nehéz, sok bajjal küzdő az életünk. De sohasem feledkezünk meg társadalmunkról, mely eredményes munkát és rendíthetetlen kitartást remél tőlünk. Ez az egyetlen biztosítékunk, melyet adhatunk most cserébe tanulmányi éveink alatt, amikor támogatást kérünk. — Úgy érezzük, hogy mi mindannyian részt veszünk a terhek viselésében és lelki kapcsolatban vagyunk mindenkivel, aki magyar társadalmunkkal közösséget vállal s ifjúságának jövőjével szemben felelősséget érez. 1939 február 18-án rendezendő Diikbálunk a fővárosban egyetlen eszközünk és címünk, hogy támogatást kérjünk attól a társadalomtól, melynek munkás tényezői akarunk lenni valamennyien. — Egyedül vagyunk, magunkra hagyatva és az ujesztendő küzdelmei előtt bekopogtatunk a magyar vendégszeretet jogán, hogy boldog újévet kívánjunk minden velünk együttérzőnek. București, II, Strada Sfrotii Voivozi 52. szám Bőjthy András címen, 200 fővárosban tartózkodó főiskolás diák vár támogatást küldő feleletet minden megy ni emb ~r‘ő' ~k, ki" ----— si fogta, meghallotta és megértette segítséget kérő szavunkat. Egy diák. A „harisnyás“ püspök. Az erdélyi magyarságnak öröm ünnepe volt az a nap, amelyen a legfelsőbb egyházi fórum Márton Áront, az erdélyi egyházmegye apostoli kormányzóját, ugyanezt egyházmegye püspökévé kinevezte. S ha ez a nap öröm ünnepe volt az erdélyi magarságnak, százszorosan öröm ünnep ez nálunk, Csikban, ahol az uj püspöknek nem csak bölcsőjét ringatták, de ahonnan fölfelé ívelő pályafutása is elindult. Csak igen kevesen tudják ebben a megyében, hogy Márton Áron ienét, Csikból, a balánbányai meszes hegyek aljából indul el a lelkek nevelésének nehéz útjára. Csikszentdomokos a szülőfaluja Márton Áron püspöknek; az a falu, melynek határában még ott omladozik a bíboros gyilkosság emlékére emelt kápolna, a 340 évvel ezelőtt legyilkolt pásztor helyett végső vezeklődképpen uj pásztort adott az erdélyi katholikusságnak. S Marton Áron valóban pásztor, születésétől fogva. Szálai egyszerű harisnyás székely emberek, kik ott túrják az ősi rögöt a kemény falvaik talajon ma is. Ugyanezen a talaján, a történeti Pásztorbaka a a Grécen oldalán telt el Márton Áron ifjúsága is, hogy aztán a hegyi pásztor székely harisnyáját a reverendával felcserélve, a lelkek pásztorkodatának még nehezebb és felelősségteljesebb utján haladjon előre a mai eredmény: a püspöki pásztorbot felé. A nyáj, az erdélyi magyar katholikusság nyája uj pásztort kapott Márton Áron személyében s mikor kinevezését o y kitörő örömmel üdvözli, azon bizalmának is kifejezést ad, hogy az uj pásztor a rábizott feladatnak a legtökéletesebben meg is fog felelni. A mai nehéz, válságos idők egész embert kívánnak minden olyan helyre, mely a nép szellemi és lelki vezetésére van hivatva. S kilöoösen egész embert kiván az a feladat, mely elé a 42 éves Márton Áront a legfelsőbb bizalom ilyen fiatalon oda állította. Az erdélyi egyházmegye zilált anyagi viszonyainak rendezése a az ezzel járó ügyvezetés időrabló vesződségén kivül ott vár rá a másik, a sokkal emberibb feladat, melyet Erdély milliónyi katholikus hivőjének a helyes irányban való lelki nevelése jelent. Nagy dolog máma igazán katholikusnak lenni s a keresztény hit alapvető fogalmait a politika köntösében hozzá tapadó ájeszméktől mentesen érvényesíteni tudni. De ha mindezen feladatok megoldását a legfőbb egyházi hatalom bizalma Mrton Áronra ruházta, úgy még inkább előlegezi neki ezt a bizalmat Erdély magyar katholikussága s hiszi, hogy Márton Áron az erdélyi katholikusság fölötti pásztorkodásában tud majd jó adminisztrátor, őszintén katholikus és jó magyar maradni. Márton Áront mindenképpen az idők állították az erdélyi katholicizmus élére. A nagy idők, amelyek