Csongrád Megyei Hírlap, 1973. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

Van egy olyan érzsem, senki nem lesz könynyű helyzetben, aki az elkövetkezendők során Mocsár Gábor új művének, a Gyémántpernek műfaját szeretné, kívánja majd egzakt pontossággal megfogalmazni. Politikai krimi? Dokumentumregény? Történelmi eszszé? Netán esszéregény? Ez utóbbi, pontosabban az eszszéizálás szokása ellen különben a szerző még a bevezető részek táján erősen tiltakozik. Arra viszont szintén maga hívja fel a figyelmet, remélve, hogy az olvasó figyelmét talán nem kerülik majd el a történetszociológiai, történetszociográfiai módszernek a nyomai, melyek műve fejezeteiben felbukkannak. (352. oldal.) Akármint is van, akármelyik műfaj kalodájába próbálják-próbáljuk majd beszorítani e könyvet, egyvalami kétségbevonhatatlan tény: Mocsár műve lenyűgözően izgalmas olvasmány. A szó legjobb értelmében gondolatokat ébresztő, gondolkodásra, töprengésre késztető mű, amely az olvasónak nemcsak a fantáziáját, a tényekről eddig kialakított világképét mozgatja meg, hanem némiképp a lelkiismeretét is fölborzolja. (Mindazonáltal e sorok írója legszívesebben esszéregényként minősítené, persze nem a zweigi stíluseszmény értelmében.) Az újra nyilvánvalóan kiderül belőle, hogy a valóság szenvedélyes vallatójaként ismert Mocsár Gábor nem a tényektől való menekülés okán-jogán kalandozott viszsza a múltba. Ellenkezőleg. Éppen az volt a szándéka, hogy a már megkövesedett tények újbóli életre keltésével, azok elemzésével napjainkig nyúló érvényű, a forradalom sikeréért harcolók számára a mai morális helytállásban is hasznosítható tanulságokat gyűjtsön össze, idézzen fel, kristályosítson ki abból az erkölcsdrámából, amely idestova százhuszonöt évvel ezelőtt, 1848—49- ben, a magyar forradalom és szabadságharc napjaiban játszódott le a hazai történelem színpadán. S melynek valójában a vesztese a magyar nép, a magyar nemzet volt. Személyileg viszont egy nevezetes ember erkölcsi pusztulását eredményezte, a Honvédelmi Bizottmány rendőrminiszteréét, Madarász Lászlóét. A gyémántper maga — filmnyelven szólva — néhány drámai snittből áll. 1. A hazaárulónak minősített Zichy gróf Görgey utasítására való kivégzése. 2. A tőle elkobzott kincsek út- Könyvszemle Egy poltikai erkölcsdráma regénye Mocsár Gábor: Gyémánt per ja Görgeytől Kossuthon, Madarászon, egyéb kormánytisztviselőkön át a fővárostól egészen a debreceni elárvereztetési aktusig. 3. A békepárt részéről a Madarász ellen szőtt intrika kibontakozása. 4. Madarász bukása. 5. Az epilógus, mikor a hírhedt gyémántok a Zichy-családhoz visszakerülnek. Mocsár azonban hatalmas tablót fest e partikuláris történet köré. Az olvasó úgy érzi sokáig: a gyémántper csak ürügyül szolgál számára, hogy orvén felidézhesse a 48- as forradalmat követő szabadságharc színes és rendkívül ellentmondásos kavalkádját. Eközben bőven nyílik alkalma arra, hogy a szabadságharc legendás hírű vezetőit, akiket épp e legendaszerűség a valószerűség hallótávolságán túl sodort immár a ma élőktől, most újból életközelbe hozza. A divatos szóval élve azt is mondhatnánk, hogy e portréfestés közben deheroizál. Mocsár azonban nem tartozik azon alkotók sorába, akik egészen a nincsenig, a dolgok végleges megtagadásáig meg akarnák kérdőjelezni a magyar történelmet Neki szemmel láthatólag az a célkitűzése, hogy a maguk emberi valójában, hús-vérszerűségében mutassa meg a korabeli történelem főszereplőit, akik közül sokan nagyszerű emberi, erkölcsi, politikai, hadvezéri képességekkel rendelkeztek, akinek magatartását erőteljesen motiválták azonban az adott történelmi szituáción, osztályhelyzetükön túl személyes emberi tulajdonságaik is — nomeg sok mindenre rákényszerítette őket az akkori politikai sakktáblán a napról napra kényszeredett lépéseket is követelő taktika-stratégia. A Gyémántper olvastán ezért aztán nem tiszteljük kevésbé Kossuthot, mint eddig tiszteltük. Viszont jobban értjük, sőt ,jobban megértjük. Láthatjuk, miféle körülmények szorításában kellett cselekednie, döntenie, miféle megalkuvásokra, olykor miféle oldalozó taktikára kényszerült. S ha ehhez hozzávesszük még azt, hogy — mint valahány embertársunk — ő sem volt mentes bizonyos hibáktól, világosan kirajzolódik előttünk az összkép. Mocsár könyvének másik fő érdeme, hogy az 1848— 49-es forradalom és szabadságharc általa leírt, elemzett folyamatai nem a fekete-fehér tények egyszerűségével, hanem, a maguk bonyolult összetettségében bontakoznak ki a figyelmes olvasó előtt. Könyvével megismerkedve döbbentünk újra rá: van mit megismernünk bőven még erről az időszakról. S a tanulságokat, amelyeket kínál, s amelyeket ez a nem mindennapi képességű — és tehetségében mind nagyobb arányokban kiteljesülő író — felszínre hoz belőle, mai életünkben is hasznosíthatjuk, a szocialista emberépítés nagy munkájában is sikerrel felhasználhatjuk. S most kanyarodjunk vissza újra a gyémántperhez. A művet végigolvasván, nyilvánvalóvá válik: Madarász László ügyének fölemlegetése, az ebben az erkölcsdrámában megindított újabb — immár írói — nyomozás nem ürügy, nem apropó volt az alkotó számára az egész szabadságharcról való szóláshoz. Hiszen Mocsár Gábor elégtételt szolgáltat Madarász Lászlónak, a korabeli harcok egyik legbaloldalibb, külső magatartásában tán nem túl rokonszenves, a kelleténél tán kevesebb taktikai érzékkel megáldott, ám a forradalom eszméiért mindvégig következetesen harcoló, tiszta szívű és tiszta kezű embernek, akit korabeli ellenfelei, benne látva opportunizmusuk, árulásuk legfőbb ellenségét és ellenzőjét, erkölcsi pusztulásra ítéltek. Mocsár Gábor tulajdonképpen a forradalmi diktatúra mellett, az igaz forradalmárság mellett tesz hitet mindvégig izgalmas, higgadt, leleményes stílusú könyvében, mely szerintünk az 1072-es év egyik legjelentősebb irodalmi eseménye volt és az 1973-asé is az lesz. Bár — igaz, inkább ezt csak sejtem — még a történészeknek is lesz véleményük e tárgykörben. PAPP ZOUTAtt Fekete Sándor tü relmetlenül, s a negyedóra elteltével a húsz-harminc főnyi csapat a szakadó esőben az orvosi egyetemre sietett. Ez volt az a pillanat, amikor a hatalom még cselekedhetett volna, különösebb kockázat és áldozat nélkül. Ha a Helytartótanács urai mégsem adtak utasítást a mozgalom elfojtására, annak két oka volt: féltek saját hadseregük olasz katonáitól, akikről — nem ok nélkül — feltételezték a magyarok iránti rokonszenvet, s méginkább, sejtelmük sem volt az ifjak valóságos céljairól. Működtek a kémek, de rosszul. A Helytartótanács elsősorban azért nem adott ki parancsot, a fegyveres elhárításra, mert nem látta át a helyzetet, s mire felébredt, már késő volt. Ebből azonban az is következik, hogy a siker e tekintetből is mindenekelőtt Petőfi érdeme: hajthatatlan, türelmetlen, habozást nem ismerő sietsége nemcsak alkatából fakadt, hanem tudatos forradalmi számításból — tudta, hogy csak órák állnak az ifjúság rendelkezésére. A költő Nemzeti dala, Jókai és Vasvári beszédei nyomán az egyetemi ifjúság óriási többsége késznek mutatkozott a harcra. Itt, az orvosi egyetem udvarán állta ki a Nemzeti dal az igazi tűzpróbát, itt bizonyosodott be, hogy mekkora lelkesítő erő árad belőle. A verset már öt negyed század koptatja, és néha már nem is gondolunk arra, hogy milyen hatalmas történelmi tett volt egy sokszáz főnyi tömeg elé kiállni a felszólítással: „Talpra magyar, hí a haza!” És „A görgeteg megindult ”– írja Vajda János — elenmaszkodva Petőfiét elszánták magukat a nap méltó megkoronáztatására: a tömeg élén Budára vonultak, „a helytartótanácsot felszólítandó, hogy a cenzúrát rögtön eltörölje, Táncsicsot szabadon bocsássa Táncsics Mihály börtönének ajtaja megnyílt, s este már győzelmi hangulatban fogadta őt a Nemzeti Színház közönsége. A forradalom színházi előadással ért véget, miután — ez is ritka a történelemben — első napja vér nélkül zajlott le. De a legkivételesebb jelenség maga a költő. Már másnap büszkén írta, versben is: „Napóleon dicsősége, te veled sem cserélek!” Szokatlan e dicsekvés, ám teljesen jogos: a világtörténelemben sok kiváló forradalmár küzdött és sok nagyszerű költő alkotott, de Petőfi az egyetlen költő, aki egy népforradalmat személyesen vezetett! (Folytatjuk.) „Most mi soha...“ 11 Amikor Petőfi lakásáról négyen elindultak, néhány polgári ruhás titkosrendőr feltartóztathatta volna őket. Most, hogy némi — feltehetően idegesítő, sőt idegtépő — várakozás után elindulnak az egyetemi ifjúság csatlakoztatására, egyetlen fegyveres járőr elegendő volna szétzavarásukra, sőt a vezetők letartóztatására. Ki tudná ezt jobban, mint éppen Petőfi? Ha senkinek, neki azzal is számolnia kell, hogy már a Pilvax-beli gyülekezést jelentették a Helytartótanács urainak. Talán azért is siet annyira, nem akar tovább várni a kávéházban. „Egy negyedórát még várjunk” — mondta tójogi tanácsadó. TELEVÍZIÓ „Butik“ - bóvlikkal Igen , jól tetszik gondolni, a cím a szilveszteri műsorra vonatkozik. Bár nem országos „ügy” már az év utolsó napjának esti műsora, mint egykor, azonban, hogy sok szó esik még róla a munkahelyeken az elkövetkezendő napokban, az biztos. Bizonyára lesz, aki dicséri, de hogy többen vannak, akik fenntartással nyilatkoznak róla, az is biztos. Tény, hogy a tévé műsorszerkesztése próbált szakítani a múlttal, a hagyományos szerkezettel — és ez dicséretére válik —, ám nem találta meg — ezúttal még — azt a formát, ami valóban vidám és szórakoztató lett volna. Olyan igazi szilveszteri műsor, ami derűre hangolt volna és nem elkomorodásra... Kezdjük az okokat. Az ötlet csupán ötlet, de ha nem kíséri szellemesség, akkor... Ez jellemezte a Szó-mi szó-t, Tardos Péter szövegét és Antal Imre játékát. Még kevesebbet mondhatunk Abody Béla és Peterdi Pál ökölvívó jelenetéről. Felcsillant közben Komlós János tévé-Maci száma, s volt, miben igazat adtunk neki, de a „plüh” általánosításában nem. S ekkor Takács Marika megnyitotta „battie”-ját, vagyis magyarul: kezdődött a Gálaest. Ismét csak a tévé szándékát dicsérhetjük, mert a — gondolom, drága valutáért —■ beszerzett „árut” a feláras butik helyett az olcsó cikkek boltjában is kiárusíthatták volna. Vagyis: ez a show alatta maradt — a nagy nevek ellenére — a várakozásnak; arról már nem is kívánok szólni, hogy nevetni, derülni rajta aligha lehetett Sőt, kicsit fájt a magyar nyelvnek az a kerékbe törése, aminek szem- és fültanúi lehettünk. Ü**v egy kicsit meg is sajnáltuk Svéd Sándort, hogy mire kényszerítették ... Jobb sorsra lett volna érdemes Peter Wyngard is, akinek elkoptatott bohóctréfáján sem húzódott még csak mosolyra sem a száj! Csupán látvány és semmi más nem volt az „isteni Gina”, de a Kessler nővérek száma sem. Neville Jason sem tudott mit nyújtani — megjelenésén kívül. Antal Imre és Vitray Tamás közreműködése is a kívánalom alatt maradt — egy igaz megállapítása azonban Vitraynak volt: „Az emberek szilveszterkor nevetni akarnak.” Hát a nagy „Gálán” nem nevettünk. Ezt érezte volna meg talán Vitray? Aztán jött a Cs. és Ktv. Televízió a múlt század utolsó harmadából, amiben is egy-két poén ült, élveztük Kibédi Ervin kupléját. Nehéz szóvá tenni, talán nem is ildomos, de mégis szükséges: a magyar operettjátszás nagy-nagy klasszikusa, talán a világ utolsó nagy primadonnájaink szerepeltetése már nem hozta meg azt a varázst, amit a rendezők várnak. A tisztelet parancsolja: ne többet erről — egy szót se... Az „élcfaragók” egy árnyalattal jobbak voltak a szokásos állagnál, végül is Hofi Géza Odüszszeusza jelentett eredetiséget és szint az egész műsorban. (Bár azt is meg kell jegyeznünk, hogy egy kicsit terjengős volt — tömörítése mondanivalójának fanyar, de mindig építő etnikusságát is jobban exponálhatta vona.) Tájékozottsága bámulatos, kapcsolatai (Kliké — sertésprogram, keressük Petőfi Sándort — Berek Kati riportja stb.) aktuálisak, bírálóak, „ülnek”, és erte gondolkodtatnak. Idézzük ismét Vitrayt: „Az emberek szilveszterkor nevetni akarnak.” Mindez azonban „gag”-ek nélkül, kabarészámok nélkül nem megy. Ezúttal tehát a látvány nem kápráztatott el nevetni pedig ritkán volt alkalmunk. Tanulság: a hazai áru is kelendő, ha a butik árubeszerzése — ha kissé hagyományos is — gondosabb és idényszerülete. * Hétfőn — főleg az áfesebre korosztály —• emlékezett a harmincas évek elejének egyik legnagyobb könyvsikerére, Axel Munthe (189 ■—1949) „San Michels regényé”-re. (A regény 1929-ben íródott, magyar fordítása 1932-ben jelent meg.) A filra (1962-ben készült) csak felvillantja Munthe életútját Többet nem is tehet Az egykori nagy siker ma már kissé értelmetlennek minősíthető, de a tévé nagy filmdömpingjében az az NSZK—olasz—spanyol produkció kétségtelenül a sfejfebbak közé tartozott. Magas színvonalú összeolcítás volt viszont a „Vend»»« geink voltak...” A világnagyságok közt is helytáll!) a fiatal énekesnő, Rosemarke Lang. Jó lenne vele egyszer közelebbről ja megismerkedsse. SZABÓ EWOBS Gton LoVoto4«Ma Svéd Sándor Sk Kessler nővérek (Fotó: Saebmain* JOGI TONÁCSOK A társadalmi bíróságról Sz. I. hódmezővásárhelyi olvasónk kérdezi, milyen természetű ügyek tartoznak a társadalmi bíróság elé? A társadalmi bíróság olyan ügyekben jár el, amelyeknek ilyen jellegű, azaz társadalmi elbírálásra különösen alkalmas a felelősségre vont személy és a többi dolgozó nevelésére. A rendelkezések szerint a társadalmi bíróság hatáskörébe tartozik: a) munkafegyelmet és a szocialista együttélés szabályait sértő cselekmény, magatartás, valamint a munkahelyen elkövetett tulajdon elleni szabálysértés; b) a vállalat dolgozói közötti becsületsértés, rágalmazás és könnyű testi sértés; c) az ügyész vagya a bíróság által elbírálásra áttett kisebb jelentőségű bűncselekmény; d) a vállalat dolgozóinak egyes anyagi természetű vitás ügyei. Az itt felsorolt ügyekben a társadalmi bíróság a vállalat bármely dolgozója ügyében eljárhat. Viszont nem tartoznak a társadalmi bíróság elé olyan ügyek, amelyeket már a bírósági, a szabálysértési vagy a fegyelmi eljárás során érdemben elbíráltak. Ez azt jelenti, hogy ha az ügyben más hatóság első fokon már döntött, a társadalmi bíróság még akkor sem járhat el, ha az ügyet egyébként eldönthette volna. Természetesen, ha a társadalmi bíróság valamely ügyet a törvények megtartásával már elbírált, akkor más szerv előtt sem indulhat abban eljárás. A társadalmi bíróság a hozzá tartozó ügyekben is csak akkor járhat el, ha eldöntés végett az arra jogosultak a társadalmi bíróság elé terjesztik. Az ügyet elbírálás végett a társadalmi bíróság elé utalhatja: a szakszervezeti bizottság, az ügyész vagy a bíróság és a vállalat dolgozói. DR. VÁRADI MÁRTON SZERDA: JSSS&, ttNCil 3.