Heti Délkelet, 2000. július-december (7. évfolyam, 27-51. szám)
2000-10-12 / 41. szám
OROSHÁZÁN KÖNYVTÁRAT NEVEZTEK EL AZ ÍRÓRÓL Justh Zsigmond író tragikusan rövid élete tele volt értékes kezdeményezéssel, maradandó alkotással. Itt maradtak kellően nem ismert művei, útijegyzetei, kiterjedt levelezése, közművelődési tevékenysége, egyedülálló parasztszínháza, a puszta népének rajongó szeretete, haladó szelleme. Ránk hagyta a haza, a nép iránti hűséget, az örök alkotókedvet, a szellemi hagyományok megőrzésének, gyarapításának íratlan törvényét - írja róla Pongó Bertalan nyugalmazott pedagógus, Gádoros szakavatott helytörténésze. A Gádorosi füzetek 1. egy olyan sorozat első műve, amelyben a köztiszteletben álló szerkesztő és író, egyébként nyugalmazott pedagógus Pongó Bertalan olyan ismereteket kíván átadni olvasóinak, amelyben mindenki számára eligazodást nyújt a gádorosi térség történetéről, életéről és haladó hagyományairól. Az első füzet címe: Justh Zsigmond nyomában. Talán nem véletlen, hogy a kötet szeptember 28-án jelent meg a gádorosi falunapon. A necpáli Justh-család öt főispánt, három királyi táblai ülnököt, huszonkilenc megyei követet adott a magyar közéletnek. A család nemesi címerében álló oroszlán látható, mely felső végtagjai között keresztet emel a magasba. Justh István, aki 1821. február 23-án Necpálon, a család ősi fészkében született, 28 évesen feleségül vette a 23 éves Pákozdi Matildot 1849 tavaszán. Az ifjú pár házasságuk első éveit az ősi necpáli kastélyban töltötte, a népes Justh-család körében, melynek (akkor még) alig 200 holdnyi birtoka volt a falu közelében. Első fiúgyermekük, Gyula 1850. január 13-án született, a későbbi 48-as párt jeles ellenzéki politikusa és pártvezére. A család Pusztaszentetornyára költözése az 1855—1856-os évre tehető, mert második gyermekük, Gedeon, már új otthonukban született 1857-ben. Justh Zsigmond, a legkisebb gyermek 1863. február 16-án látta meg a napvilágot. A sors rövid élettel ajándékozta meg: 31 évesen tüdőbajban, 1894-ben halt meg. Justh Melánia a nagyhírű család egyik ma élő leszármazottja. A hölgy testvérhúga Amerikában él. - A mi családfánk magyarázata kissé bonyolultnak tűnik - mondta Justh Melánia Gádoroson, a falunapi ünnepségeken. — Justh Zsigmond oldalági leszármazottjai vagyunk. Zsigmond ükapja lehetett az a közös ős, akinek mi is a rokonai vagyunk. Természetesen a necpáli családfához tartozunk mi is. Édesapám, Justh Dénes 1897-ben született, testvére, Justh Oszkár már nincs az élők sorában. A családi nevet Oszkár nagybácsink fia, valamint a húgom s én viseljük. Sajnos az országban kevésbé ismerik Justh Zsigmond nevét. Szerencsére ezen a vidéken annál inkább. - A Justh-család Szentetornyához, Gádoroshoz, Orosházához kötődik. Ön mikor járt itt először? - kérdeztük a hölgyet. - Nem fogja elhinni, most tartózkodom itt először. A Nyírségben nőttem fel, 14 éves koromban költöztünk fel Budapest környékére. Édesapám huszártiszt volt, így egyetemre nem kerülhettem, osztályidegen voltam. Technikusi végzettséget szereztem, ma már nyugdíjas vagyok. Örömmel tölt el, hogy Gádoros szisztematikusan gondozza Justh Zsigmond emlékét. Szívem mélyén mindig is ápoltam a családi hagyományokat, sikerült gyermekeimben is kialakítani ezt az érzést. Erre külön büszke vagyok. Meghatódtam, amikor arról értesültem, hogy a helyi művelődési központban állandó Justh-múzeum nyílt. Lélekben nagyon hasonlítunk a húgommal híres elődünkre. Olvasva írásait, önmagunkra ismertünk, hiszen szociális érzékenységünk, emberszeretetünk ugyanúgy bennük lakozik, mint Justh Zsigmondban. - Nemrégen Orosházán híres rokonáról nevezték el a könyvtárat. Erről tud? - Ha így áll a helyzet, egyszer meglátogatom az orosházi könyvtárat is. Külön örülök annak, hogy a város sajátjának érzi Justh Zsigmondot. N. G. A Tessedik Sámuel Főiskola Közös Főiskolai Kara személyügyi szervező szakának új kezdeményezéseként tanácskozásra hívták össze azokat a gyakorlatvezetőket, akiknek munkahelye vállalta, hogy a szak nappali tagozatos hallgatóit szakmai gyakorlatra fogadja. Az ország különböző pontjairól érkezett mintegy húsz munka-, illetve személyzeti ügyekkel foglalkozó szakembert a főiskola Békéscsaba, Bajza utcai épületének egyik tantermében először dr. Nagy Rózsa szakigazgató köszöntötte, bemutatva jelenlévő oktatótársait: Cseh Katalint, a gyakorlati oktatás vezetőjét, dr. Nagy Zsuzsannát, az elméleti és alkalmazott humántudományok tanszékének vezetőjét és Szolnoki Péternét, valamint az összejövetelen szintén résztvevő dr. Barta Árpád főigazgatót. A gyakorlatvezetők először megtekintették a TSF karait és oktatási helyszíneit bemutató videofilmet, majd tájékoztatókat hallgattak meg a személyügyi szervező képzésről és a gyakorlati oktatás rendjének terveiről. Az előadásokat követően a meghívottak több hozzászólásban véleményezték a főiskola gyakorlati képzésre vonatkozó elképzeléseit. A semélyügyi szervező szak oktatói biztosították a jelenlévőket arról, hogy a vitákat sem nélkülöző igen hasznos tanácskozás során kialakult módosító javaslatokat beépítik a gyakorlati oktatás rendszerébe. A komoly tartalmi eredményeket hozó eszmecsere szerény megvendégelés közben folytatott kötetlen beszélgetéssel zárult. J. M. Justh Melánia: Örülök, hogy Justh Zsigmond emlékét a gádorosiak tisztelettel ápolják HETI DÉLKELET 15