Déli Hírlap, 1980. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-18 / 296. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc 3501 Pf.: 39 — Telefon: 18-221 Szemüveg nélkül Egy kedves olvasó írta le panaszát e rovatban arról, hogy minden jóindulata ellenére kénytelen volt bliccelni a buszon, hiszen Hejőcsabán nem tudott jegyet venni. Hát bliccelt. És ezt még le is írta. Igaz, hogy utólag ... Mindenekelőtt emlékeztetőül hadd mondjam el, hogy a levélíró azért szállt fel a buszra mint bliccelő, mert a hejő­­csabai autószerviznél nem tudott jegyet venni, s a város per­sze gyalog igen messze van. Reklamálta, hogy esetleg fontos, vagy forgalmas helyeken nincs jegyárusítás a városi tömeg­­közlekedési járművekre. Ezek után a válasz is megszületett az MKV részéről, mely­nek első része bizonyos mértékig igaz is: mindenkinél legyen tartalékjegy. A magyarázat másik fele azonban sántít. Meg­tudjuk belőle, hogy Miskolcon hány helyen árusítanak vil­lamos- és buszjegyet az MKV pavilonjain kívül. — 123 helyen. Hogy ez sok, vagy kevés, nem dolgom eldönteni. De mint laikus — amennyiben utasként laikus vagyok! — mondhatom, nem a legcélszerűbb helyeken árulják a jegyeket. Sok közület ajtaján látni a feliratot: „MKV-jegyet nem árusítunk”, de azt is lehetne írni, hogy „MKV-jegyárusítás Kifli utca Zsem­le szám alatt”. Ettől sem lennék okosabb. A válasz további része azonban megdöbbentett. „A jegy­­árusítás bővítéséért továbbra is keressük a bevonható közüle­­teket a bizományi jegyárusító helyek kialakítására. Erre azon­ban csak akkor nyílik gyakorlati lehetőség, ha az érdekelt vállalatok is partnerek ebben." Mai napig nem jöttem rá, hogy az MKV-n kívül a városi tömegközlekedésben kik meg az érdekelt „vállalatok”? A női szabóság, a Centrum Áruház vagy a Zöldért? Apropó, ha már a Zöldértnél tartunk: bizonyára emlékez­nek ama tévériportra, amelyben a Zöldért illetékese próbált válaszolni a kellemetlen kérdésre: hogyan tudják elkerülni, hogy az üzletben ne keverjék össze a 25 és a 30 forintos narancsot az eladók. Válasz: Ezt nekünk kell központilag megoldani, mert nem lehet olyan egyszerűen megkülönböztetni. — És ha nem oldják meg? — Vagy ha mégis összekeverik? — kérdem én! Javaslatom az illetékes illetékeseknek — igazgatóknak, fő­vagy osztályvezetőknek —, hogy a panaszokat, észrevételeket úgy szemléljék, mint jogos igényeket. Úgy, mint Takács Ma­rika, a tévé Postafiók 250. című adásában: levette a szem­üvegét, mert zavarta ... Fekete Péter Miskolc, . .. . Szabó Lajos u. 1«. Több figyelmet a leendő zenészeknek is Városunk méltán le­het büszke nemcsak zenepalotájának szép­ségére, de a falai kö­zött tanuló leendő ze­nészek, s az őket okta­tó zenepedagógusok színvonalas műsoraira is. Ennek ellenére ke­serű szájízzel, kissé csa­lódottan veszik tudo­másul ezeknek a mű­soroknak­­ az előadói, hogy még mindig üre­sek előadásaikon a szín­házterem széksorai. Többnyire csak az év­folyamtársak együttér­ző szurkolása kíséri fel­lépésüket, s a barátoké, a családtagoké. A zenei pályára ké­szülő diákok több fi­gyelmet érdemelnének. Úgy vélem, helyes len­ne, ha műsoraikra az ifjúsági szervezetek se­gítenének toborozni az iskolák, az egyetem, s az üzemek fiataljait. Hiszem, hogy a siker­élmény kétoldalú len­ne. A taps szárnyakat adna jövendő zené­szeinknek, elismerést tolmácsolna az őket ok­tató pedagógusoknak, a műsor pedig a rendez­vény résztvevőinek . .. Szentpáli Zsuzsa Miskolc Csúnya, mihaszna, káros! Hiába neheztel majd meg L. Lászlóné ezekért a so­rokért, a tény az tény: a tulajdonában lévő, mintegy 400 négyszögölnyi telek a Forrásvölgy dűlőben (az Ár­pád utca folytatásában) csú­nya, mihaszna, sőt káros is. Csúnya, mert évek óta bur­jánzik a gaztól. Mihaszna, mert semmit nem terem. És káros, mert a szomszédos, szépen gondozott telkekre a szél áthordja a gazmagot, s az itteni tulajdonosok nem győzik irtani a gyomnövé­nyeket. Ráadásul attól is tartanak, hogy a gazok eset­leges meggyújtásával a tűz átterjedhet a közeli, fából készült víkendházakra. A szomszédok már nagyon sok­szor kérték L. Lászlónét: művelje a telkét, vagy adja el. — A föld mindig érték m­arad, nem adom el. Mű­velni viszont nem tudom, nincs rá pénzem. — Tömö­rítve ez a válasza. Próbálták meggyőzni: éppen azért érté­kesítse vagy bérbeadással, vagy valamiféle műveléssel.­­ Az asszony „hajthatatlan” — a szomszédok bosszúsága pedig szinte tarthatatlan,­­ — Törvényeink értelmé­ben ilyen vis­szás helyzet nem lehet — hallottuk a Miskolc járási és városi Földhivatal­nál. — Ezért mi a tavaszi és az őszi határszemléken a t­­rnács illetékeseivel, a mező­őrökkel rendszeresen járjuk a területeket és figyeljük hogy ki hanyagolja el, ki nem műveli a földjét. S az elhanyagolókat fel­szólítják: záros határidőn be­lül kezdjék meg a földmű­velést. Ha pedig a felszólí­tásnak — az újabb határ­szemle megállapítása szerint — nem tesznek eleget, akkor a földjüket állami tulajdon­ba veszik. A Földhivatal dolgozóinak egyébként kifejezetten segít­séget jelent, ha a művelet­len földek szomszédjai jel­zik: hol, milyen helyrajzi szám alatt, mekkora terület gondozatlan. (A bejelentése­ket a Miskolci Járási és vá­rosi Földhivatalhoz, a Ba­ross Gábor utca 13. szám alá kell eljuttatni.) Most ugyan még tél van — de amint felvételünk is dokumentálja — a gyomnö­vényeket a fagy sem irtja ki. Tavaszra tehát ezt L. Lász­­lónénak, s ki tudja, még hány műveletlen telek tulaj­donosának kell megtennie Saját érdekükben, de egy­ben szomszédaik környeze­tük bosszúságának megszün­tetésére is! (r. a.­ i Jakubik László felvétele) Hová menjünk? • Miskolc : A Népkert környékén például még mindig nem tudjuk, hogy haid menjünk, ha illem­helyet keresünk. Sajnos, most már a Széchenyi út és Szemere utca kereszteződésénél — a volt villanyrendőr környékén — sem, noha ott „föld alatti” segített azokon, akiknek szük­ségük volt rá. Tegnap azonban már azt is zárva találták a járókelők. Jó volna felhívni a városgondnokság szíves figyelmét: ha már ilyen létesítményekkel nem gyarapszik váro­sunk, legalább a meglevőket „üzemeltessék” folyamatosan. Ne érje meglepetés az embert! J. L. Kevesebbet, jobban elosztva! E sorok­­ róla nyüzsgő nyugdíjas, sok minden érdek­li. passzionátus rendezvény­látogató, épp ezért — úgy érzi jogosan — fordul vá­rosunk kulturális rendezői­hez azzal a kéréssel: szer­vezzenek valamivel kevesebb rendezvényt és — ami lé­nyeges! — jobban elosztva az időben. Hogy csak a leg­utóbbi példákra hivatkoz­zam: egyik vasárnap dél­előtt 11 órakor kezdődött egy vonzó programú koncert valahol, és 12-kor nyitották meg a téli tárlatot. A mis­kolci zenei hét elég zsúfolt műsora közben volt a for­­mációs táncbemutató és még egy dzsesszkoncert is. Szép, szép ez a bőség, de ahogy a franciák mondják, ez már a „bőség zavara” azoknak a szá­mára, akik ettől a bőségtől megzavarodva nem tudják, melyik csemegét válasszák. Nemcsak arról van szó, hogy képtelenség mindenre eljutni annak, akit mindez érdekel­ne (valljuk meg: a közönség szinte mindenütt ugyanaz), de megemészteni sem lehet ilyen egymást fedő rendezvé­nyek anyagát. Ez így nem­ gyönyörködtet már, csak fej­bevág; az emlékek összetor­lódnak az agyban és nem maradandó az emlék. — Vagy csak nagyon kevés ma­rad. Nem lehetne kevesebb műsort, jobban elosztva csi­nálni ? (máté) Már jó az avasi kút Rovatunk legutóbbi szá­mában közöltük Horváth Ernőné (Miskolc, Nagyavas, Pázmány sor 381. sz.) leve­lét, amelyben szóvá tette, hogy a Pázmány soron la­kóknak naponta száz lépcsőn kell felcipelni a vizet ottho­naikba, mert a legközelebbi közkút — az avasi temető­­b­e — rossz. A Miskolci Vízművek üzemeltetési osz­tályvezetője — Juhász Já­nos — ígérte: soron kívül kivizsgálják a helyzetet s in­tézkednek. Tegnap délután kaptuk tőle a telefonértesí­tést: az említett kút valóban használhatatlan volt, mivel a zárócsap meghibásodása miatt befagyott. A panasz nyomán a zárócsapot felújí­tották, a kút tehát ismét ismét rendelkezésre áll. Bízik benne, hogy a felújított zá­rócsap biztosítja az újabb befagyás ellen a közkutat Ha netán ismét elromlana­­ a csap, kéri, jelentsék a Páz­mány soriak a hibát a víz­mű 35-151-es telefonján. So­ron kívül kijavítják! Sötét oldal a páros oldal, avagy mikor lesz fény a Vándor Sándor utcában? Minek örvendeztünk ro­vatunk legutóbbi számában? — kérdezte tegnap délután a Vándor Sándor utca 20. szám alatt lakó Süveg Mihályné olvasónk. Hogyan­­ is értel­meztük tulajdonképpen azt az „örömteli” hírt, hogy a Vándor Sándor utca elején végre kigyulladtak a közvi­lágítás fényei ? Egyáltalán: honnan is számítjuk mi a Vándor Sándor utca elejét? Mert amennyire igaz, hogy a Vándor Sándor utca 7—29. szám között végre valóban felfénylettek a közvilágítás oszlopain a burák, annyira igaz az is, hogy a páros ol­dalon — a Vándor Sándor utca 4—20. szám között — máig is sötétségben közle­kednek, noha a lámpatestek nyár óta a helyükön állnak. Vajon miért maradtak ki a közvilágításból? Lukács Béla, az ÉMÁSZ- üzemigazgatóság kirendeltsé­gének vezetője adott rész­letes felvilágosítást olvasónk kérdésére Eszerint: múlt hé­ten valóban bekapcsolták a Vándor Sándor utca elején, a páratlan oldalon a közvilágí­tást, de csak a sétányrészen. A páratlan oldal főbejárata felé eső területen valamint a páros oldalon — ha min­den jól megy! — ma estére „gyújtanak villanyt”. A több hónapos késedelem oka az, hogy a területen a mélyépítő kivitelezők az autóparkoló építésekor szétgyaluuiták a villamos kábeleket. S nem­csak, hogy szétgyalulták, de ahelyett, hogy szóltak volna az ÚiMÁSZ illetékeseinek, be­le is tiporták a földbe. Te­temes időt takaríthattak vol­na meg a közműhálózat ki­vitelezői — az ÉMÁSZ sá­rospataki üzemigazgatóságá­nak szakemberei —, ha a mélyépítők időben szólnak a hibáról. Mert míg megtalál­ták a villamos szakemberek, bizony nem csekély fáradsá­gukba került. Szerencsére most már előkerültek a ká­belvégek, s tegnap és ma nagy ütemben folyik a javí­tás. Ha más egyéb hibára nem derül fény időközben, akkor ma estére kigyullad a fény nemcsak a sétányon, ha­nem a Vándor Sándor utca elejének mindkét oldalán — ismételte meg ígéretét a ki­rendel­tségvezető. Magunk is örülünk ennek az ígéretnek, hiszen már­­már ott tartottunk hogy ki­jelentjük: szívesen bekap­csolnánk az áramhálózatba az ominózus utcát, amit rajzo­lónk a fenti ábra szerint kép­zelt el. Mert ugyebár, mi azért mégsem értünk hoz­­zá • • •

Next