Déli Hírlap, 1980. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-18 / 296. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc 3501 Pf.: 39 — Telefon: 18-221 Szemüveg nélkül Egy kedves olvasó írta le panaszát e rovatban arról, hogy minden jóindulata ellenére kénytelen volt bliccelni a buszon, hiszen Hejőcsabán nem tudott jegyet venni. Hát bliccelt. És ezt még le is írta. Igaz, hogy utólag ... Mindenekelőtt emlékeztetőül hadd mondjam el, hogy a levélíró azért szállt fel a buszra mint bliccelő, mert a hejőcsabai autószerviznél nem tudott jegyet venni, s a város persze gyalog igen messze van. Reklamálta, hogy esetleg fontos, vagy forgalmas helyeken nincs jegyárusítás a városi tömegközlekedési járművekre. Ezek után a válasz is megszületett az MKV részéről, melynek első része bizonyos mértékig igaz is: mindenkinél legyen tartalékjegy. A magyarázat másik fele azonban sántít. Megtudjuk belőle, hogy Miskolcon hány helyen árusítanak villamos- és buszjegyet az MKV pavilonjain kívül. — 123 helyen. Hogy ez sok, vagy kevés, nem dolgom eldönteni. De mint laikus — amennyiben utasként laikus vagyok! — mondhatom, nem a legcélszerűbb helyeken árulják a jegyeket. Sok közület ajtaján látni a feliratot: „MKV-jegyet nem árusítunk”, de azt is lehetne írni, hogy „MKV-jegyárusítás Kifli utca Zsemle szám alatt”. Ettől sem lennék okosabb. A válasz további része azonban megdöbbentett. „A jegyárusítás bővítéséért továbbra is keressük a bevonható közületeket a bizományi jegyárusító helyek kialakítására. Erre azonban csak akkor nyílik gyakorlati lehetőség, ha az érdekelt vállalatok is partnerek ebben." Mai napig nem jöttem rá, hogy az MKV-n kívül a városi tömegközlekedésben kik meg az érdekelt „vállalatok”? A női szabóság, a Centrum Áruház vagy a Zöldért? Apropó, ha már a Zöldértnél tartunk: bizonyára emlékeznek ama tévériportra, amelyben a Zöldért illetékese próbált válaszolni a kellemetlen kérdésre: hogyan tudják elkerülni, hogy az üzletben ne keverjék össze a 25 és a 30 forintos narancsot az eladók. Válasz: Ezt nekünk kell központilag megoldani, mert nem lehet olyan egyszerűen megkülönböztetni. — És ha nem oldják meg? — Vagy ha mégis összekeverik? — kérdem én! Javaslatom az illetékes illetékeseknek — igazgatóknak, fővagy osztályvezetőknek —, hogy a panaszokat, észrevételeket úgy szemléljék, mint jogos igényeket. Úgy, mint Takács Marika, a tévé Postafiók 250. című adásában: levette a szemüvegét, mert zavarta ... Fekete Péter Miskolc, . .. . Szabó Lajos u. 1«. Több figyelmet a leendő zenészeknek is Városunk méltán lehet büszke nemcsak zenepalotájának szépségére, de a falai között tanuló leendő zenészek, s az őket oktató zenepedagógusok színvonalas műsoraira is. Ennek ellenére keserű szájízzel, kissé csalódottan veszik tudomásul ezeknek a műsoroknak az előadói, hogy még mindig üresek előadásaikon a színházterem széksorai. Többnyire csak az évfolyamtársak együttérző szurkolása kíséri fellépésüket, s a barátoké, a családtagoké. A zenei pályára készülő diákok több figyelmet érdemelnének. Úgy vélem, helyes lenne, ha műsoraikra az ifjúsági szervezetek segítenének toborozni az iskolák, az egyetem, s az üzemek fiataljait. Hiszem, hogy a sikerélmény kétoldalú lenne. A taps szárnyakat adna jövendő zenészeinknek, elismerést tolmácsolna az őket oktató pedagógusoknak, a műsor pedig a rendezvény résztvevőinek . .. Szentpáli Zsuzsa Miskolc Csúnya, mihaszna, káros! Hiába neheztel majd meg L. Lászlóné ezekért a sorokért, a tény az tény: a tulajdonában lévő, mintegy 400 négyszögölnyi telek a Forrásvölgy dűlőben (az Árpád utca folytatásában) csúnya, mihaszna, sőt káros is. Csúnya, mert évek óta burjánzik a gaztól. Mihaszna, mert semmit nem terem. És káros, mert a szomszédos, szépen gondozott telkekre a szél áthordja a gazmagot, s az itteni tulajdonosok nem győzik irtani a gyomnövényeket. Ráadásul attól is tartanak, hogy a gazok esetleges meggyújtásával a tűz átterjedhet a közeli, fából készült víkendházakra. A szomszédok már nagyon sokszor kérték L. Lászlónét: művelje a telkét, vagy adja el. — A föld mindig érték marad, nem adom el. Művelni viszont nem tudom, nincs rá pénzem. — Tömörítve ez a válasza. Próbálták meggyőzni: éppen azért értékesítse vagy bérbeadással, vagy valamiféle műveléssel. Az asszony „hajthatatlan” — a szomszédok bosszúsága pedig szinte tarthatatlan, — Törvényeink értelmében ilyen visszás helyzet nem lehet — hallottuk a Miskolc járási és városi Földhivatalnál. — Ezért mi a tavaszi és az őszi határszemléken a trnács illetékeseivel, a mezőőrökkel rendszeresen járjuk a területeket és figyeljük hogy ki hanyagolja el, ki nem műveli a földjét. S az elhanyagolókat felszólítják: záros határidőn belül kezdjék meg a földművelést. Ha pedig a felszólításnak — az újabb határszemle megállapítása szerint — nem tesznek eleget, akkor a földjüket állami tulajdonba veszik. A Földhivatal dolgozóinak egyébként kifejezetten segítséget jelent, ha a műveletlen földek szomszédjai jelzik: hol, milyen helyrajzi szám alatt, mekkora terület gondozatlan. (A bejelentéseket a Miskolci Járási és városi Földhivatalhoz, a Baross Gábor utca 13. szám alá kell eljuttatni.) Most ugyan még tél van — de amint felvételünk is dokumentálja — a gyomnövényeket a fagy sem irtja ki. Tavaszra tehát ezt L. Lászlónénak, s ki tudja, még hány műveletlen telek tulajdonosának kell megtennie Saját érdekükben, de egyben szomszédaik környezetük bosszúságának megszüntetésére is! (r. a. i Jakubik László felvétele) Hová menjünk? • Miskolc : A Népkert környékén például még mindig nem tudjuk, hogy haid menjünk, ha illemhelyet keresünk. Sajnos, most már a Széchenyi út és Szemere utca kereszteződésénél — a volt villanyrendőr környékén — sem, noha ott „föld alatti” segített azokon, akiknek szükségük volt rá. Tegnap azonban már azt is zárva találták a járókelők. Jó volna felhívni a városgondnokság szíves figyelmét: ha már ilyen létesítményekkel nem gyarapszik városunk, legalább a meglevőket „üzemeltessék” folyamatosan. Ne érje meglepetés az embert! J. L. Kevesebbet, jobban elosztva! E sorok róla nyüzsgő nyugdíjas, sok minden érdekli. passzionátus rendezvénylátogató, épp ezért — úgy érzi jogosan — fordul városunk kulturális rendezőihez azzal a kéréssel: szervezzenek valamivel kevesebb rendezvényt és — ami lényeges! — jobban elosztva az időben. Hogy csak a legutóbbi példákra hivatkozzam: egyik vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődött egy vonzó programú koncert valahol, és 12-kor nyitották meg a téli tárlatot. A miskolci zenei hét elég zsúfolt műsora közben volt a formációs táncbemutató és még egy dzsesszkoncert is. Szép, szép ez a bőség, de ahogy a franciák mondják, ez már a „bőség zavara” azoknak a számára, akik ettől a bőségtől megzavarodva nem tudják, melyik csemegét válasszák. Nemcsak arról van szó, hogy képtelenség mindenre eljutni annak, akit mindez érdekelne (valljuk meg: a közönség szinte mindenütt ugyanaz), de megemészteni sem lehet ilyen egymást fedő rendezvények anyagát. Ez így nem gyönyörködtet már, csak fejbevág; az emlékek összetorlódnak az agyban és nem maradandó az emlék. — Vagy csak nagyon kevés marad. Nem lehetne kevesebb műsort, jobban elosztva csinálni ? (máté) Már jó az avasi kút Rovatunk legutóbbi számában közöltük Horváth Ernőné (Miskolc, Nagyavas, Pázmány sor 381. sz.) levelét, amelyben szóvá tette, hogy a Pázmány soron lakóknak naponta száz lépcsőn kell felcipelni a vizet otthonaikba, mert a legközelebbi közkút — az avasi temetőbe — rossz. A Miskolci Vízművek üzemeltetési osztályvezetője — Juhász János — ígérte: soron kívül kivizsgálják a helyzetet s intézkednek. Tegnap délután kaptuk tőle a telefonértesítést: az említett kút valóban használhatatlan volt, mivel a zárócsap meghibásodása miatt befagyott. A panasz nyomán a zárócsapot felújították, a kút tehát ismét ismét rendelkezésre áll. Bízik benne, hogy a felújított zárócsap biztosítja az újabb befagyás ellen a közkutat Ha netán ismét elromlana a csap, kéri, jelentsék a Pázmány soriak a hibát a vízmű 35-151-es telefonján. Soron kívül kijavítják! Sötét oldal a páros oldal, avagy mikor lesz fény a Vándor Sándor utcában? Minek örvendeztünk rovatunk legutóbbi számában? — kérdezte tegnap délután a Vándor Sándor utca 20. szám alatt lakó Süveg Mihályné olvasónk. Hogyan is értelmeztük tulajdonképpen azt az „örömteli” hírt, hogy a Vándor Sándor utca elején végre kigyulladtak a közvilágítás fényei ? Egyáltalán: honnan is számítjuk mi a Vándor Sándor utca elejét? Mert amennyire igaz, hogy a Vándor Sándor utca 7—29. szám között végre valóban felfénylettek a közvilágítás oszlopain a burák, annyira igaz az is, hogy a páros oldalon — a Vándor Sándor utca 4—20. szám között — máig is sötétségben közlekednek, noha a lámpatestek nyár óta a helyükön állnak. Vajon miért maradtak ki a közvilágításból? Lukács Béla, az ÉMÁSZ- üzemigazgatóság kirendeltségének vezetője adott részletes felvilágosítást olvasónk kérdésére Eszerint: múlt héten valóban bekapcsolták a Vándor Sándor utca elején, a páratlan oldalon a közvilágítást, de csak a sétányrészen. A páratlan oldal főbejárata felé eső területen valamint a páros oldalon — ha minden jól megy! — ma estére „gyújtanak villanyt”. A több hónapos késedelem oka az, hogy a területen a mélyépítő kivitelezők az autóparkoló építésekor szétgyaluuiták a villamos kábeleket. S nemcsak, hogy szétgyalulták, de ahelyett, hogy szóltak volna az ÚiMÁSZ illetékeseinek, bele is tiporták a földbe. Tetemes időt takaríthattak volna meg a közműhálózat kivitelezői — az ÉMÁSZ sárospataki üzemigazgatóságának szakemberei —, ha a mélyépítők időben szólnak a hibáról. Mert míg megtalálták a villamos szakemberek, bizony nem csekély fáradságukba került. Szerencsére most már előkerültek a kábelvégek, s tegnap és ma nagy ütemben folyik a javítás. Ha más egyéb hibára nem derül fény időközben, akkor ma estére kigyullad a fény nemcsak a sétányon, hanem a Vándor Sándor utca elejének mindkét oldalán — ismételte meg ígéretét a kirendeltségvezető. Magunk is örülünk ennek az ígéretnek, hiszen mármár ott tartottunk hogy kijelentjük: szívesen bekapcsolnánk az áramhálózatba az ominózus utcát, amit rajzolónk a fenti ábra szerint képzelt el. Mert ugyebár, mi azért mégsem értünk hozzá • • •