Délmagyarország, 1938. május (14. évfolyam, 96-120. szám)
1938-05-01 / 96. szám
Vasárnap, 1938. május 1. Politikai napilap XIV. évfolyam 96. sz# Rendőri ügy A miniszterelnök úr szerint rendőri ügy ez a lazítás, ami ebben az országban folyik. Ez a kijelentés részben megnyugtató. Megnyugtató azért, mert — bízunk a rendőrségben —, ha rendőri ügy, akkor a magyar államrendőrség el fogja tudni végezni kötelességét, ami reá a megelőzés, vagy a megtorlás terén vár s nem lehet semmi kétségünk abban, hogy ha a kormányhatalom a rendőrségre bízza a közrend helyreállítását s azoknak veszélytelenné tételét, akik a közrendre ártalmasak, akkor a rendőrség hibátlan tökéllyel fog ennek a kötelességének megfelelni. Nyugtalanságot mégis kelt ez a kijelentés, mert más vonatkozásban azt jelenti, hogy a kormányhatalom elhárítja magától az intézkedés kötelességét s azok a politikusok, akik az államélet vezetésére hivatottak, a példaadás és irányítás kötelessége, az ellenagitáció, a felvilágosítás feladata elől azzal térnek ki, hogy a kérdés rendőrségi feladat lévén, a politikusoknak semmit nem kell tenniök. Márpedig, ha a kormány komoly eltökéltséggel akar véget vetni annak a mozgalomnak, amit a közvélemény izgatásnak, sőt lázításnak minősít, akkor nem elégszik meg azzal, hogy a rendőrség reszortjába tartozónak jelöli ki, hanem azzal az erővel, tekintéllyel és hatalommal, ami rendelkezésére áll maga is részt vesz a lelkek pacifikálásának, a tömegek felvilágosításának munkájában s ezzel útmutatást adna a rendőrhatóságoknak is, hogy mi az, amit államellenesnek kell tartani, mi az, amivel szemben a rendészeti hatóságoknak a közrend megvédése érdekében el kell járnia. Azok, akik az államhatalom rendészeti jogkörét betöltik, tisztában vannak azzal, hogy mit rendel büntetni a törvény, de tisztában vannak azzal is, hogy a közigazgatási és rendészeti szabályok milyen magatartást tiltanak, vagy engedélyeznek. Annak a kérdésnek eldöntését, hogy az államra mi veszélyes, hogy a jogrendet milyen agitáció védi, vagy támadja, nem lehet minden köztisztviselőre rábízni, mert ezeket a kérdéseket különböző politikai felfogás, különböző világnézeti elfogultság más-más értelemben döntheti el, márpedig az állam érdekeinek védelme, a jogrend megszilárdítása nem engedheti meg azt, hogy egyéni nézetek, szubjektív felfogások érvényesüljenek ezeknek az alapvető kérdéseknek eldöntésében. Hogy egy példát mondjunk: az alispán rendészeti hatóság is s vannak rendőri kérdések, melyek másodfokon az alispán joghatósága alá tartoznak, márpedig 1 e hét alispán, aki nem tartja az állam rendjére veszélyesnek azt, ha egy rendőri felügyelet alá helyezett s államellenes bűncselekmények miatt büntető eljárás alá vont egyént nyilvánosan ünnepelnek, míg más alispán, vagy más rendészeti hatóság ebben a magatartásban bűncselekmény feldicsérésének vétségét, vagy általában a jogrend veszélyeztetésének tényét láthatja. Még az is előfordul, hogy az ítélőtábla olyan cselekmény miatt ítél el valakit lopásban bűnösnek, amely cselekményében a kúria bűncselekményt nem ismer fel, pedig hát a lopás tényálladéki elemeit a törvény több, mint hatvan évvel ezelőtt állapította meg. Hogyan lehetne akkor megkívánni, hogy politikai magatartás tekintetében valamennyi rendőrhatóság az egyedül helyes s az állam jogvédje érdekeinek megfelelő álláspontot foglalja el, ha a legmagasabb tekintélyű politikai hatóság nem deklarálja azt, hogy mi veszélyes az államra s mi sérti a jogrendet? A kormány olykor erélyes intézkedéseket tesz s energikus elhatározásokra jut, a hiba csak abban van, hogy igen sokszor akár a legerélyesebb intézkedések nem azoknak a jelenségeknek orvoslására alkalmasak, melyekre hivatkozással megtétetnek. A kormány — bölcsen és helyesen —, el akar járni a lázító röpiratok s szennysajtó ellen s olyan törvényhozási elhatározásokat kezdeményez, melyek a tudományos könyvek megjelenését is megnehezítik s melyek bilincsei lehetnek a hazafias s a nemzet érdekei felett lelkiismeretesen őrködő sajtónak is. Tenni kell valamit, az nyilvánvaló, amit a kormány tesz, az helyes is, csak nem az ellen teszi meg, ami intézkedését kisürgette. A legnagyobb mértékben megnyugtató volna az, hogy a kormány rendészeti kérdésnek tekinti a lazítások megfékezését s az igazságok megelőzését, csak arra volna szükség, hogy egyfelől semmi ne akadályozhassa a rendőrhatóságok eljárását, másfelől világos és félreérthetetlen fogalmazásban manifesztálná a kormány, hogy minden lázítást és minden izgatást államellenesnek kell tartani s a rendőrhatóságoknak el kell járni minden olyan agitációval szemben, amelyik az állam alapvető berendezkedést fenyegeti megsemmisítéssel. A magyar rendőrség bebizonyította már, hogy feladata tökéletes magaslatán áll, a rendőrség, — minden bizalmunk megvan rá —, eleget is tudna tenni ennek a kötelességének is, csak arra az egyre van szükség, hogy a legfőbb politikai hatóság tegye üldözhetővé azt az agitációt, ami ebben az országban az alkotmány szabadságának birtokában támadja és veszélyezteti az alkotmányt és a szabadságot. Anglia lépéseket tervez a cseh kérdés megoldására A londoni konferencia j&nlása —• Anglia és Franciaország gazdasági támogatást nyújt a dunai államoknak Rómában szombaton ismét megkezdődtek az olasz-francia tárgyalások London, április 30. A világsajtó különbözőképpen kommentálja a londoni angol-francia tanácskozások eredményét; kiemelik, hogy a konferencián fontos határozatokat hoztak a dunai államok ügyében. A Daily Telegraph szerint az angol miniszterek a tanácskozások során a csehszlovák kérdésben újból és újból kifejezésre juttatták, hogy az angol kormány nem vállalhat több kötelezettséget, mint amit Chamberlain miniszterelnök alsóházi nyilatkozatában vállalt. Anglia a béke lehetőségének egyetlen útját a diplomáciai tárgyalásokban látja a két érdekelt hatalom között, harmadik, vagy negyedik hatalom esetleges támogatásával. A Daily Telegraph arra céloz, hogy Anglia befolyását igyekszik majd érvényesíteni abban az irányban, hogy közös nevezőre hozza Benes köztársasági elnök javaslatait és a szudétanémet követeléseket. A News Chronicle arról ír, hogy Anglia és Franciaország a dunai államokat gazdasági támogatásban szándékozik részesíteni. A lap szerint ebben a kérdésben nem jött létre végleges megegyezés, diplomáciai úton folytatják az erre vonatkozó tárgyalásokat. Párisi jelentés szerint a francia sajtó teljes elismeréssel ír a londoni tanácskozások eredményéről. A Petit Journal hangoztatja, hogy Daladier miniszterelnök és Bonnet külügyminiszter Londonban egész munkát végzett, minden tőlük telhetőt megtettek. A Jour rámutat arra, hogy a francia-angol találkozó százszázalékosan elérte célját. Szárazföldön, tengeren és levegőben Franciaország és Anglia között katonai szövetség jött létre. Valamennyi lap megállapítja, hogy a nyugati hatalmak részéről rövidesen jelentős lépések történnek a csehszlovák kérdés rendezése érdekében. Páris és London közüs lépésre készül Prágában, Berlinben, Varsóban és Budapesten? London, április 30. Az Evening News diplomáciai levelezője úgy értesül, hogy Anglia és Franciaország a svájci alkotmányhoz hasonló szövetségi alkotmányon alapuló megoldást javasolna a csehországi kisebbségek kérdésének elintézésére. A tervezet széleskörű önkormányzatot ad a csehországi német lakosság részére. Németországot is fel fogják kérni, járuljon hozzá a békés elintézéshez. A hét végéra várhatók Anglia k>észi Berlinben és egyidejűleg hasonló lépések történnek Budapesten és Varsóban is, hogy ily módon együtltműlüdésre kérjék fel a Csehszlovákiából szomszédos