Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-07 / 158. szám

OELMAGYARORSZAG4 Csütörtök, 1955. július 1. Milyen a nyári kultúrmunka ? — Látogatás három te­x­ti­l & zom­bon — Nyáron a kultúrmunka pang — szokták mondani. Mint a legtöbb szólás-mondásban, ebben is van némi igaz­ság. Csupán annyi, hogy nyáron mindenki a szabadba vá­gyik, s hogy ilyenkor jóval kevesebb kulturális rendez­vény van, mint máskor. De ez korántsem jelenti azt, hogy a kultúrmunka friss patakjából állóvíz lett. Ilyenkor pihen­nek, erőt gyűjtenek, s az új évadra készülnek a kultúrcso­­portok. Látogatást tettünk néhány szegedi üzemben, s a ta­pasztalatok mind ezt a tényt erősítik. A Jutaárugyárban A Jutaárugyárban nemrég zenekar alakult. Krizsán elv­társ, az üzem igazgatója se­gítségével hangszereket vásá­roltak, s nagyrészt társadalmi munkával helyreállították a zongorát. Annau elvtársnő tár­sadalmi munkaként még térí­tőt is készített a vadonatújjá varázsolt zongorára, hogy védve legyen a portól. A zene­kar már kétszer szerepelt: egy­szer az üzemben szakszerve­zeti nagygyűlésen. Egyszer pedig Kiskundorozsmán, ahol a kultúrotthonban műsoros táncestet rendeztek a dolgo­zóknak. A zenekart lelkes gár­da »táplálja“ — hiszen még utánpótlás is van: az üzem főkönyvelője például „segéd­dobos“. A színjátszók Gárdonyi Gé­za: „A bor“ című darabját ta­nulják, s most még egy szov­jet darabot tűznek műsorra az eddig tanult színdarabok mel­lé, hogy „legyen valami a ta­risznyában“. A tánccsoport is tart próbákat, bár létszáma a sok férjhezmenetel miatt 12- ről 6 főre csökkent ideiglene­sen. Most toboroznak új tago­kat. A Toxhl műveknél jelenleg augusztus 20-ra ké­szülnek az üzem kultúrásai Most egyébként előadást nem tartanak, mert — mint tréfá­san mondták — ők is kitették a táblát, melyen a „NYÁRI SZÜNET“ áll. A színjátszó­csoport tagjai a próbákon To­kaji György: „A bűnbak“ cí­mű darabját gyakorolják. A kilenc főnyi tánccsoport pedig egy tiroli táncot tanul. A ze­nekar pillanatnyilag kottahi­ánnyal küzd, ezt azonban rö­videsen felszámolják. Grósz elvtárs, a zenekar vezetője sze­mélyesen Pestre utazik, hogy megfelelő kottákat vásároljon. Addig is „fülhallásból“ játsza­nak. A Szegedi Kenderfonógyárban A „NYÁRI SZÜNET“ rövi­desen végetér, már csak a népi táncosok szünetelnek. Egyéb­ként már megkezdték a pró­bákat. A színjátszók most egy új darabbal , a „Mihályká“­­val ismerkednek. Októberben ugyanis Pesten szerepelnek majd az új munkásszínpadon, mivel meghívták őket. Ott pe­dig a „Tavaszi mámor" mel­lett valami mást is elő szeret­nének adni. A fúvós és vonós zenekar, valamint az énekkar szorgalmasan gyakorol A kultúraktívák száma egyébként jelenleg mintegy 120 fő, ami az üzem létszámához viszo­nyítva is igen szép. A három üzem kultúrélete — készülődése — bíztató a jövő évadra nézve.­­A többi üzemekben hasonlóképpen szorgalmasan „gyakorlatoznak a kultúra harcosai“ — készü­lődnek az őszre. Nem beszélve a kultúrotthonok igen tevé­keny, műsorokra készülő együtteseiről. Úgy látszik tehát, hogy ez a nyár az öntevékeny kultúrmunkában is „jó ter­mést ígér". (németh) ELMÉLETI TANÁCSADÓ A nehézipar fejlődése és a munkásosztály vezető szerepe növekedésének összefüggése A szocialista iparosítás je­lentősége és szükségessége a szocializmus építésének idő­szakában nemcsak a gazda­g icxno­lq­i^ouvaalap je­lentősége és szükségessége a szocializmus építésének idő­szakában nemcsak a gazda­sági törvényszerűségekből, hanem politikai okokból is következik. Lenin számta­lanszor felhívta a figyelmet a politika és a gazdaság azon összefüggésére, hogy a poli­tika elsőbbségben van a gaz­dasággal szemben. Ez termé­szetesen nem azt jelenti, hogy lemondunk arról az alapvető marxista—leninista tételről, hogy a politika és a gazdaság viszonyában a meg­határozó, az alapvető a gaz­daság. Hanem azt jelenti, hogy az osztályharc külön­böző formái közül a politi­kai, gazdasági és ideológiai harc a legfontosabb. Hiszen a politikai hatalom birtoklása nélkül egyetlen osztály sem tudja megvalósítani gazda­sági céljait. A politika el­sőbbsége tehát azt jelenti, hogy a gazdaság­politikai cél­kitűzéseinket mindenkor a proletárdiktatúra szempont­jából kell vizsgálnunk, abból a szempontból, hogy milyen hatással vannak a munkás­­osztály vezető szerepére és a munkás-paraszt szövetség alakulására. A marxizmus—leninizmus klasszikusai, amikor elemez­ték a munkásosztály vezető szerepét, rámutattak arra, hogy ez a vezető szerep azon is alapszik, hogy a munkás­­osztály a legfontosabb terme­lési ággal, az iparral van kapcsolatban. Miért az ipar a legfontosabb ága a nép­gazdaságnak? Először is azért, mert a nehézipar hoz­za létre a korszerű munka­eszközöket, amelyek a ter­melőerők legfontosabb részei, amelyek a fejlődés kiinduló­pontjai. Másodszor a terme­lőerők fejlődésével a létre­hozott termékekben mind nagyobb részarányt foglal el a termelőeszközökben meg­testesült munka, így például a mezőgazdasági termékek értékét alkotó munkának mind nagyobb része az ipari eredetű. Harmadszor az ipar­ban lehet megvalósítani az üzemen belüli munkameg­osztás legmagasabb fokát, amely nagymértékben előre­­lendítője a termelékenység növekedésének. Ezek után vizsgáljuk meg, hogy a szocialista iparosítás gazdaságpolitikájának a meg­valósítása hazánkban hogyan erősítette a munkásosztály vezető szerepét, hogyan hatott a munkásosztály helyzetének alakulására? 1. A szocialista iparosítás politikájának megvalósítása nemcsak a termelőerők fej­lődését jelenti, hanem a ter­melési viszonyok bővített szocialista újratermelését is. A szocialista iparosítás során számtalan új szocialista tí­pusú állami vállalatot hoz­tunk létre. Így nálunk az öt­éves terv során 65 nagyipari vállalatot létesítettünk. To­vábbá a szocialista iparosí­tás során növekszik a mun­kásosztálynak, mint a szocia­lista termelőviszonyok fő hordozójának a létszáma. Az ötéves terv időszakában 326 ezerrel, mintegy 35 százalék­kal növekedett a munkásosz­tály létszáma. A népgazda­ság szocialista szektorában 1 millió 040.000 munkással dol­gozott több 1954-ben 1949-hez képest. Ugyanakkor a szocialista iparosítás fő kö­vetelményeinek megfelelően a nehézipar különböző ágai­ban gyorsabban növekedett a munkásosztály létszáma. Az építőipar munkáslétszáma öt­szörösére, a bányászaté há­romszorosára, a finomme­chanikai üzemekben közel háromszorosára növekedett. 2. Iparosításunk további eredményeként kell említeni az ipar és ezzel a munkás­­osztály erőteljes koncentrá­lódását. 1938-ban a gyáripari munkásság 24.7 százaléka a száznál kevesebb munkást foglalkoztató kisüzemekben dolgozott és csak 45.9 száza­léka dolgozott az 500 mun­kásnál többet foglalkoztató nagyüzemekben. 1953-ban a 100 főnél kisebb létszámú üzemekben már csak a mun­kások 4,9 százaléka dolgozott és az 500-nál nagyobb létszá­mú üzemekben dolgozott a munkásság mintegy 70 szá­zaléka. A munkások nagyobb üzemekben való tömörülése igen fontos a munkásosztály további fejlődése szempont­jából, mert a nagyüzemi munka erősíti a kollektív szellemet, a fejlettebb tech­nika szélesebb lehetőségét biztosítja a munkások képes­ségei és alkotó kezdeménye­zése kibontakozásának, vala­mint a nagyüzem jobban biztosítja a munkások álta­lános és szakmai műveltsé­gének növelését. 3. A szocialista iparosítás során jelentős változások kö­vetkeztek be iparunk terü­leti elhelyezésében is. A fel­­szabadulás előtt az egész gyáripari munkásság 62,3 százaléka Budapesten dolgo­zott. Ez kétségtelenül meg­nehezítette a munkásosztály politikai harcát, és tömegbe­folyásának növekedését az ország egyéb részein. E té­ren is alaposan megváltozott a helyzet, iparunk területileg decentralizálódott. Budapes­ten a munkásság létszáma 66 százalékkal nagyobb, vidéken 215 százalékkal nagyobb, mint a felszabadulás előtt. De vannak olyan megyék is, ahol a munkásosztály létszá­ma 5—6-szorosára növeke­dett, például Pest, Bács-Kis­­kun megyékben. 4. Az ipar, benne a nehéz­ipar fejlesztésének nagy sze­repe van a munkások és a szocializmust építő társada­lom tagjai tudatának átfor­málásában. Kétségtelen, hogy a faluból az iparba kerülő munkásokra a legnagyobb hatást a korszerű technika, a nehézipar által előállított gépek és szerszámok teszik. Ebből is következik, hogy a szocializmust építő ország semilyen körülmények között sem mondhat le a nehézipar fejlesztéséről. A kapitaliz­mus körülményei között a technika fejlődése legtöbb esetben a munkásosztály helyzetének romlását idézi elő, mivel növeli a munka­nélküliséget és azért is, mert a kapitalisták a profit növe­lése érdekében a nagyobb szakképzettséget igényelő munkákat gépesítik. A szo­cializmusban viszont a tech­nika fejlesztése a termelé­kenység emelését és elsősor­ban a nehéz fizikai kevés szakképzettséget igénylő munkafajták gépesítését szol­gálja. Ebből is következik, hogy már a szocialista ipa­rosítás időszakában is nagy szükség van a munkások szakképzettsége növelésére. A szakmunkások száma az 5 éves terv évei alatt rohamo­san megnövekedett. Évente mintegy 50.000 dolgozó ka­pott szakmunkásképesítést az 1938. évi 20.000-rel szemben. Ez időszakban azonban nem­csak a szakmunkások aktív száma növekedett, hanem számarányuk is a munkás­­osztályon belül. Míg 1938-ban a gyáripari munkások 30 szá­zaléka, addig 1953-ban 48 százaléka szakmunkás. A munkásosztály számának növekedése, nagyobb kon­centráltsága szélesíti és erő­síti a proletárdiktatúra osz­tályalapját. A munkásosztály területi decentralizációja s a munkásság létszámának a parasztság soraiból való nö­vekedése a szocialista iparo­sítás időszakában viszont erősíti a proletárdiktatúra osztálytartalmát. Az előzőek­ből nem nehéz megérteni, hogy a szocialista ipar, ben­ne a nehézipar, milyen fon­tos feltétele a munkásosztály hatalma megerősítésének és a munkásosztály vezető szerepe megszilárdításának. A Köz­ponti Vezetőség márciusi ha­tározata, amely leleplezte a szocialista iparosításban meg­mutatkozó jobboldali nézete­ket, felhívta a figyelmet ar­ra a hatalmas veszélyre, amellyel az iparosításról, a nehézipar elsődleges fejlesz­téséről való lemondás járna. Ez feltétlenül megakadályoz­ná a termelőerők fejlődését, a dolgozók életszínvonalának emelését és védtelenné tenné az országot a külső és belső támadással szemben, egyszó­val aláásná a munkásosztály hatalmát. Ugyanakkor a jobboldali opportunista né­zeteik azzal is jártak volna, hogy megakadna a munkás­­osztály létszámának növeke­dése, így erősödése, valamint megállana a munkásosztály koncentráltságának előreha­ladása, így szervezettségének növekedése. Egyszóval meg­inogna a munkásosztály ve­zető szerepe. A jobboldali nézetek kép­viselői azt hangoztatva, hogy a gazdaságpolitikának első­sorban a munkásosztály ér­dekeiből kell kiindulnia, va­lójában olyan gazdaságpoli­t­­kát akartak megvalósítani ami szöges ellentétben áll a munkásosztály érdekeivel. A Központi Vezetőség jú­niusi határozata a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sének és a mezőgazdasági termelés fejlesztésének egy­idejű megvalósítását jelölte meg. A mi helyzetünkre is vonatkoznak Sztálin elvtárs szavai arról, hogy mikor arc­cal a falu felé fordulunk, nem fordíthatunk hátat a munkásosztálynak. Amikor az „arccal a falu felé“ jel­szóról beszélünk, egyszers­mind arról sem szabad meg­feledkeznünk, hogy a leg­főbb osztály, amely e jelszó megvalósítására hivatott — a munkásosztály. „ *i;v Nagy Lajos adjunktus Hallni? F*" Tud. Egyetem A Szépirodalmi Könyv­kiadó a „Magyar Klassziku­sok" sorozatban megjelenteti Fazekas Mihály verseit és bibliapapíron két kötetben kiadja Vörösmarty Mihály összes költeményeit. A SZÉPIRODALMI KIS­KÖNYVTÁR sorozatban ke­rül az olvasó kezébe Arany László „A délibábok hőse“ című verses regénye. Megjele­nik Jókai Mór elbeszélései­nek három kötete, Móricz Zsigmond elbeszéléseinek hét kötete, továbbá „A rab orosz­lán“ és „Az asszony beleszól“ című regénye, Mikszáth Kál­mán „A fekete város" című regénye a „Magyar Klasszi­kusok“ sorozatban. Mai íróink művei közül ki­adják Képes Géza „Napkelte Mongóliában“ című útivers­­gyűjteményét, Erdős László „Veszélyes művészet" című regényét és Hamvas H. Sán­dor gyártörténetét „Az acél dala" címmel. Budapest ost­roma alatt játszódik le Thury Zsuzsa „Virradat előtt" című családregénye. Megjelenteti a kiadó Barta Lajos „Szerelem" című és más színműveit, Déryné em­lékezéseit, Györffy István .Nagykunsági krónikáját­, Háy Gyula színdarabjait és Hermann István „A magyar drámáért“ című tanulmány­­kötetét. AZ ÚJ MAGYAR KÖNYV­KIADÓNÁL jelenik meg Ko­rolenko „Egy furcsa lány“ című, Szerafimovics „Vasára­dat" és Lev Tolsztoj „Feltá­madás“ című regényének új kiadása, valamint Alekszej Tolsztoj „Golgotha" című há­romkötetes regénye. Kiadják Csehov színműveit, Turge­­nyev „Rugyin“ című regényét és Nyekraszov „Ki él boldo­gan Oroszországban“ című nagy elbeszélő költeményét. A magyar—román közös könyvkiadási egyezmény ke­retében jelenik meg Siskov „Zord folyó" című kétkötetes regénye. Az Orosz Remek­írók sorozatban kerül kiadás­ra Goncsarov „Hétköznapi történet“ című regénye és ki­adják Pausztovszkij „Az aranygyapjú földjén“ című kisregényét, M ~­A mai szovjet irodalmat Jan „Batu kíván“ című nagy történelmi regénye, Gulia „Kaukázusi tavasz“ és Vi­­godszkaja „A gyűlölet lángja“ című regényének új kiadása, Prisvin „Szálfaerdő" című regénye, Leonov „Orosz er­dő" című regénye képviseli. A külföldi irodalom al­kotásai közül megjelennek Dimov „Dohány“ című nagyszabású társadalmi re­génye, Reymont „Parasz­tok“ című négykötetes regé­nye, Torna román költő „Az élet dala“ című verseskötete, Dumitriu román író elbeszé­lései, Zeromski nagy lengyel klasszikus író „A hó fölgő című forradalmi regénye, Cankar szlovák klasszikus író r­emeg szolgalegény is az ő igazsága“ című regénye. A „Világirodalom klasszikusai“ sorozatban kiadják Büchner­­nek a századeleji német for­radalmár írónak összes mű­veit.­­ Megjelenik új kiadásban Rostand „Cyrano­ja, Goldoni klasszikus olasz író vígjáték­­gyűjteménye, Zola „Lourdes“ című regénye, Jacobson dán író „Niels Lyhne“ című ön­­életrajzregénye, Schiller ver­seinek és drámáinak gyűjte­ménye, Flaubert „Bouvard­is Pecuchet" című regénye „A világirodalom klasszikusai“ sorozatban, továbbá Walt Whitman verseskötete és Theodore Dreiser „Hideg böl­csesség" című utolsó könyve. ÚJABB KIADÁSBAN KE­RÜL A KÖNYVESBOLTOK­BA Arnold Zweig „Verdun iskolája" című regénye. Ki­adják V­errors francia író „Tropi-komédia" című szati­rikus regényét, Jouglet „Arany kenyér" című regé­nyét, Merít „Mesterségem a halál" című regényét. Megje­lenik Temari olasz író „Ve­zúv és kenyér" című társa­dalmi regénye, Howard Fast „Clardton" és ..Silas Timber­­man“ című amerikai regénye, Espranza portugál író „Úri­­emberek“ című társadalmi szatírája. De Castro portugál író „Napfényes házikó“ és Newerly lengyel író „Egy boldog élet“ című regényé­nek új kiadása,­­ a VALAMENNYI bolygó kö­zül a Mars vonta magára leg­inkább a csillagászok figyel­mét. Egész sor író fantaszti­kus képet festett a marsbeli életről. De mit mond szá­munkra a csillagászat a Mars fizikai viszonyairól? A Mars egyhatoda a Föld­nek, de sok tekintetben ha­sonlít a mi bolygónkhoz. Egy teljes nap 24 óra 37 perc és 22.58 másodpercig, 1 év pe­dig 687 napig tart. (Földi szá­mítás szerint.) Több csillagász mérése azt mutatja, hogy a Mars pólu­sainál télen mínusz 80 fokra is süllyed a hőmérséklet, az egyenlítőjénél pedig dél és napkelte között plusz 15 és mínusz 45 fok között ingado­zik a hőmérséklet, a bolygó néhány sötétebb helye nyá­ron plusz 34 fokig is felme­legszik. A Mars légkörében csak nagyon kevés oxigén és víz­pára lehet, a Mars légköre általában ritkább, mint a Földé — hozzávetőlegesen olyan sűrű, mint nálunk 15— 18 kilométer magasságban. — Kevés az oxigén és a vízpára. A Marson néha felhőket és ködöt észlelnek, bár ezek sokkal ritkábbak, mint ná­lunk. Mivel a Mars légköre szo­katlanul átlátszó, a bolygó fe­lületén sok részletet és je­lenséget figyelhetünk meg. A Mars vöröses felülete finom porral borított sík pusztaság. Néhol sötét foltok, úgynevezett „tengerek“ fi­gyelhetők meg, bár ezekben a „tengerekben" nagyon ke­vés víz lehet, inkább mocsa­rak, vizenyős területek lehet­nek. A bolygó északi és déli pólusán hóból, jégből és fel­hőből kialakult pólusi „sap­ka“ figyelhető meg. Ezek té­len megnagyobbodnak, nyá­ron pedig kisebbek lesznek, olvadnak, s ekkor fekete gyűrűk jelennek meg a fehér „hósapka“ szegélyénél. TÖBB CSILLAGÁSZ meg­figyelte, hogy a Mars felüle­tén szálló felhőkből folyé­kony és szilárd csapadék hull. Ez a csapadék észreve­hetően besötétíti vagy befe­héríti a bolygó felületének jelentékeny részét. A Mars légkörében gyakran látható hatalmas , sárga porfelhő, amelyet a sivatagos terüle­tekről kavar fel a szél. Ezek a felhők egyik helyről a má­sikra szállnak, s eltakarják a földi megfigyelő elől a boly­gó kisebb-nagyobb felületét. 1877-ben keskeny, hosszú, sötét sávokat fedeztek fel a Marson. Ezek a sávok áthú­zódtak a sárga pusztaságokon és összekapcsolták a „tenge­reket“. ______ Néhány tudós úgy vélte, hogy ezeket a csatornákat a Mars-lakók ásták, a sivatag öntözésére. A Marson tényleg meg­vannak a sötét sávok — le is fényképezték. Azonban ere­detük még nem teljesen vilá­gos. A legvalószínűbb, hogy ezek nem mások, mint a bolygó felületén keletkezett repedések, vagy törések. Ér­dekes, hogy ilyen „csatorná­kat“ fedeztek fel a Mars né­hány „tengerén“ is! A csillagászok jelenleg leginkább a Mars „tengerei­vel“ és „csatornáival“ fog­lalkoznak. Több csillagász, köztük a szovjet tudós, G. A. Tyihov megfigyelése mutatja, hogy néhány sötét foltnak zöldeskék árnyalata van. Vannak olyan foltok, ame­lyek tavasszal zöldessé vál­nak, nyáron megsárgulnak, s végül szürkés színárnyalatba mennek át. Más foltok nyá­ron és télen is zöldek marad­nak. Ezekből a megfigyelé­sekből kiindulva arra lehet következtetni, hogy a Marson van olyan növény, amely ősszel megsárgul és lehetsé­ges olyan, amely a mi tűle­velű növényeinkhez hasonló­an örökzöld. BÁR A MARSON sokkal mostohábbak a feltételek, mint a Földön, de mégis olyanok, hogy az élő organiz­musok létezhetnek. Hiszen a Földön is — Verhojanszk és Jakutszk területén — a leg­hidegebb területeken, ahol a hőmérő higanya néha eléri a mínusz 60 fokot, gazdag ál­lat- és növényvilág van. Az élet annyira különböző, az élő organizmusoknak pedig rendkívül nagy az alkalmaz­kodóképessége, ezért nem is lehet kételkedni abban a fel­tevésben, hogy van élet a Marson. De a Marson lévő élet kérdésének a végleges meg­állapítására ki kell még derí­teni, meg voltak-e a Marson a régmúlt időkben az élet keletkezéséhez alkalmas fel­tételek. Ezt azért kell meg­állapítani, mert az élet kelet­kezéséhez szükséges feltéte­leknek sokkal enyhébbeknek kell lenni, mint azok, ame­lyek közepette a kifejlett és a környezetéhez alkalmaz­kodó organizmus létezhetik. Milyen organizmusok lé­tezhetnek a Marson? Erre így lehetne válaszolni: a földi emberek a nagy magassági repüléshez szükséges külön­leges légzőkészülékek nélkül természetesen nem élnének meg a Marson. Amennyiben a Marson vannak élőlények, úgy azok erősen különböz­nek a földiektől a si­t < klasszikus és mai szépirodalmi művek a könyvkiadók harmadik negyedévi tervében A tudomány világából A MARS REJTÉLYEI

Next