Délvilág, 2004. december (60. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-07 / 285. szám

12 «KAPCSOLATOK« Kert (sz) építés gazdaságosanA valóság talaján: beszéljünk róla! Sokan kíváncsiak, hogyan csino­sítsák kertjüket a lehető legszeré­nyebb anyagi ráfordítással. Nos a képlet roppant egyszerű, nem igényel mást, csak némi odafigyelést, egy falatnyi kocká­zatvállalást, meg persze egy csi­petnyi éjszakai álmatlanságot. Vegyük sorrendben a hozzáva­lókat: Odafigyelés: Semmi más nem kell hozzá, csak a városban sétálgatni, lehe­tőleg kis utcákban, mert ugye a köztereken még éjjel is sokan megfordulhatnak. Kockázatvállalás: Mivel a tevékenység illegális, így nem árt alaposnak lenni. Éjszakai álmatlanság: Valójában itt bújik ki a szög a zsákból, tulajdonképpen miről is van szó. A tevékenység maga lopásnak neveztetik és ezért van szükség a három igen fontos hozzávalóra. Fényes nappal nem megy a normális ésszel megáldott hon­polgár mások háza elé örökzöl­det lopni. Megteszi ezt hajnal­ban, mikor mindenki az igazak álmát alussza. Ha terve nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, nem rest fél­munkát végezve, inkább kárt okozva odébbállni. Szorgos munkáját kertjében örökzöldek hada dicsérheti, s itt a környezetemben eltűnt növé­nyek mennyiségére gondolok. Valójában az fáj, hogy mindezt szinte egy év leforgása alatt szé­pen, apránként, költségkímélő módon követte el az éjjeli ker­tész. Magyarul így a legolcsóbb a mai örökzöldárakhoz mérten más költségére és bosszankodá­­sára kert(sz)építésbe fogni. De semmi sem tart örökké, mert a bizonyos korsó is csak ad­dig jár a kútra... Hála a technikának, „bará­tunk" nem sejti, mikor szalad bele egy esetleges kandikamerás felvételbe, melynek hatására (rendőrségi feljelentés, házkuta­tás) megcsodálhatjuk a kertek kertjét. Remélem, erre hamarosan sor kerül! Segítségét előre is köszönöm. BERECZKI ZSOLT, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Az örökzöldeket gyakran „meglovasítják" Fotó: Tésik Attila Szívesen látjuk a magyar diákokat az USA-ban Szeretném kihasználni a nemzetközi oktatási hét nyújtotta alkalmat arra, hogy elmondjam önöknek: a magyar és amerikai diákok, profesz­­szorok és felsőoktatási intézmények közötti kap­csolatok kiépítése egyik fő célkitűzése nagyköve­ti tevékenységemnek ebben a nagyszerű ország­ban. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy találkozhattam az amerikai felsőoktatási intézményekben végzett magyarországi diákok­kal, és első kézből hallhattam az Egyesült Álla­mokban szerzett tapasztalataikról. A Fulb­­right-ösztöndíj segítségével csaknem hétszáz magyar tanult az Egyesült Államokban, sok ez­ren mások pedig saját kezdeményezőkészségük révén találtak lehetőségekre. Különösen örülök annak, hogy az elmúlt év során tizenöt amerikai államból húsz egyetemi delegációt láttunk ven­dégül, és valamennyiükre mély benyomást tet­tek a magyarországi lehetőségek. Amellett, hogy amerikai egyetemeket hozunk Magyarországra, az Egyesült Államok szeretne több magyar diákot is az ország földjére vonzani. Nagykövetként számos amerikai főiskola és egyetem vezetőivel találkoztam, akik valameny­­nyien hangsúlyozták, milyen fontos hozzájáru­lást jelentenek oktatási intézményük számára a külföldi diákok. A Nemzetközi Oktatási Intézet (HE), egy New York i székhelyű, független, non­profit csereszervezet tavalyi adatai szerint az Egyesült Államokban tanuló nemzetközi diákok száma az ötven évvel ezelőtti harminckétezerről hatszázezerre nőtt. Az Egyesült Államok a világ számos kiváló oktatási és kutatóintézményének ad otthont, és főiskoláink és egyetemeink to­vábbra is örömmel fogadják a felkészült külföldi diákok jelentkezését. A nemzetközi diákok kul­turális és intellektuális sokszínűséget hoznak campusainkra és közösségeinkbe, elősegítik a jobb megértést az USA állampolgárai és más tár­sadalmak tagjai között. Különösen a reáltudo­mányokban­­ egy olyan területen, ahol Magyar­­ország büszke akadémiai és intellektuális örök­ségére­­ rendkívül értékes hozomány a külföldi diákok tehetsége az Egyesült Államokban. A világszerte megtalálható education USA ta­nácsadó központokban az Egyesült Államokban tanulni kívánó fiatalok milliói kapnak tanácsot és segítséget. A Budapesten, Debrecenben, Mis­kolcon, Pécsett, Szegeden, Szombathelyen és Veszprémben található magyarországi tanácsadó központokat hosszú ideje a világ öt legjobbjai kö­zött tartják számon. Itt szakképzett tanácsadók tájékoztatják Önöket az egyéni érdeklődésüknek megfelelő programokról csakúgy, mint a nyelvi, jelentkezési, vízum- és utazási feltételekről. Ösz­­szefogtak más magyar intézményekkel, és a nemzetközi oktatási hét keretén belül tájékozta­tó eseményeket szerveztek Budapesten, Debre­cenben, Pécsett és Szegeden. (További informáci­ók az amerikai Külügyminisztérium honlapján találhatók: http://educationUSA.state.gov.) A nemzetközi diákokat szívesen fogadjuk és arra bátorítjuk, tanuljanak az Egyesült Államokban. Habár új intézkedéseket vezettünk be határaink és az utazóközönség nagyobb biztonsága érdekében, az USA meglátogatására és az ottani tanulásra jo­gosító vízumok alapvető kritériumain nem változ­tattunk. Sajnálatos módon, sok külföldi diák téve­sen abban a hiszemben van, hogy a vízumkérelmek elutasításának aránya drámai mértékben megnőtt, vagy ami még rosszabb, nem is lehet beutazó vízu­mot kapni. A tény ezzel szemben az, hogy ma sok­kal több vízumot adunk ki, mint 2001. szeptember 11 -ét megelőzően. Ma a magyar vízumkérelmezők 75%-a megkapja az amerikai vízumot, az esetek többségében tízéves időtartamra. A tanulóvízumot kérők 90%-a megkapja a vízumot. A magyarok előtt sohasem volt ilyen szélesre tárva Amerika aj­taja. Azon dolgozunk, hogy gyorsabbá és könnyebbé tegyük az Egyesült Államokban való tanulásra jogosító tanulóvízum megszerzésének folyama­tát. Az új SEVIS (Student and Exchange Visitor Information System - Diákok és Cserelátogatók Információs Rendszere) közvetlen elektronikus kapcsolatot hoz létre főiskoláink és egyetemeink felvételi folyamata és konzulátusaink között, és ezáltal biztosítja a diákok felvételére vonatkozó információk sima és gyors áramlását. Néhány hete a budapesti amerikai nagykövetség új szol­gáltatást vezetett be, amely lehetővé teszi, hogy a diákok külön találkozó nélkül, a szokásos munkaidő alatt bármikor kérhessenek tanulóví­zumot. Ez a gyorsított feldolgozás biztosítja, hogy diákok időben megérkezzenek az Államok­ba és részt tudjanak venni intézményük tanév­kezdő tájékoztatóján és természetesen, az első tanítási napon. Üzenetem központi témája a következő: azt sze­retnénk, hogy a magyarországi diákok éljenek a ki­vételes oktatási lehetőségekkel az Egyesült Álla­mokban, a legkülönfélébb főiskolákon és egyete­meken, a vidéki intézményektől a nagyvárosi cam­­pusokig, a kicsi két- és négyéves főiskoláktól, a női főiskoláktól, a hatalmas kutatóegyetemekig. Jólle­het az Egyesült Államokban található főiskolák és egyetemek igen sokfélék, sok közös vonásuk is van: a rugalmasság, a személyre szóló odafigyelés, a szo­ros együttműködés diákok és tanárok között, a gya­korlatias oktatás, valamint az, hogy a világ legjobb felszerelései állnak a fiatalok rendelkezésére. Az amerikai oktatási intézményekbe beiratkozó nem­zetközi diákoknak arra is alkalmuk nyílik, hogy hazánkban élvén megismerjék nyitott és kulturáli­san oly sokféle országunkat. Azoknak, akik jövőbeli tanulmányaikról gondol­kodnak, a leghatározottabban ajánlom, fontolják meg az egyesült államokbeli felsőfokú tanulmá­nyok lehetőségét. A rendszerváltás óta 33 ezer ma­gyar tanult az Egyesült Államokban, és meggyőző­désem, hogy ez mindkét ország javát szolgálta. A maga több mint 3600 teljes jogú akkreditációval rendelkező felsőfokú oktatási intézményével Ame­rika számos lehetőséget kínál. Kérem, hogy további információkért keressék fel az Önökhöz legköze­lebb eső education USA tanácsadó központot. Rá fognak jönni, hogy az Egyesült Államok nemcsak szívélyes és biztonságos látogató úti cél, hanem nagyszerűen lehet ott tanulni is. GEORGE H. WALKER, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK BUDAPESTI NAGYKÖVETE Több fontos téma van, melyeket csend leng körül, pedig „megér­nének egy misét". Ilyen kérdés, hogy ebben az országban ki az úr. Mivel pluralizmust hirdetünk (szavakban és tettekben is), na­gyon örülünk, ha többféle vá­lasz születik. Még jobban, ha a feleletek nyilvánosságot is kap­nak. Többen vallják, hogy a Jó­isten, azaz az Úristen az úr. Tő­le kapunk minden jót. Mások szerint a politikusok az urak, mert ők vannak „fönt" Pesten, és még följebb, a parlamentben. Ők dicsőülnek meg, ha virul az ország, és az ő szégyenük, ha csak pang. A magyar agyába ennél több le­hetőség nincs is beprogramozva! Pedig lehetne. A kisember mondhatná - már csak önérdek­ből is -, hogy a nép az úr. De nem mondja. Mert a valóság talaján áll két lábbal és nem kedveli az üres szólamokat, bázisokat. Fordítsunk egyet a gondolaton! Ha a nép az úr, akkor a vezetők és politikusok kicsodák? Erre ők maguk válaszolnak, amikor na­ponta tízszer is elismétlik: „A népet szolgáljuk". Aki szolgál, az szolga. Ha a fentiek tisztázása után megkérdezzük a kisembert: Mi szeretnél lenni, úr, vagy szolga, akkor hamiskásan kacsint és rá­vágja: „Szolga!" Tudja, hogy Ma­gyarországon a „szolgáknak" megy jobban, vagyis a politiku­soknak és a vezetőknek. Van zsí­ros állás, magas fizetés, a leg­többnek szolgálati autó, titkár­nő, gépíró és még saját jogásszá is rendelkezik. Igazság szerint a nép volna az úr, egyebek között azért is, mer­t többség dönt, és kisember több van, mint vezető. Gondoljunk Petőkre: „Habár fölül a gálya,­­ alul a víznek árja, azért a víz a úr.” Sajnos sok víz lefolyik a Ti­szán, amíg a fenti ideából valóság lesz. Intézkedni kellene, hogy a nép ne legyen ennyire kiszolgál­tatott és megalázott (pl. munka­nélküliség által), az önkormány­zatoknak több jogot és pénzt kel­lene adni, és mindenkinek szív­ből akarni kellene, hogy harco­sabb szakszervezetek legyenek úgy mint Olaszországban, vag Franciaországban. Ne „fölülről" lessük a segítsé­get! A tömegeknek, a népnél műveltebbé, öntudatosabbá szervezettebbé kell válni, ha „úr akar lenni. Hú, de nehéz! Petőfi Gyere, segíts! KÖVÉR KÁROD SZEGEI KEDD, 2004. DECEMBER 7 H­ej, paprika, paprika Gábor sógor a nagynéném férje volt, Szegeden, a Petőfi sugár­úton gyakorolta suszteri hivatá­sát. A háborúban odamaradt az egyik lába, de a szép szegedi táj­szólást és a humorérzékét, haza­hozta. Kaptam egy vadonatúj fa­lábat, mondta nevetve, mintha az, valami nagy dicsőség lett vol­na. Egy kis udvari lakásuk volt, amihez némi kert is tartozott. Abban termesztették azt a neve­zetes sötétvörös paprikát, amit ősz elején a fehérre meszelt ud­vari kis ház ereszére felfűzve szá­rított Ilonka néni. Hozzájuk jár­tam nyaralni, akkor ismertem meg Szeged szépségeit, és nem utolsósorban, a szép szegedi be­szédet. Nagyon szerettem náluk lenni, esténként lejártunk a Ti­­sza-partra. Nekik nem volt gyer­mekük, hát én olyan pótgyerek­nek számítottam náluk. A kis kertben termelt papriká­ból mi is kaptunk, tél elején, amit sógor bácsi a „paprika ma­lomban" daráltatott. Csak­hogy akkor, az ötvenes években, igen gyakori vendég volt nálunk a ta­nyán a végrehajtó, meg az ávó. Egy ilyen „látogatás" alkalmá­val, megtaláltak a kamrában egy jó kilónyi finom pirospaprikát. Felelősségre is vonták érte a szü­leimet, hol vették? Mivel min­den darab földünkre ki volt szabva, mit kell vetni, nem mondhattuk azt, hogy termel­tük, hát mentve a menthetőt, megmondtuk, hogy ajándékba kaptuk a szegedi rokonoktól. Majd utána nézünk ennek a fe­­ketézésnek, mondta a végrehaj­tó. Amikor elmentek, akkor ka­pott észbe édesapám, hogy ha kinyomozzák a paprika erede­tét, baja lehet belőle sógor bácsi­nak. Feltettek hát a kora reggeli vonatra, lelkemre kötötték, sen­kinek ne mondjam, miért me­gyek rokont látogatni, csak Ilon­ka néninek mondjam el mi tör­tént, és hogy tüntessék el a pap­rikát. No ekkor láttam, életem­ben először haragudni az öreg sógort! Amikor elmondtam mi történt, nagy lendülettel kidob­ta a kaptafát a csukott ablakon, úgy kiabált, hogy a szomszédok összeszaladtak, mert sose hal­lottak tőle hangos szót. „Úgy merj ön valaki ide gyúrni, en­­gem megkérdezni, honnan vet­­tem a paprikát, hogy fölkapom a falábam, innen élve nem megy el!" Jó időbe telt, mire a szom­szédok segítségével le tudtuk csillapítani. A háznál lévő ösz­­szes őrölt paprikát a szomszé­dok elvitték, de mi legyen a még zsákokban lévővel? Ha megta­lálják, feketézéssel vádolhatják, még az iparengedélyét is bevon­hatják. Nem adom ezeknek hazaárulóknak, háborgott, in­kább beleöntöm a Tiszába! E úgy is történt. Amikor besötéte­dett, a három zsák paprikát, fel­kötöttük a rozoga biciklire és ki­vittük a Tisza töltésére, aztál szépen óvatosan vízbe szórtuk még a zsákot is utána dobtuk „Ugyetek halacskák, tudjátol meg milyen a szegedi paprika! - mondta sógor bácsi, és esküd­ni mertem volna, hogy könnye láttam a szemében. Talán nem is csak a paprikát siratta... Nem­ tudom, de, most amikor gátlás talán, mindenre képes gazembe­rek, hitvány pénzért lejáratták szegedi piros paprika jó hírét, el­képzelem, hogy az öreg sóga ott valahol a túlvilágon, átko­zódva felemeli a falábát, és szél csap a hazaárulók között! Ne­künk nem azt kellene tennünk Ha falábunk nincs is, talán eg husáng, vagy legalább egy tol csak akad a háznál! Addig szó­lunk, amíg ezt a piszkos ügyet­­ nem simítják, és a vétkese büntetlenül kikerülnek belőle Arról sem szól már senki,­­ történt azokkal, akik a Tiszát c­ánnal mérgezték. A költőt idéz­ve mondom: „Bűnösök közt cir­kos, aki néma." NÉMETINÉ­K ERZSÉBET CSANÁDPALOT Vissza kell szerezni a szegedi paprika jó hírét Fotó: Tésik Atti

Next