Dolgozók Világlapja, 1945 (1. évfolyam, 1-21. szám)

1945-10-20 / 11. szám

VARGA KATALIN A szabadság egy kiváló és kevéssé ismert harcosnőjéről akarunk itt szólni: Varga Katalinról, erről a forradalmi életű és bátor magyar asszonyról, aki a múlt század negyvenes éveiben az erdélyi Érchegység zord sziklái között a baromi sorban tartott román parasztok sorsának jobbrafordíítá­sáért élt és küzdött. Amíg itt, az aranybányászás vidékén az urak mesés kincseket halmoztak fel, a jobbágyok éhhajóira voltak ítélve. Ilyen állapotok érlelték meg 1870 táján az érc­­hegységi mócok felkelését a nemzetiségieket elnyomó osztrák császári hatalom és a császárság árnyékában basáskodó nagy­­birtokos magyar neme­sség ellen. A mócok fölkelésének vezérei Hóra, Kloska és Krisán voltak. A lázadást a nemesurak elfojtották és a megtartás könyörtelen volt. Horát és Klos­­kát kerékbe törték. Krisán öngyilkos lett.­­A nép per­ig még mélyebbre süllyedt az el­nyomatásban. Ez a zaklatott és veszélyes vidék Varga Katalin működési területe. Senki sem tudja, hogyan került az érchegységi bányásznép és a román parasztok közé. Kőhalom mel­lett, a színma­gyar Szalmány községben szü­letett 1802-ben. Fiatalabb éveiről csak annyit tudunk, hogy árvalány volt és sok szülőséget szenvedett. Férjhez is ment. Férje, úgy tudjuk, református pap volt. Varga Katalint 1841-ben ott találjuk már parasztjai között. Kérvényt szerkesztett nekik, amelyben a bécsi udvarnak felsorolja a jobbágyok sérelmeit. A Hóra és Kloska­­féle lázadások óta az Érchegységben a jobbágyok helyzete nem sokat változott. A nemesurak és hivatalnokok jobban zsa­rolják a népet, mint bármikor. Ám a kér­vénynek sikere van Bécsben, az udvari kancellária az ügyek kivizsgálását kéri a helyi hatóságoktól, de a megyei hatalmak ismét kijátsszák a központi intézkedéseket. A 45 éves Varga Katalin forradalmi lépésre határozza el magát. Az Érchegység­ben akkor nagy éhinség pusztít, földművelés alig van és az élelmiszerek beszerzését a gazdag örmény kereskedők intézik, akik szipolyozzák a szegény népet. Varga Kata­lin a falu közelében lévő erdőket kivágatja, a fát felhasználja a lakosság építkezéseinél és az irtás által nyert tisztásokon föld­művelést honosít meg. Az uradalom előbb a gornyikokat (erdőőröket) küldi ellene, hogy megakadályozza az irtást, majd ami­kor ezeket a nép elűzi, felfegyverzi őket. A magyar asszony a fejszékkel felfegyver­zett román parasztok élén ellenáll és ismét megfutamítja a támadókat. Ekkor gondolnak először a birtokosok a veszélyes lázítónő elfogatására, de erre egyelőre nem kerül sor. A szegény paraszt­ság tudja, hogy egyetlen pártfogója Varga Katalin és féltő gonddal vigyáz rá. Az erdő­­irtást az urak nem tudják megakadályozni, de a kínzás és kizsákmányolás más, újabb módjait találják ki, amint Varga Katalin sűrűn írott kérvényei sem segítenek. Varga Katalin, akit a jobbágyok a „Doamna Noastra” „Mi asszonyunk“ névvel tisztelnek, egyre inkább szálka az urak szemében. „Csak ezt a Nő Személyt kell elfogatni és rend lesz” — így üzengetnek egymásnak az urak. 1844-ben elfogatóparancsot adnak ki ellene, de a lakosság bujtatja és hol Bú­csúmban, hol Körpenyesen rejtőzik. Búcsúmban, ott, ahol Kloska és Krisán forradalmi működésüket kifejtették, olyasmi történik, ami a nemesurak haragját a végsőkig fokozza. A bucsumi kisbir­ó a nagyobb köztisztviselők példáján felbuz­dulva, maga is lopkodja a kisemberek pén­zét, de nem ad nyugtát a különböző elmé­ken beszedett összegekről. Varga Katalin 50 felfegyverzett bányásszal behatol a kis­bíró házába és erőszakkal elveszi tőle a nyugtákat. A kisbíró jelenlévő menye fejbe akarja vágni az éppen gyengélkedő és botra támaszkodó Katalint, aki botjával védeke­zik és közben véletlenül fej­beüti a fiatal­­asszony karján ülő gyermeket. A gyermek másnap meghal és a hatóságok most már nyíltan is hajtóvadászatot rendeznek a „lelketlen gyilkos” ellen. Katalint a kiküldött katonaság sem tudja elfogni és ezért cselhez folyamodik. A görög­keleti püspökségre pályázó Laguna András­nak ígérik az állást, ha sikerül Katalint elfognia. A törekvő fiatal pap ravasz csellel a templomba csalja az asszonyt, akivel Vitába száll és a vita folytatásának ürügyé­vel sétálni hívja őt. Egy óvatlan pillanatban megragadja és felrántja őt az előre elkészí­tett szánba, amelyre a nap is felugrik és elvágtat. A meglepett parasztok hiába sza­ladnak utána, nem tudják beérni. Saguna Nagyenyedre hurcolja Katalint, ahol ki­hallgatják. Börtönbe vetik és évekig ott raboskodik a gyulafehérvári kazamaták­ban. Varga Katalin, a román parasztok veze­tője a 48-as forradalom izgalmas hónapjait is börtönben tölti és szerepét az Érchegység másik nagy szabadsághőse, Janku Avram veszi át, ő tehetetlenül ül tömlöcében és versekbe fojtja bánatát. A nemesurak, akik börtönbe vetették, már meg is feledkez­tek róla. Amikor 1852-ben szabadon enge­dik, Katalin már élő halott. A leírhatatlan szenvedések következtében megőrül, mint ahogyan később tébolyodottan kerül ki ugyanebből a börtönből örökségének ápolója, utóda, Avram is. De az érchegységi szegény román nép, amelynek Varga Katalin párt­fogója és bátor harcosa volt, nem feledkezik meg róla soha. Nem feledkezik meg a nép azokról, akik szabadságáért küzdöttek és vértanúhalált haltak érte. Varga Katalin örök példakép előttünk. Életével bizonyította be ez a kiváló ma­gyar asszony, hogy a faji és nemzetiségi előítélet mesterségesen tenyésztett hatalmi fogás, amely ellen épúgy kell harcolni, mint az elnyomás minden más formája ellen. A kijátszott és kizsarolt szegény erdélyi román nép és az ismeretlen magyar asszony egymásra talált a szabadság szeretetében és az elnyomást jelképező magyar nemesurak elleni küzdelemben. Példája ma elevenebben él, mint bármikor. M. B. Magyar asszony a román nép szabadságharcának élén ARANYAT B­RILLIANSE EZ­Ü­STÖT VESZEK, ELADOK. Jegygyűrűt, ékszert készítek, javítások megvárhatók. SCHWARZ aranyműves, Dohány­ utca 22. I. em. 4. sz. 28 AZ IDEI KÖNYVNAP LEGNAGYOBB SIKERE VOLT ÚJ IDŐK ÚJ DALAI Szavalókönyv diákok és ifjúmun­kások részére. Összeállította: Tiborc Zsigmond Ez a könyv a magyar politikai költészet gyöngyeit foglalja magában. Ilyen politikai versgyűjtemény eddig nem jelenhetett meg Magyaror­szágon. Ára: ízléses kartonkötésben 65 pencig. Megrendelhető : Forrás Nyomdai Mű­intézet és Kiadóvállalat Rt. könyves­boltjában, Budapest, VII., Dohány­ u. 12. Az ár bérmentes küldéssel értendő. Kérjük a vételár előzetes beküldését. Beszerezhető újságárusoknál is bohiánytőzsdékben is SZEKSZÁRDI LÁTOGATÁS MIÉRT NINCS EMLÉKTÁBLA BABITS MIHÁLY SZÜLŐHÁZÁN ? Valahányszor Szekszárdra utazom, min­dig kíváncsian kutatom­, várjon a Szent László­ utca 12-ben, ahol Babits Mihály született, emléktábla jelzi-e hírnevét? Most, hogy ismét azt tapasztalt­am, hogy Babits Mihály szülőházán nincs emléktábla, azonnal Szente László polgármesterhez sza­ladtam és megkérdeztem, miként lehetséges hogy Babits szülővárosában sem emléktábla, sem utcanév nem hirdeti a nagy költőfejede­­tem nevét ? A polgármester igen szívélyesen fogadott, megnyugtatott, hogy már van Babits Mih­ály­­emlékbizottság, amelyben az öt párt kép­viselői s egyéb szellemi kiválóságok tanács­koznak az emléktábla kérdésében s rövidesen elkeresztelik a Szent László-utcát Babits Mihály­ utcának. A válasz nem nyugtat meg, mert elődeiül is ezt a felvilágosítást kaptam évekkel ez­előtt. — Miért olyan lassú az elgondolás ki­vitele ?­­ — Nincsen pénzünk, de meglátja, rövi­desen országos ünnepség keretében meg fog történni az utcakeresztelés és emléktábla­­leleplezés. Valaki bejön a terembe és így szól: — Talán Illyés Gyula, mint a vármegye szülöttje szintén belekapcsolódhatna a munkába, az ő neve máris ígéret lenne a terv keresztülvitelére. — ő most választással van elfoglalva — mondja egy harmadik idegen. •— Mindegy, miként lesz, tény azonban az, hogy ha akármilyen anyagi nehézségek is gördülnek a cél kivitelére, megtörténik. — Van-e kultúrtársaság Szekszárdért? — Volt, a vármegye szülöttéről, Vas Gerebenről elnevezett kultúrtársaság, de abban főleg reakciós elemek voltak, úgyhogy ez a társaság most nem működik. — És más egyesület van ? —­­Megalakult a szovjet-magyar kultúr­társaság, ahol előadásokat fogunk tartani a két ország kultúréletének ismertetése céljá­ból, s természetesen itt is vannak népmű­velődési előadások. — Írja meg, hogy most neveztük el a Werbőczy­ utcát Dózsa György­ utcának, de talán azt nem szükséges megírni, hogy jelen­leg az a legnagyobb baj, hogy színház részére nem tudunk helyiséget adni, de remélem, ez is csak átmeneti nehézséget jelent. ■— S lesz Babits Mihály szülőházán emlék­tábla ?­­— kérdezem ismét, m­ert nem tudok belenyugodni a hihetetlen valóságba. — Lesz, lesz, egész bizonyosan lesz !... Szekszárdi Molnár István O lí E O IV-ni fi vésziem ezek RÁDIÓ GRAHOJOM Láng Tibor I Á­T É KAR UK JAkomi-iit9.

Next