Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
4 Brnantei napla Balatoni „gyorsanziksz”... Ezekben a napokban mulatságos, szinte anekdotikus,de megtörtént eset híre jár-kel Fonyód környékén. Történt, hogy egy mostanában készült, csodálatosan modern eszpreszszóba betért egy bécsi turista rövid nadrágban, szalmakalappal a fején, farkaséhesen. Leült a tálcaszerű asztalhoz, és amikor a felszolgálónő megérkezett, a turista áhítattal megszólalt: — Nagy tányér töltött káposztát kére — mondta. A felszolgálónő megzavarodott a váratlan kívánságtól. — Nálunk nincs töltött káposztát kérek — mondta, én pillantva a főnök felé. — Itt kávét, coca-colát és whiskyt, fagylaltot lehet kapni. __ És hol ehetek töltöttkáposztát? — makacskodott az osztrák. Nem tudta meg. Pedig biztosan van olyan vendéglő, csárda, vagy mi a csoda a Balaton partján, ahol lehet töltöttkáposztát enni. De az is lehet, hogy nincs ilyen vendéglő. Tulajdonképpen egész idő alatt ez foglalkoztatott, míg lentről a déli partról fölpír, értem Siófokig. Az idei nyár balatoni kérdése ez az ellátás. Azt lehet-e kapni, amire a külföldieknek idegenforgalmilag, belföldinek pedig olcsón szüksége van? Különösen most időszerű ez, hogy a Balaton ezekben a napokban végre nyárias külsőt öltött, a déli part egyetlen hatalmas strand látszatát kelti a napi 140—150 ezer üdülővel, fürdőzővel. — Köztük — elsősorban Fonyód térségében— ezer és ezer pécsi van, az ember nem győz köszöngetni Berényben, Balatonmáriafürdő új kikötőjében, Fenyves strandpartján, Alsó- Bélatelep üdülői közt, vagy a fonyódi kikötő bódéinál, ahol útközben a nyári vándort megilleti egy korsó sör. — Pécsiek mindenütt? — tettem fel este a kérdést Siófokon dr. Ormándi Istvánnak, a Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal egyik vezető munkatársának. — Vajon a somogyi idegenforgalom figyelembe veszi-e a pécsiek tömeges jelenlétét, igényeit? — A legbiztosabb idegenforgalmi bázis a Balatonnál is a belföldi turizmus. Vagyis: nekünk minden vendég egyforma, és a belföldi igények kielégítése nem lehet másodrangú kérdés. Tudjuk, hogy Pécsett és Baranyában nagy vonzása van a Balatonnak, és amióta ugrásszerűen megjavult a vonatközlekedés, továbbá Pécsett és Baranyában is alaposan megnőtt a magángépkocsi park, Fonyód, Fenyves, Balatonmáriafürdő térségében nagyon sok pécsi üdülő, vendégturista fordul meg az idény alatt. — Mennyi pécsi—baranyai fordul meg nyári időszakban a Balatonnál? — Ilyen jellegű felmérésünk nincs. De nem sokat tévedek, ha azt mondom, hogy Fonyód térségében hét végén a vendégek 20—25 százaléka baranyai. Sőt, ez az arány állandóan fokozódik. — Az idén szervezték először Pécsről a hétvégi különvonatokat. Mi az eddigi tapasztalat? — Minden kezdet nehéz. De azt hiszem, ki lehetne terjeszteni a balatoni különvonatok vonzási körét egész Baranyára. — Az idén különösen sok a panasz az ellátásra és az árakra. Mint hallottam, a pécsiek körében is. Az útiköltség, a szállás jóformánelenyészik az ellátási költségek mellett. Másrészt kevés a — különösen olcsó — vendéglő. — A Pannónia Vállalat Balatonmáriafürdőn a régi Jó barát vendéglő helyén épített egy korszerű delta-éttermet. Ilyent fognak építeni Fonyódon a volt Rianás helyére is. Ez a két objektum a többivel együtt egyelőre a legszükségesebb belföldi igényeket megoldja. Balatonmáriafürdőn épp a vendéglátóipari nehézségek miatt vendéghiánnyal küzdöttünk. Most fellendülést várunk. Sőt, érdemes volna elgondolkodni, hogy az „Egy hét a Balatonon”, állítom, hogy nagyon olcsó programunkat Fonyód után Balatonmáriafürdőre is ki kellene terjeszteni... Szóval, mi a pécsiek jelenlétére nagyon is odafigyelünk, és a saját lehetőségeinken, határainkon belül szorgalmazzuk a Balaton nyugati részének fejlesztését is. Ahol a baranyaiak zöme üdül, víkendezik ... Visszatérve az osztrák töltöttkáposztájára. Az idő nyáriasra fordult. A közlekedés jó. A somogyi idegenforgalom a 14 kempingben, két nyaralótelepen, a 13 ezer fizetővendégágyon és a mintegy 4 ezer szállodai ágyon ki tudja elégíteni az igényeket Csak a vendéglátóipar az, amely elmerülve a valutaszerzés bonyolult munkájában mind kevesebbet törődik a belföldi vendégsereggel és az árakkal, a választékkal, az objektumok indokolatlanul magas osztálybesorolásaival legalábbis elkedvetleníti a belföldi víkendezőket. Hazafelé jövet, még egy pillantást vetve a siófoki hajóállomásnál hangulatos térzenét adó Pécs, gyárvárosi úttörőzenekarra, a közelben esti vadászgató Porschékra, Citroenokra, BMW-karavánokra, Földváron, Lellén, Fonyódon az egyszemi világító csárdákra — merészen arra gondoltam, mennyire örülnének a pécsiek és más belföldiek is, ha Fonyódon, vagy Fenyvesen, vagy Bélatelepen, vagy itt mindenütt egyszercsak megjelennének — esetleg a somogyiakkal összefogva — a baranyai vendéglátóipar jellegzetes kisvendéglői, rendes árakkal, jellegzetes itthoni ételekkel, egy kis baranyai muzsikával. Nemcsak a balatonozó pécsiek törzshelye volna egy ilyen baranyai vendéglő. A jövedelmezőségről nem is beszélve. De hát, ez inkább csak a fantázia szüleménye. Alighanem. (Thiery) — BÁNFFY GYÖRGY ELŐADÓESTJE örök barátaink címmel, híres műfordítások július 28-án, hétfőn este 8 órakor a Tettyén (rész idő esetén a Doktor Sándor Művelődési Házban, Déryné u. 18. sz.). Jegyek a Magyar Írók Könyvesboltjában és a helyszínen. Elkészült a mohácsi strandfürdő, a Felszabadulás utcában. Az úszóversenyek rendezésére alkamas úszómedencét szombaton, tegnap feltöltöttek vízzel és délután már vendégeket is fogadott Mohács új létesítménye. A beruházási összeg meghaladja az egymillió forintot, és a lakosság mintegy ötvenezer forintos társadalmi munkával járult hozzá a strand építéséhez. Szokolai felv. E Jőávdiul a mini hun Amíg beszélgettünk — riportom szereplői feltehetően megbocsájtanak — gondolataim néha messze kalandoztak a témától. Az jutott eszembe, hogy amíg a felnőttek világa, sajtóban, rádióban, tévében és ankétok százain vitatkozik az „ifjúság helyzetén, magatartásán, sorsán”, addig ezek a gyerekek önállóan dolgoznak és szépen egyengetik saját útjukat. A vita érdekli őket? Őri Ferenc: „Nem érdekel.” Béla Pál: „Mindig vitatkoznak valamin. Divat.” Ruppert Zsuzsa: „Néha beleolvasok a vitacikkekbe. Sokkal jobb és fontosabb olvasnivalóm van.” Jó, persze, ez csupán háromi vélemény. De csak hármuké-e ... ? T őri Ferenc, a Közgazdasági Technikum másodikos tanulója. Derékig mezítelenül, rövidnadrágban, barnára sülve hordja a földet a MÉK Megyeri úti központja udvarán. Kézilabdapályát építenek. Néhány százast majd megkeres. Tavaly az Ürögi úton a kőművesek mellett dolgozott. — Lapátolt, vizet hordott, boltba szaladt cigarettáért, parizerért, kenyérért. Tavalyelőtt a építőipari vállalat egyik fatelepén a zsaluzatot olajozta. — Rá vagy szorulva a pénzre? — Nem. Szüleim a kereskedelemben dolgoznak, szépen megélünk. — Akkor minek dolgozol? Szünidőben, esetleg a Balatonon ... — Voltam már az idén. Barátommal mentünk, a nagyanyámnak van ott háza. De mi a kertben, sátorban laktunk. Ott jobb. Szüleimmel megyünk dugóba, a rám eső dinár-részt akarom megkeresni. Kéne egy jó farmer, ezért kell a dinár. — Szeretsz dolgozni? — Mindegy hogy mit, csak munka legyen és elbírjam. — Béla Pali az ősszel kezdi a negyediket a Nagy Lajosban. — Korábbi szünidőkben is dolgoztál? — Igen. A vízügynél. Akkor még Szekszárdon laktunk, aztán kerékpárral lenyomtam tizenhárom kilométert, ott volt a munkahely. Kubikoltunk. Este ismét tizenhármat vissza. — Tenyered kikészült. — Nem nagyon. Sokat tornászom a szeren. — Kijöttél az öreg kubikosokkal? — Nagyon rendesek voltak. Megmagyarázták, hogy kell talicskázni. Nem mindegy. Merev testtartással hülyeség, mert hamar kiborul az ember. Bele kell dőlni, ráhajolni a talicskára, amennyire csak lehet. Aztán lapátolásnál, csákányozásnál is, váltani kell, jobbkézből balkézre, váltott alapállásra. Mondták az öregek, hogy az embernek takarékoskodnia kell erejével, az erőt el kell osztani, ez a fortélya a szakmának. — Most hol dolgozol? — Harkányban, a Bányászban. Felszolgálok. De voltam a Balatonnál is, tavaly például a Mecseki Szénbányák üdülőjében. Jó nekem ez a kis gyakorlat, mert az a tervem, hogy a Vendéglátóipari Főiskolára iratkozom be. Ezért tanulok angolul már most és persze, jelesre kell majd érettségiznem. Ez a feltétel. Ruppert Zsuzsa jövőre végez a Tanárképző Főiskolán. — Felnőttebbnek érzem magam, ha kereshetek egy kis pénzt. Utazni akarok. Járt egyszer nálunk a főiskolán, szegény Kassák Lajos. Azt mondta: „Szép korban éltek, használjátok ki, utazzatok.” — Dolgozom, mindegy hogy mit, összegyűjtöm a pénzt és utazom. Jártam NDK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, tavaly Romániában, most Jugóba megyek, jövőre Finnországba. Vagy talán Bulgáriába. — Hogyan? — Többnyire stoppal. Tavaly — három barátnőmmel — úgy jártuk meg Romániát, hogy sátorban aludtunk. De őszintén szólva ... sehol nem kapaszkodtak bele, amiért gyalog, meg stoppal utaztunk. De a múltkor Mohácson, igazoltattak, mit keresek ott, miért vagyok ott, mondom, hogy népművészeti tárgyakat gyűjtök, meg fürdeni akarok a Dunában. Miért csak két forintom van, miből akarok visszautazni Pécsre, meg minden. Közben a fél ország vitatkozik rajtunk, évek óta. Zsuzsa munkája hallatlanul fárasztó. Reggel öttől kilencig újságot hord föl Bálicsba. — Majdnem négyszáz újságot. — Délután háromtól este tizenegyig a Mecsek cukrászdában áll a pult mögött és a rugós kanállal kimér négyezer fagylalt gombócot. Hazamegy, földagadt csuklóját vizesruhába csavarja és éjfélutánig olvas. — Melyik jobb? — Az újsághordás. Nagyon kedvesek az előfizetők. Egyik házban gyümölccsel kínálnak, a másikban rózsát kapok, aztán mondják, nézzek be egy percre, nézzem meg a kisgyereket, az új bútort, vagy a kertet. Van olyan hely, ahol az orgonabokrok között kell belépnem, amikor virágzik, ottfelejtem az arcomat egy pillanatra. Olyan hely is van, ahol az újságot nem szabad bedobni a postaládába, mert cinke-család fészkel benne. — Hát nem gyönyörű dolgok ezek?! De igen. A „leggyönyörűbb” az, ahogy Zsuzsa és a két fiú a munkáról beszél. Megtalálták benne azt, ami vonzó. Pedig mindhárman olyan munkát végeznek, ami — ahogy manapság mondják — „lefárasztja” az embert. Protekciót egyik sem keresett. — Legalábbis nem mindig, őri Feri kilincselt a vállalatoknál, míg végül is a MÉK-nél kikötött. Béla Pali Balatonon, Fenyvestől fölfele minden vendéglőbe benyitott: van-e munka? Annyi pénze volt csak, ami futja vonatra. Zsuzsa kora tavasszal elmegy a Posta előtt, gondol egyet, bemegy, „felvesznek újságkihordónak?” Fel, de majd értesítik. Értesítették is: 1869 április elsején jelenjék meg ... stb.” Nem nyomdahiba! 1869-ről volt szó. Ruppert Zsuzsa jelentkezett: „Ne haragudjanak, hogy száz évet késtem, de az újságot pontos időre kihordom ...” — mondta nekik. Ezek a fiatalok, már semmiről sem késhetnek le ... Rab Ferenc 1969. július 27. Figyelmetlenség — és ami mögötte van Beszélgetés a megyei közlekedési ügyésszel Megyénkben ezen a héten hétfőn és kedden is halálos áldozatot követelt a közlekedési szabályok megszegése. A statisztikai adatok jelentős mértékű növekedésről számolnak be. Míg 1968 első félévében megyénkben 007, addig ez év hasonló időszakában 765 közúti baleset történt. Nőtt ezen belül a súlyos balesetek száma is, 1968 első félév: 136, 1969 első félév: 160. Egyetlen témáról, a figyelmetlen, gondatlan vezetésről beszélgetünk dr. Nagykálózi Zoltánnal, a Baranya megyei Főügyészség közlekedési ügyészével. — Ez a téma valóban megéri, hogy kissé alaposabban foglalkozzunk vele — mondja. — A figyelmetlen, gondatlan vezetés évek óta a közúti balesetek fő okai között szerepel, mégis ennek az oknakfl® háttereit elemző cikk ritkán jelenik meg. Az elmúlt években nagyon sok baleseti ügy— A témát elemezve: milyen okokra vezeti vissza ügyész elvtárs a figyelmetlen vezetést? — Egy példa a sok közül. Egy alkalommal a tejet szállító tartálykocsi vezetője kocsijába felvett egy fiatal, sőt Annyira elmerültek a beszélgetésben, hogy a gépkocsi vezetője észre sem vette az úttestről letérést és nekihajtott egy útmenti fának. A dolog érdekessége, hogy ugyanezt a nőt néhány nap múlva egy motoros vette fel — 90 kilométeres sebességgel hajtott —, fényes nappal a lezárt vasúti sorompónak rohant. Néhány másodperces hátrafordulásaben módomban volt intézkedni és számos tapasztalatot szereztem. — Melyik tapasztalatot említené az első helyen? — A sebesség és az idő öszszefüggésének ismeretét, illetve az itt jelentkező nagyfokú tájékozatlanságot. Egyesek nem tudják, hogy a különböző sebesség mellett az általuk vezetett gépjármű egy másodperc alatt mennyi utat tesz meg. Íme a táblázat: elég volt a baleset bekövetkezéséhez. De figyelmetlen, gondatlan vezetést — mint a tapasztalatok bizonyítják — más is előidézheti. — Hallhatnánk néhányat ezekből? — A gépjármű vezetője csavargatja a rádiót és odafigyel, vagy gyakori: a gépjárművezetők ha a kocsiban zörög valami, annak okát figyelik és nem az úttestet — tüzet ad a vezető az utasnak, vagy az utas a vezetőnek és erre figyelnek. Abból is adódott baleset, hogy a vezető egy közúti balesetet figyelt menet közben, mivel mellette haladt el és néhány másodperc múlva ő is karambolozott. — Mielőtt erre a beszélgetésre sor került, megnéztem a bíróságon, milyen baleseteket tárgyalnak a napokban. Kitűzték annak a balesetnek tárgyalását, amely május 10-én Pécsett s Rákóczi úton történt, ahol egy személygépkocsi vezetője a kijelölt gyalogátkelőhelyen elütött egy idős asszonyt, aki súlyosan megsérült... — Nagyon jó, hogy ezt a példát említette. Tehát: a kijelölt gyalogátkelőhelyen elütötte az asszonyt — ezt a tényt statisztikázzák. De mi van a statisztika mögött? A személygépkocsi vezetője egyszerűen nem tudta megmondani, hogy a gyalogos melyik irányból jött, csak akkor vette észre, amikor már elütötte. Mi ez, ha nem gondatlan, figyelmetlen vezetés. Mondok egy másik példát is. Csányi Antal május 23-án délután személygépkocsijával Vajszló felől haladt Luzsok felé, miközben az út mellett álló szekér rakodását és nem az utat figyelte. Néhány másodperc elég volt ahhoz, hogy átkerült az úttest baloldalára, ahol egy kanyarból kibukkant egy vele szembe haladó oldalkocsis motorkerékpár, amelyen egy nő és egy férfi ült. Összeütköztek. Mint kiderült a férfi és nő vőlegény és menyaszszony voltak, másnap lett volna az esküvőjük. A 17 éves lány súlyosan megsérült A lakodalomból természetesen másnap nem lett semmi. Azóta már férj és feleség lettek, de a nő rokkant maradt... — Egy másik kitűzött tárgyaláson a baleset oka: az elsőbbségi jog meg nem adása... — Amennyiben valaki kihajt a védett útvonalon közlekedő jármű elé, azzal öszszeütközik, az elsőbbségi jog meg nem adásáról beszélünk. Statisztikailag is ennek megfelelően értékelik. A valóságban azonban gyakran itt is a figyelmetlenség játszik szerepet. A jármű vezetője nem is vette észre az „elsőbbségadás kötelező” jelzőtáblát. Ezért gyakran látjuk, hogy egyszerű szabálysértéseknél, vagy pedig baleseteknél a rendőr a vétkes személyt viszszavezeti a jelzőtáblához és a hitetlenkedő járművezetőnek megmutatja, hogy az ott volt az előbb is. Egyeseknél sajnos nem tudatos, hanem csak ösztönös közlekedésről beszélhetünk. Ez abban is jelentkezik, hogy nem „keresik” a jelzőtáblákat. Amennyiben szembetűnik, úgy alkalmazkodnak hozzá, amennyiben nem, figyelmen kívül hagyják. Ha figyelmetlen, gondatlan vezetésről beszélünk, úgy vélem a gyalogosokról is szót kell ejteni. — Feltétlen. A sebesség és idő összefüggésével a gyalogosok többsége sincs tisztában. Féktávolságon belül lelépnek a gépjárművek elé. Sokan nem gondolnak arra, hogy a gépjármű másodpercek alatt oda érhet s a baleset elhárítására már nincs lehetőség. Pedig a KRESZ kimondja: a gyalogos nem léphet le a járdáról, ha a jármű már olyan közel van, hogy a gyalogos áthaladását a jármű vezetője nem képes biztosítani. Jó ez a rendelkezés, azonban felmerül: a gyalogosok többsége, különösen a gyerekek és az idősek , rendelkeznek-e ennek felméréséhez szükséges ismeretekkel. Ezért szükséges a közlekedési szabályok minél szélesebb körben oktatása. A szabálytalanul közlekedő gyalogos is súlyos közlekedési baleset oka lehet. Hangsúlyozom, hogy az út állandó figyelése alapvető követelmény gépjárművezetőnek, gyalogosnak egyaránt. Mert csak egy-két pillanatnyi figyelmetlenség és elkerülhetetlen a tragédia. Garay Ferenc 60 70 80 90 100 16,6 19,4 22,2 25,8 27,5 km/óra mmp 40 50 11,4 13,88