Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)
1974-04-24 / 111. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXI. évfolyam, 111. szám 1974. április 24., szerda Ara: 80 fillér ............................................................ Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Cigánysors? Valamikor szinte „sikk" volt a „cigányprobléma” sajtóbeli szellőztetése, nem is volt igazi újságíró, aki legalább egyszerne írt volna a cigányok „különös világáról”, tele nosztalgikus közhelyekkel,kreol bőrű férfiakról, hosszúhajú cigány madonnákról, fűszer illatú erdei rezervátumokról, olvadékony cigánydalokról, erdőszéli tábortüzekről, romantikus cigánykaravánokról ..." — aztán az évek sokasága telt el, s most már végre rájöttünk, hogy csupán a felszínt kapirgáltuk. A kérdés megoldásához tapasztalataim alapján kemény kézzel és szappannal jutunk el. A képlet persze frivol, de amikor ma még mindig cigányok százai lézengenek munka nélkül, lógnak, csavarognak, s közöttük is meglehetősen sokan zsebelnek, lopnak, ölnek, s amikor a világra jött jobb sorsra érdemes kis csecsemő már eleve a piszokba születik bele, amikor a mocskos putrik bűzével együtt szinte darabokban lélegzik be a szennyet és a gyereket éjszaka a patkány rágja meg, akkor elhiheti bárki, hogy ez a frivol képlet elszomorítóan valóság is. Tudom, most könnyen bárki ellenérvként felhozhatja, hogy „ez mégsem jellemző már". Nos, nem tudom, mi jellemző, de hogy ennek ellentéte sem, az biztos. Tessék csak jól visszaemlékezni a hajdani Horthyrendszer „produktumára”, a szinte minden nagyobb város peremén megtalálható barakktáborokra, bádogtetős „villanegrákra", azokra a nyomortanyákra, ahol nem cigányok, hanem prolik éltek. Ez a látvány már az ötvenes évek első felében megszűnt, az állam megszüntette, egyáltalán nem az új lakások építésével elsősorban, hanem úgy, hogy az ott lakóknak munkát, keresetet biztosított, s ez a szerény kis gazdasági alap már megnyitotta a peremlakó előtt a lehetőségeket emberibb hajlék, emberibb tartás és életforma megszerzésére. Csupán azzal, hogy dolgozott. A mai nyomortanyák — a cigánytelepek. Baranyában (Pécs kivételével) ma 16 565 cigány él, s ezek közül 3964 fő — tehát majdnem egynegyede! — még telepen lakik. Vagyis nyomortanyákon. Pedig ha valamikor, hát most igazán van munka minden ember számára ebben az országban, következésképpen dolgozhatna még a telepeken élő munkaképeseknek az a 36,8 százaléka is, akiknek még nincs munkahelyük, mert nem is keresnek. Hogy majdnem négyezer ember lakik még putrikban, kunyhókban — ez egyáltalán nem törvényszerű. Ma már, mert tíztizenöt esztendővel korábban a megye cigánylakosságának jó 60 százaléka lakott az erdőszélen, s hogy ez az arány a mai napig örvendetesen megváltozott, csak bizonyítja állításomat. Ha van valami, ami alapjaiban átformálja a cigánycsaládok sorsát, az semmi más, mint a munka . Szentlőrincen számos cigánycsalád él az Ércbánya új lakótelepén összkomfortos lakásokban, Véménden az olcsón megvásárolt parasztházakban, Pécsett a Mohácsi úti kolóniák kis házaiban, Meszes fölött a Rigli-völgyben, a cigányok házat építettek vagy vásároltak Komlón, aztán Mánfán, Alsószentmártonról nem is beszélve, ahol ahogy zsugorodik a hajdani putri-telep, úgy népesül be maga a község, ahol szintén megvásároltak lakóházakat, sőt, ahogy egyre gyarapodó anyagi erejük ezt lehetővé teszi, néhányan már „modernizálják” új otthonukat, fürdőszobával, tágas, világos ablakokkal, toldják kisebb-nagyobb szobákkal. De a példák közé sorolhatnánk a nagyharsányi „cigánysort” is, ahol már évekkel ezelőtt új kétszobás családi házakat építettek részben saját erőből, részben állami támogatással. Mert ezeknek a családoknak van egy biztos pontjuk, a havi jövedelem. Ez nemcsak biztonságérzetet kelt. Ha van pénz, akkor jut berendezésre, ruhára, rendszeres táplálkozásra, ezzel együtt kialakul bennük az igény az emberibb tartásra, életformára is. A bűnüldözési szervek a megmondhatói, hogy a kisebbnagyobb bűncselekmények elkövetőit — kivételektől eltekintve — már nem az új cigány otthonok környékén kell keresni, hanem az elvadult telepeken. S ez a tapasztalat vonatkozik nemcsak a felnőttekre, hanem a kiskorúakra is. A legfájóbb az egész cigánykérdésben a gyermekek sorsa. Ha a telepen cseperednek fel, életük nem lesz különb a felnőttekénél. Ahogy értelme nyiladozik, úgy sajátítja el, szokja meg a telepi „erkölcsöket". Pedagógusok és tanácsi vezetők tanúsíthatják, hogy a telepi kislányok legföljebb ha elvégzik az általános iskola öthat osztályát, aztán „szerelmi frigyre” lépnek valamelyik tizenéves fiúval, s ezzel önmagukat zárják ki az iskolából. De a fiúgyerekek közül is elég kevesen jutnak el — főleg bukás, ismétlés nélkül — a nyolcadik osztályig. Az a felnőtt apa, akinek nincs, de talán soha nem is volt folyamatos munkaviszonya, legkevésbé törődik azzal, hogy gyermekei járnak-e iskolába vagy sem. Ezek a tizenéves fiatalok aztán csatangolnak — például Pécsett — a városban, piacok környékén, vásárokon, csellengenek vagy „megnyúlják" a kosarakat, zsebeket, a kávéházakban koldulnak, vagy virágot árulnak. Újmecsekalja utcáin megszokott látvány már a guberáló cigányasszonyok és gyermekek hada. Pontos menetrend szerint érkeznek a reggeli órákban, vasárnap valamivel később, mindenesetre gondosan megelőzve a szemétszállító autókat. Kiszedik a kenyeret a konténerekből, láttam azt is, hogy az asszony az ötesztendős gyerekét dugta be a szemét közé, aki aztán kiadogatta a zsákmányt. A kenyeret nem ők fogyasztják el — szerencsére — a disznókkal etetik fel. Van család, ahol öt-hat-tíz sertést is hizlalnak eladásra. Azon túl, hogy felháborító és undorító látvány, a auberálók szégyentelen szemléletére vall. S a gyerek — néhány esztendős fejével is már — részese ennek. A telepek zsugorodnak, de mintha „újratermelnék" lakosságát. A munka nélkül lézengők nyomába gyermekeik lépnek, s nem biztos, hogy szakítanak a semmittevés és márólholnapra élés örökségével. A hatósági beavatkozás éppen ezen a ponton időszerű lehetne végre: aki nem dolgozik, azt akár így, akár úgy, de munkára kell kényszeríteni. Mert amíg nem dolgoznak, addig hiányzik az a kevés gazdasági és erkölcsi alap is, amelyre az állam építhetne a kölcsönök és egyéb kedvezmények formájában. A telepek felszámolása, a putrik elsöprése, az emberibb élet megteremtése, a gyermekek jövője, mind-mind ennek függvénye. Mindezt szigorúan és kemény kézzel. Azután jöjjön a szappan, Rab Ferenc A biológia nagy kérdései 13 old.). Nórát fejleszték? (3 old.) Halál az országútokon (4 síd) Autófosztogatót ítélték el (5 old.) A szolgálati hierarchia nyomában (6 old.) Üzemavatás Szigetváron Ikerszárító, terménytároló és keverőüzem a Szigetvári Állami Gazdaságban Ismét egy új mezőgazdasági létesítménnyel gazdagodtunk. Tegnap adták át, illetve helyezték üzembe, a Szigetvári Állami Gazdaság évi 2500 vagonos kapacitású takarmánykeverő üzemét, amely 3 ezer szarvasmarha, 11 ezer sertés, 2 ezer juh, 100 ezer baromfi éves takarmányszükségletét elégíti ki. Ezenfelül mintegy 800—1000 vagon keveréktakarmányt gyárt a környező termelőszövetkezetek részére is. A keverőüzem mellett egyegy ugyancsak nemrég épült napi 50 vagon kapacitású ikerszemestermény-szárító és egy ezer vagon befogadóképességű terménytároló üzem. A három objektum beruházási összege 17,5 millió forint. Építésének költségei meghaladták a gazdaság anyagi erejét, ezért a gazdaság társult a Baranya megyei Gabonafelvásárló és -feldolgozó Vállalattal, amely az építési költségek 22,4 százalékát és az objektum teljes forgóalapvonzatát vállalta. A tegnapi üzemavató ünnepségen részt vettek a Gabonafelvásárló és -feldolgozó Vállalat képviselőiis. Szendrő Károly, a vállalat igazgatója kérdésünkre válaszolva elmondotta, hogy miért társultak. A múlt évben belépett a termelésbe az állami gazdaság 1080 anyakocás modern sertéskombinátja, s ennek az éves táptakarmányszükséglete meghaladta a régi szigetvári keverőüzem kapacitását. A kérdés úgy merült fel, hogy vagy a saját keverőüzemüket fejlesztik, vagy betársulnak a gazdaság beruházásába. Az érvek az utóbbi mellett szóltak. Ez a társulás mindkét félnek kölcsönös előnyöket biztosít, nem is beszélve arról, hogy mennyire megjavítja majd a környező termelőszövetkezetek tápellátását. Egy jó időre megoldja a szigetvári térség gondját, csúcsidőszakban, aratáskor pedig az itt kialakított fedett tároló segít a GFV által felvásárolt búza, kukorica átmeneti elhelyezésében. A gazdaság részéről Szeghi Sándor, igazgatóhelyettes ismertette a további elképzeléseket . Még ebben az évben, egy 1,5 kilométeres vasúti szárnyvonal kiépítését kezdik meg a szigetvári vasútállomástól a sertéstelepig, illetve a takarmányközpontig. Ez a vasúti szárny érinteni fogja a most épülő AGROKÉMIAI központot is, itt egy 1500 vagon kapacitású műtrágya tároló és növényvédőszer raktár lesz a hozzá tartozó szociális létesítményekkel. A szárnyvonalon a gazdaság évente 2500 vagon cukorrépát, 1100 vagon kukoricát, 900 vagon búzát fog többek között szállítani. Az iparvasút Szigetvár felőli első szakaszán egy speciális cukorrépa rakodót épít ki a gazdaság — a Kaposvári Cukorgyárral közösen — amely a térség 2000 hektár cukorrépa területének évi, mintegy 8000 vagon termését tudja zökkenőmentesen fogadni és továbbítani. A másfél kilométeres vonal első szakaszát szeptember 1-ig, a cukorrépa szállítás megkezdéséig át akarják adni rendeltetésének. Kasó József, a gazdaság igazgatója az üzemavató alkalmából pénzjutalmat adott át a legkiválóbb építőknek, Kiss József telepvezető pedig az Állami Gazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta meg. —■ Rné —■ A keverőüzem Fotó: Szokolai Megnyílt a Komszomol kongresszusa Moszkvában ünnepélyes külsőségek között, a Kreml kongresszusi termében megnyílt a Komsimol kongresszusa. A tegnapi tanácskozáson Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára egyórás beszédet mondott. A 34 millió szovjet fiatalt egyesítő ifjúsági tömegszervezet képviselőihez fordulva Brezsnyev elismeréssel beszélt a Komszomol részvételéről a kommunista eszmék dió- i daláért vívott történelmi küzdelemben, a szovjet fiatalok lelkesedéséről, energiájáról, kezdeményezőkészségéről, az ország előtt álló hatalmas gaz-dasági feladatok megoldáso-ban való részvételéről. A Komszomol XVII. kongreszszusa ma reggel folytatja munkáját. Pécsi bőripari termékek sikere Bemutatkozás a fővárosban (Tudósítónktól.J. Két bemutatót is rendezett kedden a fővárosban a divattervező vállalattal együttműködve a pécsi Kesztyűgyár. Egyiket a sajtó, másikat a bélés külkereskedelem képviselői számára. A több mint 100 esztendős gyár , amely tavalyi eredményei alapján éppen ma veszi át a kiváló vállalatnak járó elismerő oklevelet dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettestől —, bebizonyította, hogy a hagyományos kesztyűkészítésen kívül a bőr felsőruhák termelésében is megállja helyét. A pécsiek számára nem jelent már újdonságot, hogy a világ egyik legnagyobb kesztyűgyárát mondhatják magukénak, hogy a gyárhoz tartozó négyezernél több dolgozó évi 400 milliós értékben állít elő kesztyűket, s hogy az ötödik gyáregységben készült bőrruházati termékek 50 milliós értéket képviselve az ország 9 megyéjében, fővárosában, sőt júniustól már külföldön is kaphatók. A pesti közönség nagy érdeklődésselfogadta a termelésről szóló tájékoztatót, és a felvonultatott több mint 100 modellt A bemutató a divatot is tükrözte, szafari típusú viseletet láthattunk nők és férfiak számára, autós kabátokat, motoros együtteseket, zsekiket, úgynevezett szabadidő ruhákat, női mellényeket, kertésznadrágokat, szövet és bőr összeházasításával készített kosztümöket, perforált és rátétes díszítésű gyermekruhákat, kismamaöltözékeket. Koptatott sertésvelúrból farmerszabású nadrágokat, sortokat, erdészkabátokat, öltönyöket és zakókat. Az öltözékeket a sportos szabás, gazdag díszítés, különleges zsebek, „beállított” és bújtatott övek, sok-sok dísztűzés jellemzi. A kabátokon, zsekiken, mosható ingeken a szokványos gombolás helyett a legkorszerűbb patentos-villámzáras megoldásokat alkalmazták a tervezők. A bemutató sikerére jellemző, hogy az újságírók számos kérdése közül — amit a szünetben tehettek fel a gyár vezetőinek — szinte refrénszerűen visszatért: mikor, hol kaphatók a felvonultatott modellek? Kerestek-e már új termékeiknek új exportpiacot? A válasz szokatlan volt: a modellek már forgalomban vannak, kaphatók Pécsett és Budapesten is. Az első bőrruházati exportszállítmány pedig május 10-én indul útjára Pécsről Nagy-Britanniába, ezer darabos rendelést elégít ki ezzel a gyár. Másik külföldi partnerük egy holland cég, amely ugyancsak ezer darab bőröltözéket rendelt a gyártól júniusi szállításra. Legközelebbi bemutatkozásuk ősszel, a szeptember 14- 22 között rendezendő BNV-n lesz. Harsányi Márta Fotó: Kóródi Gábor