Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-03 / 119. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli XXXI. évfolyam, 119. szám 1974. május 3., péntek Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A Pécsi Szikra Nyomda dol­gozóit éppen a május elsejét megelőző napokban érte nagy kitüntetés: elnyerték — most már másodszor — a Könnyű­ipari Minisztérium ágazati szin­tű „Kiváló Vállalat" címet. Néhány adat, ami jelzi nagy­szerű munkájukat: tavaly 26 millió példányszámban nyomtat­tak ki újságot, ezenkívül 600 ezer darab könyv, továbbá 140 tonna papírból füzetet, folyó­iratot készítettek­­, hogy csak néhány terméket említsünk a sok közül. Szintén szeretetteljes taps köszöntötte a Pécsi Nemzeti Színház dolgozóit, művészeit, hiszen az évad során bemuta­tott 14 színpadi művel — és természetesen kitűnő alakítá­sokkal — sok-sok ezer néző­nek nyújtottak emlékezetesen szép estéket. Ezekhez az elő­adásokhoz fűződik az új művé­szeti díjasok közül például Marczis Demeter érdemes mű­vész, vagy Győry Emil Jászai-­ díjas művész neve is. Az egészségügyi dolgozók sorát az Orvostudományi Egye­tem nyitotta meg, utánuk kö­vetkeztek a Megyei Kórház, a megyei Gyermekkórház, majd a Honvéd Kórház, Városi Kór­ház dolgozói, postások, vasuta­sok, közlekedési vállalat- dol­gozók, aztán kereskedelmi dol­gozók, erdőgazdaságiak, taná­csi dolgozók értek végelátha­tatlan sorokban a város szívé­be. A reggel kilenctől nem egé­szen délután egy óráig tartó ünnepséget a sportolók cs­o­­portja zárta be közöttük a PMSC versenyzői, a pécsi sport­iskolások, aztán atléták, labda­rúgók, férfi és női kézilabdá­­sok, kosarasok, vívók, evezősök. Az időjárással is elégedettek lehetünk, bár az eső „lógott", de a természet mintha méltá­nyolta volna az ünneplők tíz­es, tízezreit. A délutáni órák­ban megteltek a szórakozóhe­lyek, kirándulóhelyek, a Me­csek sétányai, a Mecsesd Kul­turpark. Kellemes, szép nap volt az 1974-es május elseje. A színpompás tömegből kiragadott felvonulócsoport léggömbök­kel. Jó kedvvel, jó hangulatban ünnepelte Baranya lakossága május elsejét Négyórás ünnepi felvonulás Pécsett Bányászvendégek Cservonográdból Virágeső a Széchenyi téren Furcsa volt az a — viszony­lagos — csend, amely a pe­remvárosokból érkező tömeget meglepte, ahogy egyre beljebb haladt a Széchenyi tér irányá­ba. Ugyanis, május elsejei szo­kás szerint az autóbuszok már a­ belváros határánál vissza­fordultak, így az uránvárosiak például a Petőfi utcától már gyalog indultak az ünnepség színhelyére. Amilyen széles az utca, úgy özönlik el a gyalog­járók, a belső útvonalakra reg­gel nyolc órától kezdve már semmiféle jármű nem léphet be. Valaki meg is jegyzi: „Jó lenne, ha ezután sem enged­nék be az autókat. Hadd sé­táljanak kedvükre az embe­rek ...!” A nép türelmesen várakozik a Széchenyi tér járdáin és vé­gig a Bem utca két oldalán. Az emelvényen a párt- és tö­megszervezetek vezetői, kitün­tetett munkások, veteránok, or­szággyűlési képviselők, meghí­vott vendégek szintén várják a felvonulás kezdetét. Pontosan 9 órakor — a már igazán köz­szeretetnek örvendő — szép formaruhába öltöztetett gyere­­kek fújják a harsonákat. A Gyárvárosi Úttörőzenekar felére kezdődik meg az ünnepség, szintén a hagyományos mó­don: a felvonulók élén halad dr. Nagy József, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának első titkára, Bocz József, a Me­gyei Pártbizottság titkára és el­foglalják helyüket az emelvé­nyen a város és a megye többi vezetőivel, Ambrus Jenővel, a Városi Pártbizottság első titká­rával, Horváth Lajossal, a Ba­ranya megyei Tanács elnökével, Wieder Bélával, Pécs városi Tanács elnökével, ott látjuk az emelvényen Petőházi Szilvesz­tert, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkárát, Bo­gár Józsefet, az SZMT vezető titkárát. Mintegy száztíz üzem, válla­lat, intézmény dolgozói, továb­bá egyetemisták, főiskolások, középiskolások, kisiskolások tö­mege vonul át a Széchenyi té­ren, minden csoport élén lát­hatjuk a kitüntetetteket, továb­bá a gazdasági, párt-, és tö­megszervezeti vezetőket. Ne­gyed tíz körül érnek a térre a­­Mecseki Szénbányák dolgozói, közvetlenül a világoskék és fe­kete egyenruhába öltözött bá­nyászzenekar után. A hangos­­bemondón halljuk a köszöntést: „üdvözöljük a Mecseki Szén­bányák vezetőit, dolgozóit, akik felajánlásukkal csatlakoztak a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére kezdeményezett kongresszusi munkaverseny­hez...! Szeretettel üdvözöljük a cservonográdi bányászok kül­döttségét ... ! Nincs olyan üzemi, vállalati csoport, amely ne részesülne egy-egy tiszteletteljes üdvözlés­ben, különösen a szocialista brigádok és azokon belül is a legnevesebb brigádtagok. A felvonulást végignéző tömeg pedig tapssal fejezi ki őszinte elismerését például Ormos Ist­ván fejtési szocialista brigád­jának, a Bátai Sándor által vezetett külfejtési brigádnak, aztán a Forál Andor aranyko­szorús szocialista brigádnak. A Mecseki Ércbányászati Vál­lalat felvonulói között látjuk a „Mecsek" kilencszeres, a „II. Rákóczi Ferenc" hétszeres szo­cialista brigádját, aztán a IIl. Bányaüzem „Április 4." szocia­lista ifjúsági brigádot, akik az „Egy napot Pécsért*" moz­galomban végzett társadalmi munkájukért Aranydiploma ok­levelet kaptak. Az Ércdúsító üzem által patronált Csertői Állami Nevelőotthont nevelők és gyermekek képviselik a cso­portban. A tavalyi ünnepséghez ha­sonlóan az idén is repülőgép szórt­­ rengeteg virágot a térre, s ezt nagy tet­széssel fogadták a felvo­nulók. De több üzem fiataljai — főként lányok — szintén vi­rággal lepik meg a közönséget és az emelvényen állókat is. Színes, mozgalmas és szép az idei május elseje is. A MÁV dol­gozói élén haladó csoport min­den egyes tagja vörös zászlót hoz. Aztán a léggömbök ez­rei, vagy talán tízezrei. A bá­nyászok csoportjából talán ha ötesztendős korú kislány lép ki és vagy húsz — különböző szí­nű — léggömböt enged el, a füzér alján egy sar­ló-kalapács embléma függ. Nagyon sok munkást, műszaki dolgozót lá­tunk a csoportok élén, akik a kitüntetések egész sorát viselik kabátjukon, s amerre csak el­vonulnak, a nézők ezrei taps­sal fejezik ki irántuk érzett ro­­konszenvüket. Ez érthető is, hi­szen a rádióból, sajtóból ér­tesülünk a munka hőseinek ki­emelkedő tevékenységéről s most éppen őket látjuk itt el­vonulni. Nehéz lenne — már csak helyhiány miatt is"— felsorolni a több mint száz üzemet, intéz­ményt, hivatalt. De mégis — minden különösebb válogatás nélkül — igyekszünk néhányat kiemelni. Itt van például a Baranya megyei Állami Építőipari Vál­lalat, amely a múlt évi ered­mények alapján „Miniszteri di­cséretben" részesült. Tavaly 973 lakást, 2 iskolát, 1 óvodát és bölcsődét adtak át a város,­ me­gye népének. A vállalat , amelynek 201 szocialista bri­gádjában 2573 brigádtag dol­gozik — 1973-ban 780 milliós termelési értéket ért el. A Peppl Gáspár vezette 48 tagú brigád elsőnek érdemelte ki a „Válla­lat Kiváló Brigádja” címet. De a legjobb építők között hallunk ilyen neveket, mint Hengl Já­nos, Sárosi István, Csányi Ist­ván, Molnár Antal, Hóbor Fe­renc, Burgmann János, vagy Pap Adolf A Bencze, Vajda, Medveczky és Csejtei féle épí­tésvezetőségek a „Szocialista üzem" címet nyerték el. A megye másik nagy építő­­kollektívája a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat, amelynek I. számú Építésvezetőségét a közelmúlt­ban tüntették ki 111 százalékos termelési tervteljesítésükért. A Pécsi Tervező Vállalat 26 bri­gádja kapta meg a Szocialista Brigád címet. Kitűnő teljesít­ményükért köszöntötték a Pécs- Baranyai Beruházási Vállalat dolgozóit, akiknek szervezésé­ben a múlt esztendőben több mint 5 milliárd (!) forint értékű beruházás valósult meg, de emellett 450 óra fizikai és 1200 óra szellemi társadalmi munkát is elvégeztek az „Építsünk óvo­dát" mozgalom jegyében. A Pécsi Porcelángyár Zalka Máté szocialista brigádjának vezető­je Szabó Sándor. Nemrég nyer­ték el az aranykoszorús jel­vényt, egyébként ez a brigád is részt vett társadalmi munkával a Dugonics utcai óvoda létre­hozásában. Amikor az 506-os Szakmun­kásképző Intézet tanulói és dol­gozói az emelvényhez értek, külön köszöntötték egész kol­lektívájukat, továbbá a „Szak­ma Kiváló Tanulója” és az or­szágos tantárgyi tanulmányi versenyen kiváló eredményt el­ért fiatalokat pedig név szerint: a szakrajz verseny I. helyezett­jét, Horváth Gábort, aztán az ács-, állványozó szakma orszá­gos III. helyezettjeit, Dobszai Istvánt és Fleding Jánost. — A magyar munkásosztály legöntudatosabb emberei 1889- től kezdve — dacolva a kapi­talisták terrorjával, és erőszak­szervezeteivel — minden évben megemlékeztek a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepéről, május 1-ről. A felszabadulás óta a felszabadult és a szocia­lizmus építésének útjára lépett egész magyar nép ünnepe lett május elseje. Ezt a napot mun­kaszünettel, méltó körülmények között ünnepeljük meg, s a ré­gi tradíciónak megfelelően ezen a napon is kifejezzük har­ci céljainkat, törekvéseinket, így volt ez eddig, így van ma, és így lesz ezután is. — Ezen a napon előre is szoktunk pillantani, milyenek a kilátásaink. A magyar munkás­­osztály a parasztság, az értel­miség, egész népünk jó érzés­sel ünnepelhet, bizakodással nézhet előre. Lelkiismerete tisz­ta: dolgozunk, eredményeink vannak, minden lehetőségünk megvan ahhoz, ami a jó mun­kához, harcunkhoz szükséges. Van jó politikánk, a párt betöl­ti vezető szerepét, a munkás­­osztály törekvései érvényre jut­nak társadalmunkban, s népünk összeforrott a szocialista célok valóra váltásának szándékával. — Jók a feltételeink hazai munkánk nemzetközi hátterét illetően is. Nagy és erős szö­vetségeseink vannak: a Szov­jetunió, a Varsói Szerződés or­szágai, az összes szocialista ország, a haladásért, a szocia­lizmusért és a békéért küzdő emberek az egész világon. A nemzetközi munkásosztály, a népek harcából is becsülettel kivesszük a részünket . — Most olyan év van előt­tünk, amelyben pártunk kong­resszusra készül, népünk pedig a felszabadulás 30. évforduló­jára. Élve az alkalommal, ezút­tal is szeretném Központi Bi­zottságunk üdvözletét és köszö­netét kifejezni a szélesen ki­bontakozó, nagyarányú szo­cialista munkaverseny kezde­ményezőinek és részvevőinek, akik elhatározták, hogy tettek­kel, jó munkával készülnek a jövő év nagy eseményeire. —■ Most jó, kiadós eső van május 1-én. De — mint ezt minden szem- és fültartó is ta­pasztalhatja — ez, a részvevők hangulatán semmit sem ron­tott, az ünneplők lelkesek, s va­lószínűleg azért is, mert arra gondolnak, amit már néhány hete mi is mondogattunk a Köz­ponti Bizottságban, a magunk körében, hogy minden feltéte­lünk megvan ahhoz, hogy nyu­godtan nézzünk előre, csak még egy kis eső kellene. Most az eső is megjött. — Szeretném­ megragadni az alkalmat, hogy a munkás­ság szolidaritásának nagy nem­(Folytatás az 1. oldalról.) Kádár János május 1-i nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május 1-i felvo­nulásán nyilatkozatot adott. A megye és a város vezetőit virággal köszöntik a sportiskolás gyerekek. A veteránok gyönyörködnek a felvonulók látványosságában. A Mecseki Szénbányák képviselői a felvonuláson. — Szokolai felvétel — --------------------------­

Next