Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-26 / 233. szám

r‡­e¡-2¡ KingAti I tupi I randi t­u­rb Testvérlapjaink a sajtóutcában Az idén először vesznek részt Bányásznapi randevún­kon testvérlapjaink. CAMBEHCKO IlEAO A Szlivenszko Delo, a bul­gáriai Szlivemben megjelenő testvérlapunk fotóriporterei szeptember 1-én mutatkoznak be képkiállításukkal Pécs vá­ros Ifjúsági Házában. A 17 órai megnyitóra szeretettel várják az érdeklődőket. A testvérlapok közös pavilonjá­ban találkozhatnak vendé­geink a lap munkatársával. ^ Schweriner ^ Volkszeitung A Német Demokratikus Köz­társaság ez évben ünnepli megalakulása 30. évfordulóját. Ennek az évfordulónak jegyé­ben vesz részt a Bányásznapi randevún a Schwerin megyé­ben megjelenő testvérlapunk, a Schweriner Volkszeitung. Gazdag képanyaggal mutat­ják be megyéjük életét, a tár­sadalmi életben, a gazda­ságban, a kultúrában bekö­vetkezett változásokat. A test­vérlapok pavilonjában arról adnak tájékoztatást, hogyan készül a legmodernebb tech­­nika alkalmazásával a lap. Ez alkalomból vendégeink lesz­nek a Schweriner Volkszeitung munkatársai is. A Dunántúli Napló és az Eszéken megjelenő Glas Sla­­vonije kapcsolata több mint tízesztendős múlttal rendelke­zik. Nagy örömünkre szolgál, hogy most először a Bányász­napi randevún a sajtóutca vendégei találkozhatnak a lap munkatársaival is, akik tájé­koztatást adnak az érdeklő­dőknek munkájukról, a szom­szédos megye, város életéről. Testvérlapjaink munkatársai szeptember 3-án a Dunántúli Napló szerkesztőségében saj­tótájékoztatót tartanak, melyen tájékoztatják a megyei­­hír­közlő szerveket munkájuk­ról, a testvérkapcsolatok fej­lődéséről. A sajtókonferenciá­ról a Dunántúli Napló és a Pécsi Rádió részletes tájékoz­tatást biztosít. Reméljük, hogy ez a talál­kozás tovább erősíti majd a testvérvárosi és testvérlap-kap­­csolatokat, szélesíti lapunk olvasóinak ismereteit munká­jukról, célkitűzéseikről. ELÁS Banyasznapi randevú ’79i '­p A sajtóutcában találkozhatunk velük Megyei és országos hírközlő szervek a Bányásznapi randevún Külön oldalainkon olvasóin­k tájékozódhatnak arról, hogyan vesz részt a Bányásznapi ran­devú sajtóutcá­jában a Nép­­szabadság és a Dunántúli Napló. Most arról adunk át­tekintést, hogy a sajtóutcá­ban milyen országos és me­gyei hírközlő szervek munka­társaival találkozhatnak az ér­deklődők, milyen program­mal készülnek a Bányásznapi randevúra? A Magyar Rádió Pécsi Stúdiója Szeptember 1-én a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója kitünte­tett, kiváló munkát végző bá­nyászokat, bányászkollektí­vákat mutat be. Vasárnap, 2- án pedig a Bányászrandevú helyszínéről, a sétatérről lesz élő közvetítés. Már harmadik alkalommal „épül fel" a sajtó­utca, ahol a hírközlő szervek műsorral szórakoztatják a láto­gatókat. Hogy ebből azok se maradjanak ki, akik nem tud­tak elmenni a helyszínre, a Pécsi Stúdió 17 órától élő, helyszíni közvetítést sugároz. A közvetítőkocsik segítségével bekapcsol a programba egy pécsújhegyi bányászcsaládot, valamint olyan bányászt, aki az ünnepet is munkával tölti. Beszámolnak a Komlói Bá­nyász—MÁV DAC NB II-es labdarúgó-mérkőzésről. „Senki többet... harmadszor!”, a Magyar Rádió népszerű mű­sora a szellemi árverés, me­lyet itt is megrendeznek. Ez­úttal a zsűri tagjai bányá­szok, a válaszadók pedig új­ságírók, riporterek. A kérdé­sek természetesen a bányá­szattal kapcsolatosak. A mű­sorvezető Szilágyi János. A bányásznapi adás zenei ré­sze is rendhagyó. Ugyanis a sajtóutca résztvevői kérhet­nek dalokat, melyeket azon­nal, a helyszínen teljesítenek. A stúdió a sajtószervek által felajánlott tárgynyeremény­sorsoláson egy rádiót sorsoltat ki, Újhelyen, a kézilabda-sta­dionban szeptember 2-án 19.30 órakor. ■MtKWC» Különoldalainkon beszá­molunk arról, hogy a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stú­diója szeptember 2-án, va­sárnap a sétatéri sajtóutcából élő közvetítésben tudósít a Bányásznapi randevú esemé­nyeiről. Ezenkívül vendégeink a sajtóutcában megtalálják majd a Körzeti Stúdió látvá­nyos pavilonját, ahol talál­kozhatnak a munkatársaikkal, közelebbről megismerked­hetnek munkájukkal. A stúdió műszaki dolgozói folyamato­san biztosítják a sajtóutca életének televíziós figyelemmel kísérését. Néhány érde­kes tv-filmet is vetítenek pavi­lonokban. A stúdió által fel­ajánlott keskenyfilm vetítőt szeptember 2-án, vasárnap a sajtóutca szabadtéri színpa­dán sorsolják majd ki 18 órai kezdettel. A Magyar Távirati Iroda Az elmúlt évben is nagy ér­deklődést váltott ki a sajtóut­cában a Magyar Távirati Iro­da pavilonja, ahol a hírközlés legmodernebb eszközeivel is­merkedhettek meg a látoga­tók. A Magyar Távirati Iroda az idén is bemutatja, hogyan tart kapcsolatot a nagyvilág­gal, hogyan érkeznek hazánk­ba ,a különböző külföldi hír­­ügynökségek információi, ho­gyan működik a nemzetközi képtávírórendszer. A Magyar Távirati Irodának nagy szere­pe van abban, hogy a Du­nántúli Napló olvasói képek­ben, szövegben gyorsan tájé­kozódhatnak a nemzetközi és hazai eseményekről. BÁNYÁSZ AKbonyo­i A két bányászlapunk egy­mással szomszédos pavilonok­ban vesz részt a Bányásznapi randevún. Mindkét lap szer­kesztősége nagy figyelmet for­dít arra, hogy részvételük megfeleljen a bányásznap je­lentőségénél Szeretettel vár­ják pavilonjaikba bányász ol­vasóikat, hogy találkozzanak, beszélgessenek a két lap mun­katársaival. Az Ércbányász szerkesztősége a sétatéri tárgynyeremény-sorsolásra egy kazettás magnetofont, a Me­cseki Bányász szerkesztősége az újhegyi stadionban levő sorsolásra egy rádiót ajánlott fel. Az első Bányásznapi rande­vún már részt vett a Képes Újság, de az elmúlt évben hiányolták távolmaradását. Az idén ismét megtalálják pavi­lonjukat a sajtóutcában. Meg­lepetésnek szánják zsákba­macska-játékukat, melyen ér­tékes emléktárgyakat nyerhet­nek a résztvevők. Dévényi Ti­bor, a rádió ismert zenei mű­sorvezetője diszkó-műsorral, lemezparádéval szórakoztatja a megjelenteket, közben több ügyességi számban léphetnek színpadra az önként jelent­kező vendégeink a Képes Új­ság rendezésében. Pécsi Szikra Nyomda A Pécsi Szikra Nyomda pa­vilonjában megismerkedhet­nek a látogatók az üzem munkájával, bemutatót láthat­nak termékeikből. A nyomda dolgozói képeslapot osztogat­nak vendégeik között, melye­ket üdvözlőlapként lehet kül­deni. Akik felkeresik a pavilon­jukat, azok részére a helyszí­nen kinyomtatnak egy díszes emléklapot, abból az alka­lomból, hogy megtisztelték rendezvényü­nket. Posta Az elmúlt évekhez hason­lóan a sajtóutcában ismét megtalálhatják vendégeink a posta pavilonját, ahol alkalmi üdvözlőlapjaikat feladhatják, bélyegeket vásárolhatnak. A posta egész nap Bányásznapi randevú alkalmi bélyegzőt használ a sajtóutcában levő pavilonjában. Ugyancsak ná­luk lehetővé tesszük lapunk­ számának vásárlását is, hogy aki még a különböző sors­jegyekhez hozzá akar jutni, illetve dedikálásra magával vinni Fürtös György ma közölt rajzát, annak erre lehetősége legyen. ­ u­l? Fürtös György utcájában járva Ha valaki betéved Fürtös György kacskaringós utcájába — ami persze csak a képze­let valamelyik mesevárosában létezik — egyszerre azon kap­ja magát, hogy nem hatnak rá az élet nehézségi törvé­nyei. Vészesen csökkenni érzi saját jelentőségét a tárgyaké­val szemben. A tárgyakéval, amelyek körülveszik. Pedig ezek a tárgyak régi ismerősei, régi találkozások őrzői, mert ebben az utcában mi is ott vagyunk valamilyen formában, valamelyik kompozíció ívében, szögletében. És, ha még to­vább megyünk, a töredezett emlékrétegek — mint hajdani városfalak — öleléséből ránk­hunyorog moi--már elfeledett gyerekkorunk világa. Az a vi­lág, amelyben még ugyebár — hogy repülhessünk — pilóták szerettünk volna lenni, vagy autósofőr. Amikor még az ap­ró madarak szárnyával bemér­hető távolságok végtelennek mutatkoztak, a zörgő régi autók a száguldásról, a fél­szeg kis balatoni hajók pedig kalandos tengeri utazásokról meséltek nekünk. Fürtös György utcájában mégsincs kedvünk nevetni, mert mosolyra csak mosollyal illik válaszolni. Ez az utca a képzeletbeli meseváros a Szalai András úti toronyház műteremlakásán kez­dődik, a másik vége pedig a Zsolnay gyárban van. A mű­teremlakás egyik sarkában kis­méretű rajztáblákon félkész kompozíciók száradoznak, vár­ják, hogy végre kemencébe ke­rülhessenek. Az elektromos ke­mence is itt van valahol a házban. Az ablakon át és a lépcsőház felől lehet megköze­líteni. A száradó művekből másfél méternyire lábhajtású korongozó áll. Ha megpördíti az ember, jó sokáig forog ma­gában. Kitűnő csapágyai van­nak. Fürtös György konkrét munkája rendszerint ennél az ősi elven működő munka­asztalnál kezdődik. Mindezt persze némi vázlatok is meg­előzik. Egyébként kamasz gyerekkora óta szeret rajzolni, rajzolgatni. Némelyik műhely­rajzát, vázlatát „átviszi" a gra­fikába. A teljes egyoldalúságot nem kedveli. Keramikus és ez számára egy többműfajúság varázsos szintézisét jelenti. Mert a kerámia szobrászat is, festészet is, az anyag sokolda­lú, sokféle átalakításának a szüntelen örömét kínálja a ke­­zemunkája eredményét rög­tön látni kívánó művésznek. Reggelente a Zsolnay gyár másfajta feladatai és az ezzel együttjáró örömök, gondok várják az általában hét óra­kor odaérkező művészt. Az örömök legfőbb forrása maga a kollektív munka, az épület­­kerámia, az a társadalmi je­lentőségű és súlyú tevékeny­ség, amelynek eredményeivel az utcaképek formájában ez­rek, százezrek kerülnek szem­be nap mint nap. Pécsre saj­nos ez eléggé kevéssé igaz. Mindössze az új Pannónia Szálló homlokzata vall ebben a városban Fürtös György ilyen jellegű munkásságára. A gyárban a Magyar Ipar­­művészeti Főiskola elvégzése, 1962 óta, tehát 17 éve dol­gozik. Sok szép sikert, ered­ményt ért el már eddig is. Az országban a­­ Pécsett élő művészek egyik legrangosabb­­jaként ismerik. Negyvenéves. Ha az ember megkérdezi tőle, mit vár a következő negyven évtől, azt mondja: — végig szeretném játszani az élete­met — az agyaggal. Bebesi Károly Interjú Rab Ferenccel Végre — hogy ne mondjam az utolsó pillanatban — sikerült összeegyeztetni az időnket. Mindketten tudjuk, miről van szó: én most interjút fogok ké­szíteni Rab Ferenccel. Nem nézek valami nagy derűvel a jövő elé. Úgy látom, ő se. Gondterheltnek látszik. — Igyekezzünk egy kicsikét — ezt mondja —, mert várnak fent a szobámban. — Még neked sürgős? — mondom fölháborodva. — Ez már enyhén szólva is . . . — Várnak rám, na — mond­ja békítőleg. — Többek közt egy színésznő is. Szekrényt akar venni. Nincs egy eladó szekrényed? — Na jó, kezdjük. Első kér­désem nem az enyém. Ugyan­is megkérdeztem egy olyan va­lakit, aki nem ismer téged sze­mélyesen. Bármilyen meglepő, de ilyenek is akadnak. Szóval, hogy ha kérdezhetne, mit kér­dezne tőled. Mire azt mond­ta, azt, hogy miért írsz mindig a borokról. Rab Ferenc feje céklavörös­re gyúl. — Azt akarod, hogy ilyen hülye kérdésekre válaszoljak? — Mért, nem tudsz válaszol­ni? — Még, hogy én? Hát ide­figyelj. Először is: nem írok mindig borokról. Másodszor: azt mondták, írjak riportsoro­zatot szőlőkről és vendéglők­ről. Meg kocsmákról. De ezt így írd le: kocsmákról, mert ez egy igen szép magyar szó, nem azonos az italbolttal. Le­het ilyesmikről anélkül írni, hogy borokról szóljon? Har­madszor, ha én azt írom, mond­juk, hogy „és akkor töltöttünk a kólából”, hát szerinted el­hinné azt valaki? — A második kérdés követ­kezik. Mondj valamit a meg­jelenő könyvedről. Milyen írá­sok vannak benne, satöbbi. — Minek kérdezed, mikor úgyis tudod — mondja tömö­ren, miközben kioperál egy fi­nánclábat a kitűnő pécsi ciga­rettából. — Na, akkor én megyek is. — S hozzáteszi, amit az Egy­szeri Riportalany szokott mon­dani: — „A többit az elvtárs majd kiszínezi!" Ezzel aztán véget is ért az interjú. Elmaradnak a jó kis kérdések: „Honnan tudta ön évekkel az energiaválság előtt, hogy mit hoz a jövő?” Mivel­hogy annak idején, amikor a honpolgárok törni kezdték ma­gukat a gépkocsiért, Rab Fe­renc kijelentette: „Ha nyerek a lottón, akkor se kocsit veszek, hanem egy lovat. Avval járok dolgozni. A Hunyadi úton, a szerkesztőség előtt fölfestetek neki egy kijelölt parkolóhe­lyet ... Oda aztán nem állhat be a büdös kocsitok!" Dehát térjünk a tárgyra. Rab Ferenc a Bányásznapi randevún most megjelenő könyvét dedikálja. A könyvei­mé: Színes golyók. Kiadta a Baranya megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya. Rab Ferencnek a Dunántúli Napló­ban megjelent írásait tartal­mazza. Baranyai és pécsi ri­portokat, írásokat falvakról, dombokról, erdőkről, eltűnő és épülő házakról. Szép és igaz írásokat emberekről, nyomorú­ságokról, szépségekről, vidám­ságról, borokról, bánatról és boldogságról, a sírnivalóan szép életről... H. E.

Next