Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-23 / 351. szám

1981. december 23., szerda al baranyai Vöröskereszt számvetése Önzetlen segítség az élet minden területén centenáriumi év, a kiemelt nemzetközi vöröskeresztes programok szerencsésen irányították rá a társadalom figyelmét a Magyar Vöröskereszt munkájára. Meg­­növekedett az aktivisták, az önzetlenül segíteni akarók tá­bora Baranyában is. Erről adhatott számot többek között a Vöröskereszt Baranya megyei vezetősége tegnap délután megtartott ülésén. Napirendjeik közül, melyeken a VI. kong­resszus előkészítése és az 1982. évi munkaterv megtárgyalása is szerepel, kiemelkedett az 1981. évben végzett munka érté­kelése. .. . ....................... * ■ -----------------------­A Mint az előterjesztés és az azt követő hozzászólások is alátámasztották, a most záruló évben megélénkült, új színek­kel gazdagodott a mozgalom. Az egészséges életmódra ne­velésben különös hangsúlyt ka­­­pott a balesetek megelőzése, a rokkantsággal és a rehabi­litációval kapcsolatos gyakor­lati tennivalók gyakorlati meg­valósítása. Ezen belül is az is­kolai, a lakóterületi balesetek megelőzésével kapcsolatos te­vékenység. Ami a megváltozott munka­­képességet illeti, felmerült az igény a városi-járási üzemek összefogásával létrehozandó re­­habilitációs intézmények, (szo­ciális foglalkoztatók) létrehozá­sa iránt. Az egészséges életmódra va­ló nevelés érdekében sikerült megvalósítani az egészségügyi dolgozók, szakdolgozók és pe­dagógusok továbbképzési fó­rumait, amely megteremtette an­nak lehetőségét, hogy a leg­újabb ismeretekkel és hatéko­nyabb módszerekkel végezhes­sék az egészségnevelő munkát. Példa erre a szűrővizsgálatokat szervező aktívahálózat eredmé­nyes tevékenysége is. A tisztasági mozgalom első­sorban a vendéglátás és a ke­reskedelem területén ért el si­kereket, de a környezetvédelem, a közegészségügyi mozgalom a városokban, községekben is szemmel látható eredményekkel járt. A családvédelem, családpo­litika területén országosan is példamutató kezdeményezés volt az, hogy üdülőtáborozásokat szerveztek (a KISZ Baranya me­gyei Bizottságával közösen) a megyében élő egészségkároso­dott, fogyatékos fiatalok részé­re. Rendkívül nagy eredmény a véradó mozgalomban kifejtett agitatív és szervező tevékeny­ség, melynek eredményeképp Baranyában több mint 10 ezer liter vért adtak az idén. Ugyan­csak szép eredményeket köny­velhetnek el a népesedéspoli­tika, a polgári védelmi oktatás és az elmaradott néprétegek felvilágosítása terén. K. Gy. Egy népszerű szolgáltatás Gasztromozi Mázaszászváron A közönség már nemcsak kóstolgatja, az ízére is rájött - mármint a gasztromozinak, melynek legújabb színhelye a mázaszászvári Jóbarát vendég­lő, a Baranya megyei Vendég­látó Vállalat egysége. Hétfő este a vendéglátó és a Bara­nya megyei Moziüzemi Válla­lat közös szervezésében a pé­csi Pannónia Szálloda és Ét­terem, majd Görcsöny után a harmadik baranyai gasztromo­zi is megkezdte működését - ez tehát Mázaszászváron. A vendéglátó és a moziüzem is­mer országszerte az országban olyan kezdeményezéseket, mint a mozipresszó — a mozi és a konyhaművészet párosítá­sára azonban e baranyai pél­dákon kívül többet nem is­mernek. A mázaszászvári dolog tu­lajdonképpen még a nyáron kezdődött. A helyi mozi és a Jóbarát étterem vezetője, Te­keres Sándor és Bék János, mivel egyikük sem volt meg­elégedve a maga vendéglét­számával, az étterem kerthelyi­ségének hársfái alatt kertmozit létesítettek. Vetítés alatt is volt felszolgálás, és a kellemes kör­nyezettel, a programmal és a kínálattal meg tudtak nyerni mindkét cég számára egy újabb vendégkört. Ezután jött a gasztromozi ötlete, a Bara­nya megyei Vendéglátó és a Moziüzemi Vállalat támogatá­sával. Kellemes, vendégmarasztaló­ környezet fogadta hétfőn este a Jóbarát étterem vendégeit, főként házaspárokat vagy ki­sebb asztaltársaságokat. A zöldkockás abrosszal terített asztalok, mindegyiken az égő gyertya, a diszkrét dekoráció — így fogadta a vendéglő a kö­zönséget hétfőn este. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül itte­ni levetítése — rögtönzött, vá­szon és kiépített vetítőnyitás segítségével — után magyaros disznótoros került a gasztromo­zi vendégeinek asztalára és a végén hájas pogácsa. Bék Já­nos üzletvezető és kollégái stí­lusa az igazi vendéglátás eré­nyeiből csillogtatott fel. Végezetül annyit, hogy Má­­raszeszváron is egy nagyszá­mú közönség érdeklődik a szó­rakozásnak, kulturált vendéglői időtöltésnek ezen új formája iránt. A hétfő estékre február végéig szinte minden hely el­­kelt a gasztromoziban. Köszön­hető ez a filmcsemegéknek és a francia, olasz, angol és ame­rikai konyha ínyencségeinek, melyeket a filmek után szolgál­nak fel. G. O. Dunántúli Trapia Fenyőfaünnepély a Sportcsarnokban Vizsgáztak az énektanárok tegnap délután a pécsi sport­­csarnokban: a fenyőfaünnepély minden szereplője megénekel­tette a közönséget, s ha nem volt elég nagy a békés kará­csonyi ováció, bizony­­ismétel­niük kellett a gyerekeknek. A Pécsi Nemzeti Színház KISZ-szervezete vállalta föl az idén, hogy nagyszabású gyer­mekműsort rendez a város leg­nagyobb termében a közelgő karácsony siettetésére. Hatal­mas fenyőfa díszítette a színpa­­dot, csúcsa alig fért el a meny­­nyezet lámpái alatt. Körös-körül a lelátón s a földszinten több ezer kisdiák szorongott. Vár­ták a Télapót, aki Csizmadia Sándor dalos bevezetője után hamarosan meg is érkezett. Sólyom Kati fogadta illendően karácsonyi köszöntő versekkel, aztán magyar, német és szerb­­horvát nyelven énekelt neki né­hány iskolás. A­­Télapó Fortu­nával is találkozhatott, mert hamarosan tombolát rendeztek, amelyen többek között szán­kót és műjégpálya-belépőt is­ lehetett nyerni. A divatbemuta­tót Télapó már Meseországból nézte, csakúgy, mint a pécsi színészek — Unger Pálma, Füsti Molnár Éva, Raszter Ildikó, N. Szabó Sándor, Vajek Róbert, Vizi György - vidám mókázá­­sát. A hangulat tetőfokán a ka­rácsonyfa kapott főszerepet: a színes reflektorok fényében szá­razjégben úszott a hatalmas szál fenyő, a villanyújságon pe­dig békeszólamok jelentek meg. A politikai dalosok dalol­tak, elengedték a léggömböket. Teljes fényárral búcsúzott ka­rácsonyváró közönségétől a pé­csi sportcsarnok. H. J. Sólyom Kati verset mond a gyerekeknek. A hálás közönség E­gy-egy útlezárás sokszor felborzolja a kedélye­ket. Különösen Pécsett, ahol a gépjárművezetők nem kötélidegzetű hányada gyak­ran háborog (a szerkesztősé­günkbe érkező levelek a meg­mondhatói), ha forgalmi rend­­változással, eltereléssel, az egy­irányú utcák megfordításával találkozik. Mert az autósok kö­rében a rutin, a megszokás nagy úr, s ha egyszer megvál­tozik a közlekedési helyzet, na­gyon nehezen veszik ezt észre. Erre példa a Déryné utca. Több mint egy évig korszerűsí­tették, csinosították, ezért zár­va tartották. Most, hogy né­hány napja újra megnyílt, szin­te semmi sem történt. Jófor­mán csak az ott lakók parkoló kocsijai foglalták vissza az ut­cát, átmenő forgalma szinte je­lentéktelen. És ezt még arra sem lehet fogni, hogy a Zetkin Klára utcai kereszteződésnél van egy „nyelvharapó” úttest­szintkülönbség. Aminek aszfal­tozását a kemény fagy meg­akadályozta, így erre tavasszal kerül sor. (Hiába, jó pécsi szo­kás szerint néhány hétbe is beletelik, amíg újra felfedezik egy-egy utca újbóli megnyitását és úgy használják, mint annak előtte. Pedig a Déryné utca el­készültét sokan várták, sőt, mi több, az útépítés elhúzódását lépten-nyomon bírálták. Egy másik útépítésről. A Nagy Jenő utcáról van szó, amely hosszú évekig a város legsilányabb útburkolatú utcá­ja címért versenghetett volna a győzelmi esélyekkel. Azóta már itt is elkezdődött és nem­sokára befejeződik a régóta áhított korszerűsítés. Feltéve, ha az autósok hagyják. Mert hiába zárták le a Petőfi u. felőli vé­gét egy alkalmi kordonnal (műanyag szalag a mellszéles­ségben), a tilalmat semmibe véve ki-be hajtanak, ott parkol­nak az autósok az utcában, amelyik még el sem készült. (Az más kérdés, h­ogy egy ko­molyabb korlát jobban meg­tenné.) S a Nagy Jenő utcával kap­csolatban még valamit. Jelen­leg, s úgy fest, a későbbiekben is, gépkocsival nem lehet „bela­­vírozni” az utca nyugati végén lévő óvodába, így (erre egyik olvasónk hívta fel figyelmünket) nehézkes az élelmiszer, és egyéb szállítás a gyermekintéz­ménybe, ami ugyebár — ha így marad — a jövőre nézve sem a legszívderítőbb. Sajnos, ez ügyben tegnap az illetékesek távolléte miatt nem tudtunk fel­világosítást kapni, de remélhe­tően nem lesz majd akadálya az óvodába­ való ki-bejárásnak. Mindenesetre a fejleményekre még visszatérünk. H­L. ÍGY KÖZLEKEDÜNK MI Két útkorszerűsítés Eléggé kihalt a Déryné utca az exponálás pillanatában, csak ez a Trabant éviekel át a „nyelvharapós” burkolaton 5 Rádió mellett... Franc Ez az esztendő már az utol­sókat rúgja, össze is sze­dem a maradék papírfech­e­inket, amelyekre sok okos és némely hülye dolgot följegyez­tem, rendet kell teremtenem, hogy aztán tiszta lappal kezd­jem az új évet, bolondos né­pem hűséges fiaként. Szóval, még a múlt hónapban egy rá­diós reklám révén arról érte­sültem, hogy: „A november a testápolás hónapja...!” A töb­bi tizenegy nem. Csak a no­vember, így aztán december­ben már nem nagyon kell mondanunk, következésképpen több figyelmet fordíthatunk a decemberre, ami viszont - ezt én mondom s nem a reklám — ........a vásárlási őrület hónap­­­­ja . .." De maradjunk csak az emlí­tett reklámnál. Valamelyik fran­cia királyról a krónikások fel­jegyezték - mint szenzációt-, hogy életében negyvenötször fürdött tetőtől talpig, és e rossz, nevetséges szokása miatt a ki­rályi udvar meg is szólta. Ná­lunk az udvarban — ahol mint ismeretes, derék népek laknak - senkit meg nem szólnak, még akkor sem, ha éves vi­szonylatban valóban csak no­vemberben fürdünk, megszívlel­ve a reklámíró megállapítását. A szövegből — mellesleg — több hasznos kozmetikai tanács is kiderült. Említették, hogy a test- és szépségápolásban már az ó-asszír hölgyek is komoly jártasságra tettek szert. Vagy­is, értettek a franchoz............ Mandulát, diót, mézet, rózsa­levelet olajban felfőztek és a sűrítménnyel kenték be bőrü­ket . .." Elámultam, hogy már akkor és ott termett dió?! A szöveget olvasó bemondó a következő felkiáltással zárta a kozmetikai cseverészést: „Igen . . . igen! ön, asszonyom, reg­gelenként tartózkodjon öt perc­cel tovább a fürdőkádban." P­éldátlan effet. A munkáslá­nyok és asszonyok — mert nyilván nekik is dukál a cicoma — rendszeresen, izgal­mas tv-híradó második kiadá­sa után azonnal megfőzik az ó-asszír masszát (nem tudom, lehet dióbelet kapni?) maguk­ra kenik, hajnalban még öt perccel tovább lihegnek a kádban és megszépülve, mint egy filmcsillag, ráncoktól, pat­tanásoktól, szeplőktől le­tisztulva tüzelnek be a gyárak kapuján, lehetőleg hatórai fú­jás előtt. Hiába, a flancot is meg kell tanulni, erről gon­doskodik a reklám. Bár a rongyrázáshoz nem is kell mindig reklám. Tessék csak jól idefigyelni. Minden év­ben megírjuk, így most is, hogy némely kereskedő röstel­­kedés nélkül felveri a kará­csonyfa árát. Ez még nem len­ne baj, inkább az, hogy meg is veszik. Tudják, mennyiért? Méterét száz forintért. És milyen érdekes, e fák között még csak véletlenül sem akad két és fél-három méternél rö­­videbb. És van egy szörnyű gyanúm. Miután a zöldséges­boltokban ugyanolyan fenyőfa métere csak huszonhat fo­rint, mindjárt világos, honnét származnak azok a fák, ame­lyeket alkalmi árusok, suhan­­cok, ronda ábrázatú alkoho­listák engedély nélkül árusíta­nak a kapualjakban és utca­­sarkokon. Több száz forintért­­ egy fát. Meg még egyet, meg még egyet. Nagy üzlet egyik részről, nagy flanc másik részről. E­zeken tűnődöm, amikor kol­légám újságolja tegnap, hogy svájci arany karórák (príma világmárkák, meg kell hagyni!) helyet kaptak a ka­rácsonyi ajándékdömpingben, üljenek le, mert addig nem mondok semmit. Tehát. Arany karórák, 15—30 ezer . . . na . . . most írjam le, hogy forintért? Hát van annyi forint egy kéz­ben? Pedig forintért. Most biz­tos azt mondják, hogy irigylem Hát irigylem is. És akkor mi van?! Rab Ferenc

Next